664/B/2009. AB határozat
a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 48. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte utólagos normakontroll keretében. Úgy vélte, hogy az a jogszabályi rendelkezés, miszerint a hallgató által előállított szellemi alkotásnak a felsőoktatási intézmény, kollégium részére történő átadására a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott szellemi alkotás munkáltató részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, sérti a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. §). Azzal érvelt, hogy e rendelkezés a szerzők vagyoni jogainak korlátozását jelentik, hiszen a hallgatók - hallgatói jogviszonyuk miatt - teljes szerzői vagyoni jogaikat elvesztik. Álláspontja szerint a munkáltatói jogszerzésnél van olyan érdek (a vállalkozáshoz való jog), mely a tulajdonhoz való jog korlátozását indokolja, azonban a hallgatók esetében ilyen nincs. A hallgató egyrészt nem az egyetem üzleti érdekei alapján készíti el a művét, másrészt az oktatás során felmerült kiadásoknak a célja sem az üzleti befektetések megtérülése. A hallgató arra kényszerül - érvel az indítványozó -, hogy a "felsőoktatásban töltött évei során készült műveit a jövőben csak az intézmény engedélyével használhassa fel". Emiatt álláspontja szerint a szabály a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását valósítja meg.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
2. Az Ftv.-nek az indítvánnyal támadott és érintett rendelkezése:
"48. § (1) A felsőoktatási intézmény, a kollégium, valamint a hallgatók közötti eltérő megállapodás hiányában a hallgató jogutódjaként a felsőoktatási intézmény, a kollégium szerzi meg a tulajdonjogát - a szellemi alkotások kivételével - minden olyan, a birtokába került dolog felett, amelyet a hallgató állított elő a hallgatói jogviszonyából, kollégiumi jogviszonyából eredő kötelezettségének teljesítésével összefüggésben, feltéve, hogy az annak elkészítéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételeket a felsőoktatási intézmény, kollégium biztosította. A hallgatót díjazás illeti meg, ha a felsőoktatási intézmény, kollégium a tulajdonába került dolog értékesítésével, hasznosításával bevételre tesz szert. A megfelelő díjazásban a hallgató és a felsőoktatási intézmény, kollégium állapodik meg, ha alkalomszerűen, egyedileg elkészített dolog értékesítéséből, hasznosításából származik a bevétel. Az oktatás keretében, az oktatási folyamat részeként, rendszeresen elkészített dolog esetén a megfelelő díjazást a teljes képzési folyamatban részt vevők által végzett tevékenység - költségekkel csökkentett - bevétele terhére kell megállapítani. Ennek szabályait a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni, oly módon, hogy a szabályozás figyelembe vegye a hallgatók teljesítményét.
(2) Ha a hallgató által az (1) bekezdésben meghatározottak alapján előállított dolog szellemi alkotás, az (1) bekezdésben meghatározottakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szellemi alkotásnak a felsőoktatási intézmény, kollégium részére történő átadására a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott szellemi alkotás munkáltató részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (.)"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A szerzői jog - az iparjogvédelem mellett - a szellemi alkotások jogának egyik részterülete, mely a művek alkotói számára biztosítja, hogy - egy meghatározott időtartam leteltéig - maguk rendelkezhessenek műveik felhasználásáról. A szerzőt egyrészt személyhez fűződő, másrészt vagyoni jogok illetik meg. A szerzői jog lényegét tekintve olyan kizárólagos jognak minősül, mely garantálja, hogy az alkotó művével sajátjaként rendelkezzen. A szerzői jognak (és ugyanúgy a szabadalmas jogainak) vannak törvényi korlátai is.
Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban kimondta, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Kimondta azt is, hogy az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme tehát mindig konkrét, függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, a korlátozás módjától is, illetve az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Ennek megfelelően az alkotmányossági kérdés az, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie (ABH 1993,373,379-381.).
Az Alkotmánybíróság a 482/B/2002. AB határozatában kimondta azt is, hogy az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése alapján a védelem átfogja a szerzői jogokat is (ABH 2007, 1448, 1451.). Az Alkotmánybíróság gyakorlatából következik tehát, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése a tulajdonvédelem körében az egyéb, tulajdonjoggal összefüggő vagyoni értékű kizárólagos jogok - mint például a szerzői jog - védelmét is biztosítja.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés a tulajdonhoz való jog korlátozásának minősül-e, amennyiben igen, úgy azt, hogy a korlátozás szükséges-e, illetve arányosnak minősül-e.
2.1. A támadott rendelkezés értelmében a szellemi alkotás felsőoktatási intézmény, kollégium részére történő átadására a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott szellemi alkotás munkáltató részére történő átadására vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 30. §-a szól a munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott műről, miszerint eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Ez az Ftv. 48. § (2) bekezdése által felhívott szabály a hallgatói jogviszonyban azt eredményezi, hogy - a felek eltérő megállapodásának hiányában - a felsőoktatási intézmény szerzi meg a hallgató által elkészített szellemi alkotások feletti vagyoni jogokat. Ez nyilvánvalóan a szerző (a hallgató, alkotó) vagyoni jogainak magánjogi jellegű, a felek érdekeit összeegyeztető korlátozását eredményezi.
Az Alkotmánybíróság az 50/2007. (VII. 10.) AB határozatában foglalta össze álláspontját a kisajátítást el nem érő tulajdonkorlátozással kapcsolatban. E határozatában utalt a 42/2006. (X. 5.) AB határozatra, miszerint a kisajátítást el nem érő tulajdonkorlátozásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való jog biztosításának általános tételét tartalmazza, de nem rendelkezik a tulajdonjog kisajátítást el nem érő korlátozásának mércéjéről (ABH 2006, 520, 528.). Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése határozza meg - többek között - az alapvető jogok korlátozása alkotmányossága mércéjének általános szabályát, a szükségesség-arányosság tesztjét. E szerint az alapvető jog korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás elkerülhetetlen, azaz más alkotmányos alapjog, valamint alkotmányos érték vagy cél védelme vagy érvényesülése, illetve az Alkotmányból következő feladat megvalósítása más módon nem biztosítható, továbbá, ha az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya arányban áll egymással. A közérdeket jogszabályban úgy kell meghatározni, hogy a közérdekből történő korlátozás szükségessége kérdésében egyedi aktusok törvényességének ellenőrzése esetén a bírói hatalom, normatív aktusok felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság állást tudjon foglalni (ABH 2007, 984, 993, 994.).
Ebből következően az alkotmányossági vizsgálat következő eleme az, hogy az Alkotmánybíróság eldöntse, a (csupán eshetőleges) korlátozás szükséges-e, illetve arányos-e.
2.2. Az Ftv. javaslatához fűzött miniszteri indokolás a támadott rendelkezés vonatkozásában kifejti, hogy a hallgatói jogviszony és a kollégiumi tagsági viszony esetében a "munkaviszonyhoz hasonló együttműködési kötelezettség alakul ki a hallgató és a felsőoktatási intézmény, illetve kollégium között. Indokolt ezért, hogy a hallgatói jogviszonyból, illetve a kollégiumi tagsági viszonyból eredő kötelezettségek teljesítéséből származó dolgok feletti vagyoni jogot - külön erre vonatkozó megállapodás hiányában - a felsőoktatási intézmény és a kollégium szerezze meg, mint a hallgató jogutódja". Ebből a sajátos együttműködési (itt: "együttalkotási") kötelezettségből vezethető le a korlátozás szükségessége. A hallgató a kötelezettsége teljesítésével összefüggésben előállított dolgot (művet) a képzés során szerzett ismereteit hasznosítva, nem önállóan, hanem az intézmény oktatóinak segítségével, közreműködésével, szakmai irányításával, útmutatásával és felügyeletével készíti el. Ebből következően az alkotási folyamatban a hallgató nem egyedül van jelen, hanem abban - az oktatóval való együttműködés, a képzés személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása révén - a felsőoktatási intézmény is komoly szerepet vállal. Az elkészült alkotások lényegében a hallgató, az oktatók és az intézmény közösen kivitelezett, létrehozott műveinek tekinthetők. Az elkészített alkotásban ebből következően nemcsak a hallgató, hanem a folyamatot figyelemmel kísérő és irányító oktató, valamint az ehhez szükséges szakmai és anyagi hátteret biztosító intézmény alkotó közreműködése is megjelenik. Emiatt elengedhetetlenül szükséges, hogy az oktató szakmai irányítása alatt álló műhelymunka során, annak eredményeként elkészült alkotáson fennálló vagyoni jogok és törvényes érdekek a hallgató és az intézmény között megosztásra kerüljenek, azokból ne csak a hallgató, hanem az intézmény vagy kollégium is részesedjen. Azaz a felsőoktatási intézménynek egyfelől jogi, másfelől anyagi érdeke is, hogy az alkotási folyamatban történő részvétele miatt részesedjen annak esetleges hasznosításából is, hozzájárulva ezzel materiálisan is az oktatási-tudományos-kutatási műhelyek további színvonalas működéséhez. Mindezek alapján a tulajdonkorlátozás szükségesnek minősül.
2.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a korlátozás arányos-e.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt leszögezi, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés - az indítványozó állításával ellentétben - nem minden, a felsőoktatásban töltött évek során elkészült műre vonatkozik. A szabály maga akként rendelkezik, hogy kizárólag a felsőoktatási intézmény birtokába került, a hallgató által a hallgatói jogviszonyából, kollégiumi jogviszonyából eredő kötelezettségének teljesítésével összefüggésben előállított olyan dologra nézve áll fenn e korlátozás, melynek elkészítéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételeket a felsőoktatási intézmény, kollégium biztosította. E feltételek önmagukban kizárják, hogy minden olyan alkotás tekintetében átszállja-nak a vagyoni jogok az intézményre, melyeket a hallgató ez egyetemen kívül készített el. Továbbá az arányosság kérdésének eldöntésekor ismételten az Ftv. javaslatához fűzött miniszteri indokolás ad iránymutatást. Eszerint "[a] vagyoni jogokra történő utalás a birtoklás és a használat jogát jelenti, anélkül azonban, hogy a dologhoz kapcsolódó személyhez fűződő jogokat a felsőoktatási intézmény, illetve a kollégium megszerezné". Azaz a rendelkezés a szerző személyhez fűződő jogait nem érinti, csak a vagyoni jogok egy részéről rendelkezik. Hiszen, szól az indokolás: "[a] vagyoni jogok megszerzése nem jelenti a dolgok korlátlan hasznosítási jogát. Abban az esetben ugyanis, ha a felsőoktatási intézmény, illetve kollégium a vagyoni jogot átruházza, köteles ellenszolgáltatást fizetni a hallgató részére. (.) E szabályozással egyértelművé válik, hogy ebben az esetben a hallgató részére - költségekkel csökkentett - megfelelő díjazást kell fizetni". A hasznosítás korlátlanságának törvényi kizárása biztosítja tehát, hogy a hallgató is megfelelő részesedést kapjon, akkor is, ha ebben előzetesen nem állapodtak meg.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a jogszabály csak a legszükségesebb mértékben korlátozza a hallgató vagyoni jogait, emiatt a korlátozás nem minősül aránytalannak sem, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2010. június 29.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró