3227/2022. (V. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.233/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó természetes személy 2021. szeptember 28-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben, illetve a 2021. november 11-én benyújtott indítványkiegészítésében kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.53.159/2017/38-I. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 48.Pf.631.977/2020/3. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.21.703/2019/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] 2. Az indítványozó egy szerződésszegéssel okozott, illetve szerződésen kívüli kártérítés, valamint öröklési igény iránti polgári per felperese volt, melyben 4 672 695 Ft megfizetésére kérte az alperes bankot kötelezni.
[3] Az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes édesapja 1992-ben elhunyt. Az általa a későbbi alperes banknál vezetett számlája halála után, 1993-ban megszüntetésre került. A felperes egy előzményi perben kérte mintegy egymillió forint számlaegyenleg számára mint örökös számára történő megfizetését a banktól, melyet az eljáró Fővárosi Törvényszék, a felperes által becsatolt bizonyítékok alapján, teljes egészében megítélt, késedelmi kamatokkal együtt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jelen perben további közel ötmillió forint megfizetésére tartott igényt, állítása szerint a számlaegyenleg tényleges értékének és az előzményi perben megítélt összegnek a különbözetét kérte. Kérte továbbá a bizonyítás körében az alperes bankot arra kötelezni, hogy a nála nyilvántartott adatokat a perben adja ki részére.
[4] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.53.159/2017/38-I. számú ítéletével a felperes keresetét elévülés miatt elutasította. A bizonyítási indítvánnyal kapcsolatban egyúttal megállapította, hogy a bank a számlaadatokat 10 évig volt köteles megőrizni, utána azokat meg kellett semmisítenie, így több mint 25 évvel a számla megszüntetését követően nem kötelezhető arra az alperes, hogy e megsemmisített adatokról a felperes részére tájékoztatást adjon.
[5] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 48.Pf.631.977/2020/3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, ítélt dolog miatt. Érvelése szerint a felperes azonos ténybeli alapból származó azonos jog iránt indított pert, azonos alperessel szemben. Ennek okán az előzményi perben született ítélet anyagi jogereje kizárja jelen per érdemi elbírálását.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Pfv.III.21.233/2020/4. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék másodfokú, jogerős végzését hatályában fenntartotta, érdemben osztva a törvényszék res iudicatával kapcsolatos álláspontját. A kúriai indokolás értelmében az ítélt dolog megállapításához a felek, a tények és az érvényesített jog azonossága szükséges. A felek és a tényalap azonossága a felek között nem volt vitás, csak a keresettel érvényesített jog azonossága volt vitatott. A Kúria megállapította, hogy az érvényesített jog azonossága is fennáll, a következőkre tekintettel.
[7] Az érvényesített jog alatt nem lehet pusztán az érvényesített követelést érteni, az ugyanis a követelés alapjául szolgáló azon jogalapot jelenti, amelynek érvényesítése útján a fél a keresete szerinti követeléshez hozzá kíván jutni. Az ezzel ellenkező értelmezés ellentétes lenne a perelhúzási tilalommal, a perkoncentráció elvének érvényesítésével, és lehetővé tenné a megállapítási kereset korlátainak kijátszását is, sőt a hatásköri szabályok kijátszására is lehetőséget adna azzal, hogy a felperes ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránti igényét részekre bontva, a járásbíróság előtt érvényesíti a törvényszék helyett. Téves a felperes azon hivatkozása, hogy pusztán az újabb összegek iránti igényérvényesítés eltérő jogalapot eredményezne, mert ez esetben ugyanaz a jogalap, csak az érvényesíteni kívánt összeg más, mint a korábbi perben érvényesített összeg. A törvényhozó célja nyilvánvalóan az volt, hogy ne lehessen kisebb összegekre nézve kvázi megállapítási pereket indítani, majd ezt követően, a jogalap tekintetében a felperesre kedvező ítélet alapján, a teljes igényelt összegre újabb pert vagy pereket indítani az alperes marasztalása érdekében, hanem az igényt egy perben kelljen érvényesíteni. Az igény azonos alperessel szembeni részekre bontása tehát nem lehetséges, mert az újabb perekben az első ítélet anyagi jogereje kizárja a jogalap újabb elbírálását, ezzel pedig megakadályozza egy olyan helyzet előállását, hogy különböző bíróságok esetleg eltérő tartalmú ítéleteket hozzanak ugyanazon érvényesíteni kívánt jog tekintetében.
[8] 3. Ezt követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.53.159/2017/38-I. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 48.Pf.631.977/2020/3. számú végzése, valamint a Kúria Pfv.III.21.233/2020/4. számú végzése ellen, azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Végleges érvelése szerint a támadott döntések ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított örökléshez és tulajdonhoz való joggal, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal.
[9] Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria végzése, valamint az alapul fekvő jogerős törvényszéki végzés ellentétes a Kúria saját korábbi gyakorlatával (így a BH 2015.230. és a BH 2019.275. számú eseti döntésekkel), mivel kiterjesztően értelmezi a régi és az új polgári perrendtartás ítélt dologra vonatkozó rendelkezéseit, és olyan értelmet azoknak, amelyek véleménye szerint nem lehettek a jogalkotónak az ítélt dolog jogintézményével kapcsolatos céljai. Érvelése szerint a res iudicata alkalmazása a kérdéses perben contra legem jogalkalmazás eredménye, mellyel kapcsolatban egy tudományos munkában megjelent szerzői álláspontra is hivatkozott.
[10] Az örökléshez való jog sérelmével kapcsolatban előadta, hogy a bankszámlaegyenleg egésze tekintetében jogos várománya van, melyre a passzív örökléshez való jog kiterjed. A bíróságok mindhárom szinten megfosztották az örökségétől, ráadásul nem is közérdekből tették ezt, így a passzív örökléshez való jog korlátozása még azokkal az érvekkel sem indokolható, amelyek egy közérdekű korlátozás esetén rendelkezésre állnak. Mivel ezzel tulajdoni várományától fosztották meg, így a tulajdonhoz való Alaptörvényben biztosított joga is sérült.
[11] Végül sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is. Egyrészt a bíróságok sértették az ezen Alaptörvényben biztosított jog részét képező hatékony bírói jogvédelem követelményét, a bírói utat ugyanis csak formálisan biztosították, az ítélt dologra (illetve az elsőfokú eljárásban elévülésre) hivatkozással elhárítva maguktól az érdemi döntéshozatalt, mivel figyelmen kívül hagyták, hogy bár ugyanarról a jogalapról volt szó, de nem ugyanarról az összegről; másrészt megsértették az indokolt bírói döntéshez való jogot is, mivel indokolásuk téves volt, és nem adtak számot arról, hogy miért tértek el az indítványozó által két korábbi eseti döntéssel is alátámasztott korábbi bírói gyakorlattól.
[12] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket. Megállapítható, hogy az indítvány határidőben érkezett, a konkrétan megjelölt és sérelmezett bírósági döntések mindegyike alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, az indítványozó érintettnek és jogosultnak minősül, illetve a panasz Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére vonatkozik. Az alkotmányjogi panasz azonban érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[13] A panasz a három támadott bírói döntés tartalmi kritikáját foglalja magában, és a bíróságok tényállás-megállapítási és jogértelmezési tevékenységét, elsősorban az ítélt dologra vonatkozó polgári eljárásjogi rendelkezések bíróságok általi értelmezését sérelmezi. A panasz tartalma szerint a tényállás felülvizsgálatára és a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás megváltoztatására, összességében egy más tartalmú, a felperes pernyertességét eredményező, a keresetet érdemben elbíráló ítélet meghozatalára irányul; érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Ennek okán az indítvány nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntések bármelyikét érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[14] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, ezen belül az alkalmazandó jogszabályok értelmezése a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. [...] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13])
[15] 5. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.233/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. április 26.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3696/2021.