3076/2016. (IV. 18.) AB végzés
bírói kezdeményezés visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A Mohácsi Járásbíróság bírája 1.B.46/2015/17. számú végzésében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalom kimondását kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó bíró tanácsa előtt hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a bírói kezdeményezésben kifejtett alkotmányjogi probléma alapjául szolgáló tényállás szerint az ügyben a Mohácsi Járási Ügyészség azért emelt vádat több, külföldi állampolgárságú személlyel szemben, mert a honosítási eljárásuk során valótlan nyilatkozatott tettek a magyar nyelv ismerete vonatkozásában.
[3] 2. A bírói kezdeményezésben az indítványozó bíró kifejtette, hogy az Ápt. támadott rendelkezése - ami a nem magyar állampolgár kedvezményes honosításának a feltételeit tartalmazza - a magyar állampolgárságú felmenő megléte mellett azt követeli meg a kérelmezőtől, hogy "magyar nyelvtudását" igazolja.
[4] A vádirati tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlottak a kedvezményes honosítási kérelmükben - egy formanyomtatványon két lehetőség (igen, illetve nem) között választva - oly módon nyilatkoztak arról, hogy a "magyar nyelvet értik és beszélik", hogy a lehetséges válaszok mellett lévő és általuk választott négyzetbe egy ikszet helyeztek el.
[5] Az indítványozó bíró érvelése szerint - az Alaptörvény B) cikkének sérelmét előidéző - jogbizonytalanságot okoz, hogy az Ápt.-ben - és egyébként ugyanígy a formanyomtatványon - nincs pontosan meghatározva, hogy a kérelmezőnek milyen fokon kell ismernie a magyar nyelvet. Kizárólag a magyar nyelvtudást ellenőrző ügyintézők részére készült, nem nyilvános (így a kérelmezők által nem ismert) ún. módszertani útmutatóban szerepel az, hogy a magyar nyelv "középfokú" ismerete a sikeres honosítás előfeltétele.
[6] Az indítványozó bíró kifejtette, hogy a jogszabály akkor felel meg a jogállamiság kritériumának, ha a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal rendelkezik. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy a jogállamiság egyik leglényegesebb ismérve a jogbiztonság követelménye, amelynek egyértelmű sérelmét jelenti, ha a törvény szövegezése határozatlan és bizonytalan.
[7] Az indítványozó bíró kifejtette továbbá, hogy az említett jogbizonytalanság következményeit súlyosbítja, hogy amennyiben a kérelmezők - egyértelmű előírás hiányában, a saját szubjektív megítélésük alapján - tévesen nyilatkoznak a magyar nyelvtudásukat illetően, nem csupán a közigazgatási jogkövetkezményeket viselik (kérelem elutasítása), hanem adott esetben büntetőjogi következményekkel is számolniuk kell, mint ahogy az a konkrét ügyben is történt.
[8] Az indítványozó érvelése szerint tehát a törvényhozó elmulasztotta megfelelő részletességgel rögzíteni a kedvezményes honosításhoz megkövetelt magyar nyelvtudás szintjét a támadott jogszabályi rendelkezésben.
[9] Mindezekre figyelemmel az indítványozó bíró Ápt. 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalom kimondását kérte.
[10] 3. Az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen azt kell megvizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek.
[11] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó bíró kezdeményezésében egyértelműen mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállását kifogásolja.
[12] Az Alkotmánybíróság már több döntésében megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja (lásd például 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]; 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]-[20]; 3238/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [10]).
[13] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának hiánya miatt az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2016. április 12.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/3241/2015.