BH 2009.2.65 A nemzetközi közúti árufuvarozást végző személyekre vonatkozó rendelkezések megtartását a vámhatóság is jogosult ellenőrizni [54/2001. (IV. 10.) Korm. r. 2. § (2) bek.].

A felperes 2006. július 22-én jelentkezett belépésre a vámhivatalnál cseh honosságú tehergépjármű-szerelvénnyel. Az eljáró pénzügyőr ellenőrizte a vám- és fuvarokmányokat, valamint a menetíró készülék korongjait, amiből megállapította, hogy a gépjármű vezetője a kötelező pihenési időre vonatkozó rendelkezéseket megsértette.

Ezért az elsőfokú vámhivatal a felperest határozatával 50 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2006. augusztus 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozatok az ellenőrzés időpontját csupán napban jelölték meg, így nem lehetett azt megállapítani, hogy mikor kezdődött a 24 óra visszaszámlálása, és ezen belül milyen tartalmú pihenőidők voltak. Ezen túl a felperes arra is hivatkozott, hogy a vámhatóság olyan ügyben járt el, amelyben sem hatásköre, sem illetékessége nem volt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 3820/85/EGK. 8. cikk (1) bekezdése értelmében a gépjárművezetőnek minden 24 órás időszakban legalább 11 óra egybefüggő napi pihenőidőt kell tartani.

Ugyanígy rendelkezik a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) a magyar jogba illesztő 2001. évi IX. törvény 8. cikk 1) pontja. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdés c) pontja szerint a fenti EGK rendeletben, illetőleg a 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban a vezetési időre, megszakításra, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni. A bírság mértékét a (4) bekezdés 50 000-800 000 Ft-ban határozta meg. A hatóság helytállóan rendelkezett tehát akkor, amikor a felperest, mint e rendelkezések megsértőit minimális értékű 50 000 Ft-os bírság fizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a határátkelőhelyeken a járművek személyzetének vezetés és pihenő­idejének ellenőrzéséről szóló 54/2001. (IV. 10.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés c) pontja szerint a vám- és pénzügyőrség ellenőriz.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát.