A Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodáshoz való csatlakozásról szóló T/8839. számú törvényjavaslat indokolása

2009. évi XXIII. törvény

1. §

Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.

2. §

Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.

3. §

A Megállapodás angol nyelven hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"AGREEMENT ON THE APPLICATION OF ARTICLE 65 OF THE CONVENTION ON THE GRANT OF EUROPEAN PATENTS

The States parties to this Agreement,

IN THEIR CAPACITY as Contracting States to the Convention on the Grant of European Patents (European Patent Convention) of 5 October 1973,

REAFFIRMING their desire to strengthen co-operation between the States of Europe in respect of the protection of inventions,

HAVING REGARD to Article 65 of the European Patent Convention,

RECOGNISING the importance of the objective to reduce the costs relating to the translation of European patents,

STRESSING the need for widespread adherence to that objective,

DETERMINED to contribute effectively to such cost reduction,

HAVE AGREED ON THE FOLLOWING PROVISIONS:

Article 1

Dispensation with translation requirements

(1) Any State party to this Agreement having an official language in common with one of the official languages of the European Patent Office shall dispense with the translation requirements provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.

(2) Any State party to this Agreement having no official language in common with one of the official languages of the European Patent Office shall dispense with the translation requirements provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention, if the European patent has been granted in the official language of the European Patent Office prescribed by that State, or translated into that language and supplied under the conditions provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.

(3) The States referred to in paragraph 2 shall continue to have the right to require that a translation of the claims into one of their official languages be supplied under the conditions provided for in Article 65, paragraph 1, of the European Patent Convention.

(4) Nothing in this Agreement shall be construed as restricting the right of the States parties to this Agreement to dispense with any translation requirement or to apply more liberal translation requirements than those referred to in paragraphs 2 and 3.

Article 2

Translations in case of dispute

Nothing in this Agreement shall be construed as restricting the right of the States parties to this Agreement to prescribe that, in the case of a dispute relating to a European patent, the patent proprietor, at his own expense,

a) shall supply, at the request of an alleged infringer, a full translation into an official language of the State in which the alleged infringement took place,

b) shall supply, at the request of the competent court or quasi judicial authority in the course of legal proceedings, a full translation into an official language of the State concerned.

Article 3

Signature - Ratification

(1) This Agreement shall be open for signature by any Contracting State to the European Patent Convention until 30 June 2001.

(2) This Agreement shall be subject to ratification. Instruments of ratification shall be deposited with the Government of the Federal Republic of Germany.

Article 4

Accession

This Agreement shall, on expiry of the term for signature mentioned in Article 3, paragraph 1, be open to accession by any Contracting State to the European Patent Convention and any State which is entitled to accede to that Convention. Instruments of accession shall be deposited with the Government of the Federal Republic of Germany.

Article 5

Prohibition of reservations

No State party to this Agreement may make reservations thereto.

Article 6

Entry into force

(1) This Agreement shall enter into force on the first day of the fourth month after the deposit of the last instrument of ratification or accession by eight Contracting States to the European Patent Convention, including the three States in which the most European patents took effect in 1999.

(2) Any ratification or accession after the entry into force of this Agreement shall take effect on the first day of the fourth month after the deposit of the instrument of ratification or accession.

Article 7

Duration of the Agreement

This Agreement shall be concluded for an unlimited duration.

Article 8

Denunciation

Any State party to this Agreement may denounce it at any time once it has been in force for three years. Notification of denunciation shall be given to the Government of the Federal Republic of Germany. The denunciation shall take effect one year after the date of receipt of such notification. No rights acquired pursuant to this Agreement before the denunciation took effect shall thereby be impaired.

Article 9

Scope

This Agreement shall apply to European patents in respect of which the mention of grant was published in the European Patent Bulletin after the Agreement entered into force for the State concerned.

Article 10

Languages of the Agreement

This Agreement, drawn up in a single original in the English, French and German languages shall be deposited with the Government of the Federal Republic of Germany, the three texts being equally authentic.

Article 11

Transmissions and notifications

(1) The Government of the Federal Republic of Germany shall draw up certified true copies of this Agreement and shall transmit them to the Governments of all signatory or acceding States.

(2) The Government of the Federal Republic of Germany shall notify to the Governments of the States referred to in paragraph 1:

a) any signature;

b) the deposit of any instrument of ratification or accession;

c) the date of entry into force of this Agreement;

d) any denunciation received pursuant to Article 8 and the date on which it will take effect.

(3) The Government of the Federal Republic of Germany shall register this Agreement with the Secretariat of the United Nations.

In WITNESS WHEREOF, the Plenipotentiaries authorised thereto, having presented their Full Powers, found to be in good and due form, have signed this Agreement.

Done at London on 17 October 2000, in one original, in English, French and German, each text being equally authentic."

"AZ EURÓPAI SZABADALMAK MEGADÁSÁRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 65. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS

Az ebben a Megállapodásban részes államok,

SZERZŐDŐ ÁLLAMAIKÉNT az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Egyezménynek (Európai Szabadalmi Egyezmény),

MEGERŐSÍTVE azon óhajukat, hogy elmélyítsék az európai államok együttműködését a találmányok oltalma terén,

TEKINTETTEL az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkére,

ELISMERVE az európai szabadalmak fordításával kapcsolatos költségek csökkentésére irányuló célkitűzés fontosságát,

HANGSÚLYOZVA az e célkitűzéshez való széles körű csatlakozás szükségességét,

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy hatékonyan hozzájáruljanak e költségcsökkentéshez,

A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Lemondás a fordítási követelményekről

(1) Az e Megállapodásban részes olyan állam, amelynek hivatalos nyelve megegyezik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek valamelyikével, eltekint az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási követelményektől.

(2) Az e Megállapodásban részes olyan állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem egyezik meg az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek valamelyikével, eltekint az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási követelménytől, ha az európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei közül az ezen állam által megjelölt nyelven adták meg, vagy azt erre a nyelvre lefordították, és a fordítást az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikke (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően benyújtották.

(3) A (2) bekezdésben említett államoknak továbbra is jogukban áll, hogy megköveteljék az igénypontok hivatalos nyelveik egyikére történő fordításának benyújtását az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikke (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően.

(4) E Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná az e Megállapodásban részes államok jogát arra, hogy eltekintsenek valamely fordítási követelménytől, vagy hogy a (2) és a (3) bekezdésben előírtaknál enyhébb fordítási követelményeket alkalmazzanak.

2. cikk

Fordítások jogvita esetén

E Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná az e Megállapodásban részes államok jogát arra, hogy az európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvita esetén előírják azt, hogy a szabadalmas a saját költségén köteles

a) a feltételezett bitorló kérésére a szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani annak az államnak a hivatalos nyelvén, amelynek a területén a feltételezett bitorlás bekövetkezett,

b) az illetékes bíróság vagy igazságszolgáltatási jogkört gyakorló hatóság felhívására a szabadalom teljes fordítását rendelkezésre bocsátani az érintett állam hivatalos nyelvén az előttük folyó eljárásban.

3. cikk

Aláírás - megerősítés

(1) Ez a Megállapodás 2001. június 30-ig áll nyitva aláírásra az Európai Szabadalmi Egyezmény Szerződő Államai számára.

(2) Ezt a Megállapodást meg kell erősíteni. A megerősítésről szóló okiratot a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.

4. cikk

Csatlakozás

A 3. cikk (1) bekezdésében említett, aláírásra nyitva álló határidő leteltét követően a Megállapodás csatlakozásra nyitva áll az Európai Szabadalmi Egyezmény bármelyik Szerződő Állama számára, illetve az Egyezményhez való csatlakozásra jogosult bármelyik állam számára. A csatlakozásról szóló okiratot a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.

5. cikk

Fenntartások tilalma

Az e Megállapodásban részes egyetlen állam sem főzhet fenntartást ehhez a Megállapodáshoz.

6. cikk

Hatálybalépés

(1) Ez a Megállapodás az attól a naptól számított negyedik hónap első napján lép hatályba, amelyen az Európai Szabadalmi Egyezmény Szerződő Államai közül - ideértve azt a három államot, amelyben a legtöbb európai szabadalom vált hatályossá 1999-ben - a nyolcadik is letétbe helyezte megerősítő vagy csatlakozási okiratát.

(2) Az e Megállapodás hatálybalépését követő megerősítés vagy csatlakozás a megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő negyedik hónap első napján válik hatályossá.

7. cikk

A Megállapodás időbeli hatálya

Ez a Megállapodás határozatlan időre jön létre.

8. cikk

Felmondás

Ezt a Megállapodást azt követően, hogy három évig hatályban volt, az abban részes bármelyik állam bármikor felmondhatja. A felmondásról szóló értesítést a Német Szövetségi Köztársaság kormányának kell eljuttatni. A felmondás az arról szóló értesítés kézhezvételét követő egy év elteltével válik hatályossá. A felmondás nem érinti a hatályossá válása előtt az e Megállapodás alapján szerzett jogokat.

9. cikk

Alkalmazási kör

E Megállapodást azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek esetében a megadásról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetésére a Megállapodásnak az adott állam tekintetében történő hatálybalépését követően került sor.

10. cikk

A Megállapodás nyelvei

Ezt a Megállapodást, amely egy-egy eredeti példányban angol, francia és német nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.

11. cikk

Megküldések és értesítések

(1) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya e Megállapodásról hitelesített másolatokat készít, és azokat eljuttatja a Megállapodást aláíró vagy ahhoz csatlakozó valamennyi állam kormányának.

(2) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya az (1) bekezdésben említett államok kormányait értesíti

a) a Megállapodás aláírásáról;

b) megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

c) a Megállapodás hatálybalépésének napjáról;

d) a 8. cikk szerinti felmondásról, valamint a felmondás hatályossá válásának napjáról.

(3) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya intézkedik e Megállapodásnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága által történő nyilvántartásba vétele iránt.

A FENTIEK HITELÉÜL az erre felhatalmazott meghatalmazottak - jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatását követően - aláírták ezt a Megállapodást.

Készült Londonban, 2000. október 17-én, egy-egy eredeti és egyaránt hiteles példányban angol, francia és német nyelven."

4. §

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 35. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és a bitorló lakóhelye vagy székhelye a Magyar Köztársaság területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet neki felróhatónak tekinteni, amíg a szabadalmas eleget nem tesz a 84/G. § (2) bekezdésében foglaltaknak, kivéve, ha a szabadalmas bizonyítja, hogy a bitorló a fordítás hiányában is megérthette az európai szabadalom szövegét."

5. §

Az Szt. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A szabadalmi eljárások magyar nyelven folynak, a szabadalmi leírást az igényponttal, a rajz feliratát és a kivonatot - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - magyar nyelven kell elkészíteni."

6. §

Az Szt. 53/D. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Elektronikus úton is be lehet nyújtani - az 57/A. §-ban szabályozott, valamint a 84/E. § (3) bekezdésében, a 84/H. § (4) bekezdésében és a 84/K. § (2) bekezdésében hivatkozott módon és feltételekkel -

a) a szabadalmi bejelentést;

b) az igénypont-közzétételi kérelmet és az igénypontok magyar nyelvű fordítását;

c) az európai szabadalom igénypontjainak magyar nyelvű fordítását, illetve az európai szabadalom szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítását;

d) a b) és a c) pontban említett fordítás kijavítására irányuló kérelmet."

7. §

(1) Az Szt. 82. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

"Ha az európai szabadalom hatályossá válásához nem nyújtották be az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását, vagy azt a szabadalmas nem bocsátotta a kérelmező rendelkezésére, a Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelmező ilyen irányú kérelmére felhívja a szabadalmast e fordítás benyújtására."

(2) Az Szt. 82. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a szabadalmas nem tesz eleget a fordítás benyújtására vonatkozó - az (1) bekezdés alapján kiadott - felhívásnak, a fordítást a szabadalmas költségére a kérelmező elkészíttetheti, kivéve, ha a szabadalmas a felhívásra úgy nyilatkozik, hogy a kérelmező által hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik a megjelölt szabadalomba."

8. §

Az Szt. 83. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az európai szabadalom szövege magyar nyelvű fordításának elkészítésével járó költséget a szabadalmas viseli. A nemleges megállapítási eljárás többi költségét a kérelmező viseli."

9. §

Az Szt. 84/G. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi szöveg jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, az európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén rendelkezésre bocsátani a feltételezett bitorló kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a bíróság vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban."

10. §

Az Szt. 84/H. §-át megelőző alcím és az Szt. 84/H. §-a helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:

"Az európai szabadalommal kapcsolatos fordítási követelmények

84/H. § (1) Az európai szabadalom hatályossá válik a Magyar Köztársaságban, ha megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétől számított három hónapon belül a szabadalmas benyújtja a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz az európai szabadalom igénypontjainak magyar nyelvű fordítását, valamint - ha az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárás nyelve a francia vagy a német volt - az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítását.

(2) Ha az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének angol vagy magyar nyelvű fordítását is be kell nyújtani, a fordítást azon a napon benyújtottnak kell tekinteni, amelyen a szabadalmas az (1) bekezdésben előírt mindkét fordítást vagy közülük már a másodikat is benyújtotta.

(3) Az (1) bekezdésben előírt cselekmény az ott megjelölt határidő utolsó napjától számított három hónapon belül is teljesíthető, ha ez utóbbi határidőn belül megfizetik a külön jogszabályban erre az esetre meghatározott pótdíjat.

(4) Az (1) bekezdésben előírt fordítást vagy fordításokat (a továbbiakban együtt: fordítás) a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni és benyújtani. A fordítás elektronikus úton való benyújtására megfelelően alkalmazni kell az 57/A. § rendelkezéseit.

(5) A fordítás meghirdetéséért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a fordítás benyújtásától számított két hónapon belül.

(6) A Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja a fordítást abból a szempontból, hogy az kielégíti-e a (4) bekezdésben megjelölt követelményeket. Ennek során a 68. § (2)-(4) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával jár el, azzal az eltéréssel, hogy a 68. § (3) és (4) bekezdésében szabályozott esetekben a fordítást be nem nyújtottnak kell tekinteni.

(7) Ha a fordítás benyújtásakor nem fizették meg a fordítás-meghirdetési díjat, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a szabadalmast az (5) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a fordítást nem nyújtották be.

(8) Ha az (1) bekezdésben előírt cselekményt nem teljesítik az ott megjelölt határidőn belül, és e cselekményt a (3) bekezdésben megszabott határidőn belül sem teljesítik a pótdíj megfizetése mellett, azt e törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől fogva hatálytalan.

(9) A szabadalmi lajstrom külön részébe (54. §) be kell jegyezni az európai szabadalmat, ha a fordítást szabályszerűen benyújtották.

(10) A fordítás benyújtásáról a Magyar Szabadalmi Hivatal tájékoztatást közöl a hivatalos lapjában (56-56/A. §), és a fordítást megtekinthetővé teszi."

11. §

Az Szt. 104. §-a a következő (15) és (16) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (15) és (16) bekezdés számozása (17) és (18) bekezdésre változik:

"(15) Ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és nem bocsátotta - a 84/G. § (2) bekezdésében foglaltak szerint - a feltételezett bitorló rendelkezésére annak kérésére sem, azt úgy kell tekinteni, hogy az alperes a perre okot nem adott.

(16) Európai szabadalom esetében a keresetlevélhez - hiánypótlás terhe mellett - csatolni kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E fordítás költségét a szabadalmas viseli."

12. §

(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2010. szeptember 1- jén lép hatályba.

(2) E törvény 2-11. §-ai, valamint 13. §-a 2011. január 1-jén lépnek hatályba, azzal, hogy e rendelkezéseket azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek esetében a megadásról szóló értesítést 2011. január 1-jét követően hirdették meg az Európai Szabadalmi Közlönyben.

(3) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke gondoskodik.

13. §

(1) Az Szt. 84/K. §-ának (2) bekezdésében a "84/H. § (3)" szövegrész helyébe a "84/H. § (4)" szövegrész lép.

(2) Az Szt. 104. §-ának - e törvény 11. §-a szerint (18) bekezdésre változó számozású - (16) bekezdésében a "(15)" szövegrész helyébe a "(17)" szövegrész lép.

(3) Az Szt. 84/J. §-ának (1) bekezdésében, valamint 84/K. §-ának (1) és (3) bekezdésében a "magyar nyelvű" szövegrészek hatályukat vesztik.

14. §

(1) E törvény 4-11. §-ai és 13. §-a 2011. január 2-án hatályukat vesztik.

(2) Ez a § 2011. január 3-án hatályát veszti.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A törvényjavaslat célja a Londonban, 2000. október 17-én kelt, az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás vagy Londoni Megállapodás) kihirdetése (1-3. §), továbbá a Megállapodás és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) összhangjának megteremtése az Szt. egyes szabályainak módosítása útján (4-12. §).

I. A Londoni Megállapodás elfogadásának előzményei és a Megállapodás tartalma

1. Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az Európai Szabadalmi Szervezeten belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi konferencia indította útjára, megadva a mandátumot a szükséges szakértői szintű munkálatok elvégzéséhez.

A párizsi kormányközi konferencia sokrétű mandátumot határozott meg, amely kiterjedt - egyebek mellett - az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) felülvizsgálatára, valamint az európai szabadalmak fordítási költségeinek ötven százalékkal való csökkentésére.

Az ESZE 2000-ben felülvizsgált és 2007. december 13-án hatályba lépett szövegének 149a. cikke rendelkezik a szerződő államok közötti egyéb Megállapodásokról. E cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében az ESZE-ben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná az egyes szerződő államok vagy akár mindegyikük jogát arra, hogy az európai szabadalmi bejelentéseket vagy az európai szabadalmakat érintő - az ESZE értelmében a nemzeti jog hatálya alá tartozó - tárgykörben különmegállapodásokat kössenek egymással, így különösen olyan megállapodást, amelynek értelmében az abban részes szerződő államok teljes mértékben vagy részben lemondanak az európai szabadalom 65. cikk szerinti fordításáról.

Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi konferencián - Londonban, 2000. október 17-én - kötötték meg az európai szabadalmak megadásáról szóló Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Megállapodást, azaz a Londoni Megállapodást. A Megállapodást - az aláírásra nyitva álló, 2001. június 30-án lejárt határidő végéig - az ESZE akkori 19 tagállamából 10 írta alá (Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Németország, Svájc és Svédország).

A Megállapodás 6. cikkének (1) bekezdése rendelkezik a hatálybalépésről. Erre az attól a naptól számított negyedik hónap első napján kerül sor, amelyen az ESZE szerződő államai közül a nyolcadik is letétbe helyezte megerősítő vagy csatlakozási okiratát, feltéve, hogy ezek között az államok között van az a három állam (azaz az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) is, amelyben a legtöbb európai szabadalom vált hatályossá az 1999. évben. Ezek az együttes feltételek azzal teljesültek, hogy Franciaország 2008. január 29-én letétbe helyezte a Londoni Megállapodás megerősítéséről szóló okiratát. A Londoni Megállapodás 2008. május 1-jén lépett hatályba, méghozzá az ESZE akkori 34 szerződő állama közül a következő 14-ben: Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Izland, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Németország, Svájc, Svédország, Szlovénia.

Azokban az államokban, amelyek a megállapodást annak hatálybalépését követően erősítik meg vagy ahhoz a hatálybalépését követően csatlakoznak, a megerősítő vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezésétől számított negyedik hónap első napján lép hatályba a Megállapodás [6. cikk (2) bek.].

A hatálybalépéshez kapcsolódóan érdemes megemlíteni a Megállapodás alkalmazási körét rögzítő átmeneti szabályt. Ennek értelmében a Megállapodást azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek megadásáról azt követően hirdették meg az értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben, hogy a Megállapodás az adott tagállam vonatkozásában hatályba lépett (9. cikk).

2. Az ESZE-nek az európai szabadalmi rendszer nyelvi rezsimjére vonatkozó rendelkezései adják a Londoni Megállapodás szabályozási hátterét. Az ESZE e rendelkezéseinek tükrében érthetők meg a Megállapodás szabályai és mérhető fel a jelentőségük. (Az indokolás e része az ESZE jelenleg hatályos, 2000-ben felülvizsgált szövegét veszi alapul; kihirdetéséről ld. a 2007. évi CXXX. törvényt.)

Az ESZE 2. cikkének (2) bekezdéséből és 64. cikkéből következik, hogy az egyes szerződő államokban az ott hatályossá váló európai szabadalmak sorsa, jogi minősége a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként - az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Ebből adódik, hogy az európai szabadalom fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésével kapcsolatos eljárásra, valamint a bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében. Az európai szabadalmi rendszer talapzatához tartozó ezt az alapelvet tükrözi az Szt. 84/G. §-a is: az európai szabadalom azonos hatályú az MSZH által megadott szabadalommal.

Az előzőeket sajátos megvilágításba helyezi az ESZE nyelvi rezsimje.

Az Európai Szabadalmi Szervezet (ESZSZ) mindkét szervének, azaz mind az Európai Szabadalmi Hivatalnak (az ESZH-nak), mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az angol, a francia és a német [ESZE 14. cikk (1) bek. és 31. cikk]. Ezek közül a bejelentő által választott egyik nyelv lesz - főszabályként - az ESZH előtt az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania, vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzések szintén mindhárom hivatalos nyelven megtörténnek; kétség esetén közülük az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles [ESZE 14. cikk (2)-(8) bek. és az ESZE-hez kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat (ESZE VSZ) 3-7. szabályai; az ESZE VSZ kihirdetéséről ld. a 319/2007. (XII. 5.) Korm. rendeletet].

Az európai szabadalomnak a nemzetivel azonos hatályát és az ESZH előtti eljárás nyelvi rezsimjét kapcsolja össze az ESZE 65., 67. és 70. cikke.

Ahhoz, hogy az európai szabadalom - nemzetivel azonos - hatálya beálljon a területén, a legtöbb szerződő állam, élve az ESZE 65. cikkében megteremtett szabályozási lehetőséggel, a Londoni Megállapodás hatálybalépéséig megkövetelte (és számos szerződő állam ma is megköveteli) az európai szabadalom szövegének a fordítását.

A 65. cikk (1) bekezdése szerint ugyanis bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy ha az ESZH által megadott, módosított vagy korlátozott európai szabadalom nem a hivatalos nyelveinek egyikén készült, a szabadalmas nyújtsa be a központi iparjogvédelmi hatósághoz a megadott, módosított vagy korlátozott szabadalom fordítását az adott állam hivatalos nyelvén. (Az ESZE e cikkének szövege a több hivatalos nyelvvel rendelkező szerződő államokra kiterjedő fordulatokat is tartalmaz, ezek ismertetése azonban mellőzhető, mivel Magyarországon nem relevánsak.) A fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő az európai szabadalom megadásáról, módosítással való fenntartásáról, illetve korlátozásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése napjától számított három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít meg.

Az ESZE 67. cikke szabályozza az európai szabadalmi bejelentés közzétételével a bejelentésben megjelölt szerződő államokban keletkező ideiglenes oltalmat; ez igazodhat a 64. cikk szerinti oltalomhoz vagy az érintett állam jogszabályai szerint a vizsgálat mellőzésével kötelezően közzétett nemzeti bejelentés alapján keletkező oltalomhoz, de mindenképpen el kell érnie a 64. cikk (2) bekezdésének utolsó mondatával meghatározott oltalmi minimumot (ésszerű kártérítés követelésére kell alapot adnia). A 67. cikk (3) bekezdése értelmében bármelyik szerződő állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az eljárás nyelve, előírhatja, hogy az említett ideiglenes oltalom nem hatályos a területén mindaddig, amíg az igénypontok fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén a nemzeti jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, vagy nem közlik azzal a személlyel, aki az érintett szerződő államban a találmányt hasznosítja. Ilyen esetben az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező ideiglenes oltalom az érintett állam hivatalos nyelvén készült igénypont-fordítással és az eljárás nyelvén meglévő leírásszöveggel hatályosul az adott szerződő állam területén. Igaz, a végleges oltalom hatályosulására már alkalmazhatók az ESZE 65. cikke szerint előírható - szigorúbb - fordítási követelmények is.

Az ESZE 70. cikkének felidézése teheti teljessé az ESZE nyelvi rezsimjének képét. E cikk az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom hiteles szövegét jelöli ki. Az európai szabadalmi bejelentés, illetve az európai szabadalom hiteles szövege az ESZH előtti bármely eljárásban és bármely szerződő államban az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti szöveg [ESZE 70. cikk (1) bek.]. Bármelyik szerződő állam előírhatja viszont, hogy ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét az érintett állam hivatalos nyelvén készült fordítás szűkebben határozza meg, mint az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti szöveg, az adott államban - a megsemmisítési eljárás esetét kivéve - e fordítás szövege minősüljön hitelesnek [ESZE 70. cikk (3) bek.]. Ha valamely szerződő állam él ezzel a szabályozási opcióval, lehetővé kell tennie a fordítás kijavítását, illetve továbbhasználati jogot kell adnia a szűkebb terjedelmű oltalmat eredményező korábbi fordításban bízó, jóhiszemű személyeknek [ESZE 70. cikk (4) bek.].

3. A Londoni Megállapodás érdemi szabályai csupán két cikkbe - a Megállapodás első két cikkébe - sűrűsödnek.

A Londoni Megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése azokra a szerződő államokra vonatkozik, amelyek hivatalos nyelve - vagy valamelyik hivatalos nyelve - megegyezik az ESZE egyik hivatalos nyelvével. Ezek a szerződő államok nem élhetnek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében biztosított szabályozási lehetőséggel, azaz az európai szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő sem a teljes szöveg, sem az igénypontok fordításának benyújtását. Ugyanakkor ezekben a szerződő államokban legalább az igénypontok fordítása mindig rendelkezésre áll az ESZH nyelvi rezsimjéből adódóan.

A Londoni Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése azokra a szerződő államokra vonatkozik, amelyeknek nincs az ESZH hivatalos nyelveinek valamelyikével megegyező hivatalos nyelve (Magyarország is ezek közé az államok közé tartozik). Ezek a szerződő államok sem élhetnek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében adott szabályozási lehetőséggel, azaz az európai szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő a hivatalos nyelvükön készített fordítás benyújtását, feltéve, hogy az európai szabadalmat az ESZH-nak az adott szerződő állam által választott hivatalos nyelvén adták meg, vagy annak szövegét erre a nyelvre lefordították és a fordítást az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban benyújtották. A szóban forgó szerződő államok a Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdése alapján mindazonáltal továbbra is megkövetelhetik az európai szabadalom területükön való hatályosulásához, hogy - a 65. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban - nyújtsák be az igénypontoknak a hivatalos nyelvükön készített fordítását. E szerződő államok is eltekinthetnek azonban teljes mértékben a fordítási követelményektől, vagy azokat a Megállapodás 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltaknál kedvezőbben is meghatározhatják; ezt a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése külön meg is erősíti.

A Megállapodás 2. cikke értelmében bármely szerződő állam megkövetelheti, hogy az európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas saját költségén

a) készítse el - a feltételezett bitorló kérésére - az európai szabadalom teljes szövegének a fordítását, annak az államnak a hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett bitorlást elkövették;

b) az illetékes bíróság vagy igazságszolgáltatási jogkört gyakorló hatóság felhívására, az előttük folyó eljárásban bocsássa rendelkezésre a szabadalom teljes fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén.

4. A Londoni Megállapodás 2008. május 1-jén 13 szerződő államban lépett hatályba; rajtuk kívül Svédország szintén ettől az időponttól alkalmazza a Megállapodást.

Amint arról az I.3. pontban szó esett, a Londoni Megállapodás alkalmazása szempontjából a szerződő államok alapvetően két csoportba sorolhatók.

Az első csoportba tartozó államokra vonatkozik a Londoni Megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése, vagyis azokra, amelyek hivatalos nyelve - vagy valamelyik hivatalos nyelve - megegyezik az ESZE egyik hivatalos nyelvével, azaz amelyeknek legalább az egyik hivatalos nyelve az angol, a francia vagy a német. Ezek a szerződő államok egyáltalán nem élhetnek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében biztosított szabályozási lehetőséggel, azaz az európai szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő sem a teljes szöveg, sem az igénypontok fordításának benyújtását, nem támaszthatnak tehát semmiféle fordítási követelményt. Ugyanakkor ezekben a szerződő államokban - az ESZH nyelvi rezsimjéből adódóan - legalább az igénypontok fordítása mindig rendelkezésre áll legalább az adott állam egyik hivatalos nyelvén. A szóban forgó szerződő államokban következésképpen az európai szabadalom teljes szövege vagy angol, vagy francia, vagy német nyelven áll rendelkezésre, az igénypontok pedig e három nyelv mindegyikén olvashatók. A Londoni Megállapodás 1. cikkének (1) bekezdéséből adódó e nyelvi rezsimet kell alkalmazni a Megállapodás következő szerződő államaiban:

- Egyesült Királyság,

- Franciaország,

- Liechtenstein,

- Luxemburg,

- Monaco,

- Németország,

- Svájc.

A szerződő államok második csoportját azok képezik, amelyek a Londoni Megállapodás 1. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartoznak. A Megállapodás e rendelkezése ugyanis azokra az államokra vonatkozik, amelyeknek nincs az ESZH hivatalos nyelveinek valamelyikével megegyező hivatalos nyelve, azaz amelyekben sem az angol, sem a francia, sem a német nem hivatalos nyelv. (Csatlakozását követően Magyarország is a szerződő államok e csoportjához fog tartozni.) Ezek a szerződő államok sem élhetnek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében adott szabályozási lehetőséggel, azaz az európai szabadalom területükön való hatályosulásához nem írhatják elő a hivatalos nyelvükön készített fordítás benyújtását, feltéve, hogy az európai szabadalmat az ESZH-nak az adott szerződő állam által választott hivatalos nyelvén adták meg, vagy annak szövegét erre a nyelvre lefordították és a fordítást az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban benyújtották. A szóban forgó szerződő államok a Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdése alapján mindazonáltal továbbra is megkövetelhetik az európai szabadalom területükön való hatályosulásához, hogy - a 65. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban - nyújtsák be az igénypontoknak a hivatalos nyelvükön készített fordítását.

Ezekből - a Londoni Megállapodás által megengedett, "eltűrt" - fordítási követelményekből az adódik, hogy a szóban forgó szerződő államok valamelyikében hatályossá vált európai szabadalom teljes szövege rendelkezésre áll az ESZH egy vagy két hivatalos nyelvén, de az egyiken mindig, az igénypontok fordítása pedig hozzáférhető az ESZH többi hivatalos nyelvén és az adott szerződő állam (egyik) hivatalos nyelvén is. E szerződő államok is eltekinthetnek azonban teljes mértékben a fordítási követelményektől, vagy azokat a Megállapodás 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltaknál kedvezőbben is meghatározhatják; ezt a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése külön meg is erősíti.

Az e csoportba tartozó jelenlegi szerződő államok közül - élve a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel - a következők követelik meg a francia és a német nyelven megadott európai szabadalmak szövegének angol fordítását a szabadalomnak a területükön való hatályosulásához:

- Dánia,

- Hollandia,

- Horvátország,

- Izland

- Svédország.

Dániában, Hollandiában, Izlandon és Svédországban mindazonáltal nem kell az európai szabadalom angol fordítását benyújtani, ha a fordítást helyette az adott állam hivatalos nyelvén (dán, holland, izlandi vagy svéd nyelven) terjesztik elő.

Nem élt a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel, azaz nem követeli meg az európai szabadalom hatályosulásához, hogy annak szövege az ESZH általa választott hivatalos nyelvén minden esetben legyen meg (akár eredetiben, akár fordításban), a Megállapodás következő két szerződő állama:

- Lettország,

- Szlovénia.

E két szerződő államban a területükön hatályos európai szabadalmak teljes szövege nem áll szükségképpen rendelkezésre angolul, előfordulhat, hogy csak francia vagy csak német nyelven lesz meg.

A Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdése alapján a következő szerződő államok követelik meg a szabadalmastól, hogy nyújtsa be az igénypontok fordítását a hivatalos nyelvükön:

- Dánia,

- Hollandia,

- Horvátország,

- Izland,

- Lettország,

- Svédország,

- Szlovénia.

Az Egyesült Királyság, Svájc és Liechtenstein a Megállapodás alkalmazási körét illetően a szabadalmasok számára kedvezőbb átmeneti szabályokat állapított meg, mint amilyenek a Megállapodás 9. cikkéből kötelezően következnének. E cikk értelmében a Megállapodást azokra az európai szabadalmakra kell alkalmazni, amelyek megadásáról azt követően hirdették meg az értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben, hogy a Megállapodás az adott tagállam vonatkozásában hatályba lépett. Ez az időpont a jelenlegi szerződő államok tekintetében egybeesik a Megállapodásnak a 6. cikk (1) bekezdése szerinti hatálybalépésével, vagyis 2008. május 1-jével. Ennek ellenére az említett három állam nemzeti joga szerint a Megállapodást azokra az európai szabadalmakra is alkalmazni kell, amelyek megadásáról 2008. február 1-jét követően hirdették meg az értesítést az Európai Szabadalmi Közlönyben.

A legtöbb szerződő államban a Londoni Megállapodás végrehajtása érdekében - kis terjedelemben - módosították a szabadalmi törvényt (az ESZE 65. cikkén alapuló előírásokat) és a kapcsolódó végrehajtási szabályokat. A csatlakozást és a szükséges jogszabályváltozásokat többnyire széles körű - az érintett vállalkozásokra és szakmai szervezetekre kiterjedő - konzultációkkal készítették elő.

II. A hatályos jogi helyzet és a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás előkészítése

1. A Magyar Köztársaság - az 54/2002. (IX. 13.) OGY határozat alapján - 2003. január 1-jén csatlakozott az ESZE-hez (ratifikálva annak mind az akkor hatályos, mind pedig a Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegét). Már ekkor fennállt annak elvi lehetősége, hogy hazánk egyidejűleg csatlakozzon az ESZE-hez és a Londoni Megállapodáshoz, hiszen az utóbbi nyitva állt csatlakozásra azok előtt az országok előtt is, amelyek meghívást kaptak vagy egyébként jogosultságot szereztek az ESZE-hez való csatlakozásra. (Ez következik a Londoni Megállapodás 4. cikkéből.) Ennek megfelelően az ESZE-hez történő csatlakozást megelőző hazai felmérések és szakmai viták kiterjedtek a Londoni Megállapodás ratifikálásának kérdésére is. E tárgyban több tanulmány is készült, valamint állásfoglalást adott ki a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács (MSZTT) is.

Erre az előkészítő munkára építve alakult ki a Londoni Megállapodással kapcsolatos kormányzati álláspont, amelyet az ESZE-hez való csatlakozás folytán szükségessé váló törvénymódosítás alapjául szolgáló javaslat miniszteri indokolása (a továbbiakban: a 2002. évi Szt.-módosítás indokolása) a következőképpen foglalt össze:

"Nem indokolt, hogy hazánk csatlakozzon az ESZE 65. cikkében szabályozott fordítási követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz. E Megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak szövegének magyar fordítása, ami jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vethetne fel, továbbá kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását. A szabadalmi rendszer egyik alapelve is csorbát szenvedne, hiszen elmaradna a találmánynak a köz számára a kizárólagos hasznosítási jog ellenében - a hivatalos nyelven - történő feltárása. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ 80-90 százaléka csak ilyen módon férhető hozzá és ez az ismeretanyag pótolhatatlan a kutatásban és a fejlesztésben. A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben)."

A már említett országgyűlési határozat ezzel a kormányzati állásponttal összhangban csupán az ESZE-hez való csatlakozásnak adott zöld utat; a Londoni Megállapodás ratifikálása 2002-ben elmaradt. A Magyar Köztársaság tehát 2003. január 1-jével anélkül vált az ESZE szerződő államává, hogy egyidejűleg csatlakozott volna a Londoni Megállapodáshoz is. A Londoni Megállapodással kapcsolatos hazai szakmai viták 2005-ben éledtek fel.

Kiterjedtek a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás alkotmányossági és szabadalmi jogi összefüggéseire éppúgy, mint a várható gazdasági, innováció- és technológia-politikai hatásokra.

A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) 2007-ben elfogadott középtávú - a 2007 és 2010 közötti időszakra szóló, a hivatalt felügyelő miniszter által jóváhagyott - stratégiája irányozta elő, hogy az MSZH 2008-ban kezdeményezzen társadalmi vitát és kormányzati döntést a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás időpontjáról és feltételeiről. Ennek teljesítéseképpen az MSZH vitairatot dolgozott ki a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásról, és azt 2008 júniusának elején szakmai-társadalmi vitára bocsátotta.

A vitairat a társadalmi vita kezdeményezése és szakmai előkészítése céljából a következőkre vállalkozott:

- főbb vonalaiban ismertette a Londoni Megállapodást és az azzal kapcsolatos nemzetközi jogi helyzetet;

- áttekintette a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás hazai előzményeit;

- bemutatta a Londoni Megállapodás végrehajtására kidolgozott egyes nemzeti jogi megoldásokat;

- szólt a szabadalmakkal összefüggő nyelvi-fordítási követelményekre európai szinten kimunkált különféle változatokról;

- összefoglalta az ESZE-re épülő hatályos hazai szabályozást;

- elemezte a Londoni Megállapodás kapcsán felvetődő alkotmányossági és egyéb jogi kérdéseket;

- felsorakoztatta a Londoni Megállapodás ügyében felhozott gazdasági és nyelvvédelmi érveket, felmérve a várható hatásokat;

- vázolta a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás menetrendjét, a Megállapodás magyarországi alkalmazásának feltételeit és a szükséges jogszabályváltozásokat.

A vitairat a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás időpontjával és feltételeivel kapcsolatos kérdéssort is tartalmazott.

A vitairatra 16 szervezet tett észrevételt (köztük az iparjogvédelem területén működő társadalmi szervezetek, iparági és munkaadói szövetségek, szabadalmi ügyvivői irodák, vállalatok és a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara), egyes társadalmi szervezeteken belül is élénk vita alakult ki, megoszlottak a vélemények a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásról. A vitához hozzászólt több magánszemély is. A társadalmi vitában az MSZH vitairatának alaposságát a résztvevők egyöntetűen elismerték; szintén konszenzusos támogatást kapott a Londoni Megállapodás hazai alkalmazásának feltételeire a vitairatban előterjesztett javaslat. A legélénkebb vita arról alakult ki, hogy a Megállapodás mikor lépjen hatályba a Magyar Köztársaságban. A vitairat erre három változatot jelölt meg (2010. január 1., 2010. július 1. vagy 2011. január 1.). Noha többen is szorgalmaztak vagy elfogadhatónak ítéltek volna korábbi időpontot is, illetve volt olyan álláspont is, amely későbbi dátumot tartott volna kívánatosnak a hatályba lépésre, a társadalmi vita arról tanúskodott, hogy a 2011. január 1-jei hatálybalépési időpont körül teremthető konszenzus az összes érintett között.

2. Az ESZE 65. cikkében adott szabályozási lehetőséggel (ld. az I.2. pontot) él hatályos szabadalmi jogunk: az európai szabadalom csak abban az esetben válik hatályossá a Magyar Köztársaságban, ha a törvényben rögzített határidőn belül a szabadalmas benyújtja az MSZH-hoz az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását [Szt. 84/H. § (1) bek.]. Az ESZE 65. cikke és az Szt. említett rendelkezése az európai szabadalom szövegéről szól, amin a leírást, az igénypontokat és a rajzokon szereplő szöveges részeket egyaránt érteni kell; a felsoroltak teljes fordítását be kell tehát nyújtani ahhoz, hogy az európai szabadalom hatályossá váljék hazánkban. Ezt megerősítette a 2002. évi Szt.-módosítás indokolása és tükrözi a fordítások alakiságait megszabó miniszteri rendelet is: a szabadalmi bejelentés, az európai szabadalmi bejelentésekkel és az európai szabadalmakkal, illetve a nemzetközi szabadalmi bejelentésekkel összefüggő beadványok, valamint a növényfajta-oltalmi bejelentés részletes alaki szabályairól szóló 20/2002. (XII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: alaki rendelet) 11. §-ának (3) bekezdése értelmében az európai szabadalom szövegéről készített fordításnak a szabadalmi leírás, az igénypontok, a rajzokon szereplő szöveg és a kivonat magyar nyelvű fordítását kell tartalmaznia; a rajzokat akkor is be kell nyújtani, ha azokon magyarra fordítandó szöveg nincs.

Az ESZE 65. cikkének (1) bekezdése értelmében a fordítás benyújtására rendelkezésre álló határidő az európai szabadalom megadásáról, módosítással történő fenntartásáról, illetve korlátozásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetése napjától számított három hónap, kivéve, ha az érintett állam ennél hosszabb határidőt állapít meg.

Az Szt. 84/H. §-ának eredeti - 2003. január 1-je és 2005. november 1-je között hatályban lévő - változata a fordítás benyújtására az ESZE 65. cikkében megkövetelt legrövidebb időtartammal megegyező (vagyis három hónapos) határidőt állapított meg. A gyakorlati tapasztalatok és a hazai hivatásos képviselők igényei azonban e szabályozás rugalmasabbá tétele mellett szóltak. Az Szt. 84/H. §-ának a 2005. évi LXXXIII. törvény 206. §-ával megállapított szövege további három hónapos póthatáridőt vezetett be. Ennek eredményeként az Szt. 84/H. §-ának a 2005. november 1-je óta hatályos szövege szerint az európai szabadalom megadásának meghirdetésétől számított három hónapon belül kell ugyan a szabadalmasnak az MSZH-hoz benyújtania a fordítást, ezt azonban az e határidő utolsó napjától számított - újabb - három hónapon belül is megteheti, feltéve, hogy ez utóbbi határidőn belül pótdíjat fizet [Szt. 84/H. § (1)-(2) bek.]. A három hónapos határidőt az ESZE szerinti felszólalási és korlátozási eljárás eredményeként módosítással fenntartott európai szabadalom esetén a módosítással történő fenntartásról, illetve a korlátozásról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetésétől kell számítani az Szt. 84/I. §-ának a 2007. évi CXLII. törvény 26. §-ával módosított - az ESZE 2000. évi változatával összehangolt - szövege alapján.

Az ESZE 65. cikkének (2) bekezdése megengedi a szerződő államoknak, hogy a fordítás közzétételének (meghirdetésének) költségeit - részben vagy egészben - a bejelentővel, illetve a szabadalmassal fizettessék meg, vagyis, hogy a fordítás meghirdetése fejében díjat kérjenek. A magyar szabadalmi jog ezzel az opcióval is él: az Szt. 84/H. §-ának (4) bekezdése szerint a fordítás meghirdetéséért díjat kell fizetni a fordítás benyújtásától számított két hónapon belül. E díj összege jelenleg 21 400 forint, amely az európai szabadalom szövege magyar nyelvű fordításának hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal emelkedik [ld. az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló - többször módosított - 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) 4. §- ának (2) bekezdését]. [Korábban e díj a fordítás meghirdetése mellett annak kinyomtatása fejében is járt; ezen változtatott a 2007. évi CXLII. törvény 49. §-ának (10) bekezdése és a 11/2008. (III. 26.) GKM rendelet 9. §-ának (2) bekezdése arra figyelemmel, hogy az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását az MSZH immár nem kinyomtatja, hanem megtekinthetővé teszi (a honlapján, elektronikus úton), összhangban az Szt. 84/H. §-a (10) bekezdésének a 2007. évi CXLII. törvény 49. §-a (9) bekezdésében kiigazított szövegével.] Ha nem fizetik meg a fordítás-meghirdetési díjat, azt úgy kell tekinteni, mintha a magyar nyelvű fordítást be sem nyújtották volna [Szt. 84/H. § (6) bek.]. Az előzőekben említett pótdíj összegét a díjrendelet 4. §-ának (5) bekezdése 53 400 forintban állapítja meg; a pótdíjat a fordítás-meghirdetési díjon felül kell megfizetni.

Az európai szabadalomnak a Magyar Köztársaságban - a fordítás benyújtásával bekövetkező - hatályosulásából az MSZH-nak nyilvántartási és hatósági tájékoztatási feladatai adódnak: be kell jegyezni a szabadalmi lajstrom külön részébe az európai szabadalmat, a magyar nyelvű fordítás benyújtásáról tájékoztatást kell közölni a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben, valamint - amint arról már szó volt - az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását megtekinthetővé kell tenni [Szt. 84/H. (8)-(10) bek.].

Az ESZE 65. cikkének (3) bekezdése szabályozza, hogy a szerződő államok a fordítás benyújtásának (illetve a kapcsolódó díj megfizetésének) elmaradásához milyen jogkövetkezményt főzhetnek: bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy a fordítás benyújtására (és a kapcsolódó díj megfizetésére) vonatkozó rendelkezések betartásának elmulasztása esetén ebben az államban az európai szabadalmi oltalmat kezdettől fogva hatálytalannak kell tekinteni. Ez a jogkövetkezmény a magyar jogban is érvényesül: ha nem nyújtják be az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását akár a három hónapos "alaphatáridőn", akár a további három hónapos póthatáridőn belül (a pótdíj megfizetése mellett), azt a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől fogva hatálytalan [Szt. 84. § (7) bek.].

Az ESZE 67. cikke rendelkezik az európai szabadalmi bejelentés közzétételével a bejelentésben megjelölt szerződő államokban keletkező ideiglenes oltalomról. A 67. cikk (3) bekezdése értelmében bármelyik szerződő állam, amelynek egyik hivatalos nyelve sem az eljárás nyelve, előírhatja, hogy az említett ideiglenes oltalom nem hatályos a területén mindaddig, amíg az igénypontok fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén a nemzeti jogban meghatározott módon bárki számára hozzáférhetővé nem teszik, vagy nem közlik azzal a személlyel, aki az érintett szerződő államban a találmányt hasznosítja. A magyar szabadalmi jog e szabályozási lehetőséggel is él: az európai szabadalmi bejelentés közzétételével akkor keletkezik a Magyar Köztársaságban - ideiglenes - szabadalmi oltalom, amikor a Magyar Szabadalmi Hivatal a hivatalos lapjában közölte a hatósági tájékoztatást az igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtásáról [Szt. 84/E. § (1) bek.]. Ehhez természetesen kérelmet kell benyújtani, amelyhez mellékelni kell az ESZH előtti eljárásban közzétett igénypontok magyar fordítását [Szt. 84/E. § (2) bek.]. Az igénypontok fordításának közzétételéért külön díjat kell fizetni [Szt. 84/E. § (4) bek.]; ennek mértéke 21 400 forint, amely az igénypontok magyar fordításának hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal emelkedik [díjrendelet 4. § (1) bek.]. A díjfizetés elmaradását úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő a kérelmét visszavonta [Szt. 84/E. § (6) bek.]. Az MSZH megtekinthetővé teszi az igénypontok magyar nyelvű fordítását, és külön - nyilvános - jegyzékben tünteti fel, hogy az európai szabadalmi bejelentés közzétételével ideiglenes oltalom keletkezett [Szt. 84/E. § (7)-(8) bek.].

Az ESZE 70. cikkének (3) bekezdése szerint bármelyik szerződő állam előírhatja, hogy ha az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét az érintett állam hivatalos nyelvén készült fordítás szűkebben határozza meg, mint az ESZH előtti eljárás nyelve szerinti szöveg, az adott államban - a megsemmisítési eljárás esetét kivéve - e fordítás szövege minősüljön hitelesnek. Ha valamely szerződő állam él ezzel a szabályozási opcióval, lehetővé kell tennie a fordítás kijavítását, illetve továbbhasználati jogot kell adnia a szűkebb terjedelmű oltalmat eredményező korábbi fordításban bízó, jóhiszemű személyeknek [ESZE 70. cikk (4) bek.]. A szerződő államoknak adott e szabályozási mozgásteret tölti ki az Szt. 84/J. és 84/K. §-a.

Ha az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom igénypontjainak, illetve leírásának magyar nyelvű fordítása szerint a szabadalmi oltalom terjedelme szűkebb, mint az ESZH előtti eljárás nyelvén készült igénypontok, illetve leírás szerint, a szabadalmi oltalom terjedelmét a magyar nyelvű fordítás szerint kell megállapítani, kivéve az európai szabadalom megsemmisítésének kérdésében (mert abban mindig az ESZH előtti eljárás nyelvén készült szöveg lesz az irányadó) (Szt. 84/J. §). [Az Szt. 84/J. §-a (1) bekezdésének alkalmazásakor mindig az ESZH előtti eljárás nyelvén készült szöveg szerinti oltalom a viszonyítás alapja, ahhoz képest beszélhetünk a magyar szöveg szerint szűkebb oltalomról. Ha tehát a fordítás oly mértékben hibás, illetve téves, hogy egyáltalán nem egyezik meg az eredetivel és így a kétféle oltalom között sincs semmiféle "átfedés", akkor a magyar szöveg szerinti oltalom már annyival szűkebb az eljárás nyelve szerintihez képest, hogy a fordítás szerinti oltalom halmaza üressé válik (és az oltalomnak így valójában nem lesz semmiféle terjedelme). A szabadalmas ezt csak a fordítás kijavításával, mások továbbhasználati jogának terhe mellett orvosolhatja.] Ugyanakkor a bejelentő, illetve a szabadalmas bármikor kérheti az igénypontok, illetve a leírás magyar nyelvű fordításának kijavítását. A kijavított fordítás szerinti oltalom akkor válik hatályossá, amikor az MSZH közölte a hatósági tájékoztatást a fordítás kijavításáról [Szt. 84/K. § (1) és (2) bek.]. A fordítás kijavításának közzétételéért díjat kell fizetni [Szt. 84/K. § (3) bek.]; ennek mértéke 21 400 forint, amely a kijavított igénypontok vagy az európai szabadalom kijavított szövege magyar nyelvű fordításának hatodik oldalától oldalanként 3200 forinttal emelkedik [díjrendelet 4. § (3) bek.]. A kijavításközzétételi díj megfizetésének elmaradása esetén a kijavítási kérelmet visszavontnak kell tekinteni [Szt. 84/K. § (5) bek.].

Az ESZE 70. cikkének (4) bekezdésére épülő továbbhasználati jogot az Szt. 84/K. §-ának (6) bekezdése szabályozza: azzal szemben, aki a fordítás kijavítására vonatkozó hatósági tájékoztatás közlésének napját megelőzően kezdte meg belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében a korábbi fordítás szerint a szabadalomba nem ütköző hasznosítást, vagy ilyen hasznosítás érdekében komoly előkészületet tett, az európai szabadalom oltalma - a hasznosításnak, illetve az előkészületnek az említett hatósági tájékoztatás közlésének napján meglévő mértékéig - hatálytalan. Az ebből eredő jogosultságot csak a jogosult gazdálkodó szervezettel [Ptk. 685. § c) pont] vagy annak - a hasznosítást, illetve az előkészületet folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni.

3. A Londoni Megállapodásról folyó szakmai vitákban már 2005 végére szakmai konszenzus körvonalazódott arról, hogy a Megállapodáshoz való csatlakozásnak nincs elháríthatatlan alkotmányossági akadálya. Az MSZH által készített vitairat részletesen elemezte a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás alkotmányossági vonzatait; a vitairattal kezdeményezett társadalmi vita pedig csupán megerősítette az említett szakmai konszenzust.

A vitairat a Londoni Megállapodás hazai alkalmazásának alkotmányossági feltételeit a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma nézőpontjából éppúgy megvizsgálta, mint a jogbiztonság és a közérdekű adatok megismeréséhez főződő alapjog szempontjából. A társadalmi vitában létrejött szakmai konszenzus szerint a Megállapodás alkalmazása nem vet fel alkotmányossági aggályokat, ha a magyar szabadalmi jog él a Megállapodás 1. és 2. cikkében engedett szabályozási opciókkal, azaz az európai szabadalom hatályosulásához megköveteli az igénypontok magyar fordítását és jogvita esetén előírja a szabadalom teljes szövegéről készített magyar nyelvű fordítás rendelkezésre bocsátását.

III. Az Szt. módosítására irányuló rendelkezések rendszere

A törvényjavaslat tartalmazza az Szt.-nek a Londoni Megállapodás alkalmazásához kapcsolódó módosításait. E módosuló rendelkezések 2011. január 1-jén lépnek hatályba, igazodva ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság tekintetében a Londoni Megállapodás - a Megállapodást kihirdető törvény 2010. szeptember 1-i hatálybalépéséből és a Londoni Megállapodás 6. cikkének (2) bekezdéséből következően - szintén ezen a napon lép hatályba.

A Megállapodás 1. cikkének átültetésére alapvetően az Szt. 84/H. §-ának módosítása szolgál. Élve a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében adott lehetőséggel, a törvényjavaslat megköveteli a francia és a német nyelven megadott európai szabadalmak szövegének angol fordítását a szabadalomnak a Magyar Köztársaság területén való hatályosulásához. Erre a célra az ESZH három hivatalos nyelve közül tehát - hasonlóan a Megállapodás számos más szerződő államának példájához (ld. az I.4. pontot) - az angolt jelöli meg; ezzel érhető el a legnagyobb költség-megtakarítás a szabadalmasok oldalán, és ez igazodik legjobban a hazai nyelvismereti-nyelvhasználati viszonyokhoz. Emellett a törvényjavaslat úgy rendelkezik: nem kell az európai szabadalom szövegének angol fordítását benyújtani, ha a fordítást helyette magyar nyelven terjesztik elő [ld. a törvényjavaslat 10. §-ában az Szt. új 84/H. §-ának (1) bekezdését]; ez a szabályozás eleget tesz a Megállapodás 1. cikke (2) bekezdésében foglaltaknak, hiszen a szabadalmas bármely esetben hatályosíthatja európai szabadalmát az angol nyelvű fordítás benyújtásával, viszont a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése alapján az Szt. megengedheti, hogy az európai szabadalom hatályosításához még az angol fordítást se terjesszék elő, ha helyette magyar nyelven nyújtják be a fordítást. Mivel a szabadalmas előtt ezáltal többféle lehetőség nyílik az európai szabadalom hatályosítására - hiszen ehhez megválaszthatja a fordítás nyelvét - a törvényjavaslat e tekintetben a Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésében előírtaknál enyhébb fordítási követelményt szab, amit a Megállapodás 1. cikkének (4) bekezdése kifejezetten megenged a részes államok számára. [Ezt igazolja az is, hogy hasonló szabályozási megoldással élt a dán, a holland, az izlandi és a svéd szabadalmi jog is.]

Kedvezményes fordítás-meghirdetési díj bevezetésével ösztönözhetők a szabadalmasok arra, hogy vegyék igénybe a magyar nyelvű fordítás benyújtásának opcióját; erről az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló miniszteri rendelet gondoskodhat.

Az előzőeken túlmenően az európai szabadalom magyarországi hatályosulásához a törvényjavaslat - összhangban a Megállapodás 1. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal - megköveteli a szabadalmastól, hogy nyújtsa be az MSZH-hoz az európai szabadalom igénypontjainak magyar nyelvű fordítását [ld. a törvényjavaslat 10. §-ában az Szt. új 84/H. §- ának (1) bekezdését]. Az ESZE 69. cikkének (1) bekezdése értelmében az európai szabadalom alapján fennálló oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg; az ESZE 84. cikke pedig - ezzel összhangban - előírja: az igénypontokban kell meghatározni azt a tárgyat, amelyre oltalmat igényelnek, az igénypontokat e cikk szerint egyértelműen és tömören kell megfogalmazni, és azokat a leírásnak alá kell támasztania. [Azonos tartalmú rendelkezések találhatók az Szt. 24. §-ának (1) bekezdésében és 60. §-ának (3) bekezdésében]. Azzal tehát, hogy a törvényjavaslat az európai szabadalom hatályosulásához megköveteli az igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtását, eléri: a Magyar Köztársaságban hatályos európai szabadalmak oltalmi köréről, az e szabadalmak alapján fennálló oltalom terjedelméről (tehát az oltalom alá eső termékekről és eljárásokról) bárki tájékozódhat magyar nyelven is, a magyar nyelvű igénypontok megtekintésével. Emellett a törvényjavaslat ezzel eléri azt is, hogy valamennyi európai szabadalom esetében - tehát még azoknál is, amelyeket angol nyelven adott meg az ESZH - mindenképpen szükség lesz a továbbiakban is valamilyen hatályosítási cselekményre (vagyis legalább az igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtására) a szabadalom magyarországi hatályosulásához. Ebből adódóan valamennyi európai szabadalom kapcsán érvényesülhet a hatályosítási cselekményeknek, illetve a fordítási követelményeknek az a hatása, hogy a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrik, méghozzá közvetlenül az európai szabadalom megadását követően.

Jogbiztonsági szempontból a magyar nyelven rendelkezésre álló igénypontok elegendő tájékoztatást adnak, kellő útmutatással szolgálnak az üzleti viszonyokban egyébként szokásos körültekintéssel eljáró vállalkozások számára fejlesztési, gyártási, forgalmazási vagy egyéb üzleti döntéseik meghozatalához. Az igénypontok magyar nyelven való hozzáférhetővé tétele ugyanis lehetővé teszi az érintettek számára, hogy a szabadalom tárgyával, terjedelmével, a belőle folyó jogokkal legalább nagy vonalakban tisztába jöjjenek. Okszerű gazdálkodást folytató, az üzleti viszonyokban szokásos körültekintéssel eljáró vállalkozás pedig nem mulasztja el, hogy közelebbről tájékozódjon a tevékenysége szempontjából relevánsnak tűnő, az érdekkörébe eső szabadalmak pontos tartalmáról és terjedelméről. Ezt megteheti a teljes fordítás elkészíttetése útján, de - talán még inkább - a hiteles (azaz az ESZH előtti eljárás nyelvén készült) szöveg tanulmányozásával. Aligha feltételezhető, hogy ésszerűen gazdálkodó, körültekintően fejlesztő vállalkozás többéves kutató és fejlesztő munkába vágna bele, gyártóüzemet létesítene anélkül, hogy az ilyen irányú tevékenységét akadályozó vagy korlátozó európai szabadalom hiteles szövegét előtte ne tanulmányozná. Nem hivatkozhatnak a jogbiztonság követelményére olyan vállalkozások, amelyek ilyen nagyfokú üzleti negligenciát tanúsítanak.

Ebben az összefüggésben említést érdemel: a szabadalombitorlás jogkövetkezményeit is befolyásolhatja, hogy - a Londoni Megállapodás alapján, adott esetben - a szabadalom teljes szövege nem áll rendelkezésre a bitorlás helye szerinti állam hivatalos nyelvén, és ezért azt a feltételezett bitorló nem ismerheti meg ezen a nyelven. Ez a körülmény a felróhatóságon alapuló szankció, a kártérítés alkalmazására gyakorolhat döntő befolyást. A törvényjavaslat 4. §-a - az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének kiegészítésével - ezt figyelembe is veszi, és megfelelően ki is igazítja a bitorlás jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozást. Nincs olyan alkotmányos követelmény, hogy a gazdasági vállalkozások működési feltételeit - akár csak áttételesen, illetve eshetőlegesen - érintő valamennyi iratnak mindig rendelkezésre kell állnia magyar nyelven is. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. §-ának (2) bekezdéséből sem következik ilyenféle követelmény. Igaz ugyan, hogy e rendelkezés szerint a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell megszövegezni, e szabály azonban csak a jogszabályokra vonatkozik, mint ahogy az Európai Bíróság is gyakorlatilag csak a közösségi jogszabályok esetében mutatkozott késznek arra, hogy elismerje az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyenlőségét. A szabadalom viszont nem jogszabály, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy jogszabály (az Szt., illetve az ESZE) alapján adják meg, illetve, hogy abszolút szerkezetű - a szabadalmason kívül, vele szemben mindenki mást kötelező - jogviszonyokat eredményez.

Az Szt. 84/H. §-ának a törvényjavaslat 10. §-ával módosított rendelkezéseiből az a gyakorlati rend következik, hogy az európai szabadalom jogosultjának a szabadalom magyarországi hatályosításához az igénypontok magyar nyelvű fordítását kell benyújtania, csatolva ahhoz a szabadalom szövegének többi részéről - választása szerint - angol vagy magyar nyelven készített fordítást. Ha az angol fordítást nyújtja be, az ESZH által - az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban - meghirdetett angol nyelvű igénypontokat kell figyelembe venni. Az ESZE VSZ 73. szabályának (1) bekezdése állapítja meg, hogy mi tartozik az európai szabadalom szövegéhez (a leírás, az igénypontok és a rajz). Az amúgy is rendelkezésre álló magyar és angol igénypont-sorozaton kívül tehát a leírásról és a rajzokon szereplő szövegről kell angol vagy magyar nyelvű fordítást készíteni és benyújtani ahhoz, hogy az európai szabadalmat a Magyar Köztársaságban hatályosítsák.

Azon kívül, hogy a fordítás elektronikus benyújtásának lehetőségét megteremti, a törvényjavaslat nem változtat alapvetően az európai szabadalommal kapcsolatos fordítási követelmények teljesítésének - azaz az európai szabadalom magyarországi hatályosításának - eljárási rendjén. A fordítási követelmények teljesítésének elmulasztásához pedig továbbra is az ab initio hatálytalanság jogkövetkezményét főzi: e mulasztást a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a Magyar Köztársaságban a keletkezésétől fogva hatálytalan. Szintén nem változtat a törvényjavaslat az ESZE 70. cikkére épülő hazai szabályozáson, azaz az Szt. 84/J. és 84/K. §-ában foglalt rendelkezéseken.

A törvényjavaslat több rendelkezése is a Londoni Megállapodás - kulcsfontosságú - 2. cikkének megfelelő és egyúttal a hazai vállalkozások érdekeit legjobban szolgáló átültetését célozza. A 2. cikk értelmében a Megállapodás nem értelmezhető úgy, hogy az korlátozná a Megállapodásban részes államok jogát arra, hogy az európai szabadalmakkal kapcsolatos jogvita esetén előírják azt, hogy a szabadalmas a saját költségén köteles

A törvényjavaslat a 2. cikkben foglaltakat egyrészt az európai szabadalomból eredő jogok magyarországi érvényesítésének feltételeként (ld. a törvényjavaslat 9. §-ában az Szt. 84/G. §-ának kiegészítését), másrészt eljárásjogi normaként (ld. a törvényjavaslat 7-8. és 11. §-aiban az Szt. 82., 83. és 104. §-ainak módosításait, illetve kiegészítéseit), harmadrészt pedig a bitorlás jogkövetkezményeit is befolyásoló követelményként [ld. a törvényjavaslat 4. §-ában az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének kiegészítését] jeleníti meg.

Az Szt. 84/G. §-ának a törvényjavaslat 9. §-ával megállapított (2) bekezdése a Londoni Megállapodás 2. cikkével összhangban követeli meg a jogérvényesítéshez az európai szabadalom szövegének teljes magyar fordítását: ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvő fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be az Szt. 84/H. §-a alapján, az európai szabadalommal kapcsolatos jogvita esetén a szabadalmas köteles e fordítást a saját költségén rendelkezésre bocsátani a feltételezett bitorló kérésére, illetve - szükség szerint felhívásra - a bíróság vagy az MSZH előtt folyó eljárásban. Az Szt. 84/G. §-ának (2) bekezdése a Megállapodás 2. cikkében foglaltakat alapelvként tükrözi; a törvényjavaslat további rendelkezései az ebből adódó szabályozási következtetéseket vonják le. A Megállapodás 2. cikkéből adódóan a jogviták két szakaszára kiterjedő szabályozást kell alkotni. Az első szakasz a bitorlási per vagy a nemleges megállapítási eljárás formális megindítását megelőző szakasz; erre vonatkozik a 2. cikk a) pontja. A második szakaszba a bíróság, illetve az MSZH előtt folyó - a jogvita rendezését célzó - eljárás tartozik; ez a 2. cikk b) pontjának hatálya alá esik.

A Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltaknak a törvényjavaslat alapvetően kétféle módon tesz eleget. Ennek egyik útja a bitorlás felróhatóságának szabályozása az Szt. 35. §-ának (3) bekezdésében. Másrészt a Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltak végrehajtását célozza a bitorlási per költségviselési szabályainak kiegészítése is a törvényjavaslat 11. §-a szerint. Mindez azt eredményezi, hogy ha az európai szabadalom jogosultja valamely magyarországi bitorlóval szemben anélkül indít bitorlási pert, hogy a szabadalom teljes magyar fordítását az MSZH-hoz benyújtotta volna (és az MSZH azt meghirdette volna) vagy e fordítást a bitorló rendelkezésére bocsátotta volna, két dolgot kockáztat: egyrészt azt, hogy a bitorlótól - a bitorlás felróhatósága hiányában - nem követelhet kártérítést, másrészt azt, hogy a bitorló mint alperes költségeiben is marasztalják (feltéve, hogy utóbbi a bitorlást az első tárgyaláson azonnal elismeri).

A Megállapodás 2. cikkének b) pontjában foglaltakat a törvényjavaslat kétféle jogvita, illetve eljárás - a szabadalombitorlási per és a nemleges megállapítási eljárás - tekintetében ülteti át szabadalmi jogunkba. A megsemmisítési eljárás esetében ennek nem volna se helye, se értelme, hiszen az európai szabadalom megsemmisítése kérdésében mindig az ESZH előtti eljárás nyelvén készült szöveg a hiteles és az irányadó [ld. az ESZE 70. cikkének (3) bekezdését, az Szt. 84/J. §-ának (2) bekezdését]. A többi lehetséges szabadalmi per, illetve jogvita (pl. a kényszerengedélyekkel, az előhasználati joggal, a találmánybitorlással, a szolgálati találmányokkal vagy a licenciaszerződésekkel kapcsolatos ügyek) pedig természetüknél fogva nem vetik fel, illetve nem igénylik a Londoni Megállapodás 2. cikkében foglaltak alkalmazását.

A törvényjavaslat abból indul ki: a Megállapodás nem köti meg a szerződő államok kezét abban, hogy polgári eljárásjogukban a bíróságok számára milyen mérlegelési szabadságot engednek; a 2. cikk b) pontjából csak az a követelmény adódik, hogy a bíróságnak a szabadalmast a fordítás rendelkezésre bocsátására fel kell hívnia, azaz a fordítás hiányához főződő negatív jogkövetkezményt nem alkalmazhat a hiány pótlására szóló felhívás kibocsátása nélkül. A Megállapodás ugyanakkor nem gátolja a szerződő államokat abban, hogy a fordítás benyújtását a 2. cikk hatálya alá vont bármely bírósági eljárásban általános érvénnyel megköveteljék, azaz, hogy perjoguk alapján a bíróság mérlegelés nélkül, minden esetben tartozzon kibocsátani a hiányzó fordítás benyújtására szóló felhívást.

Szabadalombitorlási perben a szabadalom, illetve annak szövege nem tekinthető egyszerűen a felperes tényállításait bizonyító okiratnak, pusztán valamely tényállítás okirati bizonyítékának. Sokkal inkább minősül a szabadalom a bitorlási perben magának az érvényesíteni kívánt jognak és a szabadalom szövege pedig az e jog érvényes fennállását és terjedelmét igazoló okiratnak, e jog bizonyítékának.

A törvényjavaslat mindezekre tekintettel az európai szabadalom magyar nyelvű fordítását a bitorlási perben úgy tekinti, mint a keresetlevél pótolható kellékét, és azt a Pp. 121. §-ának (2) bekezdése, 124. §-ának (1) bekezdése (és így 95. §-a), valamint 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja hatálya alá sorolja.

A törvényjavaslat 11. §-a mindezekre figyelemmel egészíti ki az Szt. 104. §-át egy új (16) bekezdéssel. E rendelkezés szerint európai szabadalom esetében a keresetlevélhez - hiánypótlás terhe mellett - csatolni kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E fordítás költségét a szabadalmas viseli.

A törvényjavaslat a nemleges megállapítási eljárás egyes szabályainak kiegészítésével biztosítja, hogy az európai szabadalom szövegének teljes fordítása a szabadalmas költségén rendelkezésre álljon e jogvitákban is [ld. a törvényjavaslat 7. és 8. §-ában az Szt. 82. és 83. §- ának módosításait].

Az Szt.-nek a Londoni Megállapodás alkalmazásához kapcsolódó többi módosítása pusztán jogtechnikai-terminológiai természetű.

IV. A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozástól várható gazdasági, költségvetési, társadalmi, egészségi, környezeti és egyéb hatások, illetve következmények

1. A Londoni Megállapodás alkalmazásától várható gazdasági és egyéb hatások felmérését és előrejelzését ma még nehezíti, hogy empirikus adatok kevéssé állnak rendelkezésre, hiszen a Megállapodás csak a hatálybalépését - azaz 2008. május 1-jét - követő időszakban fejtheti ki hatását. Ebből adódóan a Megállapodás hatásairól szóló elemzések mind ez ideig szükségképpen csupán becslésekre, a jelenlegi trendek - szükség szerint korrigált - kivetítésére, a mai innovációs és szabadalmaztatási folyamatoknak a Megállapodás viszonyai közé helyezett extrapolációjára hagyatkozhattak.

2. Szinte egyöntetűek a vélekedések abban, hogy a Londoni Megállapodástól a szabadalmaztatási költségek csökkenése várható Európában.

Az ESZH - 2002. évi adatokon alapuló - hivatalos számítása szerint egy átlagos (tehát nyolc szerződő államban hatályosuló, tíz évig fenntartott) európai szabadalom összköltsége 29 800 euró, ami a következőkből tevődik össze:

- az ESZH díjai: 4300 euró (14%);

- az ESZH előtt eljáró hivatásos képviselő munkadíja: 5500 euró (18%);

- a szerződő államokban benyújtandó fordítások költsége: 11 500 euró (39%);

- nemzeti fenntartási díjak: 8500 euró (29%).

Az összegek időközben változtak, az arányok kevésbé. Az ESZH honlapján[1] található jelenlegi (de a 2006. évi helyzetet tükröző) információ szerint hét vagy több szerződő államra nézve 4600 euróra rúgnak az európai szabadalom megszerzésének az ESZH előtti eljárás díjaiból összetevődő költségei. A fordítások költségét a Londoni Megállapodásról készített ESZH-kiadvány pedig a következőképpen írta le. Egy átlagos (22 oldalas, 20 oldal szöveget tartalmazó) európai szabadalom teljes szövegének egy nyelvre való lefordítása (70 euró oldalankénti fordítási költséggel számolva) 1400 euróba kerül. Az európai szabadalom valamennyi szerződő államban történő hatályosításához 22 nyelvre kell fordítást készíteni, több mint 30 ezer eurós költséggel (a számítás a 2005. júliusi helyzetre, azaz az ESZE akkori 31 szerződő államára vonatkozik, ma már 34 szerződő állama van az ESZE-nek, további három hivatalos nyelvvel). A gyakorlatban átlagosan hét szerződő államban (a leggyakrabban: az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban) hatályosítják az európai szabadalmat, ami öt nyelvre való fordítást igényelhet, 7000 eurós költséggel. A Londoni Megállapodás hatálybalépésével - ez utóbbi esetben, az említett hét szerződő államot alapul véve (átlagosan négy oldalt kitevő igénypont-sorozattal számolva) - 3600 euróra, azaz 45%-kal csökkenhet a fordítási költség az ESZH-kiadvány[2] szerint. Az ESZH honlapján a Londoni Megállapodás tárgyában megjelentetett tájékoztató ugyanilyen mértékű és arányú költségcsökkenést prognosztizál. Az Igazgatótanács részére készített ez évi előterjesztésében[3] az ESZH mindazonáltal elismerte: a fordítási költségek (sőt, általában a hatályosítás költségei) országonként nagymértékben különböznek, amiből adódik, hogy a Londoni Megállapodással elérhető megtakarítás is államról államra változó mértékű.

Az Európai Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács részére készített 2007. áprilisi közleménye ("A szabadalmi rendszer továbbfejlesztése Európában" címmel)[4] egyebek mellett éppen az európai szabadalmi rendszer kiugróan magas költségszintje és az ebből eredő - vélt vagy valós - versenyképességi hátrány miatt kongatta meg a vészharangot, és sürgetett gyors és határozott fellépést Európa szabadalmi rendszerének továbbfejlesztése érdekében. A Bizottság rámutatott, hogy az USA és Japán még Európán belül is felülmúlják az EU-t a szabadalmi aktivitásban: az ESZH által megadott európai szabadalmak egymillió főre vetített száma az EU-ban 137, míg az USA-ban 143 és Japánban 174. Az ESZH-nál, valamint az amerikai és a japán hivatalnál egyaránt megszerzett (ún. hármas vagy trilaterális) szabadalmak száma - ismét egymillió főre vetítve - az EU-ban 33, az USA-ban 48, Japánban pedig 102. Ez a Bizottság szerint azért különösen aggasztó, mert a "hármas" szabadalmak a legértékesebbek, azokat tekintik az innováció legfontosabb szabadalmi mutatószámának. Ennek magyarázataként a Bizottság előadta, hogy egy - 13 szerződő államra kiterjedő - európai szabadalom (az eljárási és fordítási költségeket alapul véve) tizenegyszer többe kerül, mint egy USA-beli, és mintegy tizenháromszor annyiba, mint egy japán szabadalom. A húsz éves oltalmi idő összes költségét tekintve az európai szabadalmak kilencszer annyiba kerülnek, mint a japán vagy az amerikai szabadalmak. Ha az összehasonlítás igénypontok szerint történik, a költségkülönbségek - Európa rovására - még nagyobbnak bizonyulnak. A Bizottság közleményének 1. melléklete az európai szabadalmi rendszer költségviszonyait a következőképpen mutatja be. A Bizottság azt a 13 szerződő államot vette alapul, amelyben - a 2003. évi adatok szerint - a legtöbb európai szabadalmat hatályosították (az esetek mintegy 60%-ában). E 13 országban elegendő volt 8 fordítás, mivel egyes országokban az angol nyelvű szöveget már akkor is elfogadták vagy más államokéval azonos hivatalos nyelvet használnak. A Bizottság nyelvenként 1700 eurós költséggel számolt (ez az összeg a közvetlen fordítási költség mellett a szabadalmi ügyvivői közreműködés díját is tartalmazza), valamint 16 oldalnyi leírást és 4 oldalnyi igénypont-sorozatot vett alapul (a leírás esetében oldalanként 76 eurós, az igénypontok esetében pedig oldalanként 85 eurós fordítási költséget figyelembe véve). E koordináták mellett a bizottsági közlemény a fordítás nélküli eljárási költségeket 6575 euróra, a fordítási és az eljárási költségeket együttesen 20 175 euróra teszi, 19 500 euróra becsüli az ún. külső (tipikusan: képviseleti, azaz ügyvédi, illetve szabadalmi ügyvivői) szolgáltatások díját, a 10 évre szóló fenntartási díjak összegét 16 597 euróban, ugyanezt 20 évre 89 508 euróban jelöli meg. Mindezek alapján jut el a Bizottság ahhoz, hogy tízéves szabadalmi "védettség" összköltsége 56 272 euró, míg ugyanez az összeg a teljes (20 éves) oltalmi időre 129 183 euró.

A Bizottság ugyanezen paraméterek mellett az európai szabadalmak jelenlegi fordítási összköltségét 12 448 euróra teszi, a Londoni Megállapodástól pedig e költség 29%-os csökkentését várja (ami 8800 eurónyi átlagos összköltséget eredményezne). A Bizottság számításai szerint az összes EU-tagállamra kiterjedő európai szabadalom 21 másik nyelvre történő fordítást igényelne, 32 676 eurós költség mellett.

Az Egyesült Királyság szellemitulajdon-védelmi hatósága a Londoni Megállapodásról készített - konzultációra bocsátott - vitairatában[5] kimutatta: az Egyesült Királyság ipara 12- 15 millió angol fontot költ évente az európai szabadalmak fordításaira, ami az összköltség 25%-a. A Londoni Megállapodás akár e költség 50%-os csökkenését is eredményezheti, évi 6 millió font megtakarítást hozva az Egyesült Királyság iparának.

A Londoni Megállapodás franciaországi ratifikációjához készített kormányzati számítások[6] átlagosan 28 oldal szöveget tartalmazó európai szabadalommal (ebből 24 oldal leírással és 4 oldal igénypont-sorozattal), valamint 8 szerződő államban (az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és Svédországban) történő hatályosítással számoltak. E vetítési alapról kiindulva egy európai szabadalomnak a felsorolt nyolc államra történő megszerzésével járó jelenlegi költséget 32 749 euróra tették; a Londoni Megállapodástól pedig azt várják, hogy ez az összeg 29%-kal, 23 351 euróra szorítható vissza. Az európai szabadalom megszerzésével és fenntartásával járó együttes költséget - ugyanezzel a vetítési alappal - pedig 48 749 euróban jelölték meg a Megállapodás hatálybalépése előtti helyzetben és 39 351 euróban a Megállapodás alkalmazása esetére (ez 19%-os költségcsökkenést eredményez). További kalkulációkat készítettek pusztán a fordítási és hatályosítási költségek várható csökkenéséről: a szóban forgó nyolc állam esetében e költségek 18 719 euróról 9321 euróra eshetnek vissza a Londoni Megállapodásnak köszönhetően.

A legnagyobb európai munkaadó szövetség, a BUSINESSEUROPE (Confederation of European Business) a Londoni Megállapodás hatálybalépésétől szintén a fordítási költségek - mintegy 45%-os - csökkenését várja[7].

A Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (MIE) elnökségének 2006. novemberi állásfoglalása - az európai szabadalmak fordításainak magyarországi költségeiről szólva - az átlagos európai szabadalom leírásának hosszát 20 oldalban és egy oldal átlagos fordítási költségét (illetve az abból származó árbevételt) 8000 forintban jelöli meg, ami európai szabadalmanként 160 000 forintos fordítási költséget ad ki. Ha átlagosan 4 oldalnyi igénypont-sorozattal számolunk, és abból indulunk ki, hogy az európai szabadalom szövege angolul eredetiben vagy - más országokban történő hatályosítás céljából - fordításban már amúgy is rendelkezésre áll, a Londoni Megállapodás alkalmazása európai szabadalmanként 128 000 forint megtakarítást eredményezhet. A MIE elnökségének állásfoglalása - ellentétben pl. a Bizottság közleményével - nem vette figyelembe, hogy az igénypontok fordítása valamivel magasabb költséggel járhat, mint a leírásé (részben az igénypontok sajátos, tömör megfogalmazása miatt, részben pedig amiatt, hogy az igénypontok esetében különösen fontos a pontos fordítás); ha ezt is figyelembe vesszük, európai szabadalmanként akkor is átlagosan mintegy 100 000 forint összegő megtakarítást várhatunk a Londoni Megállapodás hazai alkalmazásától a közvetlen fordítási költségek terén.

3. Miközben abban lényegében szakmai konszenzus van, hogy a Londoni Megállapodás hatálybalépésétől az európai szabadalmi rendszer - főként fordítási - költségeinek számottevő csökkenése várható, megoszlanak a vélemények e költségcsökkentés és az abból adódó további következmények megítélésében.

A Londoni Megállapodás kritikusai szerint vizsgálandó: kik a költségcsökkentés fő kedvezményezettjei és kiknek a rovására érnek el e kedvezményezettek megtakarításokat.

Tény, hogy az Európán kívüli bejelentőktől származó európai szabadalmi bejelentések enyhe többségben vannak (51,47%-os részaránnyal, a 2006. évre vonatkozó ESZH-statisztika[8] szerint), az európai szabadalmak jogosultjai között pedig a nem európaiak aránya alig marad 50% alatt (48,26%, ebből 23,63% az USA és 19,18% Japán részesedése). A Londoni Megállapodással elért költségcsökkentésből tehát nemcsak az európai ipar profitál, hanem - azonos módon és mértékben - annak valamennyi nem európai (amerikai, japán stb.) versenytársa is. Ez a körülmény azonban nem semlegesíti az európai iparnál is jelentkező költségcsökkentést, hanem csupán annak komparatív előnyeiből vesz el. Európán belül természetesen a nagyobb szabadalmi aktivitást felmutató, innovatív nemzetgazdasággal rendelkező, illetve az ESZH valamelyik hivatalos nyelvével megegyező hivatalos nyelvet használó államok lesznek a Londoni Megállapodással elért költségcsökkentés legnagyobb haszonélvezői. Ide sorolható Németország, amely a 2006-ban megadott európai szabadalmakból való 22,74%-os részesedésével európai listavezető, valamint Franciaország (7,16%) és az a négy állam (Egyesült Királyság, Hollandia, Olaszország és Svájc), amely még a 3%-os küszöböt át tudta lépni.

Mindez arra utal, hogy a Londoni Megállapodás fő haszonélvezői az USA-beli, a japán, valamint az ESZSZ nagyobb, régebbi és gazdaságilag, illetve technológiailag amúgy is fejlett tagállamaiban működő szabadalmasok. A Londoni Megállapodás hatálybalépése és alkalmazása ezért az ESZSZ és az EU kisebb, új és kevésbé fejlett, illetve az ESZH egyik hivatalos nyelvét sem használó tagállamainak versenyhátrányát és technológiai lemaradását csak akkor nem fogja növelni, ha az EU egységes piacán jelentkező - a Megállapodástól várható - kedvező versenyképességi és innovációs összhatásból ezek az országok kellő mértékben részesedhetnek, és az innováció ekképp javuló feltételeit - a kutatási és fejlesztési együttműködés, valamint a technológiatranszfer intenzívebbé tételével - hatékonyan ki tudják használni.

A Magyarországra vonatkozó adatok is ezt a következtetést erősítik meg.

1. táblázat

Az európai szabadalmi ügyekre vonatkozó fontosabb adatok

	2003	2004	2005	2006	2007
Megadott európai szabadalom HU-megjelöléssel	-	260	2 783	10 357	19 642
Európai szabadalom szövegfordításának benyújtása (hatályosítás)	-	18	169	973	1 648
Európai igénypontok fordításának benyújtása	-	4	15	14	13
Magyarországra hatályos európai szabadalmak száma	-	12	99	930	2 553

Magyar bejelentők európai szabadalmi bejelentései	58	94	81	94	97
Magyar bejelentők megadott európai szabadalmai	62	38	32	35	35

Magyarországra kiterjedő európai szabadalmat csak a hazánk ESZE-csatlakozását - 2003. január 1-jét - követően benyújtott európai szabadalmi bejelentéssel lehetett igényelni. Ebből és az ESZH előtti eljárás átlagosan közel négyéves "átfutási idejéből" adódik, hogy a Magyarországot is megjelölő európai szabadalmak száma az elmúlt években exponenciálisan nőtt (ld. az 1. táblázatot), ilyen arányú emelkedés azonban a következő években - változatlan jogi helyzetet feltételezve - már nem várható. Látható, hogy e megjelölésekből viszont 10%- nál is kevesebb fordul át valódi, hazánkat ténylegesen is megcélzó oltalmi igénnyé - a fordítás benyújtásával hazánkban is hatályosított európai szabadalomként. A Magyarországon 2006- ban hatályosított európai szabadalmak számának (930) csupán tizedét tették ki a magyar bejelentőktől származó európai szabadalmi bejelentések (94), és ez az arány tovább romlott 2007-ben. A magyar jogosultaknak megadott európai szabadalmak mennyiségével való összevetés pedig - ha lehet - még kedvezőtlenebb összképet mutat. A Londoni Megállapodásból adódó előnyöket az európai szabadalmak e csekély számú magyar jogosultjai a Megállapodásban részes országokban akkor is élvezhetik, ha hazánk egyelőre nem csatlakozik a Megállapodáshoz. A Magyarországon hatályosított európai szabadalmak - külföldi - jogosultjai viszont csak akkor érhetnek el megtakarítást a fordítási kiadásokban, ha hazánk is a Megállapodás részesévé válik. Figyelembe kell venni viszont azt is, hogy az európai szabadalmi rendszert a magyar vállalatok (különösen a kis- és középvállalkozások) túlnyomó része a magas költségek miatt nem tudja igénybe venni. Ezért nem lehet közömbös magyar szempontból sem a Londoni Megállapodással elérhető - a IV.2. pontban bemutatott - számottevő költségcsökkentés. A Megállapodás ugyanis csak akkor tudja kifejteni kedvező - költségkímélő - hatását, ha annak részesévé válik az ESZE-tagállamok "kritikus tömege". A 2. táblázatból kiolvasható adatok azt igazolják: az említett "kritikus tömeg" elérése mellett hazánk esetében a Megállapodás alkalmazása az európai versenyképesség és innovációs potenciál javításához úgy járulna hozzá, hogy abból a magyar nemzetgazdaság és K+F-szféra is profitálhatna. Látható ugyanis, hogy a Magyarországon hatályosított európai szabadalmak jogosultjai között az európaiak igen magas arányt képviselnek, jóval magasabbat, mint az ESZH által megadott valamennyi európai szabadalom jogosultjai között. A Londoni Megállapodás magyarországi alkalmazása tehát összességében az európai ipar versenyképességét javítaná, ami idővel a magyar vállalkozásokat is hozzásegíthetné ahhoz, hogy a Megállapodásból adódó előnyöket jobban, nagyobb mértékben tudják kihasználni.

2. táblázat

Európai szabadalom magyarországi hatályosítása iránti kérelmek származási országok szerinti megoszlása 2007-ben9

A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás költségcsökkentő hatása következtében prognosztizálható az európai országok innovációs teljesítményét és versenyképességét rendszeresen számba vevő European Innovation Scoreboard (EIS) rangsorában a hátsó középmezőnyben elfoglalt magyarországi helyezés javulása, mivel az egyik iparjogvédelmi indikátor, az egymillió lakosra jutó európai szabadalmi bejelentések száma - amelynek legutóbb publikált értéke 18,9 volt az EU 128,0-as átlagával szemben - a csatlakozással minden bizonnyal növekedni fog. A hazai bejelentők európai szabadalmi bejelentési aktivitása a - költségérzékenységgel és tőkehiánnyal jellemezhető - innovatív magyar kkv-k körében javulni fog, ugyanis várhatóan a jelenleginél nagyobb számban nyújtanak be európai szabadalmi bejelentést, javítva piaci esélyeiket és működésük jogi biztonságát.

A Londoni Megállapodás támogatói gyakran érvelnek az európai szabadalmak hatályosításához szükséges fordításokkal járó költségek csökkentése mellett azzal, hogy e költségek valójában az innováció fölösleges többletterhei, ballasztjai, amelyek forrást vonnak el az érdemi kutató-fejlesztői tevékenységtől. Ennek alátámasztására nemegyszer hivatkoznak arra, hogy az európai szabadalmak teljes szövegéről az ESZE 65. cikke alapján készített fordításokat csak elenyésző arányban tekintik meg és használják fel ténylegesen.

Hangsúlyozni szokták továbbá azt is, hogy csak a szabadalmak csekély hányadával kapcsolatban alakul ki jogvita (amelyben ténylegesen szükség lehet a szabadalom teljes szövegének fordítására).

Az ESZH-nak a Londoni Megállapodásról készített tájékoztatói egyszer sem mulasztják el kiemelni, hogy az európai szabadalmakról az egyes nemzeti nyelvekre készített fordításokat szinte alig tekintik meg. Az Egyesült Királyságban a fordítások 2%-át tanulmányozzák, ez a szám Franciaországban sem nagyobb: 1,7-2,0%; a francia ratifikációt megelőző vitákban mindazonáltal rámutattak: ez a közel 2% is azt jelenti, hogy évente 2100 európai szabadalom francia nyelvű fordítását tekintik meg, olvassák el. A felhasznált fordítások aránya nem mindegyik szerződő államban ilyen alacsony. A spanyol iparjogvédelmi hatóságnál az érdeklődők évente több mint 1,3 millió európai szabadalom spanyol nyelvű fordítását tekintik meg. Hasonlóképpen viszonylag magasnak mondható az MSZH-nál megtekintett fordítások száma és aránya: 2007. július 1. és 2008. július 1. között a hivatal honlapján 1300-szor nyitottak meg európai szabadalom fordítását tartalmazó fájlt. Ez a jelzett időszakban hazánkban hatályos - mintegy 2500-2800 - európai szabadalom egyharmadánál is magasabb arányt képvisel. Figyelemre méltó továbbá, hogy e fordítások tényleges felhasználói között nagy számban - túlnyomó többségben - találhatók hivatásos képviselők (szabadalmi ügyvivők), azaz képzett iparjogvédelmi szakemberek, akiknél a nyelvismeret (legalább az ESZH egy vagy két hivatalos nyelvének ismerete) általában nem hiányzik, és akiknek munkájuk során amúgy is figyelembe kell venniük az európai szabadalom hiteles - azaz az ESZH előtti eljárás nyelvén készült - szövegét is. Meg kell említeni azt is, hogy az ESZE-hez való csatlakozást megelőzően az MSZH által elvégeztetett felmérés[9] szerint csupán a megkérdezett vállalkozások 7%-a jelezte: számára problémát fog jelenteni, hogy a magyar nyelvű leírás - a PCT rendszerében korábban megszokotthoz képest - az európai szabadalmak esetében csak hosszabb idő elteltével áll rendelkezésre.

A Londoni Megállapodás pártolói arra is rávilágítanak: az ESZE 65. cikke alapján az európai szabadalom teljes szövegének fordítása csupán a bejelentéstől számított négy-hat év elteltével készül el és áll rendelkezésre, ami a technikai fejlődés mai üteme mellett már túl későn van. A lépéstartáshoz sokkal korábban szükség van az információra, a jelenlegi rendben készülő fordítások műszaki információs értéke ezért csekélynek mondható. Ezt az ESZH és az Európai Bizottság is hangsúlyozta. Az ESZH-nak a Londoni Megállapodásról összeállított tájékoztatója szerint:

"Amikor az európai szabadalmi bejelentést a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 18 hónap elteltével közzéteszik, a bejelentés tárgyát képező találmányt a nyilvánosság akkor ismerheti meg először. Ez az információ létfontosságú bárki számára, aki a technika valamely területén követni kívánja a legújabb fejleményeket. Ugyanakkor átlagosan három-négy év telik el a bejelentés napjától addig, amikor a szabadalomban található információ ténylegesen rendelkezésre áll azon államok nemzeti nyelvein készült fordításokban, amelyekben a szabadalmas a találmányára oltalmat kíván szerezni. A leginkább innovatív európai vállalkozásokat bünteti, hogy fordításokat kell készíttetniük e kései szakaszban. A fordításokra évente elköltött hatalmas összegek csak megcsapolják a K+F forrásokat és az innovációt terhelő adónak tekinthetők, hiszen az ezekben a fordításokban ismertetett technológia már korántsem élvonalbeli. Azoknak, akik valamely technikai terület legújabb fejleményei iránt érdeklődnek, nincs más választásuk, mint hogy nyelveket tanuljanak. Európában a műszaki tudást és know-how-t főként angolul, franciául és németül publikálják."

Az EU elnöksége és az Európai Bizottság a közösségi szabadalom fordítási-nyelvi rezsimjéről folyó ez évi vitákban hasonló érvanyaggal hozakodott elő.

Az európai szabadalmak teljes szövegéről az ESZE 65. cikke alapján készített fordításokat fölöslegesnek ítélő - a Londoni Megállapodást támogató - vélemények arra is hivatkoznak, hogy csak csekély számú európai szabadalommal kapcsolatban alakul ki jogvita (az európai szabadalmak kevesebb mint 1%-a válik per vagy más jogvita tárgyává). E vélemények szerint fordításra csak jogvita esetén van szükség, ezért az európai szabadalmak túlnyomó részéről (99%-áról) fölöslegesen készül fordítás. Ellenérvként arra lehet (és szoktak) hivatkozni, hogy a szabadalom szövegét nemcsak jogvita esetén, hanem már korábban meg kell ismerni, éppen - egyebek mellett - a jogvita elkerülése céljából, illetve, hogy a szabadalom szövegének (fordításának) ismerete a műszaki tájékozódáshoz, a szabadalom információs funkciójának betöltéséhez is elengedhetetlen.

A várható költségcsökkentés kapcsán a Londoni Megállapodás kritikusai arra is felhívják a figyelmet, hogy a szabadalmasok oldalán jelentkező fordítási költségeket a Megállapodás csak részben csökkenti, részben viszont azokra - különösen a szabadalmas tényleges vagy potenciális versenytársaira - hárítja át e költségeket, akik az európai szabadalom tiszteletben tartására kötelesek, akik a szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog kötelezettjei, akiket tehát a szabadalom gátol vagy korlátoz gazdasági tevékenységükben. Ez különösen igaz arra az esetre, amikor az érintett (a szabadalmassal versenyző) vállalkozásnak jogvita hiányában, jogvitán kívül kell - saját költségén - elkészíttetnie az európai szabadalom teljes szövegének a fordítását, amikor tehát nem jogvita miatt (vagy céljára) szükséges a fordítás. Ebben az esetben ugyanis nem az európai szabadalom jogosultja állja a fordítás költségét, hanem éppen az ő - adott esetben jogkövetésre törekvő vagy csak a kellő gondossághoz hozzá tartozó tájékozódást elvégző - versenytársa. Ennek következményeként a Londoni Megállapodás valóban kevésbé csökkenti az európai szabadalmi rendszer működtetésének társadalmi összköltségét, mint amennyire mérsékli a költségeket a bejelentők, illetve a szabadalmasok oldalán. E részleges költségáthárítás tagadhatatlanul többletterhet jelent a szabadalmas versenytársai számára; minél több saját szabadalma van azonban e versenytársaknak, annál inkább ellensúlyozza e többletterhet az ő oldalukon a Londoni Megállapodással a saját szabadalmaik fordítási költségeiben elért megtakarítás. A szóban forgó többletterhet tehát azoknál a magyar vállalkozásoknál, amelyek európai szabadalmat kapnak, ellensúlyozná a fordítási költségekben a külpiacokon, azaz a Londoni Megállapodást alkalmazó országokban - a Megállapodásnak köszönhetően - elért megtakarítás. Kétségtelen viszont, hogy a Londoni Megállapodás a szabadalmasok és a szabadalommal egyáltalán nem rendelkezők viszonylatában az európai szabadalmakkal kapcsolatos fordítási költségek részleges áthárítását eredményezi - az utóbbiak terhére; más szóval: a Megállapodás az innovatív vállalkozásokat kedvezményezi, részesíti előnyben és költség-megtakarítási lehetőségben a nem innovatívokkal szemben. Az innovatív vállalkozások közötti versenyben ez a költségáthárítás nem vagy csak kevésbé működik, annak nincs érzékelhető hatása, hiszen egy adott európai szabadalom jogosultjának potenciális vagy tényleges versenytársa többnyire maga is szerzett vagy szerezhet európai szabadalmat.

Tudomány- és technológiapolitikai szempontból vállalhatónak, sőt, kívánatosnak tűnik az innovatív vállalkozások ilyesféle kedvezményezése, ösztönzése.

4. Megoszlanak a vélemények abban is, hogy a Londoni Megállapodás alkalmazásától várható költségcsökkentés milyen további hatásokat vált ki, az így felszabaduló többletforrásokat a vállalkozások mire fogják felhasználni, illetve, hogy e többletforrások felhasználása milyen következményekkel jár majd.

Noha nincs empirikus bizonyíték arra, hogy a Londoni Megállapodás révén elért megtakarításaikat a vállalkozások innovációs, illetve szabadalmazási célokra fogják majd fordítani (és nem más tevékenységi területen - pl. a marketingben - használják majd fel), a jóslatok lényegében egybehangzóan két tendenciát jeleznek előre. A Megállapodás hatálybalépése várhatólag csupán szerény - talán alig érzékelhető - mértékben eredményez majd a jelenleginél több európai (és más) szabadalmi bejelentést, viszont lényeges hatást fog gyakorolni az európai szabadalmak hatályosítására. Ez utóbbi hatás abban állhat, hogy több európai szabadalmat hatályosítanak több ESZE-tagállamban (nyilván főként a Londoni Megállapodásban részes országokban). Más szóval, ez azt jelenti, hogy a nagyjából ugyanazt az innovációs teljesítményt oltalmazó szabadalmak - kizárólagos hasznosítási jogot garantáló monopóliumok - mennyisége és az általuk lefedett földrajzi terület (és piac) nagysága fog nőni, és nem annyira a találmányok száma; ugyanarra a találmányra - azonos "áron" - még több európai államban lehet majd szabadalmat szerezni. Ezt a következtetést erősíti meg az ESZH-nak a szabadalmi eljárási, fenntartási és egyéb díjak szerepéről, hatásáról készített 2008. évi összeállítása (CA/4/08)[10] éppúgy, mint az ESZH felkérésére arról készített elemzés[11], hogy a fordítási költségek és a különféle díjak miként hatnak az európai szabadalmak egyes országokban történő hatályosítására.

A Megállapodás kritikusai ehhez még hozzáteszik, hogy a szabadalmi bejelentések mennyiségében várható kisebb és a hatályosított európai szabadalmak (illetve az érintett országok) számában várható nagyobb növekedést a Londoni Megállapodás hatálybalépése éppen olyan időszakban idézi elő, amelyben tapasztalati tanulsággá és politikai felismeréssé érett: Európa szabadalmi rendszerének a mennyiség felől a minőség felé kell fordulnia, hiszen többet ér és össztársadalmi szinten hasznosabb, ha a szabadalmi hatóságok valamivel kevesebb szabadalmat adnak meg, de jobb minőségben (elkerülve a triviális, feltalálói tevékenységgel meg nem szolgált szabadalmakat). A Megállapodás bírálói attól is tartanak, hogy a fordítási költségek csökkentése révén felszabadított többletforrások felhasználásával az érintett vállalkozások még nagyobb "nyomás" alá helyezhetik a szabadalmi hatóságokat, még jobban elszabadítva a "szabadalmi inflációt" Európában. Ezt az aggodalmat tükrözte a szabadalmi ügyvivők nemzetközi szövetségének (a FICPI-nek) a Londoni Megállapodásról készített elemzése is:

"... a Londoni Megállapodás elkerülhetetlen következménye, hogy a bejelentők több országban fogják hatályosítani európai szabadalmaikat. Egy olyan időszakban, amikor mind az USA szabadalmi és védjegyhivatala, mind az ESZH amellett érvel, hogy kevesebb szabadalomra volna szükség, de jobb minőségben, mindazok az intézkedések, amelyek több szabadalom megszerzését teszik lehetővé, ráadásul alacsonyabb költséggel, éppen ezzel ellentétes hatást váltanak ki."[12]

Ennek némiképpen ellentmondanak azok az empirikus vizsgálatokon alapuló közgazdasági elemzések, amelyek azt mutatják, hogy a vállalkozások szabadalmi stratégiáját jóval inkább a szabadalmak üzleti potenciáljával, hasznosítási lehetőségeivel kapcsolatos megfontolások alakítják, mintsem a szabadalmazás (a szabadalomszerzés és -fenntartás) költségei[13]. A szabadalmi bejelentések irányát a célba vett piacok mérete, fejlettségi szintje jelöli ki, az eljárási, fordítási, fenntartási díjak és költségek ebben alig játszanak szerepet.

A hazai vitákban is többen hangot adtak annak az aggodalmuknak, hogy a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás a Magyarországon hatályosított európai szabadalmak számának - nem kívánatos mértékű - emelkedését idézhetné elő.

A 2002. évi Szt.-módosítás indokolása is kifejezte ezt az aggályt:

"E megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalom szövegének magyar fordítása, ami ... kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását."

A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalása nemkülönben arra figyelmeztetett, hogy a hazánkban hatályosított európai szabadalmak számát a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás nagymértékben megemelheti, ami - a MIE-állásfoglalás szerint - azért is volna különösen kedvezőtlen, mert

"... a magyar gazdaság ma még egészségtelen szerkezettel rendelkezik, a gazdaságban az innováció, a K+F tevékenység súlya és az erre fordított eszközök mértéke lényegesen alacsonyabb a nyugat-európai országok hasonló mutatóinál."

Másfelől a MIE elnökségének állásfoglalása is elismeri:

"A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a fordítási kötelezettség előírása vagy elengedése és ennek költségnövelő vagy -csökkentő hatása a jogosultaknak a magyarországi hatályosításra irányuló döntését befolyásoló tényezők közül csak az egyik. A döntést - többek között - az ország gazdasági fejlettsége és a fenntartási díjak költségei is befolyásolják."

A MIE-állásfoglalás becslése szerint:

"Feltételezhetően Magyarországon a nemzeti hatályosítások mértéke a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozást követően a megadott szabadalmak 25-30%-os mértékét is elérheti."

A MIE elnökségének állásfoglalása abból a feltételezésből kiindulva, hogy az ESZH által megadott európai szabadalmak mennyisége elérheti az évi százezret is, azt vetíti előre:

"... a nemzeti hatályosítások száma ... Magyarország vonatkozásában 25 000-30 000 körül fog stabilizálódni.

A MIE elnökségi állásfoglalásában található becsléseket érdemes megvizsgálni a jelenleg rendelkezésre álló tényadatok tükrében. Az MSZH tevékenységének 2007. évi statisztikái (ld. az 1. táblázatot a IV.3. pontban) azt mutatják, hogy jelenleg a Magyarországot is megjelölő európai szabadalmak kevesebb mint 10%-át hatályosítják (19 642-ből 1648-at) a fordítás benyújtásával. Ha a hazánkban hatályosított európai szabadalmak számát az ESZH által megadott összes szabadaloméhoz viszonyítjuk, ez az arány még ennél is jóval alacsonyabb (3-4 % körüli) lesz [2006-ban az ESZH közel 63 000 európai szabadalmat adott meg és a 2007. év is hasonló "termést" hoz (az ESZH mintegy 55 000 európai szabadalmat adott meg)].

Az ESZH-nak a szabadalmi eljárási, fenntartási és egyéb díjak szerepéről, hatásáról készített 2008. évi, CA/4/08 számú összeállítása (2003. évi adatok alapján) azt mutatja, hogy még az olyan gazdaságilag és technológiailag fejlett országokban is, mint Dánia, Finnország vagy Írország, az európai szabadalmaknak kevesebb mint 20%-át hatályosítják. A hatályosított európai szabadalmak aránya Ausztria, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svájc és Svédország esetében esett 20 és 30% közé. A közeli jövőben aligha várható, hogy a hazánkban hatályosított európai szabadalmak aránya ezt akár csak meg is közelítse; ehhez néhány éven belül tízszeres növekedésre volna szükség a hatályosítások számában, ilyen hatást még a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás sem válthatna ki. Hasonlóképpen nem prognosztizálható megalapozottan az sem, hogy az ESZH által megadott európai szabadalmak száma az elkövetkező években elérné a 100 000-t.

Noha a MIE elnökségi állásfoglalásban található becslések - az előző adatok fényében - valamelyest eltúlzottaknak látszanak, indokolt közelebbről megvizsgálni: a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás - és az abból eredő költségcsökkentés - miként befolyásolhatja a szabadalmasok magatartását, mennyiben emelheti meg a hazánkban hatályosított európai szabadalmak mennyiségét.

Az ESZH részére e tárgyban készített tanulmány és az ESZH 2008. évi - már többször említett - összeállítása egyaránt azt támasztják alá (amit egyébként a MIE elnökségének állásfoglalása is elismert), hogy a hatályosítások számáról, földrajzi kiterjedéséről, célországairól hozott szabadalmasi döntések szempontjából inkább járulékos, mintsem meghatározó jelentőségük van a fordítási és egyéb kapcsolódó költségeknek.

Az ESZH említett összeállítása a következő összegzést adja a hatályosítást befolyásoló tényezőkről:

"A hatályosítási magatartást országonként befolyásoló két kulcstényező mind a bejelentő országa, mind a célba vett ország(ok) tekintetében a méret (a lakosok száma) és a fejlettség (az egy főre eső GDP). Bebizonyosodott, hogy a bejelentő országának mérete és fejlettsége nagyobb szerepet játszik, mint a célba vett országok gazdasági jellemzői. Emellett a célba vett ország távolsága és ESZE-tagságának "életkora" szintén fontos tényezők az ESZE-tagállamok közötti szabadalmi áramlatok megértéséhez.

A hatályosítási és a fenntartási díjak lényeges és negatív hatást gyakorolnak a bejelentők hatályosítási magatartására ... A fordítási költségek ugyancsak befolyásolják a hatályosításokat ... Következésképpen ... a Londoni Megállapodás, enyhítve a fordítási követelményeket és ezáltal csökkentve a fordítási költségeket, további növekedéshez vezet az egyes nemzeti szabadalmi hivataloknál előterjesztett hatályosítási igényekben."

E következtetéseket az ESZH felkérésére készített tanulmány alapozta meg és támasztotta alá konkrét számításokkal:

"Pl. a bejelentő országánál az egy főre eső GDP 1%-kal magasabb mértéke 1,7%-os növekedéshez vezet a nemzeti határokat átlépő szabadalomhatályosítási áramlatokban. A hatályosítás országában az egy főre eső GDP 1%-os emelkedése a beáramló hatályosítások 0,9%-os növekedését eredményezi. Végül, a népesség 10%-os növekedése a bejelentő országában 8%-kal, a hatályosításéban pedig 3%-kal duzzasztja fel a hatályosítási áramlatokat. Összességében, ezek az eredmények azt igazolják, hogy a két érintett ország piaci mérete és fejlettsége számottevően befolyásolja a szabadalmi áramlatokat. E két gazdasági dimenzió mindazonáltal nagyobb szerepet játszik a bejelentő országa esetében, mint a célba vett országoknál. ... Más szóval, a piaci "tolóerők" erősebbnek tűnnek, mint a piaci "szívóhatások". ...

A két érintett ország közötti távolság - ahogy az várható is volt - negatív és erős hatásúnak bizonyult. A két ország fővárosai közötti távolság 10%-os növelése 5%-kal visszafogja a szabadalomhatályosítási áramlatokat. ... A hatályosítási aktivitásra szintén pozitívan hat a hatályosítás országának régebbi ESZE-tagsága."

E közgazdasági elemzések és hatástanulmányok ismeretében megkockáztatható: hazánknak a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásától nem várható a Magyarországon hatályosított európai szabadalmak számában olyan szignifikáns emelkedés, amely nemzetgazdasági szinten érezhető mértékben befolyásolná a hazai vállalkozások versenyképességét, innovációs és piaci lehetőségeit.

Nem lehet továbbá a hazánkban hatályosított - külföldi kézben lévő - európai szabadalmakra egyoldalúan csakis úgy tekinteni, mint a hazai vállalkozások gazdasági, illetve kutatás-fejlesztési tevékenységét korlátozó-akadályozó kizárólagos jogokra. A szabadalmi kizárólagos jog - hasznosítási monopolhelyzet - statikus képéhez ugyanis hozzátartozik annak dinamikus dimenziója is: a technológiatranszfer, a kutatás-fejlesztési együttműködés, a licenciakereskedelem előmozdítása, a befektetések ösztönzése, az amúgy magas kockázattal működő csúcstechnológiai ágazatokban az üzleti és befektetői bizalom erősítése. Ha a Londoni Megállapodást a szabadalmi rendszer megerősítéseként fogjuk fel (abban az értelemben, hogy javítja a szabadalmasok pozícióit az oltalomszerzés megkönnyítésével, a költségek csökkentésével), akkor különösen tanulságosnak találhatjuk az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által a nemzetközi szabadalmi rendszerről készített jelentés[14] idevágó megállapításait:

"... a szellemi tulajdon erősebb védelme pozitív és szignifikáns hatással van a K+Fbefektetésekre.

"Számos empirikus vizsgálat talált pozitív összefüggést a szellemi tulajdonjogok és a közvetlen külföldi befektetések (FDI) ... között."

"Egyike a szabadalmi rendszer mellett felhozott fő érveknek, hogy az előmozdítja a technológia transzferjét az országok között."

A WIPO-jelentés hivatkozik az OECD e tárgyban 2002-ben megjelent tanulmányára[15] is, amely szintén pozitív kapcsolatot mutatott ki a szabadalmak és az FDI között.

A hazánkban hatályosított európai szabadalmak számában a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás folytán várható - nem jelentős - növekedés tehát legalább annyira hozzájárulhat kedvező gazdasági és technológiai folyamatokhoz, mint amennyire fékező vagy korlátozó hatást gyakorolhat a magyar vállalkozások tevékenységére.

5. A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozásból adódó hatások vizsgálatának ki kell terjednie az iparjogvédelmi ügyekben hivatásos képviseletet ellátó személyek (főként a szabadalmi ügyvivők) helyzetére is.

A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalása e téren egyértelműen kedvezőtlen következményekkel számol. Az állásfoglalás abból indul ki, hogy hazánkban középtávon - a nemzetgazdaság szerkezetváltását követően - mintegy 200 szabadalmi ügyvivőre lesz szükség. E perspektívába helyezve fejti ki a következőket:

"A magyar szabadalmi ügyvivők munkája ma elsősorban az európai szabadalmak nemzeti hatályosítására (a fordítások elkészítésére) korlátozódik, miután a nagyon alacsony számú hazai új találmány nem biztosít elegendő fizetőképes keresletet a meglévő szabadalmi ügyvivői kar eltartására. A létszám szőkülése már évek óta káros folyamat, a szakma öregszik, a fiatal szabadalmi ügyvivők száma aránytalanul kevés.

Itt nem az a döntő, hogy társadalmi méretekben egy kb. 100 fős kar helyzete rossz, hanem az, hogy egy szabadalmi ügyvivő kiképzése a mérnöki diploma megszerzése után legkevesebb 5-6 évig tart, és a munkára az ország innovációs potenciáljának fenntartása miatt alapvetően szükség van. A számok azt tükrözik, hogy a gazdaság szerkezetváltozásának befejeződésekor már ez a szükség égető módon felmerül. A szabadalmi bejelentések számának nemzetközi szintő növekedése Európa-szerte hiányszakmává tette a szabadalmi ügyvivőit, és egy külföldi szabadalmi iroda szabadalmi ügyvivői munkát alig tud 300 EUR/óra alatt elvállalni. Ilyen árakat pedig a magyar KKV-k még 7-8 év távlatában sem fognak tudni kifizetni.

Az azonnali csatlakozás lényegében kivenné a szakma átmeneti túlélését biztosító forrást, és az egyébként is alacsony számú szabadalmi ügyvivői kar 4-5 év alatt olyan mértékű létszámcsökkenést szenvedne, aminek pótlása a szükség felmerülésének időpontjára megoldhatatlannak tűnik. A külföldi ügyvivői segítség a külföldi ügyvivők nem létező magyar nyelvtudására való tekintettel többszörösen drága lenne. Ez egyrészt jelentősen csökkentené a szakma elismerten magas hazai színvonalát, másrészt indokolatlan versenyelőnyt jelentene a külföldi képviselők számára a belföldi ügyvivőkkel szemben."

A MIE elnökségi állásfoglalása szerint a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás késleltetése oldhatná meg a jelzett problémákat.

A szabadalmi ügyvivők tevékenységét hazánkban az 1995. évi XXXII. törvény (Szüt.) szabályozza. Az ESZH előtti képviselet alapvető szabályait az ESZE 133-134a. cikkei határozzák meg. A Szüt. szerint a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad [Szüt. 1. § (1) bek.]. Látható e törvényi definícióból, hogy az európai szabadalmak magyarországi hatályosításához szükséges fordítások elkészítése valójában nem sorolható e sajátos jogi képviseleti szakma fő tevékenységi köréhez, nem tartozik e hivatás eredeti profiljához; ezt tükrözi az is, hogy - az MSZH ismeretei és tapasztalatai szerint - a fordításokat az ügyvivők a jelenlegi gyakorlat szerint többnyire "kiadják", másokkal készíttetik el. Tagadhatatlan mindazonáltal, hogy az európai szabadalmak hatályosítása - és a szükséges fordítás elkészíttetése - ma fontos része a szabadalmi ügyvivők ügyforgalmának.

A Szüt.-ből is kiviláglik, hogy a szabadalmi ügyvivők szerteágazó felkészültséget igénylő, különleges és erősen szabályozott hivatást gyakorolnak. Szabadalmi ügyvivőként az működhet, aki a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagja [Szüt. 2. § (1) bek.]. A kamarába való felvétel előfeltétele - egyebek mellett - a mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevél, valamint a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele [Szüt. 2. § (2) bek. c) és d) pont]. Ez utóbbihoz felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítéssel (általános jogi, innovációmenedzsment- és speciális iparjogvédelmi ismeretekkel), valamint legalább hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlattal kell rendelkezni. A magyar szabadalmi ügyvivői kar tehát valóban a hazai nemzetgazdaság innovációs kapacitásának és versenyképességének erősítéséhez szükséges iparjogvédelmi intézményrendszer kulcsfontosságú elemét képezi, e hivatásgyakorlók - nemzetközileg is elismert - felkészültsége, különleges és pótolhatatlan szaktudása feltétlenül megőrzendő értéke a hazai szellemitulajdon-védelmi infrastruktúrának.

E hivatás hazai művelői előtt új távlatot nyitott az ESZE-hez való csatlakozás: az egyezmény átmeneti szabályai [ld. az ESZE jelenlegi 134. cikkének (3) bekezdését] szerint - a szükséges feltételek megléte és az egyéves jelentkezési határidő betartása mellett - európai szabadalmi ügyvivőkké válhattak, azaz jogot szereztek az ESZH előtti eljárásban hivatásos képviselet ellátására (és felvették őket a hivatásos képviselők ESZH által vezetett jegyzékébe). A 2003. év folyamán 184 magyar szabadalmi ügyvivő vált ilyen módon európai szabadalmi ügyvivővé. Miközben ez kétségtelenül új szakmai lehetőségeket nyitott meg a hazai hivatásgyakorlók előtt, tény az is, hogy a szabadalmi ügyvivői szakma Európában erősen koncentrálódott és néhány nagyobb tagállam ügyvivői kapják a megbízások túlnyomó többségét, illetve, hogy - részben ennek következtében - a magyar szabadalmi ügyvivők tevékenysége jórészt ma is megmarad hazánk határain belül; az említett egyéves átmeneti időszak lejártával pedig csak ún. európai képesítő vizsga letételével válhat magyar ügyvivő európai szabadalmi ügyvivővé, ami - tekintettel e vizsga rendkívüli nehézségi fokára (a jelentkezők 80%-a elsőre sikertelenül próbálkozik) - veszélyezteti a szakma európai szintű utánpótlását is. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a magyar szabadalmi ügyvivőknek hazánk határain belül is számolniuk kell az EGT-beli kollégáik által - legalábbis potenciálisan - támasztott versennyel, hiszen a Szüt. 2003. évi, az Európai Unió alapszabadságaival való összeegyeztetést célzó módosítása (2003. évi VI. törvény) eredményeképpen ún. európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselők is végezhetnek - állandó vagy eseti jelleggel - szabadalmi ügyvivői tevékenységet a Magyar Köztársaság területén (ld. a Szüt. 27/A-27/I. §- ait).

Mindezekhez járul az is, hogy a szabadalmi ügyvivők csupán korlátozott, azaz meghatározott tárgykörre szóló törvényi felhatalmazást kaptak hivatásos jogi képviselet ellátására (szemben az ügyvédekkel, akik lényegében korlátlanul végezhetnek ilyen tevékenységet). Ez azt jelenti, hogy a szabadalmi ügyvivői kar egzisztenciálisan rendkívül nagymértékben kötődik az iparjogvédelem hazai ügyforgalmához, sorsa nagyban függ attól, hogy az iparjogvédelmi aktivitás Magyarországon miként alakul a közeli jövőben.

Ebből a szempontból a Londoni Megállapodástól - reálisan - vegyes hatások várhatók. Valóban prognosztizálható az európai szabadalmak hatályosításához szükséges fordítások oldalszámának visszaesése (és ezzel az - esetleg - oldalszámtól függő ügyvivői megbízási díjak csökkenése), hiszen az igénypont-sorozat csupán töredéke a szabadalom teljes szövegének. Másfelől azonban nagy valószínűséggel előre jelezhető, hogy a szabadalmi ügyvivők több hatályosításra szóló megbízást kapnak, több hatályosítási ügyük lesz. Noha arról megoszlanak a vélemények, hogy a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás folytán Magyarországon hatályosított európai szabadalmak száma mennyire, milyen mértékben fog megemelkedni, valószínűsíthető, hogy a lefordítandó szabadalmi szövegek oldalszáma nagyobb arányban esik majd vissza, mint amennyire nőni fog a hatályosítási ügyek, a hatályosított európai szabadalmak mennyisége. A hatások attól függően is alakulhatnak, hogy a magyar szabadalmi ügyvivők által egy-egy európai szabadalom hatályosításáért felszámított díjból egyfelől mekkora részt képvisel a fordítás előkészíttetésének költsége, másfelől mekkora részt tesz ki a hatályosítás érdekében az MSZH-nál történő eljárás munkadíja.

Számolni lehet továbbá azzal is, hogy több hatályosított európai szabadalom kapcsán a mainál nagyobb számban alakulhatnak ki (pl. bitorlási vagy megsemmisítési) jogviták, amelyekben a magyar szabadalmi ügyvivőkre komoly - a hatályosításnál komplexebb, nagyobb szakmai kihívást jelentő és több bevételt hozó - feladatok várnak.

6. A Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás kapcsán nem kerülhető meg az a kérdés, hogy a Megállapodás alkalmazása miként befolyásolhatja a nyelvhasználatot és a magyar nyelv fejlődését, különösen a technika, a műszaki tudományok, valamint a kutatásfejlesztés és a szabadalmi információ "világában".

Mint ahogy a Londoni Megállapodás ratifikációját megelőző franciaországi vitákban is nagy teret kaptak a nyelvvédelmi érvek, az angol nyelv erősödő dominanciájával kapcsolatos aggodalmak, a Megállapodásról kialakult hazai szakmai eszmecserékben is fontos szempontként jelent meg a nyelvtudás és a magyar műszaki nyelv kérdése.

Ezekre a megfontolásokra annak idején kitért a 2002. évi Szt.-módosítás indokolása is:

"A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben).

A MIE elnökségének 2006. novemberi állásfoglalásában a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás késleltetése mellett felhozott érvek között szerepelt "a műszaki értelmiség nyelvismeretének tökéletlensége" is. Az állásfoglalás a szabadalmi rendszert "klasszikus társadalmi szerződésnek" tekinti, amelynek alapján "a feltaláló (jogosult) a köz számára feltárja egyébként titkos műszaki megoldását, és ... a köz a jogosultnak meghatározott időre és törvényben szabályozott feltételekkel a megoldás hasznosítására kizárólagosságot biztosít."

Az állásfoglalás erre támaszkodva fejti ki a következőket:

"A Londoni Megállapodáshoz történő magyar csatlakozás időpontjától kezdődően az itt vázolt társadalmi szerződésben rögzített egyensúly egyoldalúan, a magyar műszaki értelmiség hátrányára felborul. A meghirdetett és Magyarországon hatályossá váló szabadalmak leírásait az érintett magyar közönség ugyanis csak a csatlakozás során rögzítendő hivatalos ESZE-nyelven (feltételezhetően angolul) ismerheti meg. Bár a műszaki értelmiségtől az angol nyelv ismerete idővel elvárható (az egyetemeken a középfokú nyelvismeret követelményét a rendszerváltás után vezették be), a műszaki értelmiségnek feltételezhetően legfeljebb mintegy 30-40%-a rendelkezik középfokú angol nyelvismerettel, és a középfokú nyelvismeret a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ alapos megértéséhez sok esetben nem elegendő. Ez a probléma nagyobb vállalkozások esetében nem olyan súlyos, mert a fejlesztők között általában található valaki, aki megfelelő szintű nyelvismerettel rendelkezik, ugyanakkor a KKV-k esetében más a helyzet, az ott rendelkezésre álló műszaki szakemberek a szükséges mélységű tudással aligha rendelkeznek."

A MIE elnökségi állásfoglalása külön fejezetet szentelt a Londoni Megállapodástól várható hátrányos hatások közül "a magyar műszaki nyelv sérülésének". E fejezet a következőképpen érvel:

"A műszaki nyelv a magyar kultúra fontos és szerves része. Nemzeti büszkeségünk egyik összetevője, nyelvünk a műszaki élet területén is feltűnően gazdag és kifejező. A technika fejlődésével egyre újabb fogalmak születnek, melyek nyelvileg elsősorban és először a szabadalmi dokumentumokban jelennek meg. A fordítások elmaradása nagymértékű érvágást jelentene ebben a folyamatban, és műszaki nyelvünk folyamatos haladásának és választékosságának egyik oszlopa veszne így el. Megfelelő átmeneti idő után az általános nyelvi kultúra fejlődésével talán ez a hatás kevésbé jelentkezne, de az angol nyelv dominanciája műszaki nyelvünk teljes elsekélyesedését is eredményezheti. Ugyanakkor egyre erőteljesebben érvényesül az a tendencia, hogy az eredeti nyelv kifejezései honosodnak meg a magyarban is (pl. fájl, szoftver stb.), így a késleltetett megoldás egyszerre lenne alkalmas a még megtehető nyelvújításra és a szükségszerűen bekövetkező adaptációra. A szabadalmi fordítások elmaradása a műszaki nyelv gazdagságát mindenképpen csökkenti."

Az előzőekben ismertetett - kétségtelenül megszívlelendő - aggályok kapcsán mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni: az üzleti élet és a kutatás-fejlesztés nyelvhasználati szokásait nem a Londoni Megállapodás alakítja, a Megállapodás csak idomul azokhoz. Más szóval, reálisan kell látni az ok-okozati összefüggést: a Megállapodás nem előidézi, hanem csak tükrözi az angol nyelv dominanciáját; alkalmazkodik ahhoz. Erre utalnak - egyebek mellett - a következő adatok is. A már említett WIPO-jelentés kimutatja: a 2007-ben a PCT alapján tett nemzetközi szabadalmi bejelentések 58,4 %-a (91 114 db) készült angol nyelven (a második helyen a japán nyelv található 17,4%-os részesedéssel és a harmadikon a német nyelv 11,7%-kal; e listán kevesebb mint 0,1%-os részaránnyal szerepel a magyar nyelven tett 46 PCT-bejelentés). Az ESZH által az MSZH megkeresésére szolgáltatott adatok szerint 2007-ben az európai szabadalmi bejelentések 77,3%-ánál volt az angol az eljárás nyelve, és csupán 17,8%-ánál a német és 4,9%-ánál a francia. A 2007-ben meghirdetett európai szabadalmak esetében e részarányok a következőképpen alakultak: angol: 71,8%; német: 21,4%; francia: 6,8%. Figyelembe véve az ESZH előtti eljárás többéves átfutási idejét, ezekből az adatokból nemcsak az angol nyelv túlsúlyára, hanem arra is következtethetünk, hogy ez a dominancia az elmúlt években még erősödött is. Már ezekből az adatokból is kitűnhet: a technikai fejlődés legújabb, világszínvonalú vívmányairól való tájékozódáshoz ma már elengedhetetlen az angol nyelv - legalább passzív - ismerete.

A magyarok nyelvtudásáról legutóbb a KSH 2005. évi ún. mikrocenzusa szolgáltatott hivatalos adatokat. Angol nyelvismerettel akkor mintegy 1,23 millióan rendelkeztek, némettel pedig 1,087 millióan. A nyelvet tanulók közül legtöbben az angollal próbálkoztak (70 százalékuk), és csupán 38 százalékuk adta a fejét a német nyelv elsajátítására. Más adatok szerint az elmúlt években emelkedett az akkreditált nyelvvizsgára jelentkezők száma is: míg 2000-ben összesen közel 37 ezer akkreditált nyelvvizsgát szerveztek, addig 2006-ban már 182 ezret (és közülük 135 ezret sikeresen letettek a jelentkezők). A 2001. évi népszámlálás adatai pedig arról tanúskodtak, hogy már akkor is az egyetemisták és a főiskolások 71,3%-a, valamint a diplomások 56,6%-a beszélt legalább egy idegen nyelvet.

Kevéssé tűnik tehát ma már igazolhatónak az a kissé borúlátó feltételezés, hogy a magyar vállalkozók, kutatók, feltalálók nem tudnak vagy nem tanulnak meg angolul (még olyan szinten sem, hogy legalább olvasni tudjanak e nyelven a szakterületükön). Mint ahogy az a feltételezés sem látszik kellően alátámasztottnak, hogy elegendő számukra a technika globális fejlődésével való lépéstartáshoz, ha csak a magyar nyelvű szabadalmi leírásokat tanulmányozzák. Utalni kell az ESZE-hez való csatlakozást megelőzően az MSZH által elvégeztetett - a IV.3. pontban már említett - felmérésre is, amely azt mutatta: a megkérdezett vállalkozások csupán 7%-a számára jelentett problémát, hogy a magyar nyelvű leírás - a PCT rendszerében korábban megszokotthoz képest - az európai szabadalmak esetében csak hosszabb idő elteltével áll rendelkezésre.

Az európai szabadalmak magyarországi hatályosítása érdekében az MSZH-nál előterjesztett fordítások kidolgozottsága, választékossága, nyelvi színvonala - az eddigi tapasztalatok szerint - egyelőre nem erősíti meg azt a várakozást, hogy e fordítások valamifajta nyelvújítást indíthatnának el a magyar műszaki nyelvben, kiszorítva és találó magyar megfelelőikkel felváltva az angolból származó jövevényszavakat. Ezt egyébként a fordítások benyújtására nyitva álló - viszonylag rövid - határidő is hátráltatná, mint ahogy az is, hogy a szabadalmi leírásoknak valójában nem az új kifejezések meghonosítása, a magyar nyelv megújítása a fő rendeltetése.

Másfelől látni kell azt is, hogy a Londoni Megállapodás alapján is megkövetelhető lesz az európai szabadalmak magyarországi hatályosításához az igénypontok magyar nyelvű fordításának benyújtása. Mivel az igénypontok - főként jellemző részükben - épp az oltalmazni kívánt találmány új elemeit ismertetik tömören, kijelölve a szabadalmi oltalom terjedelmét, természetüknél fogva magukba sűrítik azokat az új technikai fogalmakat, kifejezéseket, amelyeknek a magyar nyelvre való átültetése a magyar műszaki nyelv gazdagságának megóvásához szükséges lehet.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Megállapodás tárgykörére tekintettel - a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (Nksztv.) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve (3) bekezdésének a) pontja együttes olvasata alapján - az Országgyűlés ad felhatalmazást az Egyezmény kötelező hatályának elismerésére.

A 2. §-hoz

Az Nksztv. által megteremtett rendszernek megfelelően a kötelező hatály elismerésére adott felhatalmazás a kihirdetéssel egy jogi aktusba olvad össze [Nksztv. 7. § (2) bekezdés, illetve 9. §].

A 3. §-hoz

Az Nksztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének megfelelően e szakasz tartalmazza a belső jogba transzformált Megállapodás hiteles angol nyelvű szövegét, illetve annak hivatalos magyar nyelvű fordítását.

A 4. §-hoz

A törvényjavaslat 4. §-a - a 11. § mellett - a Megállapodás 2. cikke a) pontjának átültetését szolgálja. A szabadalombitorlás jogkövetkezményeit befolyásolhatja, hogy - a Megállapodás alapján, adott esetben - a szabadalom teljes szövege nem áll rendelkezésre a bitorlás helye szerinti állam hivatalos nyelvén, és ezért azt a feltételezett bitorló nem ismerheti meg ezen a nyelven. Ez a körülmény a felróhatóságon alapuló szankció, a kártérítés alkalmazására gyakorolhat döntő befolyást. A törvényjavaslat 4. §-a - az Szt. 35. §-a (3) bekezdésének kiegészítésével - ezt figyelembe is veszi, és megfelelően kiigazítja a bitorlás jogkövetkezményeire vonatkozó szabályozást.

Az Szt. 35. §-ának (3) bekezdése a bitorlás felróhatóságtól függő szankciójaként teszi lehetővé kártérítés követelését: szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet. A törvényjavaslat - merítve a közösségi szabadalomra az EU-ban kidolgozott egyes szabályozási elképzelésekből is - ehhez lényegében azt a vélelmet főzi hozzá, hogy a bitorlás nem lehet felróható annak, aki a szabadalom teljes szövegéhez nem férhetett hozzá az általa egyébként használt magyar nyelven. Más szóval, a bitorlást mindaddig nem lehet felróhatónak tekinteni, ameddig e fordítás rendelkezésre nem állt. Az Szt. 35. §-ának (3) bekezdéséhez a törvényjavaslat 4. §- ával főzött kiegészítés kimondja: ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be a 84/H. § alapján, és a bitorló lakóhelye vagy székhelye a Magyar Köztársaság területén van, a bitorlást mindaddig nem lehet felróhatónak tekinteni, amíg a szabadalmas nem teljesíti az Szt. 84/G. §-ának (2) bekezdésében előírtakat, azaz csak az azt követően is folytatott jogsértésekre vonatkozóan állapítható meg a felróhatóság, hogy a szabadalmas a feltételezett bitorló rendelkezésére bocsátja az európai szabadalom szövegének teljes fordítását. Nem volna méltányos viszont a szabadalmas felé és indokolatlanul gyengítené a szabadalmi oltalmat, ha ez a vélelem olyan bitorló javára is érvényesülhetne, aki a fordítás hiányában is megérthette az európai szabadalom szövegét.

Ilyen esetben azonban csupán a felróhatóság hiányát eredményező vélelem dől meg, ami azt jelenti, hogy az európai szabadalmat fordítás hiányában is megérteni képes bitorlónál sem tekintendő eleve, szükségképpen felróhatónak a bitorlás, hanem az általános szabályok szerint kell vizsgálni és - ha helye van - megállapítani a felróhatóságot.

Az 5. §-hoz

A törvényjavaslat a Megállapodásból következő, a nyelvi rezsim tekintetében bekövetkező változásoknak megfelelően kiigazítja az Szt. 52. §-ának (1) bekezdését. A szabadalmi eljárások továbbra is minden esetben magyar nyelven folynak az MSZH előtt, de a szabadalmi iratok nyelvét illetően utalni szükséges a Londoni Megállapodásból következő - eltérő - rendelkezésekre is.

A 6. §-hoz

A törvényjavaslat - összhangban a Kormánynak a hatósági eljárások elektronizálására vonatkozó törekvéseivel - lehetővé teszi a szabadalmi bejelentéseken kívül az igénypontközzétételi kérelemnek és az igénypontok magyar nyelvű fordításának, továbbá az európai szabadalom igénypontjai magyar nyelvű fordításának, illetve az európai szabadalom szövege angol vagy magyar nyelvű fordításának, valamint a szóban forgó fordításoknak a kijavítására irányuló kérelemnek az elektronikus úton történő benyújtását.

A 7-8. §-hoz

A 9. §-hoz

A 10. §-hoz

A törvényjavaslat 10. §-a újra megállapítja az Szt.-nek az európai szabadalommal kapcsolatos fordítási követelményekről szóló 84/H. §-át, egy új (2) bekezdéssel egészítve ki azt. E rendelkezés a Megállapodás 1. cikkének való megfelelést szolgálja. Eszerint az európai szabadalom jogosultjának a szabadalom magyarországi hatályosításához az igénypontok magyar nyelvű fordítását kell benyújtania, csatolva ahhoz a szabadalom szövegének többi részéről - választása szerint - angol vagy magyar nyelven készített fordítást. Ha az angol fordítást nyújtja be, az ESZH által - az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban - meghirdetett angol nyelvű igénypontokat kell figyelembe venni. Az ESZE VSZ 73. szabályának (1) bekezdése állapítja meg, hogy mi tartozik az európai szabadalom szövegéhez (a leírás, az igénypontok és a rajz). Az amúgy is rendelkezésre álló magyar és angol igénypont-sorozaton kívül tehát a leírásról és a rajzokon szereplő szövegről kell angol vagy magyar nyelvű fordítást készíteni és benyújtani ahhoz, hogy az európai szabadalmat a Magyar Köztársaságban hatályosítsák.

A 11. §-hoz

A Megállapodás 2. cikkének a) pontjában foglaltak végrehajtását célozza a bitorlási per költségviselési szabályainak kiegészítése is. A törvényjavaslat 11. §-a a bitorlási pereknek az Szt. 104. §-ában megállapított speciális szabályait a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésére építve egészíti ki: ha az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását a szabadalmas nem nyújtotta be az MSZH-hoz, és nem bocsátotta a feltételezett bitorló rendelkezésére annak kérésére sem, azt úgy kell tekinteni, hogy az alperes a perre okot nem adott.

A törvényjavaslat 11. §-a egy új (16) bekezdéssel egészíti ki az Szt. 104. §-át, amely szerint európai szabadalom esetében a keresetlevélhez - hiánypótlás terhe mellett - csatolni kell a szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását. E fordítás költségét a szabadalmas viseli.

A 12-14. §-hoz

A Londoni Megállapodás magyarországi hatálybalépésének idejét illetően a törvényjavaslat figyelembe veszi az MSZH vitaanyaga nyomán lefolytatott társadalmi vitában az érdekeltek között létrejött kompromisszumot. A 12. § ennek megfelelő hatályba lépési időpontot állapít meg a Megállapodás tekintetében, továbbá rendelkezik a szükséges átmeneti szabályról. A törvény végrehajtásáért való felelősséget pedig az MSZH elnökére ruházza.

A 13. § kodifikációs kiigazításokat végez el az Szt.-ben.

A 14. § a hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmazza.

Lábjegyzetek:

[1] http://www.epo.org

[2] The London Agreement: European patents and the cost of translations. European Patent Office, Munich, 2005

[3] CA/4/08, Munich, 15.02.2008; CA/4/08 Add.1, Munich, 31.03.2008

[4] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak - Az európai szabadalmi rendszer fejlesztése; Communication from the Commission to the European Parliament and the Council - Enhancing the patent system in Europe, COM(2007) 29-03-07; a közlemény a következő címen érhető el: http://eurlex. europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2007/com2007ő0165en01.pdf; továbbá megtekinthető az MSZH honlapján is: http://www.mszh.hu.

[5] London Agreement Consultation. The Patent Office, Newport, 2004

[6] Les avantages economiques de l'Accord de Londres; Accord de Londres - Gain sur coűts de traduction et de validation (détails). INPI, Paris

[7] European business urgently needs lower patent costs and greater legal certainty. BUSINESSEUROPE Press Release, 3 April 2007; Ratification of London Agreement will reduce the cost of patents in Europe. BUSINESSEUROPE Press Release, 10 October 2007

[8] http://www.epo.org/about-us/office/annual-reports/2006

[9] Ld. a 2002. évi Szt.-módosítás indokolásának IV.9. pontját.

[10] CA/4/08, Munich, 15.02.2008; CA/4/08 Add.1, Munich, 31.03.2008

[11] Dietmar Harhoff, Karin Hoisl, Bettina Reichl, Bruno van Pottelsberghe de la Potterie: Patent validation at the country level - The role of fees and translation costs, Munich Business Research, 2007-12, p. 1-30.

[12] The London Agreement - Lost in Translation. FICPI Information, No 61, March 2008; http://www.ficpi.org

[13] Dominic Guellec, Bruno van Pottelsberghe de la Potterie: The Economics of the European Patent System. Oxford, 2007, p. 39-40.

[14] Report on the International Patent System - prepared by the Secretariat. SCP/12/3, WIPO, Geneva, April 15, 2008, p. 1-88

[15] The impact of trade-related intellectual property rights on trade and foreign direct investment in developing countries, OECD Trade Directorate, Trade Committee Discussion Paper, TD/TC/WP(2002)42/FINAL