BH 2010.4.93 Környezetkárosodás megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 345. és 346. §, 1996. évi LIII. tv. 2. és 60. §, Pp. 31. §].

Ü. községben a 049 helyrajzi szám alatt felvett, K. elnevezésű, 5,47 hektár nagyságú ingatlan 1977 áprilisa óta helyi védettség alatt álló természetvédelmi terület, mert különféle, növénytani értékkel bíró növényfajok borítják. Ez a védettség azt is jelenti, hogy ezen a területen nem szabad olyan tevékenységet folytatni, vagy létesítményt elhelyezni, üzemeltetni, amely a terület jellegét, növényvilágának tenyészetét, tájesztétikai hatását zavarja, veszélyezteti, vagy károsan befolyásolja. A védetté nyilvánításról szóló határozat a szemét, törmelék elhelyezését kifejezetten tiltja.

Ezen a természetvédelmi területen haladt át az I. r. alperes önkormányzat megrendelése alapján a II. r. alperes által létesített községi szennyvízcsatorna, amelynek kiépítése során a munkaárokból kitermelt földet a II. r. alperes nem tudta elhelyezni az önkormányzat által előzetesen kijelölt bányagödörben, mert az ahhoz vezető út magántulajdonban van és annak használatát a magánszemély által indított birtokvédelmi eljárásban a hatóság megtiltotta. A II. r. alperes ezért 1998 szeptemberétől decemberéig a munkaárokból kitermelt földet, aszfaltot, betontörmeléket a természetvédelmi területen helyezte el és ott tárolta, amelyet az I. r. alperes önkormányzat nem akadályozott meg. Erről a területről a betontörmelék elszállítása 1999 tavaszán megtörtént, de a többi anyagot - többnyire földet - a területen szétteríttették.

Az építési törmeléknek a természetvédelmi területen való elhelyezése miatt a II. r. alperes építésvezetője ellen büntetőeljárás indult, amelyben a büntetőbíróság megállapította, hogy a törmelék lerakása folytán teljesen elpusztultak az itt honos, védett növényfajok és azok élőhelye. A vádlott bűnösségét a büntetőbíróság természetkárosítás bűntettében megállapította.

Több panaszbejelentést követően a Megyei Főügyészség indított keresetet, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a tevékenységükkel természetkárosítást okoztak, kérte az egyetemleges kötelezésüket a lerakott föld, aszfalt, betontörmelék elszállítására és a terület eredeti természetbeni állapotának helyreállítására. Másodlagosan 4 781 920 forint kártérítés megfizetését követelte a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat számlájára.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték és azzal védekeztek, hogy időközben a törmeléket a helyszínről elszállították, ezért a per okafogyottá vált. Az I. r. alperes arra is hivatkozott, hogy a csatornaépítés megkezdése előtt olyan hatástanulmány készült, amely szerint ezt a természetvédelmi területet már egyéb létesítmények, és az oda lerakott törmelék tönkretette. Tagadta, hogy tudott volna a II. r. alperes által kitermelt földnek a természetvédelmi területen való elhelyezéséről. Arra is hivatkozott, hogy a II. r. alperessel kötött szerződésben eleve rögzítették, hogy a kivitelezőnek a környezetvédelemre vonatkozó előírásokat be kell tartania.

A II. r. alperes előadta, hogy vele szemben - miután felszámolás alatt áll - eredeti állapot helyreállítása iránt kereset nem indítható, legfeljebb kártérítésre kötelezésnek lenne helye, a kártérítés feltételei azonban nem állanak fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli természetvédelmi területen az I. és a II. r. alperesek magatartása következtében természetkárosodás következett be. Az eredeti állapot helyreállítása iránti keresetet elutasította, de kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium számlájára 4 614 720 forintot és ennek 1999. január 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamatát 15 nap alatt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a perköltségek viseléséről.

Az ügyész keresetindítási jogát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Ttv.) 60. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, azt pedig, hogy az adott természetvédelmi területen a II. r. alperes építési törmeléket rakott le, azt hónapokon át ott tárolta, és emiatt a területen élő növényfajok teljesen kipusztultak, a büntetőeljárás anyaga, az ott készült szakértői vélemény, valamint a perben is meghallgatott S. K. szakértői véleménye alapján állapította meg.

A II. r. alperes jogellenes magatartását a Ttv. 2. §-a (2) bekezdésének c) pontja, a 31. §-ának (1) bekezdése és a helyi védettséget kimondó határozat alapján megállapította, és kifejtette, hogy a tevékenység jogellenességét nem befolyásolja az, hogy a törmelék elszállítása 1999 márciusában megtörtént.

A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperesnek tudomása volt a törmelék jogellenes lerakásáról, de azt nem akadályozta meg, ezzel elmulasztotta a Ttv. 62. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezettségét, amely mulasztása jogellenes volt. Kifejtette, hogy az I. és II. r. alperesek jogellenes magatartása következtében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 4. §-ának h) pontja szerinti környezetkárosodás, illetőleg természetkárosodás bekövetkezett.

Az eredeti állapot helyreállítása iránti keresetet azonban alaptalannak tartotta, de a Ttv. 81. §-ának (1) bekezdése szerint - a Ptk. 345-346. §-aiban foglaltak alapján - a Ttv. 81. §-ának (2) bekezdése szerint meghatározott kár megtérítéséről rendelkezett. Az alpereseket a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte a kár megtérítésére, mert a közrehatásuk arányát nem lehetett megállapítani.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tényállást vitatta. Álláspontja szerint az ő esetében a kártérítés feltételei nem állapíthatók meg, a II. r. alperes által lerakott törmelék folytán a növényvilág károsodása, és annak mértéke S. K. szakértői véleménye alapján nem bizonyított.

A kivitelezési munkák megkezdése előtt készített hatástanulmányra utalva kifejtette, hogy a perbeli területen a növényvilág már korábban károsodott, annak mértékét illetően pedig a szakértői vélemény figyelmen kívül hagyta a spontán regeneráció élőhelyre gyakorolt hatását. Megítélése szerint a véglegesen és helyreállíthatatlanul elpusztult növények eszmei értékét kellett volna megállapítani, de a kártérítés mértékének a bírság kiszabása szerinti elvekkel való meghatározásának nincs helye. A szakértői vélemény nem terjedt ki arra, hogy mely növényfajok tűntek el véglegesen a perbeli terület vegetációjából, az pedig téves, hogy a munkák megkezdése előtt a növényvilág hiteles felmérését neki kellett volna elvégeznie. Álláspontja szerint a bíróságok által megállapított kártérítés messze meghaladja az esetlegesen, ténylegesen bekövetkezett kár mértékét. Megítélése szerint az alperesek közrehatásának mértékét meg kellett volna állapítania a bíróságoknak, mert az esetlegesen bekövetkezett kárért a II. r. alperes nagyobb részben felelős. A II. r. alperes magatartása aktív volt, az alkalmazottjának bűnösségét jogerős ítélet is megállapította. Utalt arra, hogy a közhatalmi feladatainak eleget tett, mert amikor a törmelék lerakásáról tudomást szerzett, azt a saját költségén elszállíttatta. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és vele szemben a kereset elutasítását.