BH+ 2009.5.228 A munkahelyteremtő támogatásról szóló államigazgatási határozat végrehajtásának elévülésére az 1990. évi XCI. tv. 95. § (4) bekezdése az irányadó [1990. évi XCI. tv. (Art.) 95. § (4) bek., 1991. évi IV. tv. (továbbiakban: Fltv.) 54. § (1) bek., 54/A. § (4) bek., (5) bek. és (7) bek.].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ (a továbbiakban: a felperes), valamint a perben nem álló S. Bt. között 1995. június 21-én létrejött támogatási szerződés szerint a felperes 6 000 000 Ft összegű 1999. második negyedév végéig részletekben visszafizetendő kamatmentes támogatást nyújtott a bt. részére 20 fő munkahelyének megteremtése érdekében. A betéti társaság 1 000 000 Ft-ot visszafizetett, 5 000 000 Ft törlesztését elmulasztotta. A felperes az 1166-2/2000/1600. számú 2003. március 22-én jogerőre emelkedett határozatával a fennmaradó összeg tekintetében a támogatást visszavonta, és 5 000 000 Ft támogatás, valamint 471 087 Ft késedelmi kamat 2000. március 20-áig történő megfizetésére kötelezte az adós betéti társaságot.

A felperes és a betéti társaság között 1996. szeptember 13-án 10 fő munkahelyének megteremtésére 4 000 000 Ft összegre újabb támogatási szerződés jött létre. Az adósnak a támogatást részletekben 2000. második negyedév végével kellett visszafizetnie. Ebből a betéti társaság semmit nem fizetett vissza. A felperes az 1998. április 10-én jogerőre emelkedett 2099/98. számú határozatával a támogatást visszavonta és a módosított határozat szerint 1999. december 31-ével kötelezte a betéti társaságot a 4 000 000 Ft visszafizetésére. A két támogatási szerződést a peres felek között 1998. szeptember 11-én, az alperesek tulajdonában álló, az M. 3242 hrsz. alatt felvett ingatlanra 9 000 000 Ft és járulékai erejéig alapított - és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - jelzálogjog biztosította. A felperes a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Fltv.) 56. §-ának (1) bekezdése alapján 2000. július 19-én megkereste az APEH D-i Igazgatóságát az adóssal szemben a jogerős határozatokban írt követelések végrehajtásának lefolytatására. Az adóhatóság 2002. február 15-én az adós bankszámlája ellen benyújtott azonnali beszedési megbízással 6243 Ft-ot a felperes javára beszedett. Ezt követően 2003. január 15-én ingó végrehajtást foganatosított az adós B., L. u. 7. szám alatti székhelyén, - eredménytelenül. 2005. február 1-jén az APEH újból megjelent a fenti címen ingófoglalás céljából, de ez a foglalás is eredménytelenül végződött.

A felperes a 2006. március 16-án előterjesztett keresetében az alpereseket mint zálogkötelezetteket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az S. Bt.-vel szemben 5 471 087 Ft és annak 2000. március 21-étől járó, valamint 4 000 000 Ft és annak 2000. január 1-jétől járó késedelmi kamatai tekintetében fennálló követelését a jelzálogjoggal terhelt, az M. 3242. hrsz. alatti ingatlanból kielégítse. A keresetét a Ptk. 251. §-ára, a 255. §-ára, a kamatfizetési kötelezettséget és annak kezdő időpontját a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Mindkét tartozás tekintetében elévülési kifogást terjesztettek elő. Arra hivatkoztak, hogy a követelést az 1991. évi IV. törvény 56. §-ának (1) bekezdése szerint adók módjára kell behajtani. A 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §-a az adójogszabályok alapján történő végrehajtás esetére az elévülés megszakadását nem ismeri, az adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekmény esetén az elévülési idő csupán hat hónappal meghosszabbodik. Ehhez képest a 4 000 000 Ft-os követelés 2005. július 1-jén, az 5 000 000 Ft és járulékai iránti követelés pedig 2006. július 1-jén elévült, ezért a Ptk. 264. §-ának (4) bekezdése szerint a zálogjog megszűnt.

Az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a perbehozott ingatlanból 9 036 801 Ft, valamint ebből 5 471 087 Ft-nak 2007. május 1-jétől járó, a mindenkori jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamata iránti igényét kielégítse. A felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította. Elfogadta az alperesek védekezését avonatkozásban, hogy a felperes 4 000 000 Ft és járulékai iránti követelése elévült. Álláspontja szerint azonban - a végrehajtási jog meghosszabbítására figyelemmel - nem évült el az 5 471 087 Ft és járulékai iránti követelés tekintve, hogy a felperes a keresetét még a végrehajtás elévülését megelőzően 2006. március 16-án előterjesztette. A végrehajtási jog elévülése tekintetében az 1991. évi IV. törvény 56. §-a szerint alkalmazandó 1990. évi XCI. törvény (Art.) 95. §-a (4) és (7) bekezdését tekintette irányadónak.

Az ítélőtábla a mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a felperes követelése két közigazgatási határozattal keletkezett, amelyekben a támogatás visszafizetésére kötelezte az adóst. A tartozás az Fltv. 55. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 56. §-ának (1) bekezdése szerint adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A jogerős államigazgatási határozaton alapuló köztartozás behajtása iránti igény nem olyan követelés, amely az Fltv. rendelkezésein alapulna. Elévülésére a fenti törvény 56/A. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható, mert az igény az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. § (2) bekezdés, 87. § (6) bekezdés 95. § (4) és (7) bekezdés szerint a köztartozás behajtásának joga. Az Art. a végrehajtási jog elévülésének megszakadását nem ismeri, így az öt éves elévülési idő csak az adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekmény következtében és csupán hat hónappal hosszabbodik meg. A 4 000 000 Ft és járulékai iránti követelés 2005. július 1-jén, az 5 471 087 Ft és járulékai iránti követelés pedig 2006. július 1-jén elévült. A felperes 2006. március 16-án pert indított az alperesek ellen a zálogtárgyból való kielégítés iránt. Álláspontja szerint azonban a perindítás a végrehajtási jog elévülését nem gátolja, mert a végrehajtási cselekményt nem az adóhatóság foganatosította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az eredeti keresete teljesítését kérte azzal, hogy a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat mértékében kérte meghatározni. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést az 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Fltv.) 54/A. §-ának (5) bekezdésében, valamint az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó, az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 95. §-a (4) és (7) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az Fltv. 54/A. §-ának (3) bekezdése az igény elévülésének kezdetére, a (4) bekezdése az elévülés nyugvására, az (5) bekezdése pedig az elévülés megszakadására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az 54/A. § (5) bekezdésének második fordulata szerint a végrehajtható határozat meghozatalát követően a végrehajtáshoz való jog elévülését csak végrehajtási cselekmények szakítják meg. A hivatkozott jogszabályhely tehát tartalmaz rendelkezést az elévülés félbeszakadására. Az Art. 95. §-ának (4) bekezdése az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését szabályozza. Az Art. 95. §-ának (7) bekezdése értelmében azonban az adók módjára behajtandó köztartozásokra a fenti rendelkezés csak jogszabály eltérő rendelkezése hiányában alkalmazható. Az Fltv. 54/A. §-ának (5) bekezdése ettől eltérő rendelkezést tartalmaz, így a perbeli követelések elévülésére ez utóbbi rendelkezés irányadó. Az adóhatóság végrehajtási cselekménye az elévülés megszakadásához vezet, a megszakadást követően pedig az elévülés újból megkezdődik. Az adóhatóság a perbeli követelések behajtására három végrehajtási cselekményt foganatosított, mégpedig 2002. február 15-én, - amikor az adós bankszámlájáról 6243 Ft-ot végrehajtás útján a felperes javára beszedett; - 2003. január 15-én amikor az adós székhelyén ingó végrehajtást kísérelt meg, végül 2005. február 1-jén amikor egy újabb sikertelen végrehajtási cselekményt foganatosított. Az utolsó végrehajtási cselekménytől - 2005. február 1-jétől - a kereset benyújtásáig öt év nem telt el, ezért a felperes a teljes követelése kielégítésére igényt tarthat a jelzálogjoggal terhelt ingatlanból.