BH 2010.12.330 A követelés engedményezésének érvénytelensége nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére [Pp. 369. § a) pont].

Az I. rendű felperes az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint 1,2 millió forint kölcsönt vett fel a D. Bank Rt.-től (a továbbiakban: Bank Rt.), a jogügylettel kapcsolatban a II-III. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsön visszafizetésének határideje 1993. augusztus 31. napja volt, az ügyleti kamat mértéke 36%. Mivel a felperesek nem kezdték meg a törlesztést, a Bank Rt. 1995-ben a közjegyzői okirat záradékolásának útján végrehajtás indított ellenük. Az I. Kft. 1995. március 20-án megvásárolta a követelést, majd 2001. május 2-án az alperesre engedményezte azt. A végrehajtást foganatosító bíróság mindkét esetben jogerős végzéssel állapította meg a jogutódlást.

A felperesek 2006-ban a követelés elévülésére hivatkozással pert indítottak a végrehajtás megszüntetése iránt; keresetüket azonban a bíróság 2006. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 2007. augusztus 8-án meghozott határozatában megállapította, hogy az alperes engedély nélkül, üzletszerűen és ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljával vásárolt követeléseket - többek között a perbeli követelést is - és eltiltotta az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás folytatásától.

A felperesek ilyen előzmények után 2008 márciusában indították meg a jelen pert. Többször módosított a Pp. 369. § a) pontjára alapított keresetükben azzal az indokkal kérték a végrehajtási eljárások megszüntetését, hogy a 2001. május 2-ai engedményezési szerződés - a PSZÁF határozatára is figyelemmel - jogszabályba ütközik, semmis, és emiatt az alperesnek velük szemben követelése nem áll fenn. (Keresetük indokaként megismételték a végrehajtási jog elévülésére vonatkozó álláspontjukat is, azonban ezt a felülvizsgálati kérelem nem érintette.)

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a PSZÁF csak a jövőre nézve tiltotta el a pénzügyi szolgáltató tevékenységtől, azonban a felperesek egyébként sem hivatkozhatnak az engedményezés érvénytelenségére, mert ez nem befolyásolja fizetési kötelezettségüket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet; a másodfokon eljárt bíróság az ítélet fellebbezett rendelkezését részben, mégpedig az elsőfokú eljárással kapcsolatos költség és illeték vonatkozásában változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp. 369. § a) pontjának megfelelően a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben az adósnak azt kell igazolnia, hogy a követelés érvényesen nem jött létre illetve létre sem jött, viszont a jelen ügyben a követelés a felperesek és a Bank Rt. között létrejött kölcsönszerződésen alapul, amelynek érvénytelenségére maguk a felperesek sem hivatkoztak. A felperesek végrehajtási eljárásban, a jogutódlás megállapítása kapcsán nem jelezték az engedményezés érvénytelenségét, így a jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedett, vitatására a jelen perben nincsen lehetőség. Kihangsúlyozta a másodfokon eljárt bíróság, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság a Pp. 368. §-ában valamint a 369. §-ában előírt feltételek megvalósulását vizsgálhatja; a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás nem érinti a végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényességét, ezért emiatt nincsen mód a végrehajtás megszüntetésére. Mindezeket követően csupán megjegyezte a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felperesek nem rendelkeznek perbeli legitimációval az engedményezési szerződés érvénytelenségét illetően, mert az csak az engedményezés alanyaira hat ki, nem érinti a felperesek fizetési kötelezettségét, így nincsen olyan jogvédte érdekük, amely perbeli legitimációjukat megalapozná; az engedményező egyébként sem áll perben és perbevonására nincsen lehetőség. Végül utalt arra is a másodfokon eljárt bíróság, hogy a más jogágak kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor lenne érvénytelen, ha a másik jogági törvény ezt kifejezetten kimondaná, vagy a szerződés érvényességét ne kívánná megengedni, de ilyen szankciót a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nem fűz a jogosulatlan pénzügyi tevékenység körében kötött szerződésekhez; az ezzel kapcsolatos bűncselekmény miatt az alperes elítélése nem eredményezi a szerződés polgári jogi semmisségét.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala, másodsorban az "ügyben eljárt bíróság" új eljárásra utasítása végett - az I-II-III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük szerint a "követelés" valóban létrejött, azonban "a végrehajtási eljárásbeli követelés" nem, hiszen az alperes jogosultságának alapja - az engedményezési szerződés - jogszabályba, mégpedig a Hpt.-be ütközik illetve bűncselekmény eredményeként jött létre. Az alperes az évi 36+6% kamat realizálására törekszik, visszautasítja a teljesítési szándékot. A jogerős ítélet indokolása nem ad választ a Hpt. és a Ptk. viszonyára: nem jelöli meg, hogy a Hpt. melyik jogágba tartozik, és e jogág mely szabályai írják felül a Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezéseit. Tény, hogy az engedményezés időpontjában az alperes nem rendelkezett a PSZÁF engedélyével, emiatt az engedményezés jogszabályba ütközött, így semmis; perbeli legitimációjukat pedig jogvédte érdekük alapozza meg. Jelentőséget tulajdonítottak annak is, hogy az alperest időközben jogerősen elítélték, hiszen a büntető bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor az engedményezési szerződés semmisségét "a bíróságnak meg kell állapítania". Végül megjegyezték, hogy semmis szerződés esetén az eredeti állapot helyreállításához szükségtelen a korábbi jogosult perbenállása.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amely a jogerős ítélet hatályban tartására és költségeinek megtérítésére, valamint a felfüggesztett végrehajtás folytatására irányult.