62017CJ0058[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2018. január 18. INEOS Köln GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland. A Verwaltungsgericht Berlin (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Környezet - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere az Európai Unióban - 2003/87/EK irányelv - 10a. cikk - A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok - A 2013 és 2020 közötti időszak - 2011/278/EU határozat - A 3. cikk h) pontja - A »technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész« fogalma - A tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátás - Folyékony maradékanyagok - Kizártság. C-58/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2018. január 18. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Környezet - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere az Európai Unióban - 2003/87/EK irányelv - 10a. cikk - A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok - A 2013 és 2020 közötti időszak - 2011/278/EU határozat - A 3. cikk h) pontja - A »technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész« fogalma - A tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátás - Folyékony maradékanyagok - Kizártság"

A C-58/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) a Bírósághoz 2017. február 3-án érkezett, 2017. január 24-i határozatával terjesztett elő

az INEOS Köln GmbH

és

a Bundesrepublik Deutschland

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: C. G. Fernlund tanácselnök, A. Arabadjiev és E. Regan (előadó) bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az INEOS Köln GmbH képviseletében S. Altenschmidt és A. Sitzer Rechtsanwälte,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. C. Becker és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 130., 1. o.) 3. cikke h) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az INEOS Köln GmbH (a továbbiakban: INEOS) és az Umweltbundesamt (szövetségi környezetvédelmi hivatal) által képviselt Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az INEOS üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei (a továbbiakban: kibocsátási egységek) ingyenes kiosztására irányuló kérelmének azon részében történő elutasítása, amely a folyékony maradékanyagokban található, tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátásokra vonatkozik.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003/87/EK és a 2009/29/EK irányelv

3 A 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009. L 140., 63. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 10. kötet, 631. o.; helyesbítés: HL 2014. L 140., 177. o.) (a továbbiakban: 2003/87 irányelv) "A harmonizált ingyenes kiosztás közösségi szintű átmeneti szabályai" című 10a. cikke szerint:

"(1) A Bizottság 2010. december 31-ig közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek [...] kiosztására vonatkozóan [...]

[...]

Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint közösségi szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. [...]

[...]

(11) A 10b. cikk rendelkezéseire is figyelemmel az e cikk (4)-(7) bekezdése értelmében 2013-ban ingyenesen kiosztott kibocsátásiegység-mennyiségnek az (1) bekezdésben előírt intézkedésekkel összhangban meghatározott mennyiség 80%-ának kell megfelelnie. Ezt követően az ingyenesen kiosztott mennyiséget évente mindig azonos mennyiséggel úgy kell csökkenteni, hogy 2020-ra 30%-ot érjen el, majd 2027-re megszűnjön az ingyenes kiosztás.

[...]"

4 A 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdése értelmében:

"A Közösségben fennálló verseny torzulásainak csökkentése érdekében a létesítmények részére átmenetileg ingyenesen kiosztott mennyiséget a Közösség egészére kiterjedő, összehangolt szabályok (»előzetes referenciaértékek«) szerint kell meghatározni. A szabályoknak figyelemmel kell lenniük az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos és leginkább energiahatékony műszaki megoldásokra, a helyettesítő megoldásokra, az alternatív termelési eljárásokra, a biomassza felhasználására, a megújuló energiaforrásokra és a CO2 elkülönítésére és tárolására. Ezek a szabályok nem ösztönözhetik a kibocsátás növelését [...]. A harmonizált szabályok figyelembe vehetik az éghető hulladékgázok felhasználásához kapcsolódó kibocsátásokat is, ha e hulladékgázok keletkezése elkerülhetetlen az ipari eljárás során; e tekintetben a szabályok rendelkezhetnek arról, hogy az érintett hulladékgázokat égető létesítmények vagy a gázokat kibocsátó létesítmények üzemeltetői számára ingyenesen osszanak ki kibocsátási egységeket. [...]"

A 2011/278 határozat

5 A 2011/278 határozattal a Bizottság a 2003/87 irányelv 10a. cikk értelmében meghatározta azokat a harmonizált szabályokat, amelyek alapján a tagállamok kötelesek minden évre vonatkozóan kiszámítani a területükön található valamennyi létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát.

6 E határozat (1), (8), (12) és (32) preambulumbekezdése szerint: [...] [...] [...]

"(1) Az irányelv 10a. cikke előírja, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozóan a Közösség egészében alkalmazandó, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseknek lehetőség szerint előzetes referenciaértékeket kell meghatározniuk annak biztosítására, hogy az ingyenes kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 leválasztását és tárolását, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak létesítmények, továbbá hogy az intézkedések ne ösztönözzenek a kibocsátás növelésére. [...]

(8) A referenciaértékek meghatározásához a Bizottság az üvegházhatású gázok szempontjából 2007-2008-ban leghatékonyabb azon létesítmények 10%-a ÜHG-teljesítményének számtani átlagát vette kiindulópontnak, amelyekről adatokat gyűjtöttek. Ezen túlmenően minden olyan ágazat esetében, amelyhez az I. mellékletben termék-referenciaérték szerepel, a Bizottság - a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésével összhangban - a különböző forrásokból kapott kiegészítő információk alapján, illetve az európai és nemzetközi szinten leghatékonyabb műszaki megoldásokat és csökkentési potenciált elemző tanulmány alapján elemezte, hogy e kiindulópontok elegendő mértékben tükrözik-e a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, helyettesítő megoldásokat, alternatív termelési folyamatokat, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a szén-dioxid leválasztását és tárolását, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak létesítmények. [...]

(12) Ha nem lehetett termék-referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult üvegházhatású gázok, a kibocsátási egységeket általános tartalék-referenciaértékek alapján kell kiosztani. Annak érdekében, hogy legalább az érintett termelési folyamatok egyes részei esetében maximalizálható legyen az ÜHG-kibocsátások csökkentése és az energiatakarékosság, három tartalék-referenciaértéket állítottak hierarchikus sorrendbe. A hő-referenciaérték azon hőfogyasztási folyamatoknál alkalmazandó, ahol mérhető hővezetőt használnak. A tüzelőanyag-referenciaértéket ott kell alkalmazni, ahol nem mérhető hőt használnak fel. [...] A technológiai kibocsátások esetében a kibocsátási egységeket a múltbeli kibocsátások alapján kell kiosztani. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kibocsátásoknál a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása elegendő ösztönzőt biztosítson az ÜHG-kibocsátás csökkentése, valamint a múltbeli kibocsátások alapján kiosztott technológiai kibocsátások, illetve valamely termék-referenciaérték rendszerhatárainak keretén belüli kibocsátások eltérő kezelésének elkerülése érdekében az ingyenes kibocsátási egységek számának meghatározásához az egyes létesítmények múltbeli tevékenységi szintjét egy 0,9700-es szorzótényezővel kell szorozni.

(32) Ugyancsak helyénvaló, hogy a termék-referenciaértékek figyelembe vegyék a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést és a felhasználásukhoz kapcsolódó kibocsátásokat. Ennek érdekében azon termékek referenciaértékeinek meghatározásánál, amelyek előállítása hulladékgázokat keletkeztet, a hulladékgázok szén-dioxid-tartalmát nagymértékben figyelembe vették. Amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják, és hőtermelés céljából az I. mellékletben meghatározott, referenciaértékkel rendelkező folyamat rendszerhatárain kívül elégetik, a kapcsolódó kibocsátásokat úgy kell figyelembe venni, hogy a hő- vagy tüzelőanyag-referenciaérték alapján további kibocsátási egységeket osztanak ki. Azon általános elv fényében, miszerint bármely villamosenergia-termeléssel kapcsolatban nem oszthatók ki ingyenesen kibocsátási egységek, nehogy szükségtelenül torzuljon a verseny az ipari létesítményeknek szolgáltatott villamos energia piacain, és figyelembe véve a villamos energia árában foglalt szén-dioxid-árakat, helyénvaló, hogy amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják, és villamos energia termelése céljából elégetik, a vonatkozó termék-referenciaértékbe beszámított hulladékgáz széngáztartalmán túl ne osszanak ki kibocsátási egységeket."

7 A 2011/278 irányelv "Fogalommeghatározások" című 3. cikke értelmében: "E határozat alkalmazásában: [...] [...]"

h) technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész]: [...] mérhető vagy nem mérhető hő, valamint villamos energia előállítása céljából az alábbi tevékenységek eredményeképpen termelt tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátás nyomán keletkező alábbi kibocsátások [...], azzal a feltétellel, hogy levonásra kerül az a kibocsátás, amely az elégetett tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmával egyenértékű mennyiségű földgáz égetéséből adódott volna:

[...]

iv. kémiai szintézis, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívül más elsődleges célból;

8 A 2011/278 határozatnak a "Létesítményrészekre történő felosztás" című 6. cikke a következőket írja elő: "(1) E határozat alkalmazásában a tagállamok a [2003/87] irányelv 10a. cikkének értelmében ingyenes kiosztásra jogosult valamennyi létesítményt egy vagy több létesítményrészre osztanak fel az előírtaknak megfelelően: [...]"

a) termék-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: termék-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

b) hő-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

c) tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész [helyesen: tüzelőanyag-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész];

d) technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész].

9 A 2011/278 határozatnak "A létesítmény szintjén történő kiosztás" című 10. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A 7. cikk szerint gyűjtött adatok alapján a tagállamok a (2)-(8) bekezdéssel összhangban minden évre kiszámítják a 2013-tól kezdődően ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát a területükön található valamennyi meglévő létesítmény vonatkozásában. (2) E számítás alkalmazásában a tagállamok először is minden létesítményrész esetében külön-külön határozzák meg az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes számát a következők szerint: [...]

b) valamint [...]

iii. a technológiai kibocsátás szerinti létesítményrész [helyesen: technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész] esetében a kibocsátási egységek valamely adott évre ingyenesen kiosztott előzetes éves száma a folyamathoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint 0,9700-del megszorzott értékének felel meg."

A német jog

10 A 2011. július 21-i Treibhausgas-Emissionshandelsgesetz (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáskereskedelméről szóló törvény, BGBl. 2011. I, 1475. o.) 9. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a létesítményüzemeltetők ingyenes kibocsátásiegység-kiosztásra jogosultak a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkében és a 2011/278 határozatban szereplő elvek szerint.

11 A 2011. szeptember 26-i Verordnung über die Zuteilung von Treibhausgas-Emissionsberechtigungen in der Handelsperiode 2013 bis 2020 (az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2013 és 2020 közötti kereskedelmi időszakban történő kiosztásáról szóló rendelet, BGBl. 2011. I, 1921. o., a továbbiakban: ZuV 2020) 2. §-ának 17. pontja a "hulladékgáz" fogalmát a következőképpen határozza meg:

"gázok olyan keveréke, amely melléktermékként a 29. pont b) alpontjában felsorolt tevékenységekből származó tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmaz, úgy, hogy a kémiai energiatartalom elegendő ahhoz, hogy önállóan, pótlólagos tüzelő-hozzávezetés nélkül elégjen vagy magasabb fűtőértékű tüzelőanyagokkal történő keverés esetében jelentősen hozzájáruljon a teljes energiabevitelhez."

12 A ZuV 2020 2. §-ának 29. pontja értelmében a "technológiai kibocsátási referenciaérték" fogalmába tartozik: "[...]

b) szén-dioxid-kibocsátás, amely a termék-referenciaérték rendszerhatárain kívül történik, és amelyre az alábbi tevékenységek során kerül sor: [...] [...]

dd) kémiai szintézis, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívül más elsődleges célból;

c) tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátás, mely a b) pontban megnevezett tevékenységek eredményeképpen keletkezik, és melyet mérhető, nem mérhető hő vagy elektromos áram előállítására hasznosítanak, amennyiben levonásra kerül az a kibocsátás, mely olyan mennyiségű földgáz elégetéséből adódott volna, mely megfelel a tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmának."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13 Az INEOS egy petrolkémiai telephelykomplexumot üzemeltet, amelyben számos, szerves vegyi alapanyagokat előállító létesítmény működik, és amelyhez egy ipari hőerőmű tartozik. E hőerőmű funkciója, hogy a telephelyet a - főként a telephely vegyi üzemeinek termelési folyamatai során melléktermékként keletkező - folyékony és gázhalmazállapotú maradékanyagok égetése során keletkező gőzzel lássa el.

14 2012. január 23-án az INEOS a Deutsche Emissionshandelsstellétől (német kibocsátáskereskedelmi hatóság, a továbbiakban: DHESt) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáskereskedelméről szóló törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását kérte a 2013 és 2020 közötti kereskedelmi időszakra. Ez a kérelem többek között tartalmazott egy olyan technológiai kibocsátásokra vonatkozó referenciaértéket, amelyek olyan tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkeznek, amely annak a vegyi szintézisnek a folyamatából származik, amelyben a széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívüli más elsődleges célból.

15 A DEHSt 2014. február 19-i határozatával elutasította a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását a folyékony maradékanyagok égetéséből származó technológiai kibocsátások vonatkozásában, azzal az indokkal, hogy a ZuV 2020 2. §-a 29. pontjának c) alpontja kizárólag a gázhalmazállapotú maradékanyagokra vonatkozik.

16 Az INEOS által e határozattal szemben benyújtott kifogást a DEHSt ugyanezen indokkal a 2015. szeptember 14-i határozatában elutasította.

17 2015. szeptember 29-én az INEOS e határozattal szemben keresetet terjesztett a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) elé, amelyben többek között azzal érvelt, hogy sem a ZuV 2020 2. §-a 29. pontjának c) alpontja, sem pedig a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontja nem utal a tökéletlenül oxidálódott szén - szilárd, folyékony vagy gáz - halmazállapotára, és hogy semmi nem támasztja alá, hogy e rendelkezések alkalmazása a ZuV 2020 2. §-ának 17. pontjában meghatározott hulladékgázokra korlátozódik. Egy ilyen korlátozás márpedig nem következik sem a szóban forgó nemzeti szabályozás értelméből, sem pedig annak céljából. Az erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás értelmében a maradékanyagokat, így a folyékony maradékanyagokat és a hulladékgázokat energetikailag kellene hasznosítani, hasznosítás nélküli elvezetésük vagy elégetésük helyett.

18 A DEHSt szerint azonban a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének első mondatából és a 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy csak a hulladékgázokból származó tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások keletkeztetnek jogot a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására.

19 A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva arra vár választ, hogy a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése megalapozhatja-e a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását.

20 E körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [2011/278 határozatot], hogy a »technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész« a 2011/278/EU határozat 3. cikkének h) pontja szerinti meghatározása a tökéletlenül oxidálódott szén gázhalmazállapotát feltételezi, vagy kiterjed a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szénre is?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 A kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/278 határozat 3. cikkének h) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az e rendelkezés értelmében vett "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" fogalma alól kiveszi a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése során keletkező, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait.

22 E kérdés vizsgálatához emlékeztetni kell előzetesen arra, hogy a 2003/87 irányelv célja e gázok kibocsátásainak olyan szintre való csökkentése a légkörben, amely megakadályozza az éghajlat veszélyes, emberi eredetű befolyásolását, és amelynek végső célja a környezet védelme (lásd különösen: 2017. március 8-iArcelorMittal Rodange et Schifflange ítélet, C-321/15, EU:C:2017:179, 24. pont).

23 Ez a rendszer azon a gazdasági logikán alapul, hogy e rendszer valamennyi résztvevőjét arra ösztönzi, hogy a számára eredetileg kiosztott kibocsátási egységeknél kisebb mennyiségű üvegházhatást okozó gázokat bocsásson ki, hogy a fennmaradó részt átengedhesse egy másik, olyan résztvevőnek, akinek a kibocsátása meghaladta a számára kiosztott kibocsátási egységeket (lásd különösen: 2017. március 8-iArcelorMittal Rodange et Schifflange ítélet, C-321/15, EU:C:2017:179, 22. pont).

24 A 2003/87 irányelvnek tehát az a célja, hogy az üvegházhatást okozó gázok teljes európai uniós kibocsátását 2020-ra az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal csökkentse, gazdaságilag hatékony feltételek mellett (2016. szeptember 8-iE.ON Kraftwerke ítélet, C-461/15, EU:C:2016:648, 23. pont).

25 Ennek érdekében a 2003/87 irányelv 10a. cikke a meghatározott tevékenységi ágazatokhoz tartozó létesítményekre vonatkozóan ingyenes kibocsátási egységek kiosztását írja elő, amelynek mennyisége a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (11) bekezdése szerint a 2013 és 2020 közötti időszakban fokozatosan csökken, míg 2027-ben az ingyenes kibocsátási egységek kiosztása meg nem szűnik (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-iE.ON Kraftwerke ítélet, C-461/15, EU:C:2016:648, 24. pont; 2016. október 26-iYara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 46. pont).

26 A 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság a 2011/278 határozattal megteremtette a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű szabályait. E harmonizált szabályok konkretizálják a belső piacon fennálló verseny torzulásainak minimumra csökkentésére irányuló, alapvető követelményt (2016. június 22-iDK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítélet, C-540/14 P, EU:C:2016:469, 53. pont).

27 Az említett 10a. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság ennek keretében ágazatonként vagy alágazatonként referenciaértékeket határoz meg (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 60. pont).

28 Amint az a 2011/278 határozat 10. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, a tagállamok e referenciaértékeknek az egyes létesítményrészek múltbeli tevékenységi szintjével alkotott szorzatából kiszámolják az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét. Ennek érdekében e határozat 6. cikke értelmében a létesítményrészeket meg kell különböztetniük a tevékenységük szerint abból a célból, hogy megállapíthassák, hogy "termék-referenciaértéket", "hő-referenciaértéket", "tüzelőanyag-referenciaértéket" vagy a "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" esetében külön tényezőt kell-e alkalmazniuk (2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 61. pont).

29 E tekintetben a Bíróság már megjegyezte, hogy a termék-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek, a hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek, a tüzelőanyag-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészek, és a technológiai kibocsátással rendelkező létesítményrészek 2011/278 határozat 3. cikke szerinti meghatározásai egymást kölcsönösen kizárják (2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 62. pont).

30 Amint az a 2011/278 határozat (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, csakis akkor kell a kibocsátási egységeket három másik, hierarchikus sorrendbe állított ún. tartalék-referenciaérték alapján kiosztani, annak érdekében, hogy legalább az érintett termelési folyamatok egyes részei esetében maximalizálható legyen az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentése és az energiatakarékosság, ha nem lehetett termék-referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosító üvegházhatású gázok (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 67. és 68. pont).

31 Egyébiránt, ami a "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészt" illeti, csupán az említett határozat 3. cikke h) pontjának i-vi. alpontjában említett sajátos kibocsátások bizonyos típusai esetében alkalmazható ez a minősítés (2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 66. pont).

32 A jelen ügyben azt kell meghatározni, hogy a folyékony maradékanyagokban található tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátások a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja értelmében vett technológiai kibocsátások címén figyelembe vehetők-e az ezen határozat 10. cikke szerinti ingyenes kibocsátási egységek kiosztása szempontjából.

33 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja a "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészt" a következőképpen definiálja: "mérhető vagy nem mérhető hő, valamint villamos energia előállítása céljából a [kémiai szintézis - amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívül más elsődleges célból - eredményeképpen termelt tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások], azzal a feltétellel, hogy levonásra kerül az a kibocsátás, amely az elégetett tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmával egyenértékű mennyiségű földgáz égetéséből adódott volna".

34 Amint azt a német kormány és a Bizottság helyesen megjegyzi, ez a megfogalmazás nem nyújt meghatározó útmutatást arra nézve, hogy az e rendelkezésben szereplő "tökéletlenül oxidálódott szénnek" milyen halmazállapotúnak kell lennie ahhoz, hogy az elégetéséből eredő kibocsátások technológiai kibocsátások címén figyelembe vehetők legyenek az ingyenes kibocsátási egységek kiosztása szempontjából.

35 E körülmények között az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat általános rendszerét, illetve célkitűzéseit kell figyelembe venni (lásd analógia útján különösen: 2013. június 27-iMalaysia Dairy Industries ítélet, C-320/12, EU:C:2013:435, 26. pont; 2015. november 11-iTecom Mican és Arias Domínguez ítélet, C-223/14, EU:C:2015:744, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Ami elsősorban a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat általános rendszerét illeti, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátások figyelembevétele, amint az a jelen ítélet 25-31. pontjából kitűnik, egy sajátos kettős rendszerbe illeszkedik, mivel e figyelembevételre egyfelől a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok alkalmazásakor, másfelől pedig az ultima ratio jellegű "tartalék", vagyis a technológiai kibocsátások címén kerül sor. Ebből következik, hogy a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontját nem lehet tágan értelmezni (lásd analógia útján: 2016. április 7-iHolcim [Romania] kontra Bizottság ítélet, C-556/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:207, 48. pont).

37 Meg kell jegyezni továbbá, hogy mind a 2003/87 irányelv, és különösen annak 10a. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése, illetve a 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdése, mind pedig a 2011/278 határozat, és különösen annak (1), (8) és (32) preambulumbekezdése, a hatékony energia-visszanyerésre, mint a kibocsátási egységek ingyenes kiosztási módjaival elérni kívánt célra, kizárólag a hulladékgázok vonatkozásában hivatkozik.

38 E tekintetben ugyanezen rendelkezésekből kitűnik, hogy az INEOS állításával ellentétben a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása szempontjából kitűzött e célokat nem csupán a hulladékgázokból előállított villamos energia tekintetében, hanem általános jelleggel a kiosztásra jogosító valamennyi termék és technológia tekintetében követik.

39 Így a Bíróság már megállapította, hogy a termék-referenciaértékek figyelembe veszik a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést és a felhasználásukhoz kapcsolódó kibocsátásokat, és hogy ennek érdekében azon termékek referenciaértékeinek meghatározásánál, amelyek előállítása hulladékgázokat keletkeztet, a hulladékgázok szén-dioxid-tartalmát nagymértékben figyelembe vették (2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 48. pont; 2016. október 26-iYara Suomi és társai ítélet, C-506/14, EU:C:2016:799, 40. pont).

40 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság honlapján közzétett, 2011. április 14-i és június 29-i"Guidance Document no 2 on the harmonized free allocation methodology for the EU-ETS post 2012 (Guidance on allocation methodologies)" (az Európai Unióban 2012 után történő, harmonizált ingyenes kiosztás módszeréről szóló, 2. sz. útmutató [a kiosztás módszeréről szóló útmutató], 22. o.) című dokumentumban, és 2011. április 14-i, illetve szeptember 6-i "Guidance Document no 8 on the harmonized free allocation methodology for the EU-ETS post 2012 - Waste gases and process emissions sub-installation" (az Európai Unióban 2012 után történő, harmonizált ingyenes kiosztás módszeréről - hulladékgázok és technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrészekről szóló, 8. sz. útmutató, 4-6. o.) keretében a Bizottság kizárólag a hulladékgázokban található tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátásokkal foglalkozik.

41 Ezek a dokumentumok ugyan jogi kötőerővel nem bírnak, mindazonáltal a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat általános rendszerének megvilágosításához további valószínűsítő körülményt szolgáltatnak (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 105. és 112. pont).

42 Márpedig meg kell állapítani, hogy a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat egyetlen rendelkezése sem hivatkozik azonban a tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmazó folyékony maradékanyagok hasznosításával kapcsolatban a hatékony energia-visszanyerésre.

43 Ami másodsorban az ezen szabályozás célkitűzéseit illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése és a 2011/278 határozat a jelen ítélet 22-24. pontjában felidézett célkitűzésekkel összefüggésben arra irányul, hogy ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiahatékonyság növelését a leghatékonyabb műszaki megoldások alkalmazása útján, ideértve többek között a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak létesítmények, továbbá hogy az intézkedések ne ösztönözzenek a kibocsátás növelésére (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8-iBorealis és társai ítélet, C-180/15, EU:C:2016:647, 102. pont; 2017. július 26-iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet, C-80/16, EU:C:2017:588, 47. pont).

44 Amint ugyanis azt a Bíróság már megjegyezte, amennyiben a hulladékgázok a gyártás elkerülhetetlen melléktermékeinek minősülnek, e gáz visszanyerése mind gazdasági, mind pedig környezetvédelmi szempontból sokkal észszerűbb annak kilobogtatásánál (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26-iArcelorMittal Atlantique et Lorraine ítélet, C-80/16, EU:C:2017:588, 22. pont).

45 Ugyanez a megfontolás megtalálható a 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdésében, amely előírja az éghető hulladékgázok felhasználásához kapcsolódó kibocsátások figyelembevételét, ha e kibocsátások az ipari eljárás során elkerülhetetlenek.

46 Ugyanis, amint az a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekből kitűnik, az ipari termelésből eredő hulladékgázok nem raktározhatók, így amennyiben azokat nem égetik el, szabadon távoznak a légkörbe, és ennélfogva szükségképpen kibocsátják a bennük jelen lévő üvegházhatású gázokat. Márpedig nem vitatott, hogy a hulladékgázok égetése rendszerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez vezet.

47 Ezzel szemben vitán felül áll, hogy a folyékony maradékanyagok nem vagy legfeljebb csak igen csekély mennyiségben keletkeztetnek üvegházhatású gázokat. Amint azt maga az INEOS is kiemeli, e folyékony maradékanyagok elégetése, nem pedig maguk a maradékanyagok keletkeztetnek üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat a légkörben. E kibocsátások azonban elkerülhetők, többek között a maradékanyagok szelektálásával és kezelésével.

48 Ebből következik, hogy a hulladékgázok égetésével ellentétben a folyékony maradékanyagok égetése növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását.

49 E körülmények között, bár a tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmazó hulladékgázok égetésekor keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának figyelembevétele - mivel e kibocsátások elkerülhetetlenek, és mivel e hulladékgázok égetése általában e kibocsátások csökkentéséhez vezet - teljes mértékben megfelel a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat célkitűzéseinek, e célkitűzésekkel viszont ellentétben állna a tökéletlenül oxidálódott szenet tartalmazó folyékony maradékanyagok égetésekor keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának figyelembevétele, hiszen e figyelembevétel az említett kibocsátások növeléséhez vezetne, holott ez kerülendő lenne.

50 Következésképpen a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat általános rendszeréből és célkitűzéseiből az következik, hogy a folyékony maradékanyagokban található tökéletlenül oxidálódott szén égetésekor keletkező kibocsátások a 2011/278 határozat 3. cikke h) pontjának iv. alpontja értelmében vett technológiai kibocsátások címén nem vehetők figyelembe az ezen határozat 10. cikke szerinti ingyenes kibocsátási egységek kiosztása szempontjából.

51 A fentiekre tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/278 határozat 3. cikkének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az e rendelkezés értelmében vett "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" fogalma alól kiveszi a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése során keletkező üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait.

A költségekről

52 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikkének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az e rendelkezés értelmében vett "technológiai kibocsátásokkal rendelkező létesítményrész" fogalma alól kiveszi a folyékony halmazállapotú tökéletlenül oxidálódott szén égetése során keletkező üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.