BH 2019.10.275 Az ugyanazon felek közötti azonos jogviszonyból fakadó, de eltérő követelések érvényesítése esetén, a tényazonosság és a jogazonosság hiányában az újabb per ítélt dologra tekintettel nem szüntethető meg [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 229. § (1) bek.].

Pertörténet:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40051/2017/10., Nyíregyházi Járásbíróság G.40253/2015/46., Kúria Pfv.21985/2018/4. (*BH 2019.10.275*), Pécsi Ítélőtábla Gf.40018/2018/5., Nyíregyházi Törvényszék Gf.40018/2018/8., Nyíregyházi Törvényszék Gf.40025/2019/8., Kúria Pfv.20212/2019/8., Kúria Pfv.21764/2019/4.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek 2010. szeptember 14-én - vállalkozási elemeket is magában foglaló - megbízási szerződést kötöttek, amely szerint az alperes feladata volt egy pályázat menedzselése. Megállapodtak abban, hogy az alperes a támogatási összeg 8%-a + áfa díjra jogosult.

[2] Az alperes a pályázatot elkészítette és azt 55 485 082 forint összköltség igénylésére benyújtotta. A közreműködő szervezet 51 659 754 forint elszámolható összköltség mellett 46 493 778 forint összegű támogatásra tartotta érdemesnek a pályázatot. A felperes a támogatási szerződést 2011. szeptember 13-án a közreműködő szervezettel megkötötte, majd 2012. június 29-én a felek közötti szerződést felmondta.

[3] Az alperes 1 180 940 forint megbízási díj és késedelmi kamatai megfizetése iránt pert indított a felperes ellen. A perben eljárt bíróságok jogerősen a keresettel egyezően marasztalták a felperest.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes módosított keresetében 5 401 417 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes a megbízási szerződésben foglalt feladatait nem teljeskörűen és nem megfelelően teljesítette, és a szerződés megszegésével a fenti összegű kárt okozta. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdését jelölte meg.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet és a másodfokú végzés

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperest kártérítési felelősség a felperes által megtéríteni kért károk egyike tekintetében sem terheli.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes kereseti kérelme, valamint a felek között korábban folyamatban volt perben előadott - késedelmes előterjesztésük folytán ugyanakkor érdemben nem értékelt - fellebbezési érvelései tartalmilag megegyeztek, és a két perben - fordított felállás mellett - ugyanazon személyek jártak el. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 229. § (1) bekezdésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy az anyagi jogerő tárgyi terjedelme a jog azonosságát és a tényalap azonosságát feltételezi. Az adott esetben a tény azonosságát eredményezte a felperes korábbi perben benyújtott fellebbezésében foglalt hivatkozásainak a kereseti kérelemben történt megismétlése.

[8] A másodfokú bíróság idézte a BH 2002.235. számon közzétett eseti döntésben kifejtetteket, és utalt arra, hogy a felek közötti jogviszony tartalmát, annak teljesítését egységesen, komplex módon lehetett volna elbírálni. Álláspontja szerint ezen nem változtat az sem, hogy a felperes az előző perben az eljárási jogait késedelmesen gyakorolta, s emiatt a fellebbezésének indokai érdemben nem voltak vizsgálhatóak.

[9] Mindezek miatt a jogerős végzés azt rögzítette, hogy a felperes keresete a jogerős ítéletben már elbírált ugyanazon ténybeli alap mellett ugyanazon jogok vizsgálatára irányult. Mivel pedig az anyagi jogerő fennálltát hivatalból kell figyelembe venni, a másodfokú bíróság a Pp. 251. § (1) bekezdése szerint eljárva, a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra figyelemmel - az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. §-át és 229. §-át jelölte meg.

[11] A felülvizsgálati kérelem szerint nem vitatható, hogy a két peres eljárás azonos felek között zajlott eltérő perbeli jogállás mellett, és az sem vonható kétségbe, hogy mindkét eljárás alapjául a felek között létrejött szerződés szolgált. A jogerős végzés indokaival szemben azonban nem lehet a két keresetet ugyanazon jog iránti keresetként értékelni: az első per tárgya egy számlakövetelés volt, és egy számlavitát zárt le [Ptk. 478. § (1) bek.], az újabb eljárás viszont egy kártérítési per (Ptk. 339. §). A számlakövetelés ügyében hozott döntés csak a felek közötti számlavitát zárta le végérvényesen, de ez nem jelent ítélt dolgot a kártérítési igény tekintetében, még akkor sem, ha mindkét igény egy szerződésből ered és a felek személye is azonos.

[12] A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság teljesen okszerűtlen mérlegeléssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy a kétféle követelést ugyanazon jogként kell kezelni. Kiemelte továbbá, hogy a Pp. 229. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek együttes megléte zárja ki az új kereset indítását, az adott esetben azonban e feltételek közül hiányzik az elbírált jog azonossága. Ehhez képest a korábbi perben előterjesztett fellebbezésében kifejtettek jogerőhatással nem bírhatnak, különös tekintettel arra, hogy azokat a másodfokú bíróság egyáltalán nem vette figyelembe.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

[15] A Kúria a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő.

[16] A felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy fennállt-e az - a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára utalással - a Pp. 157. § a) pontjában meghatározott perakadály, a Pp. 229. §-a szerinti ítélt dolog, amelyre tekintettel a másodfokú bíróság a pert hivatalból megszüntette. Mivel e döntés alapjául az említett jogszabályhelyeken nyugvó jogi következtetés szolgált, és a felperes is annak téves voltára hivatkozott, a Pp. 206. §-ában írt bizonyítékmérlegelési szabályok nem sérültek, az ezzel összefüggő felülvizsgálati támadás ezért nem vezethetett eredményre.

[17] A Pp. 229. § (1) bekezdése értelmében a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Ez az anyagi jogerő negatív hatása, az ítélt dolog (res iudicata), amely - egyszerűbb megközelítésben - félazonosságot, tényazonosságot és jogazonosságot feltételez. Ezek közül a félazonosság az anyagi jogerőhatás személyi hatályát jelöli ki, míg a tényazonosság és a jogazonosság - érdemben - az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét határozza meg.