62007CJ0438[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2009. október 6-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Svéd Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 91/271/ EGK irányelv - Települési szennyvíz kezelése - Szigorúbb nitrogénkezelés megkövetelésének elmulasztása valamennyi, 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációt kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepen. C-438/07. sz. ügy.

C-438/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Svéd Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 91/271/EGK irányelv - Települési szennyvíz kezelése - Szigorúbb nitrogénkezelés megkövetelésének elmulasztása valamennyi, 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációt kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepen"

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet - Települési szennyvizek kezelése - 91/271 irányelv

(EK 174. cikk, (2) bekezdés; 91/271 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, és 5. cikk, (2) bekezdés)

2. Környezet - Települési szennyvizek kezelése - 91/271 irányelv

(91/271 tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) és (3) bekezdés és I. melléklet, B. szakasz, 3. pont és II. melléklet, A. szakasz, a) pont, második albekezdés)

3. Környezet - Települési szennyvizek kezelése - 91/271 irányelv

(91/271 tanácsi irányelv, 5. cikk, (5) bekezdés)

1. A 98/15/EK bizottsági irányelvvel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációk valamely érzékeny területre kibocsátott települési szennyvize összességének legkésőbb 1998. december 31-ig a hivatkozott irányelv 4. cikkében leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő kezelés tárgyát kellett képeznie. E tekintetben közömbös, hogy a szennyvizet közvetlenül vagy közvetetten bocsátják-e ki érzékeny területre. Ez megfelel a Közösség környezetpolitikája által az EK 174. cikkének (2) bekezdése értelmében célul tűzött magas szintű védelemnek.

(vö. 29-30. pont)

2. A 98/15 irányelvvel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271 irányelv I. melléklete B. szakaszának 3. pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikkének (3) bekezdése szerint az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében előírt kezelés szigorúbb az ugyanezen irányelv 4. cikkében leírt kezelésnél, és a gyűjtőrendszerekbe vezetett és 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációk által kibocsátott települési szennyvízre vonatkozik. A hivatkozott kezelés az eutrofizációnak kitett érzékeny területek kibocsátásai tekintetében az ugyanezen melléklet 2. táblázatában foglalt követelmények tiszteletben tartását vonja maga után, figyelemmel azonban az ugyanezen irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontjának második albekezdésében foglalt rendelkezésekre is, amelyek előírják, hogy a nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy nitrogén eltávolításáról, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére.

(vö. 36-37. pont)

3. A 98/15 irányelvvel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271 irányelv 5. cikke (5) bekezdésének megfelelően a nitrogénterhelés csökkentésére irányuló kötelezettség attól függ, hogy az érzékeny tengeri területek vízgyűjtő területein elhelyezkedő települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásai milyen mértékben járulnak hozzá az előbbiek szennyezéséhez. Emellett a valamely érzékeny terület vízgyűjtő területein elhelyezkedő települési szennyvíztisztító telepek akár közvetlen, akár közvetett kibocsátásaira a hivatkozott irányelv 5. cikkének (5) bekezdése értelmében csak akkor vonatkoznak az érzékeny területekre vonatkozó követelmények, ha e kibocsátások hozzájárulnak e terület szennyezéséhez. Ennélfogva okozati összefüggés kell, hogy fennálljon a hivatkozott kibocsátások és az érzékeny területek szennyezése között.

(vö. 43-47. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2009. október 6.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 91/271/ EGK irányelv - Települési szennyvíz kezelése - Szigorúbb nitrogénkezelés megkövetelésének elmulasztása valamennyi, 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációt kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepen"

A C-438/07. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2007. szeptember 18-án,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: I. Koskinen és L. Parpala, M. Patakia és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Svéd Királyság (képviseli: A. Falk, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Finn Köztársaság (képviselik: J. Heliskoski és A. Guimaraes-Purokoski, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Ó Caoimh, J. Klučka, U. Lőhmus és A. Arabadjiev (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. február 19-i tárgyalásra

a főtanácsnok indítványának a 2009. március 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállítását kéri a Bíróságtól, hogy a Svéd Királyság - mivel 1998. december 31-ig nem biztosította, hogy a 10 000 lakosegyenértéknél (LE) nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek közvetlenül az érzékeny területekre vagy azok vízgyűjtő területeire engedett valamennyi kibocsátása megfeleljen az 1998. február 27-i 98/15/EK bizottsági irányelvvel (HL L 267., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 27. o.) módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv (HL L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.; a továbbiakban: 91/271 irányelv) I. mellékletében előírt vonatkozó követelményeknek - nem teljesítette a 91/271 irányelv 5. cikkének (2), (3) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény

2 Egyes tagállamok és az Orosz Föderáció mellett az Európai Közösség is részese a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezménynek (az 1992-ben felülvizsgált Helsinki egyezmény) (HL 1994. L 73., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 273. o.; a továbbiakban: Balti-tengerről szóló egyezmény), amelyet a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezménynek (az 1992-ben felülvizsgált Helsinki egyezmény) a Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 1994. február 21-i 94/157/EK tanácsi határozattal fogadtak el (HL L 73., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 291. o.).

A közösségi szabályozás

3 A 91/271 irányelv 1. cikke értelmében, a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására, valamint egyes ipari szektorok szennyvizének kezelésére és kibocsátására vonatkozik, célja pedig a környezet megóvása a fent említett szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.

4 Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

(1) »települési szennyvíz«: a háztartási szennyvíz vagy a háztartási és ipari szennyvíz illetve csapadékvíz keveréke;

[...]

(4) »agglomeráció«: olyan terület, ahol a népesség illetve a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék;

(5) »gyűjtőrendszer«: olyan vezetékrendszer, amely összegyűjti és elvezeti a települési szennyvizet;

(6) »1 LE (lakosegyenérték)«: szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 60 g oxigén/nap;

[...]

(8) »másodlagos kezelés«: a települési szennyvíznek általában biológiai tisztítást és utóülepítést magában foglaló vagy más eljárással való tisztítása, amely megfelel az I. melléklet 1. táblázatában megállapított követelményeknek;

(9) »megfelelő kezelés«: a települési szennyvíz kezelése bármely olyan eljárással illetve ártalmatlanító rendszerrel, amely biztosítja, hogy a kibocsátott vizet befogadó víz megfeleljen a vonatkozó minőségi követelményeknek és ezen, valamint más vonatkozó közösségi irányelvek követelményeinek;

[...]

(11) »eutrofizáció«: tápanyagoknak, különösen nitrogén-, illetve foszforvegyületeknek a vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

[...]

(13) »tengerparti vizek«: a sekély víz vonalán vagy a torkolat külső határán kívüli vizek."

5 A fenti irányelv által említett szennyvízre alkalmazandó általános szabályok az irányelv 4. cikkében találhatóak, amely (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

"A tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerekbe vezetett szennyvizet vízbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá [...]"

6 A 91/271 irányelv 5. cikke a következőképpen szól:

"(1) A (2) bekezdés érdekében a tagállamok 1993. december 31-ig kijelölik az érzékeny területeket, a II. mellékletben megállapított kritériumoknak megfelelően.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerekbe vezetett települési szennyvizet érzékeny területekre való kibocsátásuk előtt a 4. cikkben leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításnak vessék alá, legkésőbb 1998. december 31-ig, a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden kibocsátott vize esetében.

(3) A (2) bekezdésben leírt települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásának meg kell felelnie az I. melléklet B. szakaszának megfelelő követelményeinek. [...]

[...]

(5) Az érzékeny területek vízgyűjtő területein elhelyezkedő és azok szennyezéséhez hozzájáruló települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira a (2), (3) és (4) bekezdés vonatkozik.

[...]"

7 Az irányelv I. melléklete B. szakasza 2. és 3. pontjának a szövege a következő:

"2. A települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott, a 4. és 5. cikknek megfelelően kezelt szennyvizeknek ki kell elégíteniük az 1. táblázat követelményeit.

3. A települési szennyvíztisztító telepek a II. melléklet A. szakaszának a) pontjában megjelölt, eutrofizációnak kitett érzékeny területekre történő kibocsátásainak ezenfelül ki kell elégíteniük a 2. táblázat követelményeit is."

8 Az említett I. melléklet 2. táblázatának szövege a következő:

"2. táblázat: A települési szennyvíztisztító telepeknek a II. melléklet A. szakaszának a) pontjában megjelölt eutrofizációra hajlamos érzékeny területre történő kibocsátásaira vonatkozó követelmények. A helyi sajátosságoktól függően egyik vagy mindkét paraméter alkalmazható. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkenésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni."

9 E táblázat 2. sora szerint a teljes nitrogénnak vagy 15 mg/l maximális koncentrációt kell mutatnia a 10 000 és 100 000 LE közötti agglomerációk esetében, és 10 mg/l koncentrációt a nagyobb agglomerációk esetében, vagy 70-80%-os minimális csökkentési százaléknak kell rá vonatkoznia.

10 A 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontjának második bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az alábbi elemeket kell figyelembe venni annak megfontolásakor, hogy milyen tápanyagot kell csökkenteni további kezelés során:

i. tavak, valamint folyók, amelyek olyan tavakba/tározókba/zárt öblökbe ömlenek, amelyekben kicsi a vízcsere, és ezáltal bekövetkezhet a tápanyagok feldúsulása. Ezeken a területeken gondoskodni kell a foszfor eltávolításáról, kivéve ha bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére. Nagy agglomerációkból származó vízkibocsátás esetén a nitrogén eltávolítását is meg kell fontolni;

ii. gyenge vízcseréjű torkolatok, öblök és más parti vizek, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül. Ezeken a területeken a kisebb agglomerációk kibocsátásainak általában nincs nagy jelentősége, de nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy a nitrogén eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére."

A nemzeti szabályozás

11 A nemzeti szabályozásnak a Svéd Királyság beadványaiban történt ismertetéséből kitűnik, hogy minden olyan tevékenység és intézkedés, amely a környezet szempontjából nagy jelentőséggel bír, a svéd környezetvédelmi törvénykönyv (miljöbalken) hatálya alá tartozik. Továbbá a 2000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek engedélyezése eseti elbíráláson alapul. Az engedély iránti kérelem vizsgálatakor a befogadó terület állapotának teljes értékelését kell elvégezni, amely az összes forrásból származó összegyűjtött kibocsátásokon alapszik, valamint értékelni kell a kibocsátások feltételezett hatását is.

A pert megelőző eljárás

12 A Svéd Királyság 1994-ben valamennyi vizét érzékeny területté nyilvánította. Ezt a besorolást 1998-ban és 2000-ben megerősítette a Bizottságnál. Továbbá jelezte, hogy az eutrofizációt alkalmazta kritériumként, és az érintett víztestek határozták meg a szükséges kezelés típusát. A Svéd Királyság szerint a 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontjának i. és ii. alpontjában említett szempontok alapján a svéd terület egésze érzékeny az eutrofizációra, illetve az eutrofizáció veszélyére a foszforkibocsátás miatt.

13 2002. október 23-án a Bizottság felszólító levelet küldött a Svéd Királyságnak azzal az indokkal, hogy e tagállam nem tett eleget a 91/271 irányelv 5. cikkéből eredő kötelezettségeinek. A kötelezettségszegés abból fakadt, hogy a települési szennyvíztisztító telepei által az érzékeny területekre kibocsátott összes víz nem felelt meg az említett irányelv I. mellékletének B. szakaszában előírt követelményeknek. A Svéd Királyság köteles volt legkésőbb 1998. december 31-ig eleget tenni az említett követelményeknek, amelyek a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek, valamint az érzékeny területek vízgyűjtő területein elhelyezkedő ilyen szennyvíztisztító telepek összes kibocsátására alkalmazandók.

14 2003. február 5-i válaszában a Svéd Királyság elutasította a Bizottság állításait, és fenntartotta, hogy eleget tett a 91/271 irányelvnek. A svéd hatóságok nem tartották szükségesnek a 10 000 LE-nél nagyobb és Norrtälje településtől északra található agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei által a Balti-tengerbe engedett vizekben található nitrogén eltávolítását. Úgy vélték továbbá, hogy a Svédország középső és déli részén található, 10 000 LE-nél nagyobb egyéb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepek nitrogénkibocsátásai nem járulnak hozzá a parti vizek eutrofizációjához, mivel egy megfelelő mértékű természetes nitrogén-visszatartás érvényesül a vizeknek a vízgyűjtő területen történő átfolyása során, a szennyezés forrásától a tengerig.

15 2004. április 1-jén a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Svéd Királyságnak, amelyben bemutatta az azt alátámasztó tudományos tanulmányokat, hogy a Botteni-öböl északi részébe és a Botteni-öböl déli részébe engedett vizekben található nitrogén eltávolítása maga a Balti-tenger eutrofizációjának mértékére volt hatással. Utalt arra, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei által a Balti-tengerbe- a Botteni-öböl északi részét és a Botteni-öböl déli részét is beleértve - engedett valamennyi vizet a foszfor és a nitrogén eltávolítására irányuló kezelésnek kell alávetni.

16 A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy a Svédország középső és déli régióiban található, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek nitrogénkibocsátásai hozzájárulnak az érzékeny területnek minősülő Balti-tenger szennyezéséhez. E tekintetben megjegyezte, hogy a természetes visszatartás a vízgyűjtő területen nem elfogadható módszer a nitrogénterhelés csökkentésére a parti vizek esetében.

17 A Svéd Királyság a Bizottság indokolással ellátott véleményére a 2004. június 14-i és 22-i levelével válaszolt, amelyekben utalt arra, hogy amikor valamely tagállamnak a 91/271 irányelv értelmében az eutrofizácóra érzékeny területekről kell állást foglalnia, azt is értékelnie kell, hogy mely tápanyagok járulnak hozzá az eutrofizációhoz. Mihelyt e tagállam állást foglalt ebben a kérdésben, gondoskodnia kell arról, hogy a nitrogén és/vagy foszfor szigorúbb kezelésére kerüljön sor a helyi sajátosságoktól függően. A Svéd Királyság továbbá hangsúlyozta, hogy a tagállamok szabadon megválaszthatják azon módszert, amelyet használni kívánnak a nitrogénnek a települési szennyvízből való eltávolítására. A 91/271 irányelvet tehát úgy kell értelmezni, hogy a természetes visszatartást figyelembe lehet venni a nitrogénnek a területek belsejéből érkező azon települési szennyvízből való eltávolítására szolgáló módszerként, amely folyókba, illetve az érzékeny parti területek felé tartó folyókba ömlik.

18 A Bizottság, mivel a Svéd Királyság válaszát nem találta kielégítőnek, benyújtotta a jelen keresetet.

19 A Bíróság elnöke 2008. augusztus 7-i végzésében megengedte a Finn Köztársaság beavatkozását a Svéd Királyság kérelmeinek támogatása végett.

A keresetről

A felek érvei

20 A Svéd Királyság az ellenkérelme első öt mellékletében említett öt csoportra osztotta a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk 141 települési szennyvíztisztító telepét, amelyeknek a kibocsátása közvetlenül az érzékeny területekre vagy azok vízgyűjtő területeire érkezik.

21 E tagállam a viszonválaszában pontosította, hogy helyesbíteni kell a szóban forgó 141 szennyvíztisztító telep közül ötnek a helyzetét. Így egyrészt a kristianstadi agglomeráció, másrészt pedig az ezentúl egy agglomerációnak minősülő jönköpingi és huskvarnai agglomerációk szennyvíztisztító telepét törölni kell e tagállam ellenkérelmének 1. mellékletéből, és az ellenkérelem 3. mellékletébe kell illeszteni. A lysekili szennyvíztisztító telepet törölni kell az említett 1. mellékletből, és az ellenkérelem 2. mellékletébe kell illeszteni. Végül a hammarői szennyvíztisztító telepet törölni kell a Svéd Királyság ellenkérelmének 2. mellékletéből, és ezen ellenkérelem 1. mellékletébe kell beilleszteni.

22 Először is a Svéd Királyság viszonválaszával módosított ellenkérelmének 1. melléklete (a továbbiakban: módosított 1. melléklet) jegyzékbe veszi azon tisztítótelepeket, amelyek e tagállam szerint megfelelnek a 91/271 irányelv követelményeinek. Az említett telepek tekintetében nem megalapozott a kötelezettségszegés, hiszen mindegyik rendelkezik a nitrogén eltávolítására szolgáló olyan külön berendezéssel, amely megfelel a fenti irányelv követelményeinek. A Bizottság annak megállapítására szorítkozik, hogy az eslövi, kristianstadi és jönköpingi szennyvíztisztító telepek nem távolítják el a nitrogént az általuk kezelt szennyvízből, ami sérti az említett irányelvet.

23 Másodszor egyrészt azon szennyvíztisztító telepeket illetően, amelyeket a Svéd Királyság ellenkérelmének a viszonválaszával módosított 2. melléklete (a továbbiakban: módosított 2. melléklet) felsorol, másrészt pedig azon szennyvíztisztító telepeket illetően, amelyeket az említett ellenkérelemnek a hivatkozott viszonválasszal módosított 3. melléklete (a továbbiakban: 3. melléklet) felsorol, a Bizottság kijelenti, hogy elfogadja a Svéd Királyság álláspontját, amely szerint az említett telepek nem tesznek eleget a 91/271 irányelv előírásainak, mert az előbbiek nincsenek felszerelve a nitrogén eltávolítására, az utóbbiak pedig nem távolítják el megfelelően a nitrogént az általuk kezelt települési szennvízből.

24 Harmadszor, ami a Svéd Királyság ellenkérelmének 5. mellékletében felsorolt telepeket illeti, a Bizottság azokat aszerint különbözteti meg, hogy a kibocsátásuk közvetlenül vagy közvetve a Botteni-öböl északi részébe, illetve közvetlenül vagy közvetve a Botteni-öböl déli részébe ömlik. A Bizottság úgy véli, hogy mivel a svéd belvizek többsége magába a Balti-tengerbe ömlik, amelynek az eutrofizációját elsősorban a foszfor és a nitrogén okozza, e víztesteket e két tápanyaggal szemben érzékenynek kell tekinteni. Mindezeknek a telepeknek tehát a foszforon kívül a 91/271 irányelv 5. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése értelmében a nitrogén szigorúbb követelményeket kielégítő kezelését (a továbbiakban: harmadlagos kezelés) kell elvégezniük.

25 A Bizottság elismeri, hogy a Botteni-öböl északi részének vizei kizárólag a foszforra érzékenyek, de úgy véli, hogy ezen rész nem tekinthető külön, mivel a tápanyagok - a nitrogént is beleértve - a tengeri medencéjéből a Balti-tenger más részeibe kerülnek. A Bizottság különösen a kérésére 2003-ban a Water Research Center által a 91/271 irányelv Svédországban történő átültetéséről készített jelentésre (a továbbiakban: 2003. évi jelentés) hivatkozik, és véleménye szerint a Botteni-öböl déli része legalább részben érzékeny a nitrogénre. Így a Botteni-öböl északi részéből és a Botteni-öböl déli részéből a tulajdonképpeni Balti-tenger felé áramló vizek jelentős mennyiségű nitrogént szállítanak.

26 Végül, ami a Svéd Királyság ellenkérelmének 4. mellékletében felsorolt telepeket illeti, amelyek e tagállam szerint megfelelnek a 91/271 irányelv követelményeinek, szintén nem szükséges elvégezni a nitrogén eltávolítását, mert a természetes visszatartás olyan nagymértékű, hogy a kibocsátásaik nem járulnak hozzá a parti vizek eutrofizációjához. A Finn Köztzársaság a beavatkozási beadványában ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy egy ilyen természetes tisztulási folyamatot figyelembe lehet venni az irányelvnek megfelelően annak értékelésekor, hogy szükséges-e a nitrogén eltávolítása. A Bizottság úgy érvel, hogy a Svéd Királyság által hivatkozott visszatartási mértékek nem teszik lehetővé a nitrogén kellő eltávolítását, és hogy ezek a számítások a nitrogén átlagos csökkentésén alapulnak, amit a 91/271 irányelv nem tenne lehetővé. A visszatartás tehát nem tekinthető úgy, mint ami megfelel az említett irányelv I. mellékletének 2. táblázatában egy megfelelő és állandó kezelési szintre vonatkozóan meghatározott követelményeknek.

27 Válaszában a Bizottság úgy érvel, hogy az EK 174. cikk (2) bekezdésében a Közösség környezetpolitikájának céljaként meghatározott és az állandó ítélkezési gyakorlat által megerősített, az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapuló magas szintű védelem biztosítására vonatkozó követelményből ered, hogy a szennyezést a forrásánál kívánatos kiküszöbölni. E tekintetben a Bizottság azon a véleményen van, hogy a Svéd Királyság nem bizonyította, hogy a nitrogénnek a belvizekből és a parti vizekből való eltávolítása nem eredményezné a Balti-tenger eutrofizációja mértékének javulását.

28 A Svéd Királyság ezzel kapcsolatban úgy reagál, hogy a nitrogén eltávolítása azokban az esetekben, ahol a helyi sajátosságok azt nem követelik meg, elősegítheti a cianobaktériumok elszaporodását. Ilyen körülmények között, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy a helyi sajátosságok megkövetelik a nitrogén eltávolítását, az elővigyázatosság elve inkább az ilyen eltávolítás elvégzésének mellőzéséhez vezet.

A Bíróság álláspontja

29 A 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvizei összességét, amelyek érzékeny területre ömlenek, az említett irányelv 4. cikkében leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő kezelésnek kellett alávetni legkésőbb 1998. december 31-ig.

30 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kibocsátás fennállása szempontjából közömbös, hogy a használt vizek közvetlenül vagy közvetve ömlenek érzékeny területre (lásd ebben az értelemben a C-396/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. április 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-3949. o.] 29-32. pontját). Amint azt a főtanácsnok már megállapította az indítványa 72. pontjában, ez megfelel az EK 174. cikk (2) bekezdése értelmében a Közösség környezetpolitikája által célul tűzött magas szintű védelemnek.

31 Az érzékeny területek kijelölése - a 91/271 irányelv II. mellékletének A. szakasza értelmében - eutrofizáción, ivóvíz kivételén vagy más irányelvek követelményein alapulhat.

32 A jelen esetben nem vitatott, hogy 1994-ben a Svéd Királyság a vizei összességét eutrofizációra érzékeny területként azonosította, és hogy e tagállam összes szennyvíztisztító telepe közvetlenül vagy közvetve ezeken a területeken bocsát ki.

33 A felek által előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy általában véve valamely tápanyag - legyen szó akár a foszforról, akár a nitrogénnől - a másikhoz képest kisebb mennyiségben van jelen, és hogy ez a hiány korlátozza az algatermelődést. Ezt az anyagot ezért "korlátozó tényezőnek" nevezik. Valamely terület vizei érzékenyek lehetnek az egyik vagy a másik anyagra, vagy akár mindkettőre. Az említett vizek érzékenysége szerint a foszfor és/vagy a nitrogén csökkentése tehát korlátozhatja az algatermelődést.

34 A svéd vizek összességét az eutrofizációra vagy az eutrofizáció veszélyére érzékenynek ítélték a foszforkibocsátás miatt. Egyedül a norvég határ és Norrtälje település között elhelyezkedő parti vizeket tekintették az eutrofizációra vagy az eutrofizáció veszélyére a nitrogénkibocsátás miatt érzékenynek.

35 Ezért - a Bizottság érvelésével ellentétben - meg kell állapítani, hogy Svéd Királyság az érzékeny területek kijelölése során meghatározta, hogy a 91/271 irányelv I. mellékletének 2. táblázata értelmében mely tápanyagokat kell eltávolítani a svéd belvizekbe történő települési szennyvízkibocsátás során. Amint ugyanis a Svéd Királyság megállapítja, e tekintetben semmilyen különbségtétel nem bizonyítható a parti vizek és a belvizek között.

36 Továbbá a 91/271 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése meghatározza, a kibocsátások harmadlagos kezelése mely szabályoktól függ az ilyen érzékeny területeken. E rendelkezés azon rendelkezésekkel történő együttes olvasatából, amelyekre utal, az következik, hogy a települési szennyvíztisztító telepeknek az eutrofizációnak kitett érzékeny területekre történő kibocsátásai megfelelnek az ezen irányelv I. mellékletének 2. táblázatában szereplő előírásoknak.

37 A Bíróság már megállapította, hogy ezen előírások a 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontja második bekezdésének figyelembevételével alkalmazandók (a C-280/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. szeptember 23-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8573. o.] 104. és 105. pontja). Ennélfogva e rendelkezés ii. pontja úgy rendelkezik, hogy a gyenge vízcseréjű parti vizeket illetően, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül, a nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy a nitrogén eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére.

38 Az irányelv I. mellékletének 2. táblázata a települési szennyvízben lévő foszfor és nitrogén csökkentésére vonatkozik. E táblázat címe szerint előreláthatóan a helyi sajátosságoktól függően egyik vagy mindkét paraméter alkalmazható. A helyi sajátosságoktól függ ugyanis, hogy a nitrogént vagy a foszfort, vagy mindkét tápanyagot csökkenteni kell. A tagállam tehát választhat, hogy a koncentrációra vagy a százalékos csökkenésre vonatkozó értékeket alkalmazza.

39 Ki kell emelni, hogy a Bizottság és a Svéd Királyság egyetértenek abban, hogy a Balti-tenger eutrofizációja jelentős környezetvédelmi problémát jelent, és hogy ezen jelenséget a megnövekedett nitrogén- és foszforkoncentráció váltja ki, amely két alapanyag azonban elengedhetetlen a tengeri élet szempontjából.

40 Amint arra a Svéd Királyság hivatkozik, nincs egységes megoldás az eutrofizáció problémájára a Balti-tenger egészét tekintve.

41 Ilyen körülmények között az ügy irataiból kitűnik, hogy nem ugyanazokat az intézkedéseket kell meghozni az eutrofizáció csökkentése érdekében a Balti-tenger egyik vagy másik részén. A 91/271 irányelv e tekintetben előírja, hogy a tagállamoknak a helyi sajátosságok alapján kell értékelniük az eutrofizációhoz hozzájáruló tápanyagokat (a foszfort és/vagy a nitrogént), és ezen értékelésnek megfelelően meghozni a szükséges kezelési intézkedéseket.

42 A 91/271 irányelv nem követeli meg tehát automatikusan a nitrogénterhelés csökkentését, bár a települési szennyvíztisztító telepek az érzékeny területen található befogadó vizekbe bocsátják ki a szennyvizet. Az e befogadó vizek érzékeny jellegéből fakadó indok a helyi sajátosságok vizsgálatával együtt határozza meg, hogy kell-e csökkenteni a nitrogént és/vagy a foszfort.

43 Ennélfogva nem fogadható el a Bizottság által alátámasztott azon értelmezés, amely szerint önmagában azon körülmény, hogy a települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásai végül érzékeny területre ömlenek, megengedi azon vélekedést, hogy a 91/271 irányelv megköveteli a nitrogén harmadlagos kezelését. Az említett irányelv 5. cikke (5) bekezdésének megfelelően a nitrogénterhelés csökkentésére vonatkozó kötelezettség attól függ, hogy az érzékeny tengeri területek vízgyűjtő területein elhelyezkedő települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásai milyen mértékben járulnak hozzá ezen területek szennyezéséhez.

44 Mivel a korlátozó tényező meghatározása nem kizárólag a befogadó vizek érzékenységével, hanem a kibocsátások utóbbiakra gyakorolt szennyező hatásának létezésével is összefügg, nem állítható - amint azt lényegében a Bizottság teszi - hogy tekintettel arra, hogy a Balti-tengeren tulajdonképpen mind a nitrogén, mind a foszfor miatt erős az eutrofizáció, mivel a svéd belvizek nagy többsége ebbe a tengerbe ömlik, a svéd tavakat csakúgy mint a folyókat és a parti vizeket e két tápanyagra érzékenynek kell tekinteni.

45 E megfontolásokból következik, hogy a Bizottság érvelésével ellentétben a 91/271 irányelv nem ír elő általános kötelezettséget a nitrogén harmadlagos kezelésére a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden egyes települési szennyvíztisztító telepére vonatkozóan.

46 Mivel a 91/271 irányelv a foszfor és/vagy a nitrogén csökkentését a helyi sajátosságoktól, vagyis a befogadó vizek ezen egyik és/vagy másik tápanyagra való érzékenységétől és a kibocsátások utóbbikra gyakorolt szennyező hatásának létezésétől függően írja elő, együtt vizsgálhatók azon érintett szennyvíztisztító telepek, amelyeknek a kibocsátásai ugyanarra a vízgyűjtő területre érkeznek.

47 Továbbá a valamely érzékeny terület ugyanazon vízgyűjtő területén elhelyezkedő települési szennyvíztisztító telepek közvetlen vagy közvetett kibocsátásai a 91/271 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése alapján kizárólag annyiban függnek az érzékeny területekre alkalmazandó követelményektől, amennyiben e kibocsátások hozzájárulnak e terület szennyezéséhez. Így okozati összefüggésnek kell fennállnia az említett kibocsátások és az érzékeny területek szennyezése között.

48 E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság bizonyította-e ilyen összefüggés fennállását.

49 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottság feladata a nevezett kötelezettségszegés meglétének bizonyítása. A Bíróság előtt tehát a Bizottságnak kell - bármilyen vélelemre való hivatkozás nélkül - a kötelezettségszegés létének vizsgálatához szükséges tényeket előadnia (lásd különösen a 96/81. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1982. május 25-én hozott ítélet [EBHT 1982., 1791. o.] 6. pontját és a C-135/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3475. o.] 26. pontját).

50 Továbbá, mivel a Bizottság az alperes tagállam területén megvalósult tényállás megállapítását lehetővé tévő kellő mennyiségű tényre hivatkozott, ezt követően már a tagállam feladata, hogy az előterjesztett adatokat lényegében és részletesen, valamint az abból eredő következtetéseket vitassa (lásd ebben az értelemben a 272/86. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1988. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 1988., 4875. o.] 21. pontját, valamint a C-365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7773. o.] 84. és 86. pontját).

51 Először is a módosított 1. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepeket illetően a Bizottság azt állítja - anélkül, hogy bizonyítaná -, hogy egyrészt az eslövi, kristianstadi és jönköpingi szennyvíztisztító telepek nincsenek felszerelve a nitrogénnek az általuk kezelt települési szennyvízből történő eltávolítására. Másrészt a Bizottság annak kijelentésére szorítkozik, hogy a nitrogént nem távolították el Hönö, Strömstad, Lidköping, Sävsjö, Borgholm, Bjuv, Svedala, Klippan, Torekov és Åmål agglomerációk szennyvizéből.

52 E feltételek mellett nem áll elegendő adat a Bíróság rendelkezésére ahhoz, hogy pontosan meg tudja állapítani a Svéd Királyságnak felrótt közösségi jogsértés mértékét, és meg tudja vizsgálni a Bizottság által felhozott kötelezettségszegés fennállását (lásd a C-195/04. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3351. o.] 32. pontját).

53 Másodszor a módosított 2. és 3. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bíróság feladata annak megállapítása, hogy a felrótt kötelezettségszegés fenáll-e, vagy sem, még akkor is, ha az érintett állam nem vitatja a kötelezettségszegést (lásd ebben az értelemben a C-439/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-305. o.] 20. pontját és a C-43/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-33. o.] 11. pontját).

54 Meg kell állapítani, hogy a Svéd Királyság maga is elismeri, hogy e tekintetben nem teljesítette a 91/271 irányelvből eredő kötelezettségeit. E tagállam azt állítja, hogy az indokolással ellátott véleményben elíőrt határidő lejártakor a módosított 2. és 3. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepek nem tettek eleget az említett irányelv I. melléklete alapján alkalmazandó követelményeknek. Különösen a Svéd Királyság írásbeli kérdésekre adott válaszaiból kitűnik egyrészt, hogy a módosított 2. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepek nem rendelkeztek külön technológiával a nitrogén eltávolítására. Másrészt a Svéd Királyság elismerte, hogy a módosított 3. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepek rendelkeztek külön technológiával a nitrogén eltávolítására, de e telepek nitrogénkibocsátásai annyira jelentősek, hogy még magas visszatartási szint esetén is hozzájárulnak az eutrofizációhoz.

55 Feltételezve akár, hogy a Bizottság keresetlevelében átfogó megközelítést fogad el valamennyi, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telep tekintetében, amelyeknek a kibocsátása közvetlenül az érzékeny területekre vagy azok vízgyűjtő területeire érkezik, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a kötelezettségszegést e telepek közül néhány vonatkozásában elismerjék. E következtetést támasztja alá ugyanis azon körülmény, hogy a Svéd Királyság miközben elismeri, hogy a módosított ellenkérelem 2. és 3. mellékletében felsorolt tisztítótelepek nem tesznek eleget a 91/271 irányelv 1. melléklete alapján alkalmazandó követelményeknek, kifejezetten kijelentette, hogy nem vitatja a Bizottság keresetének ezen részét.

56 Az előzőekből következik, hogy a Svéd Királyság nem teljesítette a 91/271 irányelvből eredő kötelzettségeit a módosított 2. és 3. mellékletben felsorolt szennyvíztisztító telepek nitrogénkibocsátása vonatkozásában.

57 Harmadszor egyrészt a Svéd Királyság ellenkérelme 4. mellékletében felsorolt szennyvíztisztító telepek, másrészt ezen beadvány 5. mellékletében felsorolt szennyvíztisztító telepek tekintetében, amelyek esetében semmilyen külön nitrogéneltávolító berendezés nem szükséges, mert a kibocsátásaik nem járulnak hozzá az érzékeny területek eutrofizációjához, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy az említett telepek kibocsátásai hozzájárulnak e területek eutrofizációjához.

58 E tekintetben meg kell állapítani, amint az kitűnik az ügy irataiból, hogy az említett telepek vízgyűjtő területekre oszlanak, amelyeknek a befogadó vizei egyrészt a Botteni-öböl, amely a Balti-tenger egyik nyúlványa, másrészt maga a Balti-tenger.

Azon szennyvíztisztító telepekről, amelyek kibocsátásai a Botteni-öbölbe ömlenek

59 A Svéd Királyság ellenkérelmének 5. mellékletében szereplő szennyvíztisztító telepek közül néhány közvetlenül vagy közvetve a Botteni-öböl északi részébe vezeti kibocsátásait, mások a közvetlenül vagy közvetve a Botteni-öböl déli részébe. Együtt lehet tehát vizsgálni azon érintett szennyvíztisztító telepek összességét, amelyeknek a kibocsátásai ugyanarra a vízgyűjtő területre ömlenek.

60 Először is a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei, amelyek a kibocsátásaikat vagy közvetlenül a Botteni-öbölbe vagy annak vízgyűjtő területére vezetik a haparandai, luleåi, piteåi, skellefteåi, valamint umeåi tisztítótelepek, illetve a kirunai, gällivarei, valamint a bodeni tisztítótelep.

61 A felek egyetértenek azon vélekedésben, hogy a Botteni-öböl északi része az egyetlen jelentős területe a Balti-tengernek, amelyet általában véve nem érint az eutrofizáció. A Bizottság továbbá elismeri, hogy a foszfor a korlátozó tényező a Botteni-öböl északi részében.

62 Ilyen körülmények között a Bizottság nem bizonyította, hogy a Svéd Királyságnak a Botteni-öböl északi részében lévő körülmények miatt elő kellett volna írnia a nitrogén harmadlagos kezelését minden olyan, a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepén, amelynek a kibocsátásai a Botteni-öböl északi részébe ömlenek.

63 Másodszor a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei, amelyeknek a kibocsátásai vagy közvetlenül a Botteni-öböl déli részébe, vagy annak vízgyűjtő területére ömlenek, az örnsköldsviki, härnösandi, timråi, sundsvalli, hudiksvalli, söderhamni, valamint gävlei szennyvíztisztító telep, illetve a sollefteåi, östersundi, årei, ljusdali, bollnäsi, morai, faluni, borlängei, avestai, valamint sandvikeni szennyvíztisztító telep.

64 A felek között nincs egyetértés egyrészt a Botteni-öböl déli részén az eutrofizáció jelenlétére, valamint a korlátozó tényező meghatározására vonatkozóan, másrészt pedig a Botteni-öbölből érkező és egészen magáig a Balti-tengerig tartó nitrogénszállítás fennállására és esetleges hatásaira vonatkozóan.

- Az eutrofizáció jelenlétéről és a korlátozó tényező meghatározásáról a Botteni-öböl déli részén

65 A Svéd Királyság által az ügy irataihoz csatolt tanulmányok eredményei szerint a Botteni-öböl - beleértve a Botteni-öböl déli részét is - a Balti-tenger egyetlen olyan alrégiója, amely nem mutatja egyértelmű jelét az eutrofizációnak.

66 A Bizottság azon kijelentését, amely szerint a nitrogén a Botteni-öböl déli része eutrofizációjának jelentős korlátozó tényezője, a 2003. évi jelentésre alapozza.

67 E jelentés azonban kiemeli, általánosan elfogadott, hogy nem létezik az eutrofizáció problémája a Botteni-öböl nyílt vizein.

68 Az előzőből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a nitrogén az eutrofizáció jelentős korlátozó tényezője a Botteni-öböl déli része nyílt vizein.

69 A 2003. évi jelentés következtetései szerint az eutrofizáció probléma magán a Balti-tengeren, a Kattegaton, a Sundon, valamint a Botteni-öböl déli részének parti területein, ahol gyenge a vízcsere és magas a tápanyagtartalom.

70 A parti vizeket illetően a 2003. évi jelentés megállapítja, hogy azok a gyenge vízcsere és az e vizek magas tápanyagterhelése miatt szenvednek eutrofizációtól. E jelentés tovább azt állítja, hogy a foszfor az elsődleges korlátozó tényező a svéd parti vizekben.

71 E tekintetben figyelembe kell venni a 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontja második bekezdésének ii. pontját, amely alapján a gyenge vízcseréjű parti vizeket illetően, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül, ezeken a területeken a kisebb agglomerációk kibocsátásainak általában nincs nagy jelentősége, de nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy a nitrogén eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére.

72 E tekintetben a 2003. évi jelentés megállapítja, hogy kételyek maradnak fenn a nitrogén eltávolításának hatékonyságát illetően, és kijelenti, hogy a nitrogénterhelés csökkentése a Balti-tenger azon részein, ahol a foszfor a korlátozó tényező, csak korlátozott hatással járna az eutrofizációra.

73 A Svéd Királyság továbbá azt állítja - és a Bizottság nem hoz fel bizonyítékokat az ellenkezőjére - hogy a nitrogéneltávolítás azon következménnyel járna, hogy a Botteni-öböl északi részéből a Botteni-öböl déli része felé történő nitrogénszállítás 19 tonnával csökkenne, ami az e két tengeri terület közötti teljes nitrogénszállítás kevesebb mint 0,1%-át jelenti. A Botteni-öbölbeli nitrogéneltávolítás hatása magának a Balti-tengernek az eutrofizációs mértékére tehát jelentéktelen.

74 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Botteni-öböl északi részében lévő körülmények miatt a Svéd Királyságnak elő kellett volna írnia valamennyi, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telepnek a Botteni-öböl déli részébe ömlő kibocsátásaiban tartalmazott nitrogén harmadlagos kezelését.

- A Botteni-öbölből érkező és magáig a Balti-tengerig történő nitrogénvándorlás fennállásáról és esetleges hatásairól

75 A Bizottság előadja, hogy mindenesetre jelentős mennyiségű tápanyag kerül szállításra a két különböző tengeri medence között. Így a közvetlenül vagy közvetve a Botteni-öböl északi részébe kibocsátott nitrogén teljes mennyiségének 62%-a a Botteni-öböl déli része felé folyik, amely olyan tengeri terület, ahol a nitrogén minősül a jelentős korlátozó tényezőnek.

76 Egyfelől igaz, amint azzal a Bizottság és a Svéd Királyság érvel, hogy a nitrogén kezelésére vonatkozó kötelezettséget átfogó szemszögből kell értékelni, tekintetbe véve mind a belvizek, mind a befogadó parti vizek érzékenységét. Figyelembe kell azonban venni, hogy a vízgyűjtő terület fogalmának korlátai vannak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a tárgyalás során a Bizottság elismerte, hogy ellentétben azzal, ami a válasza 44. pontjából kitűnik, nem állította azt, hogy a Botteni-öböl északi része és a Botteni-öböl déli része a tulajdonképpeni Balti-tenger vízgyűjtő területének tekinthetők.

77 Másfelől a Svéd Királyság azon érvét illetően, amely szerint a Botteni-öböl északi része, a Botteni-öböl déli része és maga a Balti-tenger közötti vízcsere rendkívül korlátozott, meg kell állapítani, amint kitűnik a Bíróság elé terjesztett iratokból, hogy a Balti-tenger sekély tenger, ami nem segíti elő a vízcserét. A Svéd Királyság ellenkérelmének a Balti-tenger topográfiáját ábrázoló 11. mellékletéből kitűnik továbbá, hogy a Botteni-öböl északi része és a Botteni-öböl déli része között a Kvarken szigetcsoport északi részének szintjén elhelyezkedő természeti akadályok miatt korlátozott a vízcsere. E térkép szerint a Botteni-öböl északi részét és a Botteni-öböl déli részét olyan zátonyok kötik össze egymással, amelyeknek a maximális vízmélysége 25 méter. E megállapítást támasztotta alá továbbá ezen ellenkérelem 12. melléklete, amely a Balti-tenger tengerfenekének keresztmetszetét illusztrálja.

78 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy nincs semmilyen fizikai akadály, amely korlátozza a nitrogénvándorlást a vonatkozó tengeri medencék között.

79 Másfelől, amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 93. pontjában, a Botteni-öböl déli része valóságos nitrogénforrás. Továbbá a 2003. évi jelentés elismeri, hogy a nitrogénnel összefüggő eutrofizációs problémák a Botteni-öbölben csekélyebbek, és hogy csak kis mennyiségű nitrogén jut el magáig a Balti-tengerig. A zátonyok és egy szűkület jelenléte a Botteni-öbölben az Åland-szigetek környékén is azt sugallják, hogy a víz-, és ezért a nitrogénvándorlást nem segíti elő az ilyen topográfia.

80 Ennélfogva, bár létezik nitrogénvándorlás a Botteni-öböl és maga a Balti-tenger között, a Bizottság nem bizonyította, hogy a Botteni-öböl északi része és a Botteni-öböl déli része vizeinek a tulajdonképpeni Balti-tenger felé történő folyása a Svédország északi régióiból - amelyeknek a szennyvíztisztító telepei nem távolítják el a nitrogént - származó jelentős mennyiségű nitrogénszennyezéssel jár.

81 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felek egyetértenek azon körülményt illetően, hogy a Botteni-öböl déli részében jelen lévő nitrogén teljes mennyiségének körülbelül 11%-a magába Balti-tengerbe ömlik.

82 Mindazonáltal, amint kitűnik az ügy irataiból és a Svéd Királyság által a tárgyaláson előterjesztett észrevételekből, valamint e tagállam is megállapítja, releváns százaléknak a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei Botteni-öbölbe ömlő, majd a Balti-tengerbe továbbvezetett kibocsátásainak nitrogéntartalma számít. A teljes nitrogénáramlás viszont a jelen esetben nem tekinthető releváns tényezőnek annak meghatározása szempontjából, hogy az említett telepek által kibocsátott nitrogént alá kell-e vetni harmadlagos kezelésnek.

83 Az ügy irataiból kitűnik ugyanis, hogy a tápanyagok - köztük a nitrogén - sokféle emberi tevékenységből származnak, és végső soron a tengerbe jutnak, először is a légköri kibocsátások és az azokból eredő lerakódások révén, amelyek közvetlenül érik el a tengert vagy a vízgyűjtő területek szárazföldi területeit, másodszor a part mentén elhelyezkedő pontforrásokból vagy a vízgyűjtő területekről a folyók által szállított kibocsátások révén, harmadszor pedig a diffúzforrások kibocsátásai révén.

84 E tekintetben az ügy iratai alapján bizonyos egyrészt, hogy a Botteni-öbölben jelen lévő nitrogénmennyiség nagy része a diffúzforrások kibocsátásaiból származik. Másrészt e kategórián belül a mezőgazdaság az az emberi tevékenység, amely felelős a nitrogénkibocsátások nagy részéért.

85 Ebből következik, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei által kibocsátott nitrogénmennyiség nem felel meg a Bizottság által említett nitrogénszintnek.

86 Ilyen körülmények között nehéz megérteni, minek felel meg a Bizottság által előadott 62%-os vándorlási mérték. Az ilyen mérték semmiképpen nem felelhet meg a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei kibocsátásai által tartalmazott nitrogénmennyiségnek.

87 A Svéd Királyság tárgyaláson előterjesztett észrevételei szerint a nitrogénvándorlás százaléka, amely kizárólag e tápanyagnak a szóban forgó szennyvíztisztító telepek általi kibocsátásait foglalja magában, 1,2%-ot tesz ki.

88 Ilyen körülmények között a Bizottság nem bizonyította, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk svéd települési szennyvíztisztító telepeiből - amelyek kibocsátásai a Botteni-öbölbe, a tulajdonképpeni Balti-tenger felé ömlenek - származó nitrogén vándorlása minősülhet jelentősnek azon ítélkezési gyakorlat értelmében, amely szerint az eutrofizált vizekbe ömlő települési szennyvíz által kiváltott nitrogénáramlás akkor tekinthető jelentősnek, ha a teljes nitrogénáramlás körülbelül 10%-át jelenti (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 77. pontját).

89 Másfelől a Balti-tengerről szóló egyezményben felállított Helcom bizottság a 2007. november 15-i krakkói miniszteri csúcson cselekvési tervet fogadott el a Balti-tenger vonatkozásában (Helcom Baltic Sea Action Plan). E terv, amely a tárgyalás során vita tárgyát képezte, felső határt ír elő a nitrogén- és foszforkibocsátásokra, valamint a nitrogén és foszfor elengedhetetlen csökkentését írja elő a Balti-tenger különböző részein. Ebből következik, hogy a Botteni-öböl északi része és a Botteni-öböl déli része tekintetében nem szükséges csökkenteni a nitrogén mértékét.

90 Ugyan igaz az, hogy az említett cselekvési terv egyidejűleg a nitrogéncsökkentést javasol magán a Balti-tengeren évente 94 000 tonna erejéig, meg kell állapítani, hogy ezen előírás nem vonatkozik a Svéd Királyságra. Vonatkozik viszont azon tagállamokra, amelyek a tulajdonképpeni Balti-tenger vízgyűjtő területén találhatóak.

91 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította egyrészt, hogy a Botteni-öböl északi része belvizeinek és parti vizeinek nitrogénkibocsátásai hozzájárulnak a Botteni-öböl déli része eutrofizációjához, másrészt pedig hogy a nitrogén minősül az eutrofizáció elsődleges korlátozó tényezőjének a Botteni-öböl déli részén.

92 Az előzőekből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei - amelyek kibocsátásai a Botteni-öbölbe ömlenek - által kibocsátott nitrogénmennyiség hozzájárul maga a Balti-tenger eutrofizációjához. Ezért a Bizottság nem bizonyította, hogy a Svéd Királyságnak elő kellett írnia a nitrogén harmadlagos kezelését a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden olyan települési szennyvíztisztító telepe esetében, amelynek a kibocsátásai a Botteni-öbölbe ömlenek.

93 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Svéd Királyság nem teljesítette a 91/271 irányelvből eredő kötelezettségeit minden egyes olyan, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telep esetében, amelynek a kibocsátásai a Botteni-öbölbe ömlenek.

Azon szennyvíztisztító telepekről, amelyek kibocsátásai a tulajdonképpeni Balti-tenger vízgyűjtő területére ömlenek

94 A Svéd Királyság ellenkérelme 4. mellékletében felsorolt, Svédország déli földjeinek belsejében elhelyezkedő, a vízgyűjtő terület 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációinak települési szennyvizét kezelő, olyan szennyvíztisztító telepek kibocsátásait illetően, amelyek vizeit a nitrogénre érzékeny parti vizek felé vezetik a norvég határ és Norrtälje település között, a Svéd Királyság úgy érvel, hogy a nitrogén harmadlagos kezelése nem szükséges, amennyiben a természetes visszatartási folyamat lehetővé teszi ezen tápanyag kellő eltávolítását.

95 E tekintetben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a visszatartás a kibocsátott nitrogén nagy részét befogadó tavakban és vízfolyásokban lejátszódó természetes folyamat, amely tavak és vízfolyások a kibocsátott nitrogén nagy részét befogják és ártalmatlan gázzá alakítják, ami megfelel a szennyvíztisztító telepek nitrogéneltávolítási eljárásának. A visszatartás különösen a medencékben történik, ahol a víz folyása lelassul, és a nitrogén általában évekig ott marad. E jelenség úgy zajlik le, hogy a nitrogén vagy a tavi medencék alján lévő üledékekben lévő szerves anyagokkal bomlik le, vagy a baktériumok nitrifikációja/denitrifikációja során légköri nitrogéngáz formájában.

96 A Bizottság nem vitatja, hogy a visszatartás a vízben lejátszódó vegyi folyamat, amely csökkenti a nitrogén koncentrációját, viszont azzal érvel, hogy e folyamat nem használható a szennyvíztisztító telepeknek a 91/271 irányelvben előírt nitrogéneltávolítás helyett, mivel az ellentétes lenne az elővigyázatosság elvével. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a nitrogén-visszatartási folyamat nem teszi lehetővé a nitrogén tartós eltávolítását, és az évszakonkénti változásoknak van kitéve.

97 Meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy a 91/271 irányelv egyik rendelkezésével sem ellentétes az, hogy a nitrogén természetes visszatartását a települési szennyvízből való nitrogéneltávolítás módszerének lehessen tekinteni.

98 A Bizottság által felhozott azon érvet illetően, amely szerint a nitrogén-visszatartási folyamat túl bizonytalan ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni, meg kell állapítani, hogy a Svéd Királyság megjegyezte, hogy az érzékeny parti vizeken az egyes agglomerációk kibocsátásainak kiszámítása az agglomerációnak az egyénileg kiszámolt visszatartással összesített tényleges kibocsátásain alapul. A használt módszer magában foglalja a különböző folyókban lévő nitrogéntartalom tényleges mérésének eredményeit, és a számítások rendszerint tíz évig tartó időszakban elvégzett mérésekből álló programon alapulnak. Ebből következik, hogy e számítások figyelembe veszik azt a nitrogént is, amely visszakerült a vízbe, ezen eredmény tehát nettó visszatartást tükröz, ami a nitrogén összességét magában foglalja, beleértve a korábban befogott majd újból elengedett nitrogént is.

99 Meg kell állapítani továbbá, hogy a 2003. évi jelentés maga is elismeri, hogy a természetes visszatartás jogszabály szerint elismert lehetőség.

100 Végül emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a jelen ítélet 47. pontja megállapítja, megfelelő okozati összefüggésnek kell fennállnia a kibocsátások és az érzékeny területek szennyezése között. Ezért, bár a tulajdonképpeni Balti-tenger vizein többek között a nitrogén miatt eutrofizáció megy végbe, mindaddig, amíg a Bizottság nem bizonyította, hogy a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek nitrogénkibocsátásai, amelyek magába a Balti-tengerbe ömlenek, hozzájárulnak e tenger eutrofizációjához, a nitrogén harmadlagos kezelését nem kell megkövetelni ezen telepek egyike esetében sem.

101 Egyebekben, amint azt a főtanácsnok az indítványa 82. pontjában megállapította, a 91/271 irányelv I. mellékletének 2. táblázata a harmadlagos kezelés keretében nem teljes kezelést követel meg, hanem a nitrogént illetően olyan csökkenést, amely a 10 000 és 100 000 LE közötti agglomerációk esetében lehetővé teszi vagy a 15 mg/l-es norma, vagy a 70-80%-os minimális csökkentési százalék elérését. Az arra érzékeny vizekbe történő közvetett nitrogénkibocsátás tehát csak akkor vonja maga után a nitrogén csökkentésére vonatkozó kötelezettséget valamely szennyvíztisztító telep esetében, ha a települési szennyvízben lévő nitrogén több mint 30%-a eléri ezeket az érzékeny vizeket.

102 Dönteni kell tehát arról, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a szóban forgó telepek kibocsátásai nem felelnek meg ezen előírásoknak.

103 Elöljáróban - amint azt a Svéd Királyság megállapítja - e tagállam területén számos tó és folyó található. A Svéd Királyság továbbá hozzáfűzte, hogy nagyon hosszú idő telik el, mielőtt a nitrogén, amely a hidraulikai rendszerbe kerül, eléri a partot, a kibocsátásokban lévő nitrogén elkülönülésének természetes folyamata tehát sokáig tart. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a svéd terület természetes jellemzői úgy tűnik, elősegítik a nitrogén-visszatartást.

104 Egyrészt a Svéd Királyság azt állította, anélkül hogy a Bizottság azt vitatta volna, hogy a hagyományos, a szennyezéstől való mechanikus, biológiai és vegyi megtisztításra felszerelt szennyvíztisztító telep mindig végez bizonyos nitrogéneltávolítást, még ha a telep nincs is külön e célból felszerelve. A nitrogéncsökkenés egy ilyen szennyvíztisztító telepen átlagosan 30%. Másrészt a Svéd Királyság által az írásbeli kérdésekre válaszul közölt információkból következik, hogy a 2008-ban végzett számítások szerint nitrogén-visszatartás mértéke 54% a filipstadi, 81% a kumlai, 47% a fleni, 92% a nässjői, 74% a tranåsi, 70% a vimmerbyi és 48% az olofströmi szennyvíztisztító telep esetében.

105 Meg kell állapítani, hogy ilyen körülmények között a Bizottság nem bizonyította, hogy a Svéd Királyság ellenkérelme 4. mellékletében felsorolt telep mindegyike esetében egyrészt a szennyvíztisztító telepek általi nitrogéncsökkentés, másrészt a természetes visszatartás egyesített hatásai nem teszik lehetővé a nitrogéneltávolítás 91/271 irányelv által megkívánt legkisebb mértékének elérését.

106 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította a hivatkozott kötelezettségszegést az említett telepek vonatkozásában.

107 Az előzőből következik, hogy a Svéd Királyság- mivel 1998. december 31-ig nem biztosította, hogy a módosított 2. és 3. mellékletben felsorolt 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek közvetlenül az érzékeny területekre vagy azok vízgyűjtő területeire engedett kibocsátásai megfeleljenek a 91/271 irányelv I. mellékletében előírt vonatkozó követelményeknek - nem teljesítette az említett irányelv 5. cikkének (2), (3) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

108 A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

A költségekről

109 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Bár a Bizottság jogalapjai lényegét tekintve pervesztes lett, mivel a Svéd Királyság nem kérte a költségek viselésére való kötelezését, úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.

110 Az eljárási szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Svéd Királyság - mivel 1998. december 31-ig nem biztosította, hogy az ellenkérelmének a viszonválaszával módosított 2. és 3. mellékletében felsorolt 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeinek közvetlenül az érzékeny területekre vagy azok vízgyűjtő területeire engedett kibocsátásai megfeleljenek az 1998. február 27-i 98/15/EK bizottsági irányelvvel módosított, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv 1. mellékletében előírt vonatkozó követelményeknek - nem teljesítette az említett irányelv 5. cikkének (2), (3) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) Az Európai Közösségek Bizottsága, a Svéd Királyság és a Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.