27/1999. (IX. 15.) AB határozat
a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvény 66. § (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvény 66. § (6) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Ktvn.) 66. § (6) bekezdése szerint: "az a közjegyző, aki a jogi szakvizsga letétele alól bármely jogszabály alapján korábban felmentést kapott, e törvény hatálybalépésétől számított 9 hónapon belül köteles a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendeletben írt jogi szakvizsgát letenni. A jogi szakvizsga sikeres letételének elmulasztása esetén az igazságügy-miniszter a közjegyző szolgálatának megszűnését állapítja meg a Ktv. 23. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával."
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 23. § (3) bekezdése értelmében az igazságügy-miniszter a közjegyzői szolgálat megszűnését állapítja meg, ha a közjegyző kinevezése után állapítják meg, hogy kinevezésének feltételei nem állottak fenn, vagy a közjegyzővel szemben már a kinevezésekor kizáró ok állt fenn.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyekben a Ktvn. 66. § (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók egy része a szakvizsgára való kötelezést önmagában nem, hanem a letételére szabott, álláspontjuk szerint túl rövid határidőt támadja. Érveik a következők:
Sérti a munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot (Alkotmány 70/B. §) az előírt túl rövid (9 hónapos) határidő, mivel az nem ad lehetőséget az esetleg sikertelen vizsga pótlására, a szakvizsga letételének elmulasztása viszont az állás elvesztésével jár. Ez a két körülmény "nemcsak szükségtelen, de mindenképpen aránytalan korlátozása is a felmentéssel rendelkező közjegyzők munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogának". Hivatkozik az indítványozó arra is, hogy a "kellő idő" biztosításának elmulasztása a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sértő körülmény.
Mások szerint a kifogásolt szabály sérti a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] is. Az Alkotmánybíróság védelemben részesíti a rendszeres jövedelemforrást biztosító tevékenységet, elvonásakor a közérdekre való hivatkozás arányosságát vizsgálja. Az indítványozók szerint itt nem indokolható a közérdekre való hivatkozással az elvonás (ami egyenes következménye a rövid határidőnek és a szankciónak).
Sérti a diszkrimináció tilalmát (Alkotmány 70/A. §) a kifogásolt jogszabály, mert nincs alkotmányos indoka annak, hogy csak és kizárólag a közjegyzők korábbi felmentéseit szünteti meg a törvényalkotó, és a felmentéssel rendelkező más pályák tekintetében (ügyész, bíró) nem teszi ugyanezt. Nincs még olyan csoport a szakvizsgára kötelezettek között, akik ilyen súlyos feltételekkel és ilyen határidővel és szankcióval lennének sújtva a szakvizsga letétele kapcsán, mint a közjegyzők. A szakvizsga alól felmentett közjegyzőket és más felmentett jogászokat nem egyenlő méltóságú személyként kezel a jogalkotó.
Többen a szakvizsgára való kötelezést önmagában is támadják. Szerintük ellentétes a jogállamiság elvével, a szerzett jogok védelmével, hogy a már kinevezett és a szakvizsga-kőtelezettség alól mentesített közjegyzőket most kötelezi a jogalkotó a szakvizsga letételére. A korábban hatályos szabályok szerinti mentesítés és a kinevezés lezárta a jogviszonyt, annak módosítása a jogbiztonságot sérti.
II.
A jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) a következőket tartalmazza:
1. § (1) A bírósági és az ügyészségi fogalmazó, az ügyvédjelölt, a jogi előadó és más jogi munkakörben dolgozó jogász (a továbbiakban: jelölt) jogi szakvizsgát tehet.
(2) A jogi szakvizsga célja, hogy a jelölt - a joggyakorlati idő eltelte után - számot adjon gyakorlati szaktudásáról és jogalkalmazási készségéről.
(3) A jogi szakvizsga egységes, bármely jogterületen és jogi munkakörben önálló jogi munka végzésére jogosít.
4. § (1) A jogi szakvizsgára bocsátás iránti kérelmet a vizsga időpontjának megjelölésével- legalább két hónappal korábban - a Szakvizsga Bizottsághoz kell benyújtani.
(4) A kérelemről a Szakvizsga Bizottság titkára dönt. A vizsgára bocsátás iránti kérelmet elutasító határozat ellen nyolc napon belül felülvizsgálatra irányuló kérelmet lehet benyújtani. A kérelemről a Szakvizsga Bizottság elnöke harminc nap alatt dönt.
5. § (1) A jogi szakvizsga három részvizsgából áll.
(3) A részvizsgák sorrendjét a jelölt választja meg:
elsőként azt a részvizsgát kell letennie, amelynek vizsgatárgyából írásbeli vizsgát is tesz. A következő részvizsgára csak az előző részvizsga sikeres letétele után lehet jelentkezni. A jelentkezést a részvizsga időpontjának megjelölésével - legalább két hónappal korábban - kell benyújtani. A jelentkezéshez csatolni kell az ideiglenes bizonyítványt.
6. § A Szakvizsga Bizottság titkára az írásbeli és a szóbeli vizsga időpontját kitűzi, és erről a jelöltet írásban értesíti. A vizsgákat február 1-jétől június 15-éig, és szeptember 1-jétől december 15-éig terjedő időszakra kell kitűzni.
7. § (1) Az írásbeli vizsgán a jelölt beadványt vagy határozatot készít, illetőleg jogkérdésben véleményt nyilvánít.
9. § (1) A szóbeli vizsga a Szakvizsga Bizottság titkára által kijelölt háromtagú vizsgabizottság előtt történik. A vizsgabizottság tagjai közül a Szakvizsga Bizottság titkára által esetenként felkért személy egyúttal a vizsgabizottság elnöke is. A vizsga nyilvános.
(2) A vizsgabizottság a jelölt vizsgáját akkor fogadja el, ha meggyőződött a jelölt rendszerező- és ítélőképességéről, valamint arról, hogy a vizsga joganyagát a gyakorlatban megfelelően alkalmazni tudja.
11. § (1) Ha a szóbeli vizsgán a jelölt egy vizsgatárgyból nem felelt meg, a vizsgabizottság e vizsgatárgyból pótvizsgára utasítja. A második pótvizsga sikertelensége esetén újabb pótvizsgának nincs helye, a részvizsgát meg kell ismételni. A részvizsgát meg kell ismételni akkor is, ha a jelölt több vizsgatárgyból nem felelt meg.
(2) A megismételt írásbeli vizsgára, illetve a pótvizsgára utasított jelölt legkorábban a sikertelen vizsgától számított két hónap eltelte után, de legkésőbb hat hónapon belül tehet újabb vizsgát. Ha ezt elmulasztja, és a mulasztását elfogadható indokkal nem igazolja, a részvizsgát meg kell ismételnie.
16. § (1) A korábbi jogszabályok alapján tett jogi szakvizsga vagy az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozat az e rendeletben szabályozott jogi szakvizsgával egyenértékű.
(2) A vizsga alól a korábbi jogszabályok alapján szerzett mentesítést a rendelet nem érinti.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet módosításáról szóló 7/1999. (VII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Rm.) 16. § (3) bekezdése szerint a Ktvn. 66. §-ának (6) bekezdésében foglalt esetben a közjegyző jogi szakvizsgájának letételekor a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében, 5. §-ának (3) bekezdésében és 11. §-ának (2) bekezdésében foglalt két hónapos határidő elteltétől el lehet tekinteni.
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
1. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához".
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, a 21/1994. (IV. 16.) AB határozata értelmében (ABH 1994. 117.) a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően.
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Az ilyen tárgyi korlát alkotmányosságát, elsősorban annak szükségességét és elkerülhetetlenségét, azt, hogy a korlátozás valóban a legenyhébb eszköz-e az adott cél elérésére, a legszigorúbban kell vizsgálni. Más a helyzet az olyan szabálynál, amely a foglalkozásba kerülést szubjektív korlátokhoz köti.
A Ktv. a közjegyzővé válás, a közjegyzővé való kinevezés egyik alanyi, szubjektív feltételeként írja elő a jogi szakvizsga letételét [17. § (1) bekezdés e) pont].
A Ktv. az átmeneti rendelkezések között tartalmazta azt is, hogy a hatálybalépésekor állami közjegyzői szolgálat és munkaviszony keretében hivatalban lévő közjegyző a nyilatkozata alapján működését a Ktv. szerint folytathatja, az ilyen személyt az igazságügy-miniszter közjegyzővé nevezi ki [178. § (1) bekezdés b) pont, (5) bekezdés].
Ez utóbbi rendelkezésre figyelemmel, az R. 16. § (2) bekezdése és a 6/1959. (VI. 11.) IM rendelet 23. § (1) bekezdés d), f) pontja, (2) bekezdése folytán előfordulhatott, hogy a volt állami közjegyzői szolgálatban a Ktv. hatálybalépésekor munkaviszonyban állít közjegyző jogi szakvizsgát a Ktv. szerinti kinevezése előtt sem kellett, hogy tegyen.
2. Az Alkotmánybíróság említett határozata értelmében a szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása. Ezek teljesítése azonban elvileg mindenkinek nyitva áll. Ezért a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál. A vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkáról van szó - bár munkavédelmi vizsga még ott is előírható.
A 40/1997. (VII. 1.) AB határozat olyan rendelkezések alkotmányellenességét vizsgálta, amelyek - a jövőre nézve - megszüntették azt a kivételes lehetőséget, hogy a csak középfokú szakképesítéssel rendelkező személyek az egyébként mindig is felsőfokú végzettséghez kötött építéstervezési tevékenységet, lényegesen korlátozott körben, külön engedély alapján gyakorolhassák. E határozat szerint "indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba kerülés feltételeit. E szigorítások azonban szintén nem állíthatnak objektív korlátot, a szigorított feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt" (ABH 1997. 282.).
A szubjektív feltételeknél további különbséget kell tenni aszerint is, hogy a feltétel a foglalkozásba kerülést korlátozza-e, avagy utóbb, a már a foglalkozásba került személynél a foglalkozás további folytatását köti feltételhez.
Utóbbi esetben a korlátozás alkotmányossága szigorúbban minősítendő. Vizsgálni kell, hogy az újabb feltétel teljesítésének előírása - túlzott követelményeinél, vagy a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt, vagy a feltétel teljesítésének ésszerűtlen határidőhöz kötése miatt, vagy a feltétel teljesítése elmaradásának következményei miatt - a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül és aránytalanul korlátozza-e.
Az a közjegyző, aki a jogi szakvizsga letétele alól bármely jogszabály alapján korábban - akár a jogszabály rendelkezésénél fogva, akár az igazságügy-miniszter mentesítése folytán - felmentést kapott, közjegyzői tevékenységét megszorítás nélkül gyakorolhatta.
Bár a jogi szakvizsga letétele alóli felmentés iránti kérelmet szabályozó rendelkezések a felmentés elnyerésére nem biztosítottak jogosultságot, a jogi szakvizsga letétele alóli felmentés után a közjegyző (vagy más személy) alanyi jogot szerzett olyan tevékenység folytathatóságára is, amelyhez a jogi szakvizsga letétele szükséges lett volna.
A vizsgált szabály a közjegyzői foglalkozásba került személyekre vonatkozik; olyan személyekre, akik már a Ktv. hatálybalépése (1991. november 1-je) előtt és jelenleg is közjegyzői tevékenységet folytatnak.
A Ktvn. az érintett közjegyzők tevékenységének további folytatását köti alanyi, szubjektív feltétel teljesítéséhez. A feltétel jogi szakvizsga letétele. A vizsga letételét a Ktvn. a hatálybalépésétől számított 9 hónapos határidőhöz köti. Teljesítésének elmaradása a közjegyzői szolgálat megszűnéséhez vezet.
3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni (515/B/1997. AB határozat. ABH 1998. 976, 977.).
A Ktv. az 1949-ben államosított és a bíróságok szervezetébe integrált közjegyzőség helyett új típusú közjegyzői szervezetet hozott létre. Ennek jellemzője, hogy a közjegyző hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett.
A Ktv. értelmében a közjegyzők közhitelességgel felruházott személyek, akik a feleknek jogi szolgáltatást nyújtanak és eljárnak a hatáskörükbe utalt nem peres eljárásokban. A közjegyzőt tevékenységéért díj és költségtérítés illeti meg. A közjegyző foglalkozása tehát kereső foglalkozás. A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény rendeltetésszerű működésében, a közjegyzők közjogi jellegű jogosítványainak megfelelő gyakorlásában az állam és a közösség egyaránt érdekelt.
A közjegyzői intézmény működésének magas színvonala közérdek. A közjegyzői intézmény működésének színvonalát a jogalkotó közvetett módon, a díjszabásról, a közjegyzői állások számáról és székhelyéről, a szakmai előképzettségről szóló szabályok megalkotásával befolyásolja.
A közjegyzővé válás egyik szakmai feltétele a jogi szakvizsga letétele. A jogi szakvizsga előírása a közjegyzői intézmény jellegére figyelemmel nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan korlátozásnak. Ugyanígy önmagában nem alkotmányellenes az sem, hogy a vizsgált törvény e feltétel teljesítését bizonyos esetben utóbb kívánja meg. A jogi szakvizsga letételét elvileg bárki teljesítheti.
4. A Ktvn. azonban határidőt szab e-feltétel teljesítésére. A Ktvn. 66. § (1) bekezdése értelmében a törvény a kihirdetését követő 3. hónap 1. napján lép hatályba. A Ktvn.-t a Magyar Közlöny 1999. évi 42. száma, 1999. május 14-én hirdette ki. A határidő a Ktvn. hatálybalépésétől - 1999. augusztus 1-jétől - számított 9 hónap.
Azok a személyek, akik jogi szakvizsgát tesznek, az R. értelmében munkáltatójuk által szervezett vagy más jogi szakmai oktatásban vehetnek részt; a munkáltató, illetve a szakmai kamara a szakmai oktatásban való részvételt kötelezővé is teheti [2. § (2) bekezdés].
A jogi szakvizsga három részvizsgából áll. A részvizsgák vizsgatárgyai a következők:
a) polgári jog és családjog, a gazdasággal kapcsolatos joganyag, polgári eljárási jog,
b) büntetőjog, büntetőeljárási jog, büntetés-végrehajtási jog,
c) munkajog, társadalombiztosítási jog, közigazgatási jog [5. § (1) bekezdés].
A jelöltnek egy, általa választott vizsgatárgyból írásbeli, illetve valamennyi vizsgatárgyból szóbeli vizsgát kell tennie [5. § (2) bekezdés].
A jelöltnek az R. szabályai értelmében kilenc vizsgatárgyból kell három részvizsgát és egy írásbeli vizsgát tennie. A következő részvizsgára csak az előző részvizsga sikeres letétele után lehet jelentkezni [5. § (3) bekezdés].
Az írásbeli és a szóbeli vizsga időpontját a Szakvizsga Bizottság titkára tűzi ki, a jelölt által kért időpont teljesítésére az R. azonban nem kötelezi (6. §).
A Ktvn. nem teszi lehetővé, hogy az érintett közjegyzők szakmai oktatásban részt vegyenek. A Ktvn. nem szól arról, hogy a közjegyző a vizsgákra való felkészüléshez vagy a vizsgák idejére távollétre jogosult. Az Rm. nem tartalmaz szabályt arra sem, hogy a Ktvn. 66. §-ának (6) bekezdésében foglalt esetben a közjegyző jogi szakvizsgájának letételekor a Szakvizsga Bizottság titkára a jelölt által kért időpontra köteles a vizsga időpontját kitűzni. Az érintett közjegyzőkre mindenben a Ktv. általános szabályai vonatkoznak, és - a kéthónapos határidőt kivéve - az R. általános szabályai alapján kell letenniük a szakvizsgát - azzal az eltéréssel, hogy a Ktvn. erre határidőt ír elő.
A Ktvn.-t 1999. május 14-én hirdették ki, 1999. augusztus 1-jén lépett hatályba. A vizsgált szabályban foglalt feltétel teljesítése, a törvény hatálybalépésétől számított kilenc hónapon belül a jogi szakvizsga letétele - figyelemmel az 1999. július 16-án kihirdetett Rm. 16. § (3) bekezdésére is - nem eleve lehetetlen.
Nem ismerhető fel azonban olyan ok, amely kényszerítően indokolná a 9 hónapos határidő előírását. A határidő eredménytelen eltelte ugyanakkor a legsúlyosabb következménnyel, állásvesztéssel jár. A jogi szakvizsga tartalmára, a részvizsgák számára, az érintett közjegyzők esetében a jogi szakvizsgára készülés körülményeire és a határidő eredménytelen eltelte következményére figyelemmel megállapítható, hogy a Ktv. 66. § (6) bekezdése - a 9 hónapos határidő előírása miatt - az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, ezért a vizsgált szabály alkotmányellenes.
5. Az indítványozó sérelmezte, hogy a "kellő idő" biztosításának elmulasztása a jogállamiságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] is sértő körülmény.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) szerint:
"12. § (1) A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.
(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre."
A Ktvn. vizsgált szabálya a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
A Jat. a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez kíván kellő időt. Ettől különálló kérdés, hogy a jogszabály hatálybalépése után milyen magatartást kell vagy lehet tanúsítani, és ezt a már hatályos törvény esetleg határidőhöz köti-e.
A jogszabály alkalmazására való felkészüléshez a Ktvn. 1999. május 14. és augusztus 1. között kellő időt biztosított.
IV.
1. Az Alkotmánybíróság 1992 óta követett gyakorlata szerint a tulajdoni alapjogvédelem kiterjed a polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104., 108.], s az Alkotmánybíróság azóta ezt az oltalmat az eredetileg védett dologi jellegű vagyoni jogokon túl is kiterjesztette. Az Alkotmánybíróság elfogadta azt is, hogy a bevezetett és gyakorolt, rendszeres kereső tevékenység, amely rendszeres jövedelmet biztosít, az Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerint tulajdoni védelmet élvez. [40/1997. (VII. 1.) AB határozat , ABH 1997. 282.]
Ugyane határozat indokolása szerint a tulajdon közérdekből korlátozható, s az Alkotmánybíróság e körben nem a tulajdonkorlátozás feltétlen szükségességét, hanem a törvényhozó közérdekre való hivatkozásának indokoltságát vizsgálja felül.
Mindazok a szempontok, amelyek a területi közjegyzői kamarák és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara mint köztestületek létrehozását és szabályait indokolják, különösen az, hogy az ugyanazon hivatást gyakorlók önkormányzata és képviselete jöjjön létre, azaz a szakmai kamarák zártsága és egységessége; továbbá e szakmák gyakorlásának kivételt nem tűrően meghatározott képesítéshez kötése, olyan közérdeket képviselnek, amellyel szemben a vizsgált korlátozás - a jogi szakvizsga letételének előírása - nem minősül aránytalannak.
2. Bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992., 280.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200]. Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992., 280, 282.]. A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése tehát, hogy a megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e.
A közjegyzők és az indítványban felvetett jogok és kötelezettségek szempontjából vonatkoztatott "más foglalkozási csoportok" nem alkotnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében összehasonlítható csoportot. A Ktvn.-ben szereplő, az indítványban támadott korlátozásról nem állapítható meg az sem, hogy önkényes lenne. Mindezekre tekintettel a Ktvn. vizsgált rendelkezései nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
3. A megsemmisített rendelkezés hatályvesztéséről és a határozat közzétételéről szóló rendelkezés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 41. §-án és a 42. § (1) bekezdésén alapul.
Dr. Németh János s. k.
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 447/B/1999/14.