6/1959. (VI. 11.) IM rendelet

az ügyvédjelölt és a jogi előadó joggyakorlatáról, valamint az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgáról

Az 1958. évi 12. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Üt.) 59. §-ában, valamint a 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-ában kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a következőket rendelem:

Joggyakorlat

1. § (1) A joggyakorlat ideje két év.

(2) A joggyakorlatot ügyvédi munkaközösségben, vagy kivételesen magángyakorlatot folytató ügyvédnél ügyvédjelölti, továbbá vállalatnál, szövetkezetnél vagy gazdasági irányító szervnél (tröszt, egyesülés stb.) jogi előadói, állami (államigazgatási, szakigazgatási) szervnél vagy társadalmi szervezetnél pedig jogi képviseleti munkakörben kell eltölteni.

(3) Azt, aki a jelen rendelet hatálybalépésekor ügyvédjelölti, jogi előadói vagy állami (államigazgatási, szakigazgatási) szervnél, illetőleg társadalmi szervezetnél jogi képviseleti munkakörben dolgozik - kérelmére - joggyakorlaton levőnek kell nyilvánítani. Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgára jelentkezést megelőző tíz éven belül ilyen minőségben kifejtett működést joggyakorlatként kell beszámítani.

2. § (1) Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgára jelentkezést megelőző tíz éven belül bitói, ügyészi, közjegyzői, jogtanácsosi, döntőbírói, bírósági fogalmazói, előadó ügyészi, ügyészségi fogalmazói, illetőleg az egyetem állam- és jogtudományi karán, úgyszintén más egyetemek jogi tanszékén jogi oktatói minőségben kifejtett működést a joggyakorlat idejébe be kell számítani.

(2) Állami (államigazgatási, szakigazgatási) szervnél, illetőleg társadalmi szervezetnél az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgára jelentkezést megelőző tíz éven belül a gyakorlati ismeretek megszerzésére alkalmas jogi munkakörben kifejtett működés idejét - azonban legfeljebb egy év tartamáig - a joggyakorlat idejébe be kell számítani. Az igazságügyminiszter kivételesen indokolt esetben megengedheti az ilyen munkakörben eltöltött időnek teljes egészében való beszámítását.

3. § (1) A joggyakorlat idejébe csak azt az időt lehet beszámítani, amelyet a vizsgára jelentkező ténylegesen joggyakorlaton, illetőleg a 2. § szerint a joggyakorlatba beszámítható beosztásban töltött. A szabadság, katonai szolgálat vagy betegség együttes idejét azonban évenként összesen legfeljebb két hónap tartamáig a joggyakorlat idejébe be kell számítani.

(2) A különböző helyen folytatott joggyakorlat, valamint egyéb jogi működés (2. §) idejét össze kell adni.

(3) A joggyakorlat tartamára vonatkozó adatokat ügyvédjelölt esetében az ügyvédi kamara, jogi előadó, valamint jogi képviseleti munkakört betöltő dolgozó esetében pedig a főfelügyeletet gyakorló szerv (minisztérium, országos hatáskörű szerv), illetőleg a felügyeletet gyakorló megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága tartja nyilván és köteles arról a joggyakorlat félbeszakítása, illetőleg befejezése után tanúsítványt kiállítani. A joggyakorlat idejébe beszámítható egyéb jogi működésről az a szerv ad tanúsítványt, amelynél a jelölt ezt a működést folytatta.

4. § (1) Az ügyvédjelölt joggyakorlatát az ügyvédi munkaközösség vezetője (a magángyakorlatot folytató ügyvéd), a jogi előadó, illetőleg a jogi képviseleti munkakört betöltő dolgozó joggyakorlatát a vállalat vagy szövetkezet jogtanácsosa, állami szervnél vagy társadalmi szervezetnél pedig a jogtanácsos vagy a vele egyenértékű képesítéssel rendelkezők közül kijelölt dolgozó irányítja.

(2) A joggyakorlaton levőket olyan feladatokkal kell megbízni, amelyek során sokoldalúan elsajátíthatják az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi működéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket.

(3) Az ügyvédjelöltek foglalkoztatását az ügyvédi kamara, a jogi előadók és a jogi képviseleti munkakört betöltő dolgozók foglalkoztatását a fő-felügyeleti szerv jogtanácsosa vagy a vele egyenértékű képesítéssel rendelkezők közül kijelölt dolgozója rendszeresen ellenőrzi,

5. § (1) A joggyakorlaton levő (1. §) köteles szervezett szakmai oktatásban részt venni.

(2) A joggyakorlaton levő ügyvédjelöltek oktatását az Igazságügyminisztérium elvi irányítása mellett az ügyvédi kamarák szervezik. Az oktatásban való részvételről az ügyvédi kamara állít ki tanúsítványt.

(3) A joggyakorlaton levő jogi előadók és jogi képviseleti munkakört betöltő dolgozók szakmai oktatását a főfelügyeletet gyakorló szerv vezetőjével (miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője), illetőleg a felügyeletet gyakorló végrehajtó bizottság elnökével egyetértésben a Magyar Jogász Szövetség szervezi. Az oktatásban való részvételről a Magyar Jogász Szövetség állít ki tanúsítványt.

Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgabizottság

6. § (1) Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát az igazságügyminiszter felügyelete alatt működő ügyvédi-jogtanácsosi vizsgabizottság (a továbbiakban: Vizsgabizottság) előtt kell letenni.

(2) A Vizsgabizottság hivatalos pecsétül a Magyar Népköztársaság címerét használja a következő felirattal: "Ügyvédi-jogtanácsosi vizsgabizottság. Budapest".

(3) A Vizsgabizottság mind a vizsgára bocsátás kérdésében, mind a szóbeli vizsgán elnökből és négy tagból álló tanácsban jár el. Ha a jelölt a vizsga mindkét részének egyszerre való letételére jelentkezik, a szóbeli vizsgán eljáró tanács a szükséghez képest több tagból is állhat. Az eljáró tanács elnökét és tagjait esetenként a Vizsgabizottság elnöke jelöli ki akként, hogy a tanácsban legalább egy ügyvéd és egy jogtanácsos részt vegyen.

7. § (1) A Vizsgabizottság tagjait ügyvédek, jogtanácsosok, a minisztériumok dolgozói, egyetemi tanárok, docensek, valamint bírák, ügyészek, közjegyzők, továbbá más állami, társadalmi és szövetkezeti szervek jogi munkakört ellátó dolgozói közül három évi időtartamra az igazságügyminiszter nevezi ki.

(2) A Vizsgabizottság elnökét, két elnökhelyettesét és titkárát a Vizsgabizottság tagjainak sorából az igazságügyminiszter nevezi ki.

(3) A Vizsgabizottság tagjait közreműködésükért díjazás illeti.

8. § (1) A Vizsgabizottság ügyeit az elnök (elnökhelyettes) és a titkár intézi. A Vizsgabizottság munkájával kapcsolatos igazgatási és ügykezelési feladatokat az Igazságügyminisztérium látja el.

(2) Az írásbeli és a szóbeli vizsga letételére vonatkozó eljárási szabályokat a Vizsgabizottság ügyrendje tartalmazza.

Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgára bocsátás feltételei

9. § (1) Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgára bocsátását kélheti az, aki

a) a jogi, illetőleg a R. 13. §-ának (3) bekezdésében megállapított feltételek fennállása esetében az államtudományi doktori oklevelet megszerezte, továbbá

b) két évig a jelen rendelet rendelkezéseinek megfelelő joggyakorlatot, illetőleg a joggyakorlat idejébe beszámítható egyéb jogi működést (1-3. §) folytatott.

(2) Aki a vizsgára bocsátását joggyakorlata (1. §) alapján kéri, köteles az ügyvédi kamara, illetőleg a Magyar Jogász Szövetség tanúsítványával igazolni, hogy joggyakorlatának a jelen rendelet hatálybalépését követő időre eső tartama alatt szakmai oktatásban (5. §) részt vett.

10. § (1) A vizsgára bocsátásra irányuló kérvényhez csatolni kell mindazokat az okiratokat, vagy ezek hiteles másolatát, amelyekkel a jelölt jogi képesítését, joggyakorlatát, valamint a joggyakorlaton levők részére szervezett szakmai oktatásban való részvételét igazolja. A vizsga második részére jelentkezés alkalmával csak az első rész sikeres kiállását igazoló "Ideiglenes bizonyítvány"-t kell csatolni.

(2) A kérvényt az ügyvédjelölt az ügyvédi kamara, más jelölt pedig annak a szervnek a vezetője útján köteles a Vizsgabizottsághoz előterjeszteni, amelynél alkalmazásban van.

(3) A jelölt vizsgadíjat köteles fizetni.

11. § (1) A vizsgát az ügyrendben megállapított vizsgaidőszakokban lehet letenni.

(2) Ha a Vizsgabizottság a vizsgára bocsátás iránti kérelemnek helyt ad, egyúttal kitűzi mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli vizsga időpontját és erről a jelöltet értesíti. Az időpont meghatározásánál a jelölt kérelmét a lehetőséghez képest figyelembe kell venni.

(3) Ha a Vizsgabizottság a vizsgára bocsátás iránti kérelemnek nem ad helyt, a jelölt a határozat kézbesítésétől számított nyolc nap alatt fellebbezéssel élhet az igazságügyminiszterhez.

Az ügyvédi-jogtanácsi vizsga

12. § (1) Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga két részből áll. A vizsga mindkét része írásbeli és szóbeli. A vizsga egyes részeire külön-külön vagy mindkét részére egyszerre is lehet jelentkezni.

(2) A vizsga megosztása esetében a második részre csak az első rész letételét követő egy éven belül lehet jelentkezni. Ha a jelölt ezt elmulasztja, és mulasztását elfogadható okkal igazolni nem tudja, köteles a vizsga első részének a tárgyaiból is újra vizsgát tenni.

13. § (1) A vizsga első részének szakcsoportjai:

a) a marxista-leninista állam- és jogelmélet alapelvei,

b) polgári jog, családi jog, mezőgazdasági termelőszövetkezeti jog,

c) polgári peres eljárás, végrehajtási, telekkönyvi, hagyatéki és közjegyzői eljárás, valamint az igazságügyi szervezetre vonatkozó jogszabályok,

d) munkajog, társadalombiztosítási jog.

(2) A vizsga második részének szakcsoportjai:

a) anyagi büntetőjog,

b) büntető eljárási jog,

c) az állami és szövetkezeti gazdálkodásra vonatkozó alapvető jogszabályok (a tervezésre, a beruházásra, a felújításra, az anyaggazdálkodásra és a pénzügyi gazdálkodásra vonatkozó alapvető rendelkezések, a döntőbizottsági eljárás, az állami és szövetkezeti gazdálkodás szervezete),

d) az államigazgatás szervezete, az államigazgatási eljárás általános szabályai és a szabálysértési eljárás.

(3) Aki az egyetemen marxizmus-leninizmust nem tanult, az előző bekezdésekben megjelölt tárgyak mellett köteles a marxizmus-leninizmus alapjaiból is vizsgát tenni. A marxizmus-leninizmus alapjaiból a vizsgát a vizsga első részének első szakcsoportja (a marxista-leninista állam- és jogelmélet alapelvei) keretében kell letenni.

14. § (1) A jelöltnek megosztott vizsga esetében mindkét írásbeli vizsgán egy-egy feladatot, meg nem osztott vizsga esetében pedig két feladatot kell kidolgoznia.

(2) Az írásbeli vizsgán az ügyrendben megállapított szabályok megtartását a vizsgabiztos ellenőrzi. A vizsgabiztost a Vizsgabizottság elnöke esetenként jelöli ki.

(3) A Vizsgabizottság azt a jelöltet, aki az írásbeli vizsgán súlyos szabálytalanságot követ el, a vizsga folytatásától eltilthatja és újabb vizsgára bocsátását legfeljebb egy év tartamára felfüggesztheti. Ismételt súlyos szabálytalanság esetében a jelöltet a vizsgától végérvényesen el lehet tiltani.

(4) A Vizsgabizottságnak az előbbi bekezdés alapján hozott határozata ellen annak kézbesítésétől számított nyolc nap alatt fellebbezésnek van helye az igazságügyminiszterhez.

15. § (1) Az írásbeli vizsga befejezése után a jelölt szóbeli vizsgát tesz.

(2) A szóbeli vizsga nyilvános. A rendre a Vizsgabizottság eljáró tanácsának elnöke ügyel fel. A rendzavaró hallgatót az elnök a helyiségből kiutasíthatja és a vizsga zavartalansága érdekében megfelelő intézkedéseket tehet.

(3) Mindegyik jelölt külön tesz szóbeli vizsgát.

16. § A Vizsgabizottság a jelölt vizsgáját csak akkor fogadhatja el, ha a vizsga során alapos meggyőződést szerzett a jelölt gyakorlati jogi tudásáról, politikai képzettségéről, valamint arról, hogy az elsajátított anyagot a népi demokrácia célkitűzéseinek megfelelően tudja alkalmazni.

17. § (1) A szóbeli vizsga befejezése után a Vizsgabizottság a vizsga elfogadásáról szótöbbséggel határoz és határozatát azonnal kihirdeti. A szóbeli vizsgáról jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a Vizsgabizottság határozatát is.

(2) Az elfogadott vizsgát annak megfelelően, hogy a jelölt tudása mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli vizsga eredményének figyelembe vételével milyen fokúnak bizonyult, "kitűnő eredménnyel", vagy "sikerrel" letettnek kell minősíteni, és ezt mind az ideiglenes bizonyítványban, mind pedig az oklevélben fel kell tüntetni. "Kitűnő" minősítéshez egyhangú határozat szükséges. Ha a jelölt a vizsgát megosztva tette le, az oklevélben a "kitűnő" minősítést csak akkor szabad feltüntetni, ha a vizsga mindkét részének eredménye "kitűnő" volt.

18. § (1) Azt a jelöltet, akinek a vizsgáját a Vizsgabizottság az egyik szakcsoportból nem fogadja el, pótvizsgára, azt a jelöltet pedig, akinek vizsgáját a Vizsgabizottság legalább két szakcsoportból nem fogadja el, a vizsga ismétlésére kell utasítani. Az utóbbi esetben a jelölt újabb vizsgára bocsátását egy évig terjedhető újabb joggyakorlat igazolásától lehet függővé tenni.

(2) A vizsga első részének második, harmadik vagy negyedik, második részének pedig első vagy második szakcsoportjából pótvizsgára, vagy a vizsga valamelyik részének megismétlésére utasítás esetében a jelöltnek újabb írásbeli vizsgát is kell tennie.

(3) A pótvizsga és a megismételt vizsga letételére, illetőleg eredményének a megállapítására a 12-17. §-ok megfelelően irányadók.

19. § (1) Pótvizsgára három hónap eltelte előtt nem lehet jelentkezni. A pótvizsgára utasított jelölt hat hónap alatt a pótvizsgára jelentkezni köteles; ha ezt elmulasztja és a mulasztást elfogadható okkal igazolni nem tudja, a vizsga megfelelő részét meg kell ismételnie.

(2) Ha a Vizsgabizottság a jelölt pótvizsgáját nem fogadja el, dönt arról, hogy a jelöltet újabb pótvizsgára bocsátja-e vagy pedig a jelöltet a vizsga megfelelő részének az ismétlésére utasítja; az utóbbi esetben a jelölt vizsgára bocsátását egy évig terjedhető újabb joggyakorlat igazolásától lehet függővé tenni. A második pótvizsga sikertelensége esetében újabb pótvizsgára bocsátásnak nincs helye, hanem a vizsga megfelelő részét meg kell ismételni.

20. § (1) A vizsga ismétlésére utasított jelölt legkorábban hat hónap után jelentkezhetik a vizsga ismétlésére. A vizsga második részének ismétlésére a jelöltnek egy éven belül, ha pedig a vizsga ismétlésére bocsátás újabb joggyakorlattól függ, annak befejezésétől számított hat hónap alatt kell jelentkeznie. Ha ezt elmulasztja és mulasztását elfogadható okkal igazolni nem tudja, a vizsga első részét is meg kell ismételnie.

(2) A 18-19. §-nak, valamint a jelen § (1) bekezdésének a pótvizsgára, illetőleg a vizsga megismétlésére vonatkozó rendelkezései a megismételt vizsga esetében is irányadók,

Az ideiglenes bizonyítvány, illetőleg az oklevél kiadása

21. § A Vizsgabizottság annak a jelöltnek, aki a vizsga első részét letette, ideiglenes bizonyítványt, annak a jelöltnek pedig, aki a vizsga mindkét részét letette, oklevelet ad.

22. § (1) A Vizsgabizottság elnöke az elveszett vagy megsemmisült eredeti oklevél tulajdonosának kérelmére - személyazonosságának megállapítása és az oklevél elvesztésének valószínűsítése után -az oklevél pótlására a vizsgálati jegyzőkönyvek és egyéb vizsgálati iratok alapján bizonyítványt ad.

(2) A vizsga első részének letételéről kiállított ideiglenes bizonyítvány elvesztése vagy megsemmisülése esetében - az (1) bekezdésben foglalt feltételek igazolása után - a Vizsgabizottság elnöke újabb "Ideiglenes Bizonyítvány"-t állít ki.

Vegyes rendelkezések

23. § (1) Az ügyvédi kamarába ügyvédként felvehető, illetőleg jogtanácsosként alkalmazható az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga letétele nélkül az, aki

a) a jogtudományok kandidátusa (1950. évi 44. sz. tvr.), illetőleg doktora (1951. évi 26. sz. tvr.);

b) az egységes bírói és ügyvédi vizsgát [1913. évi LIII. tv., 4.302/1949. (XI. 3.) MT rendelet], illetőleg az Üt. által hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján elismert vizsgát 1945. január 1. után tette le;

c) a bírói és államügyészi szakvizsgát, illetőleg az ügyvédi vizsgát [277/1950. (XI. 26.) MT rendelet] letette;

d) az ügyvédi kamarai szakmai meghallgatáson [23/1955. (III. 20.) MT rendelet 6. §] megfelelt;

e) az egységes bírói és ügyvédi vizsgát (1913. évi LIII. tv.), illetőleg az Üt. által hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján elismert vizsgát 1945. január 1. előtt tette le és az ügyvédi kamarai bejegyzés, illetőleg a jogtanácsosként való alkalmazás iránti kérelmet megelőző tíz éven belül legalább három éven át jogi munkakörben működött;

f) a R. hatálybalépésének napját megelőző tíz éven belül legalább három éven át bíró, ügyész, közjegyző, döntőbíró, jogtanácsos, vagy ennek megfelelő munkakört betöltő jogi előadó volt, illetőleg állami, társadalmi vagy szövetkezeti szervnél jogi képviseleti munkakörben dolgozott, továbbá az, aki a R. hatálybalépésének napját megelőző tíz éven belül legalább öt éven át jogi előadóként működött, feltéve minden esetben, hogy jogi doktori oklevele van.

(2) Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga letétele nélkül is bejegyezhető ügyvédként az ügyvédi kamarába az, akinek jogi doktori oklevele van és akit az igazságügyminiszter a vizsga letétele alól mentesített.

24. § (1) Aki az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát letette, vagy aki a 23. § szerint annak letétele alól mentesül, csak az Üt. 3. §-ában megjelölt feltételek mellett vehető fel ügyvédként az ügyvédi kamarába, illetőleg csak a R. 2. §-ában megállapított feltételek mellett alkalmazható jogtanácsosként.

(2) A miniszter (az országos hatáskörű szerv vezetője) - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a felügyelete alá tartozó szerveknél működő jogtanácsosokat és jogi előadókat a feladatuk ellátásához szükséges különleges szakmai ismeretek megszerzésére és ennek igazolására kötelezheti, a jogi előadói alkalmazást (kinevezést) a szükséges nyelvismerethez, a jogtanácsosi alkalmazást (kinevezést) pedig ezen felül különleges szakmai ismeretekhez kötheti.

25. § (1) Az az ügyvéd vagy ügyvédjelölt, illetőleg jogtanácsos vagy jogi előadó, aki a bírói és államügyészi vizsgát vagy az ügyvédi vizsgát [277/1950. (XI. 26.) MT rendelet] megkezdte, de a vizsgabizottság működésének megszűnése folytán nem fejezte be (a vizsgának csak az első vagy első és második részét tette le), illetőleg, akit az említett vizsgák valamely szakcsoportjából ismétlésre utasítottak, a vizsgát a jelen rendelet alapján, mint ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát folytathatja, feltéve, hogy a jelen rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül a vizsga folytatására jelentkezik.

(2) A már letett vizsgarész alapján a Vizsgabizottság állapítja meg, hogy a jelölt az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga melyik részére való jelentkezéssel köteles folytatni a vizsgát, illetőleg, hogy csak egyes meghatározott szakcsoportokból kell-e kiegészítő vizsgát tennie. A Vizsgabizottság határozata ellen - annak kézbesítésétől számított nyolc nap alatt - fellebbezésnek van helye az igazságügyminiszterhez.

(3) Ha a jelölt a bírói és államügyészi szakvizsgának, illetőleg az ügyvédi vizsgának [277/1950, (XI. 26.) MT rendelet] olyan részét nem tette le, illetőleg akit e vizsgának olyan szakcsoportjából utasítottak ismétlésre, amely az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgának nem része, illetőleg nem szakcsoportja, ebből a részből, illetőleg szakcsoportból a vizsgát nem kell pótolni.

26. § A jelen rendelet az 1960. évi január hó 1. napján lép hatályba; ezt követően az ügyvédjelöltek joggyakorlatára, valamint szakmai meghallgatására vonatkozó korábbi rendelkezéseket [Üt. 59. §, 23/1955. (III. 20.) MT rendelet 5-6. §] nem lehet alkalmazni.

Dr. Nezvál Ferenc s. k.,

igazságügyminiszter