BH 2011.6.169 A vagyonfelügyelői díj számításának módja a 2009. szeptember 1-je után kezdeményezett csődeljárásokban [1991. évi XLIX. tv. 16. §].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.

Az adós 2009. november 17-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján a 2009. november 27-én kelt és közzétett végzésével az elsőfokú bíróság a csődeljárást megindította és a vagyonfelügyelőt kijelölte.

Az elsőfokú bíróság a csődeljárást 2010. március 1-jén kelt, 18. sorszámú végzésével megszüntette, mert a moratórium 90 napos időtartama alatt az adós és a felek között nem jött létre egyezség. A bíróság a vagyonfelügyelő díját 32 802 320 forint+áfa, összesen 41 002 900 forint összegben határozta meg, költségeit 750 000 forintban hagyta jóvá. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a díjat az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékének, 4 960 464 000 forintnak az alapulvételével határozta meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 16. § (3) bekezdése alapján, a vagyonfelügyelő által megjelölt összeggel egyezően.

A végzés ellen az adós fellebbezett, fellebbezésében másodlagosan a vagyonfelügyelő díjának és a felszámított költségeknek a csökkentését kérte.

A vagyonfelügyelő észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy díja a jogszabályban foglaltaknak megfelelően került kiszámításra, a költségekről a csődegyeztető tárgyalásokon minden esetben tájékoztatta az adóst és a hitelezőket, melyet akkor nem kifogásoltak.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét részben, akként változtatta meg, hogy a vagyonfelügyelő díját bruttó 31 002 900 Ft-ra leszállította. A költségek tekintetében a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzésének e fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

A vagyonfelügyelői díj összege körében a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó nem az egyes értéksávokban külön-külön megállapítható díjak együttes összegében kívánta azt meghatározni, mert amikor ez volt a szándéka, azt a jogszabályban kifejezésre is juttatta, mint például a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet esetében, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben. Abból, hogy a Cstv. 16. § (3) bekezdése az alacsonyabb értéksávokban megállapítható díjak összegét kifejezetten nem rendelte hozzáadni a magasabb sávokban megállapítható díjakhoz, azt a jogi következtetést vonta le, hogy a jogalkotó a vagyonfelügyelő díját az adott értéksávot elérő vagyon alapján, az ahhoz tartozó százalékos mértékben kívánta meghatározni. Ebből következően az adós által csatolt, a vagyonfelügyelő által ellenőrzött mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékének megfelelő sávban meghatározott százalékos kulccsal (0,5%) számította ki a vagyonfelügyelő díját 31 002 900 forint összegben.

A végzés ellen a vagyonfelügyelő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. A jogerős végzésben foglalt jogszabálysértést a Cstv. 16. § (3) bekezdésének téves alkalmazásában jelölte meg. A vagyonfelügyelő álláspontja szerint a másodfokú bíróság által is elismerten a Cstv. 16. § (3) bekezdésében található rendelkezések nem egyértelműek. A Csődtörvényt módosító 2009. évi LI. törvény jogalkotói indokolása azt tartalmazza, hogy a vagyonfelügyelői díj függ az adós mérlegében szereplő eszközértéktől és annak százalékában van meghatározva, degresszív kulccsal. A degresszív kulcs meghatározás eleve magában foglalja azt, hogy minél magasabb a csődeljárás alatt álló adós mérlegében szereplő könyvszerinti érték, annál jobban csökken a felszámítható díj kulcsa azért, hogy a nagy vagyonnal rendelkező társaságok esetében a vagyonfelügyelői díj ne legyen eltúlzott. Példán keresztül bemutatta, hogy a jogerős végzésben foglalt számítási módot elfogadva akár 1 forint könyvszerinti eszközérték különbség több millió forintos eltérést eredményez a különböző sávok alapján megállapítható vagyonfelügyelői díjak tekintetében. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által alkalmazott számítási mód nem vezet aránytalan eltérésekhez.

Felülvizsgálati kérelmének alátámasztásaként hivatkozott az abban foglaltakkal egyező jogirodalmi álláspontokra és már jogerőre emelkedett elsőfokú bírósági végzésekre is.

Bejelentette, hogy a megyei bíróság végzésével 2010. június 2-án megindította az adós felszámolását.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.