62002CJ0280_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2004. szeptember 23-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Francia Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 91/271/EGK irányelv - Települési szennyvíz kezelése - 5. cikk (1) és (2) bekezdés és II. melléklet - Az érzékeny területek kijelölésének elmaradása - Az "eutrofizáció" fogalma - Az érzékeny területekre történő kibocsátás szigorúbb kezelése megvalósításának elmaradása. C-280/02. sz. ügy

C-280/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Francia Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - 91/271/EGK irányelv - Települési szennyvizek kezelése - 5. cikk (1) és (2) bekezdés, valamint II. melléklet - Az érzékeny területek kijelölésének elmaradása - Az »eutrofizáció« fogalma - Az érzékeny területekre történő kibocsátásoknál alkalmazandó szigorúbb kezelés megvalósításának elmaradása"

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet - Települési szennyvizek kezelése - 91/271 irányelv - Az eutrofizációra érzékeny területek kijelölése - Eutrofizáció - Fogalom

(91/271 tanácsi irányelv, 2. cikk, 11. pont és 5. cikk, (1) bekezdés)

2. Környezet - Települési szennyvizek kezelése - 91/271 irányelv - A nagy agglomerációk településiszennyvíz-kibocsátásának szigorúbb kezelése - Kihatások

(91/271 tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) és (3) bekezdés valamint I. melléklet, B. szakasz, 3. pont és II. melléklet, A. szakasz, a) pont, második bekezdés)

1. A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamok kötelesek kijelölni azokat a területeket, ahol a szennyvíz kibocsátása jelentősen hozzájárul az eurtofizációhoz vagy annak veszélyéhez.

Az ezen irányelv 2. cikkének 11. pontjában szereplő eutrofizáció fogalmát az irányelv célkitűzésének fényében kell értelmezni, amely túlmutat a vízi ökoszisztémák védelmén és arra irányul, hogy védje az embereket, az állat- és növényvilágot, a földet, a vizet, a levegőt és a tájat minden olyan jelentős káros hatástól, amely az algáknak és a magasabb rendű növények a települési szennyvíz kibocsátása miatti felgyorsult növekedéséből adódik.

Az említett irányelv értelmében vett eutrofizáció megvalósulásához ok-okozati összefüggésnek kell fennállnia egyrészt a tápanyagok feldúsulása és az algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulása, másrészt a növekedés felgyorsulása és a vízben jelenlévő élőlények biológiai egyensúlyának nemkívánatos megbomlása és a vízminőség romlása között. A vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlyának nemkívánatos megbomlását jelentik különösen: az ökoszisztéma biológiai sokféleségének csökkenésével járó, fajokat érintő változások, az alkalmazkodóképes makroalgák tömeges elszaporodása okozta ártalmak, valamint a mérgező vagy ártalmas növényi planktonok túlburjánzása. A vízminőség romlását illetően, ez a kritérium nemcsak az olyan vízminőség-romlásra vonatkozik, amely nagyon káros hatással van az ökoszisztémákra, hanem a víz színének, kinézetének, ízének vagy szagának olyan romlására vagy bármely más megváltozására is, amely megakadályozza vagy korlátozza a víz használatát.

(vö. 16., 19., 23-25. pont)

2. A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, együtt olvasva az I. melléklet B. szakaszának 3. pontjával, úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében előírt kezelés szigorúbb az ugyanezen irányelv 4. cikkében leírtnál, és azokra a települési szennyvizekre vonatkozik, amelyek "gyűjtőrendszerekbe" kerülnek, és 10 000 "lakosegyenértéknél" (LE) nagyobb agglomerációkból származnak. Az említett kezelés többek között azt jelenti, hogy az eutrofizációra érzékeny területekre kibocsátott szennyvizeknek - az említett irányelv II. melléklete, A. szakasza a) pontja második bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel - be kell tartani az I. melléklet 2. számú táblázatában található előírásokat, amelyek szerint a nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy nitrogén eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nem lenne hatása az eutrofizáció mértékére.

(vö. 104-105. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. szeptember 23.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 91/271/EGK irányelv - Települési szennyvizek kezelése - 5. cikk (1) és (2) bekezdés, valamint II. melléklet - Az érzékeny területek kijelölésének elmaradása - Az »eutrofizáció« fogalma - Az érzékeny területekre történő kibocsátásoknál alkalmazandó szigorúbb kezelés megvalósításának elmaradása"

A C-280/02. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

2002. július 30-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli kezdetben: M. Nolin, később: G. Valero Jordana és F. Simonetti, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Francia Köztársaság (képviseli: G. de Bergues, D. Petrausch és E. Puisais, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-P. Puissochet, R. Schintgen, F. Macken (előadó) és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a felek által előterjesztett írásbeli észrevételeket,

a főtanácsnok indítványának a 2004. március 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Francia Köztársaság, mivel:

- a Seine-Normandie, a Loire-Bretagne, az Artois-Picardie és a Rhône-Méditerranée-Corse medencéiben bizonyos területeket nem jelölt meg az eutrofizáció szempontjából érzékeny területként, és

- nem vetette alá szigorúbb kezelésnek a 10 000 lakosegyenérték (LE) feletti agglomerációkból az érzékeny területekre, illetve az olyan területekre kibocsátott települési szennyvizeket, amelyeket érzékenyként kellett volna kijelölni,

nem teljesítette a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv (HL L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.) 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint II. mellékletéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 1. cikkének értelmében a 91/271 irányelv a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására, valamint egyes ipari szektorok szennyvizének kezelésére és kibocsátására vonatkozik, és célja a környezet megóvása a fent említett szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.

3 A 91/271 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. »települési szennyvíz«: a háztartási szennyvíz vagy a háztartási és ipari szennyvíz illetve csapadékvíz keveréke;

2. »háztartási szennyvíz«: a lakóterületek és szolgáltató üzemek szennyvize, amely főleg emberi anyagcseréből és háztartási tevékenységből származik;

3. »ipari szennyvíz«: minden olyan szennyvíz, amelyet valamely ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására szolgáló helyről bocsátanak ki, és amely nem háztartási szennyvíz és csapadékvíz;

4. »agglomeráció«: olyan terület, ahol a népesség illetve a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék;

5. »gyűjtőrendszer«: olyan vezetékrendszer, amely összegyűjti és elvezeti a települési szennyvizet;

6. »1 LE (lakosegyenérték)«: szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 60 g oxigén/nap;

[...]

8. »másodlagos kezelés«: a települési szennyvíznek általában biológiai tisztítást és utóülepítést magában foglaló vagy más eljárással való tisztítása, amely megfelel az I. melléklet 1. táblázatában megállapított követelményeknek;

[...]

11. »eutrofizáció«: tápanyagoknak, különösen nitrogén-, illetve foszforvegyületeknek a vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához [helyes fordítása: nemkívánatos megbomlásához], és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

[...]".

4 A 91/271 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy "[a] 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációknál az 5. cikkben szereplő kijelölés szerint »érzékeny terület«-nek tekintett befogadó vizekbe kibocsátott települési szennyvíz esetében a tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerek legkésőbb 1998. december 31-ig elkészüljenek".

5 A 91/271/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdése értelmében "[a] tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerekbe vezetett szennyvizet vízbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek vessék alá [...]".

6 A 91/271 irányelv 5. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A (2) bekezdés érdekében a tagállamok 1993. december 31-ig kijelölik az érzékeny területeket, a II. mellékletben megállapított kritériumoknak megfelelően.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a gyűjtőrendszerekbe vezetett települési szennyvizet érzékeny területekre való kibocsátásuk előtt a 4. cikkben leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításnak vessék alá, legkésőbb 1998. december 31-ig, a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden kibocsátott vize esetében.

(3) A (2) bekezdésben leírt települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásának meg kell felelnie az I. melléklet B szakaszának megfelelő követelményeinek. [...]

[...]

(5) Az érzékeny területek vízgyűjtő területein elhelyezkedő és azok szennyezéséhez hozzájáruló települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira a (2), (3) és (4) bekezdés vonatkozik.

[...]"

7 A 91/271 irányelv II. melléklete, amelynek címe "Az érzékeny és kevésbé érzékeny területek kijelölésének kritériumai", az "Érzékeny területek" című A. szakaszában a következőket írja elő:

"A víztestet érzékeny területnek kell tekinteni, ha az alábbi csoportok valamelyikébe tartozik:

a) eutróf állapotú, vagy megelőző intézkedések híján a közeli jövőben eutróffá váló természetes édesvizű tavak, más édesvizű víztestek vagy torkolati- és parti vizek.

Az alábbi elemeket kell figyelembe venni annak megfontolásakor, hogy milyen tápanyagot kell csökkenteni további kezelés során:

i. tavak, valamint folyók, amelyek olyan tavakba/tározókba/zárt öblökbe ömlenek, amelyekben kicsi a vízcsere, és ezáltal bekövetkezhet a tápanyagok feldúsulása. Ezeken a területeken gondoskodni kell a foszfor eltávolításáról, kivéve ha bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére. Nagy agglomerációkból származó vízkibocsátás esetén a nitrogén eltávolítását is meg kell fontolni;

ii. gyenge vízcseréjű torkolatok, öblök és más parti vizek, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül. Ezeken a területeken a kisebb agglomerációk kibocsátásainak általában nincs nagy jelentősége, de nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor és/vagy nitrogén eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére

[...]".

8 A 91/271 irányelv I. melléklete B szakaszának 1) pontja előírja, hogy "a települési szennyvíztisztító telepek a II. melléklet A szakaszának a) pontjában megjelölt, eutrofizációnak kitett érzékeny területekre történő kibocsátásainak ezenfelül ki kell elégíteniük a 2. táblázat követelményeit is". Az említett táblázat határozza meg a foszfor és a nitrogén maximális koncentrációját és/vagy minimális csökkentésének százalékarányát.

A pert megelőző eljárás

9 A francia hatóságokkal a 91/271 irányelv francia jogba történő átültetése tárgyában folytatott több levélváltást követően a Bizottság, mivel úgy vélte, hogy az átültetés nem volt teljes, 1999. október 22-én levélben felszólító levelet intézett a francia kormányhoz, és különösen azt rótta fel neki, hogy nem teljes mértékben jelölte ki az érzékeny területeket, ugyanis a Seine-Normandie, az Artois-Picardie, a Loire-Bretagne és a Rhône- Méditerranée-Corse medencéiben nem jelölt ki minden eutrofizált víztestet, valamint hogy az érzékeny területeken, illetve azokon a területeken, amelyeket ilyenként kellett volna kijelölni, elmulasztotta a települési szennyvíz szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítását.

10 Mivel a francia hatóságok által adott magyarázatokat nem találta kielégítőnek, a Bizottság 2001. április 10-én indokolással ellátott véleményt intézett a Francia Köztársasághoz.

11 Mivel a francia hatóságok által adott válasz nem győzte meg, a Bizottság e kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

Az érzékeny területek nem teljes körű kijelölésén alapuló első kifogásról

Az eutrofizáció fogalmáról

12 Mivel a Bizottság és a francia kormány nem értett egyet a 91/271 irányelv 2. cikkének 11. pontjában szereplő fogalommeghatározás hatálya tekintetében, előzetesen pontosítani kell az eutrofizáció ezen irányelv értelmében vett fogalmát.

13 Amint az 1. cikkének második bekezdéséből következik, a 91/271 irányelv célja a környezet megóvása a szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.

14 Ezt az irányelvet az EK-Szerződés 130s. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 175. cikk) alapján fogadták el, amelynek célja, hogy megvalósítsa az EK-Szerződés 130r. cikkének (jelenleg, módosítást követően, EK 174. cikk) célkitűzéseit. Ez utóbbi cikk értelmében a Közösség környezetpolitikája hozzájárul a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, valamint az emberi egészség védelméhez.

15 Ez a politika így azt célozza, hogy megelőzze, csökkentse vagy megszüntesse az emberi tevékenységnek az állat- és növényvilágra, a földre, a vízre, a levegőre és az éghajlatra, a tájra és a különleges érdeklődésre számot tartó helyekre, valamint az emberi egészségre és az emberek életminőségére kiható negatív következményeit. Ezt a politikát az egyes területeken különösen a következő irányelvek valósították meg: az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.); az 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel (HL L 73., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 151. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.); valamint a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv (HL L 375., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 68. o.).

16 A 91/271 irányelv ezért túlmutat a vízi ökoszisztémák védelmén, és arra irányul, hogy védje az embereket, az állat- és növényvilágot, a földet, a vizet, a levegőt és a tájat minden olyan jelentős káros hatástól, amely az algáknak és a magasabb rendű növények a települési szennyvíz kibocsátása miatti felgyorsult növekedéséből adódik.

17 Az eutrofizációnak a 91/271 irányelv 2. cikkének 11. pontjában szereplő fogalmát e célkitűzés fényében kell értelmezni.

18 E rendelkezés alapján az eutrofizációt négy kritérium együttes megléte jellemzi:

- tápanyagoknak, különösen nitrogén-, illetve foszforvegyületeknek a vízben való feldúsulása;

- az algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulása;

- a biológiai egyensúly nemkívánatos megbomlása;

- a szóban forgó víz minőségének romlása.

19 Emellett a 91/271 irányelv értelmében vett eutrofizáció megvalósulásához ok-okozati összefüggésnek kell fennállnia egyrészről a tápanyagok feldúsulása és az algák és a magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulása, másrészről a növekedés felgyorsulása és a vízben jelenlévő élőlények biológiai egyensúlyának nemkívánatos megbomlása és a vízminőség romlása között.

20 A harmadik kritériumot illetően a francia kormány előadja, hogy egyetlen növényfaj tömeges elszaporodása nem elegendő a biológiai egyensúly megbomlásának megállapításához, ameddig a vízben előforduló más élőlények egyensúlya nem bomlott meg.

21 Amint az az Institut français de recherche pour l'exploitation de la mer (Francia Tengerhasznosítási Kutatóintézet, a továbbiakban: IFREMER) 2001. januári, "A tengervizek és az édes-sós vizek eutrofizációja Európában, és különösen Franciaországban" című jelentéséből (a továbbiakban: a 2001-es IFREMER-jelentés), valamint az Environmental Resources Management (a továbbiakban: ERM) "Criteria used for the definition of eutrophication in fresh and marine/coastal waters" című, 2000. áprilisi jelentéséből - amelyeket a Bizottság nyújtott be - kiderül, hogy egy vízi ökoszisztéma egyensúlya a benne előforduló különböző fajok egymás közötti, illetve a fajok és a környezet közötti komplex kölcsönhatás eredménye. Egy bizonyos algafaj vagy más növényfaj tömeges elszaporodása önmagában is a vízi ökoszisztéma egyensúlyának megbomlását, következésképpen a vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlyának megbomlását jelenti még akkor is, ha a többi faj stabilitása megmaradna. Tekintve, hogy a növényfajok egymás között versengenek a tápsókért és a fényenergiáért, ha egy vagy több növényfaj tömegesen elszaporodik azáltal, hogy a többi alga és vízinövény növekedéséhez szükséges erőforrásokat monopolizálja, akkor az legtöbbször - ha nem is mindig - a többi faj visszaszorulásához vezet.

22 A harmadik kritérium azonban azt is megköveteli, hogy a vízben előforduló élőlények egyensúlyának megbomlása "nemkívánatos" legyen. Abban a mértékben, amennyiben - amint ez a jelen ítélet 16. pontjából adódik - a 91/271 irányelv által elérni kívánt célkitűzés túlmegy a vízi ökoszisztémák védelmén, ezt a nemkívánatos jelleget ott is megállapítottnak kell tekinteni, ahol nem csak az állat- és növényvilág szenved jelentős károsodást, hanem az ember, a föld, a víz a levegő vagy a táj is.

23 Ezért a vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlyának nemkívánatos megbomlását jelentik különösen: az ökoszisztéma biológiai sokféleségének csökkenésével járó, fajokat érintő változások, az alkalmazkodóképes makroalgák tömeges elszaporodása okozta ártalmak, valamint a mérgező vagy ártalmas növényi planktonok túlburjánzása.

24 A negyedik kritérium, a francia kormány elemzésével ellentétben, nemcsak az olyan vízminőségromlásra vonatkozik, amely nagyon káros hatással van az ökoszisztémákra, hanem a víz színének, kinézetének, ízének vagy szagának olyan romlására vagy bármely más megváltozására is, amely megakadályozza vagy korlátozza a víz idegenforgalmi, halászati, haltenyésztési, valamint kagylók gyűjtése és tenyésztése, ivóvíznyerés vagy ipari létesítmények hűtése céljából történő használatát.

25 Figyelemmel a közösségi törvényhozó által elérni kívánt célkitűzésre - ami nem más, mint a környezetnek a települési szennyvíz kibocsátásából következő káros hatások elleni védelme - a tagállamoknak a 91/271 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettsége csupán abból áll, hogy kijelöljék azokat a területeket, ahol az ilyen szennyvíz kibocsátása jelentősen hozzájárul az eutrofizációhoz vagy annak veszélyéhez (lásd értelemszerűen a 91/676/EGK irányelv tekintetében a C-293/97. sz., Standley és társai ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet [EBHT 1999, I-2603. o.] 35. pontját).

Az első kifogás tárgyáról

26 A Bizottság keresetében említett minden egyes terület vonatkozásában ellenőrizni kell, hogy nem kellett volna-e eutrofizációra érzékeny területként kijelölni.

27 A 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontjának megfelelően eutrofizációra érzékeny területként kell kijelölni a természetes édesvizű tavakat, a más édesvizű víztesteket vagy torkolati- és parti vizeket, amelyek "eutróf állapotú[ak], vagy megelőző intézkedések híján a közeli jövőben eutróffá vál[hatnának]".

28 A francia kormány előadja, hogy a felszólító levél csak a bizonyított eutrofizációra vonatkozott, és hogy a Bizottság az indokolással ellátott véleményben és a keresetben ugyan megemlítette az eutrofizáció veszélyét, de az egyes területekre vonatkozóan nem vont le következtetéseket. A Bizottság tehát, amikor válaszában arra az eredményre jut, hogy e területek eutrofizációja ugyan nem bizonyított, de e területek legalábbis ki vannak téve az eutrofizáció veszélyének, túlmegy mind pert megelőző eljárás során, mind a keresetében kifejtett jogalapokon.

29 E tekintetben a Bizottság által a tagállamhoz intézett felszólító levél és az azt követő, indokolással ellátott vélemény az állandó ítélkezési gyakorlat szerint behatárolják a jogvita tárgyát, amelyet ezután nem lehet kiterjeszteni. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és a keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyek a pert megelőző eljárást kezdeményező felszólító levélben szerepelnek (a C-365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7773. o.] 23. pontja, és a C-229/00. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5727. o.] 44. pontja).

30 A fenti követelmény azonban nem mehet olyan messzire, hogy a felszólító levélben kifejtett kifogásoknak, az indokolással ellátott vélemény rendelkező részének és a keresetlevélben foglalt kérelmeknek minden esetben teljesen meg kell egyezniük, amennyiben a jogvita tárgyát nem terjesztették ki, vagy nem módosították (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 25. pontja és a Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 46. pontja).

31 A jelen esetben a Bizottság - azáltal, hogy első ízben válaszában kifejtette: még ha a keresetében említett területek nem is minősülnek eutróf területeknek, azokat akkor is eutrofizációra érzékeny területekként kellett volna kijelölni, hiszen a közeljövőben eutróffá válhatnak - nem terjesztette ki, és nem is módosította a kereset tárgyát, amely nem más, mint hogy bizonyos víztesteket elmulasztottak eutrofizációra érzékeny területként kijelölni, annak ellenére, hogy a 91/271 irányelv II. melléklete A. részének a) pontja értelmében mind az eutróf, mind a közeli jövőben eutróffá válás lehetőségét magukban hordozó területeket érzékeny területként kell kijelölni.

A Seine-Normandie-medence

- A Szajna-öböl

32 Vitathatatlan, hogy a Szajna öblében lévő vizekben egyrészt a tápanyagok, különösen az egyre növekvő mennyiségben bekerülő nitrogénvegyületek feldúsulása, másrészt az algák és magasabb rendű növények felgyorsult szaporodása tapasztalható (lásd a C-258/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. június 27-én hozott ítélet [EBHT I-5959. o.] 64. pontját).

33 A Bizottság által bemutatott valamennyi jelentés és tanulmány - különösen a Philippe Cugier által a Caeni Egyetemen 1999-ben megvédett, "Modélisation du devenir à moyen terme dans l'eau et le sédiment des éléments majeurs (N, P, Si) rejetés par la Seine en baie de Seine" [A Szajna által a Szajna öblében lerakott főbb elemeknek (N, P, Si) a vízben és az üledékben történő fejlődésének középtávú modellje] című doktori értekezésben kifejtett ökológiai modellre vonatkozó tanulmány - azt a következtetést vonja le, hogy ok-okozati összefüggés van a Szajna öblébe jutó tápanyagok mennyisége és relatív aránya, valamint a növényi planktonok e területen minden évben megfigyelhető virágzása között.

34 Ami a francia kormánynak azt az érvét illeti, hogy P. Cugier dolgozata egy tökéletlen 3D-s ökológiai modellen alapul, emlékeztetni kell arra, hogy a Közösség környezetvédelmi politikája az EK 174. cikk értelmében az elővigyázatosság elvén alapul. Jelen esetben, a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatok alapján, a Szajna öblébe bekerülő tápanyagok és a növényi planktonoknak a területen tapasztalható felgyorsult elszaporodása közötti okozati összefüggés valószínűségi foka elegendő a 91/271irányelvben lefektetett környezetvédelmi intézkedések megköveteléséhez - feltéve hogy az eutrofizáció egyéb kritériumai is teljesülnek.

35 A francia kormány vitatja, hogy a Szajna öblében tapasztalható növényi planktonok képződése a vízben előforduló élőlények egyensúlyának nemkívánatos megbomlásához vezet.

36 Ami a fenti érvet illeti, a Bizottság által bemutatott valamennyi tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy a területen a Dinophysis nemzetséghez tartozó, DSP-mérget (DSP: Diarrheic Shellfish Poisoning, azaz puhatestűek okozta hasmenés) termelő növényi planktonok tömeges elszaporodása tapasztalható, amely planktonok hajlamosak felhalmozódni a kagylókban, és az emberre is veszélyesek, ha az ember elfogyasztja e kagylókat. 1990 és 1999 között a Dinophysis nemzetség jelentős, a méreganyagoknak a kagylókban történő felhalmozódásához elégséges mértékű koncentrációit figyelték meg az öböl egész területén, de különösen a központi részen; a fenti időszakban az öböl nyugati részén 2-6 alkalommal, míg az öböl központi és keleti részén 7-10 alkalommal tapasztalták a Dinophysis jelenlétét (2001-es IFREMER-jelentés). E tömeges elszaporodások "az elmúlt pár évben Courseulles (Calvados) és Dieppe (Seine-Maritime) között fokozódni látszanak, s miattuk időről időre el kell rendelni a kagylók gyűjtésének tilalmát" (schéma directeur d'aménagement et de gestion des eaux du bassin Seine-Normandie [A Seine-Normandie-medence vízügyi fejlesztési és gazdálkodási terve], a továbbiakban: SDAGE Seine-Normandie).

37 Ezen felül egy másik növényiplankton-faj, a Phaeocystis is "tömeges szaporodásnak indult az utóbbi néhány évben Seine-Maritime és Calvados bizonyos területein", és bár ez a faj nem mérgező, mégis "eliszaposodáshoz [vezet] és csökkenti a partvidék idegenforgalmi vonzerejét" (SDAGE Seine-Normandie). A Phaeocystis nevű növényi plankton jelentős koncentrációja - mint ismeretes - a víz felszínét beborító nyálkás habot képez, amely lerakódik a parton vagy eltömíti a halászhálókat.

38 Amint a jelen ítélet 23. pontjában rámutattunk, egy ilyen, a növényiplankton-közösség szerkezetének - a benne előforduló mérgező, illetve veszélyes fajok jelenlétének megerősödésében jelentkező - változása kimeríti a vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlya nemkívánatos megbomlásának tényállását. A francia kormány álláspontjával ellentétben e változás, noha leginkább az öböl központi és keleti részét érinti, kiterjed a Szajna-öböl egészére.

39 A Szajna öblének partvidékén a kagylók gyűjtésével kapcsolatban a Dinophysis nevű növényi plankton, illetve az idegenforgalmi tevékenységekkel kapcsolatban a Phaeocystis nevű növényi plankton okozta korlátozások és zavarok szintén az öböl vízminőségének romlását mutatják.

40 A Szajna-öböl legnagyobb vízhozamú folyója, a Szajna által a tengerbe szállított nitrogénmennyiség negyven százaléka települési eredetű (1999 februári ERM-jelentés, amelynek címe: "Verification of vulnerable zones identified under the nitrate directive and sensitive areas identified under the urban waste water treatment directive" [A nitrátszennyezésről szóló irányelv értelmében veszélyeztetett területként kijelölt, valamint a települési szennyvízkezelésről szóló irányelv értelmében érzékeny területként kijelölt területek felülvizsgálata], a továbbiakban: 1999-es ERM-jelentés). A francia kormány azt állítja, hogy 2000-ben a nitrogén-kibocsátásnak csupán 28%-a volt települési eredetű, ám egyetlen dokumentumot sem szolgáltat állításának alátámasztására. Ráadásul a Bizottság még abban az esetben is jogosan vonná le a következtetést, miszerint a települési szennyvíz-kibocsátás jelentős mértékben hozzájárul a Szajna-öböl vizének eutrofizációjához, ha feltételezzük, hogy ez az arány nem 40%, hanem 28%.

41 A francia kormány emellett azzal is érvel, hogy P. Cugier dolgozatában viszonylagosnak értékeli a nitorgén- és foszforbevitel csökkentésére szolgáló műszaki intézkedések lehetőségét. A dolgozatnak a Bírósághoz benyújtott kivonatában azonban nem található semmi, ami alátámasztaná ezt az állítást. Mindettől függetlenül, amint a Bizottság helyesen rámutatott, az eutrofizációra érzékeny területek kijelölése idején a települési eredetű tápanyagbevitel csökkentésének megvalósíthatósága még nem vetődött fel kérdésként.

42 Következésképpen a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a Szajna-öböl a 91/271 irányelv értelmében eutróf állapotú, és hogy e területet eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

- A Szajna és a Szajnának a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakaszának mellékfolyói

43 A Bizottság által előterjesztett jelentések és tanulmányok azt mutatják, hogy a Szajnának a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakaszán a növényi planktonok túlburjánzása tapasztalható.

44 Az ilyen tömeges elszaporodások idején "[e]lőfordulhat, hogy a növényi planktonokból álló biomassza [...] több oxigént fogyaszt, mint amennyit termel", tehát "[a] növényi planktonok elhalása oxigénhiányhoz vezet" (document "Seine-Aval 2: L'analyse et la gestion environnementales" [a "Seine-Aval 2: Környezetelemzés és igazgatás" című dokumentum]). A Szajna torkolatának oxigénvesztesége eredményeképpen "egy csaknem 50 km-re kiterjedő, oxigénhiányos terület jött létre", amely "számos használatra, a felsőbbrendű szervezetek számára pedig teljesen alkalmatlanná teszi a vizet", és "az év csaknem hat hónapjában áthatolhatatlan akadályt képez a vándorhalak, például a lazac vagy az angolna számára" (étude "Programme scientifique Seine-Aval: L'oxygène" [a "Seine-Aval tudományos program: az oxigén" című tanulmány]).

45 A fenti jelenségek világosan mutatják, hogy nemkívánatos mértékben megbomlott a vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlya, illetve romlott a vízminőség.

46 A francia kormány által felhozott körülmény, miszerint a Poses-Honfleur szakaszon a foszforbevitel nagyon jelentős csökkentése éves átlagban csak igen kismértékben növelte az oxigén arányát, nem mérvadó. Ezen időszak alatt ugyanis folyamatosan nőtt a nitrogénbevitel.

47 A fenti körülmények ismeretében a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a Szajnának a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakasza a 91/271 irányelv értelmében eutróf állapotú, és hogy e területet eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

48 Ami viszont a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakaszon a Szajnába ömlő vízfolyásokat illeti, a Bizottság csupán a SDAGE Seine-Normandie-ra hivatkozik, amely megállapítja, hogy "[a Seine-Normandie-medence] fő folyóin tavasszal és nyáron »algavirágzás« tapasztalható", valamint "bizonyos időszakokban számos kisebb vízfolyást magasabbrendű növényzet, szálas algák vagy tengerfenéken élő kovamoszatok lepnek el", ám arra nézve, hogy az eutrofizáció harmadik és negyedik kritériuma is teljesülne, semmiféle tudományos bizonyítékot nem szolgáltat.

49 A Bizottság tehát nem bizonyította, hogy a Szajnának a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakaszának mellékfolyói a 91/271 irányelv értelmében eutróf állapotúak, illetve a közeljövőben ilyenné válhatnak.

Az Artois-Picardie-medence

- Az Artois-Picardie-medence parti vizei

50 A Bizottság által előterjesztett jelentések együttesen azt mutatják, hogy az Artois-Picardie-medence parti vizeiben egyrészt feldúsultak a tápanyagok, másrészt csaknem minden évben jelentős növényi plankton-termelődés tapasztalható (az 1997. decemberi IFREMER-jelentés, illetve az Agence de l'Eau Artois-Picardie [Artois-picardie-i Vízügyi Hatóság] 1999. októberi jelentése Nord-Pas-de-Calais, illetve Picardie partjainál található tápanyagok regionális nyomon követéséről, valamint a 2001-es IFREMER-jelentés).

51 Az Artois-Picardie parti vizeiben "tápanyagok (alapvetően nitrátok, foszfátok és szilikátok) időszakos ciklusa figyelhető meg, amely szorosan kapcsolódik a növényi planktonok főbb fajainak fejlődési ciklusához" (2001-es IFREMER-jelentés). Tehát a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatok fényében - a francia kormány állításával ellentétben - bizonyítottnak tekintendő, hogy ok-okozati összefüggés van az Artois-Picardie parti vizeiben tapasztalható tápanyagok feldúsulása és a megfigyelt növényiplankton-termelődés között.

52 Az Artois-Picardie-medencében "[j]elentős az ipari és háztartási terhelés (a népsűrűség az országos átlagnak több mint háromszorosa)" (az Agence de l'Eau Artois-Picardie dokumentuma). Azt is meg kell állapítani, hogy a települési szennyvízkibocsátás jelentős mértékben hozzájárul a medencében található vizek, különösen a parti vizek eutrofizációjához; ezt a tényt egyébként még a francia kormány sem vitatja.

53 Artois-Picardie teljes partvidékét, amelybe Dunkerque, Boulogne-sur-Mer és Calais is beletartozik, áprilistól májusig szinte minden évben elárasztja a Phaeocystis nevű növényi plankton, s ez a "rendkívüli ökológiai jelenség" "a víz színének megváltozásával, időnként pedig a parton érzékelhető émelyítő szaggal" jár együtt, továbbá "a víz nyálkássá változik, és feltehetőleg ez okozza a parton tapasztalható látványos hablerakódást" (2001-es IFREMER-jelentés).

54 Ezenfelül a Somme-öböl területét az eutrofizációhoz kapcsolódóan oxigénveszteség is sújtja (2001-es IFREMER-jelentés). Egy 1990-es, az IFREMER által idézett tanulmány szerint a megfigyelt elhullást nagy valószínűséggel az okozza, hogy a víz túl van terhelve szerves anyagokkal, ami időszakos környezeti oxigénhiányhoz vezet. Az IFREMER szerint az Északi-tenger más szakaszain is megfigyelték már, hogy a Phaeocystisnek az Artois-Picardie parti vizeiben tapasztalthoz hasonló virágzása drámai következményekkel jár a tengerfenéki és nyíltvízi ökológiai rendszerek szerkezetére és működésére nézve. A francia kormány ugyan azzal érvel, hogy egy, az IFREMER által az Agence de l'Eau Artois-Picardie számára készített jelentés rámutat: a kagylóhéjúak vagy halak pusztulását soha nem hozták összefüggésbe a Phaeocystis Somme-öbölbeli virágzásával, ám a kérdéses dokumentumot nem mutatta be.

55 Ha a növényi planktonok közösségének szerkezete úgy módosul, hogy erőteljesebbé válik egy, a Phaeocystishez hasonló faj jelenléte, amely bár nem mérgező, de annál nem kevésbé káros, az a vízben előforduló élőlények egyensúlyának nemkívánatos megbomlását jelenti, és nem csak a Somme-öbölben, hanem végig Artois-Picardie teljes partvidékén.

56 A víz színének, szagának és állagának változása, amely nyilvánvalóan kedvezőtlen hatással van az idegenforgalmi tevékenységekre, ráadásul károsan befolyásolja a halászati tevékenységeket is, a vízminőség romlását jelenti.

57 A Bizottság tehát joggal állapította meg, hogy a 91/271 irányelv értelmében Artois-Picardie parti vizeinek összessége eutróf állapotú, és hogy e vizeket eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

- Az Artois-Picardie-medence kontinentális vizei (a csatornázott Aa/Escaut és a belga határ közötti vízföldrajzi hálózat, a Scarpe Arras alatti szakasza, a Lens-csatorna Lens alatti része és a Somme teljes egészében)

58 Keresete alátámasztására a Bizottság több, az Agence de l'Eau Artois-Picardie által készített dokumentumot is benyújtott. Ezekből kiderül, hogy "[a] vízminőség utóbbi években megfigyelhető, a nagy nitrogén-, s legfőképpen foszformennyiséggel összefüggő javulása kedvez a növények - mind a növényi planktonok és a szálas algák, mind a makrofiták (békalencse, vízililiom, tavirózsa stb.) - elterjedésének", továbbá hogy "e növények elterjedése számtalan kellemetlenségeket okoz, amelyek közül a leggyakoribb a víz elszíneződése, különböző szagok keletkezése, a víz folyásában keletkező zavarok, és legfőképpen a halak tömeges fulladásos pusztulása", valamint hogy "a növények túlzott jelenléte esztétikai kellemetlenségekhez és szagok keletkezéséhez vezet, zavarja a kis vízi járművek forgalmát és eltömíti az ivóvíznyeréshez használt szűrőket".

59 Az is világos, hogy az Artois-Picardie-öböl vízfolyásai a többi régióbeliekhez képest hátrányt szenvednek először is mivel "jelentős az ipari és háztartási terhelés (a népsűrűség az országos átlagnak több mint háromszorosa)", másodszor pedig mert "a vízfolyások vízhozama túl alacsony az összes termelődő szennyeződés elszállításához", és "folyási sebességük [...] is alacsony: gyenge oxigénellátás, eliszaposodás, halszaporodás hiánya és az állatvilág elszegényedése [jellemzi őket]".

60 A francia kormány ennek ellenére állítja, hogy az Artois-Picardie-medence vízfolyásaiban nem figyelhető meg sem a vízáramlás változása, sem pedig a vízi növényzet és állatvilág, különösen a halnevelő populációk károsodása. Nézete szerint a Bizottság által idézett dokumentumok a nagyközönség számára készültek ismeretterjesztő céllal, következésképpen nem eléggé árnyaltak, tehát nem alkalmasak arra, hogy a Bizottság állításait igazolják.

61 E tekintetben rá kell mutatni, hogy bár a jelen ítélet 58. és 59. pontjában hivatkozott dokumentumok egyike kifejezetten említi, hogy a Somme felső szakaszának tavain és az Aa folyó deltájának csatornáin eutrofizáció tapasztalható, e fogalmat úgy határozza meg, mint "tápanyagok feldúsulása [...], amely növények tömeges elszaporodásához vezethet", tehát a dokumentumból nem derül ki, hogy az említett vizek esetében teljesül-e az eutrofizáció harmadik és negyedik kritériuma.

62 Ami a többi dokumentumot illeti, lehetetlen belőlük megállapítani, mely folyó vagy csatorna eutróf állapotú, illetve válhat eutróffá. Ráadásul nem mindig tesznek különbséget a közt, ami kifejezetten a vízrajzi hálózat esetleges eutrofizációjának következménye és a közt, ami általában a szennyezés következménye, ahol a szennyezés nem korlátozódik a tápanyagok bekerülésére.

63 A Bizottság láthatólag főként a felszólító levélben és az indokolással ellátott véleményben hivatkozott 1999-es ERM-jelentésre alapozza nézetét, miszerint a kérdéses vízrajzi hálózat egy részét elmulasztották kijelölni, de meg kell állapítani, hogy a jelentésnek az Artois-Picardie- medencére vonatkozó részét nem bocsátották a Bíróság rendelkezésére.

64 A Bizottság által bemutatott dokumentumok fényében tehát semmi nem indokolja, hogy a Bizottság kifogásában az Artois-Picardie-medence bizonyos vízfolyásait megemlítette, másokat pedig nem. Ráadásul első kifogásának alátámasztására nem hivatkozott egyetlen, az Artois-Picardie-medencére vonatkozó dokumentumra sem, amelyet a francia kormány a jelen eljárás során bemutatott.

65 Következésképpen a Bizottság nem bizonyította, hogy az Artois-Picardie-medence kontinentális vizei, amint ezeket keresetében meghatározta, a 91/271 irányelv értelmében eutróf állapotúak volnának, illetve a közeljövőben azzá válhatnának.

A Loire-Bretagne-medence

- A Vilaine öble

66 A 2001-es IFREMER-jelentés kimutatja, hogy a Vilaine öble a francia tengerpart legeutrofizáltabb szakasza. A területet egyrészt alacsony oxigéntartalomra utaló súlyos jelenségek, sőt oxigénhiány jellemzik, ami a nagy mennyiségű, növényi planktonokból álló biomassza növekedésének és ezt követő bakteriális bomlásának következménye, s ami a halak és tengerfenéki gerinctelenek nagyarányú pusztulását okozhatja. Másrészt az öböl három területét potenciális makroalga-túlburjánzási helyszínként ("zöld árapály") sorolták be, és e három területen 1997 és 1999 között - a tanulmány által felölelt időszakban - legkevesebb egy alkalommal megfigyelték az említett jelenséget.

67 A francia kormány nem vitatja, hogy a Vilaine folyó által szállított, települési eredetű tápanyagok, különösen a nitrogén bekerülése fontos szerepet játszik az öböl eutrofizációjában.

68 A francia kormány azzal érvel, hogy a Vilaine vízgyűjtő medencéjét már eutrofizációra érzékeny területnek minősítette, s ennek következtében valamennyi, 10 000 lakosegyenértéket meghaladó, szennyvizét a medencébe bocsátó agglomerációra vonatkoznak a 91/271/EGK irányelv rendelkezései. Mivel egyrészt nincs olyan, 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomeráció, amely szennyvizét közvetlenül az öbölbe eresztené, másrészt - a Bizottság állításával ellentétben - a Loire folyó hozadékénak nincs hatása az öbölre, nincs jelentősége annak, hogy a Vilaine öblét eutrofizációra érzékeny területként jelölik-e ki, következésképpen a francia kormány úgy véli, nem követett el kötelezettségszegést.

69 Ami a fenti érvelést illeti, az, hogy a Vilaine folyó vízgyűjtő medencéjét már eutrofizációra érzékeny területként jelölték ki, még akkor sem mentesít az alól, hogy az öblöt eutrofizáltként kell kijelölni, ha nincs olyan, 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomeráció, amely szennyvizét közvetlenül az öbölbe eresztené, és ha a Loire folyó hozadékának - a Bizottság állításával ellentétben - nincs hatása az öbölre. A 91/271 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből - a II. melléklet A. szakaszának a) pontjával együtt értelmezve - az következik, hogy a tagállamok minden eutrofizált víztestet kötelesek érzékeny területként kijelölni.

70 Következésképpen a francia kormány nem teljesítette kötelezettségét, mivel a Vilaine öblét nem jelölte ki a 91/271 irányelv értelmében vett eutrofizációra érzékeny területként.

- A Lorienti-rév

71 A francia kormány nem vitatja, hogy a Lorienti-rév vizei tápanyagban dúsak.

72 A 2001-es IFREMER-jelentés jelzi, hogy 1997 és 1999 között a Lorienti-révben két helyen tapasztaltak minden évben makroalga-túlburjánzást ("zöld árapályt") a homokos tengerpart mentén.

73 Ugyanez a jelentés mutat rá, hogy a bretagne-i partvidék zöld árapályait, amelyek általában májustól augusztusig-szeptemberig tartanak, az Ulva [tengeri saláta] nevű zöldalgáknak a víz tápanyagokban való feldúsulását követő gyors, nagymértékű elszaporodása okozza. Ezek az alkalmazkodóképes algák könnyen leszakadnak a táptalajukról, s ezután ide-oda sodródnak, majd végül kisodródnak a homokos tengerpartra, s gyakran vastagon ellepik a partot. A zöld árapályok nagymértékben zavarják, sőt gyakran lehetetlenné teszik a hagyományos idegenforgalmi tevékenységeket, mint például a fürdőzés, a horgászat, a tengerparti kirándulás, stb. Az idegenforgalmi tevékenységek fenntartása érdekében a helyi önkormányzatok kénytelenek összegyűjteni az algákat.

74 Amint a jelen ítélet 23. pontjában rámutattunk, a makroalgák tömeges elszaporodása a vízben előforduló élőlények biológiai egyensúlyának nemkívánatos megbomlását jelenti. A zöld árapályok - többek között az idegenforgalmi tevékenységekre gyakorolt - negatív hatásai szintén hozzájárulnak a vízminőség romlásához.

75 A francia kormány mindezek ellenére fenntartja, hogy a települési eredetű tavaszi és nyári nitrogénbevitel csak 9,8%-ot tesz ki, tehát a települési szennyvízkibocsátás nem jelentős. A francia kormány azzal érvel, hogy indokolással ellátott véleményében a Bizottság is elismerte, hogy a Saint-Brieuci-öbölbe jutó, városi eredetű nitrogénbevitel, amely az összmennyiség 8,9 %-át teszi ki, nem jelentős, tehát a Lorienti-rév tekintetében is egyértelműen ugyanezt a következtetést kell levonni.

76 Ami a fenti érvelést illeti, az, hogy a Bizottság elismeri: a települési eredetű szennyvizek nem járulnak jelentősen hozzá a Saint-Brieuci-rév eutrofizációjához, a Lorienti-rév érzékeny területként való kijelölése szempontjából lényegtelen, hiszen e két víztest független egymástól.

77 A Bizottság által bemutatott 1999-es ERM-jelentés jelzi, hogy a Lorienti-révbe tavasszal és nyáron - azaz a zöldalgák tömeges elszaporodásának időszakában - bekerülő nitrátmennyiség 9,8%-a települési eredetű, s 374 tonnát tesz ki. A Bizottság tehát megalapozottan következtet arra, hogy a települési szennyvízkibocsátás jelentősen hozzájárul a Lorienti-rév vizeinek eutrofizációjához.

78 Következésképpen a Bizottság joggal állapította meg, hogy a Lorienti-rév a 91/274 irányelv értelmében eutrofizált, és hogy e területet eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

- Az Elorn torkolatának öble, a Morbihani-öböl, a Douarnenezi-öböl és a Concarneaui-öböl

79 A francia kormány nem vitatja, hogy a fenti víztestek tápanyagokban dúsak.

80 A 2001-es IFREMER-jelentés kimutatja, hogy 1997-től 1999-ig, azaz a tanulmány által tárgyalt időszakban, a kérdéses területeken minden évben tapasztaltak zöld árapályokat. A francia kormány is elismeri, hogy a jelenség létezik és jelentősséggel bír a Concarneaui-öbölben.

81 A jelen ítélet 73. és 74. pontjában ismertetett okok miatt a Bizottság tehát bizonyította, hogy az Elorn torkolata, a Morbihani-öböl, a Douarnenezi-öböl és a Concarneaui-öböl eutrofizált.

82 A francia kormány mindezek ellenére állítja, hogy a települési eredetű tápanyagok bevitele nem járul hozzá jelentősen a fenti víztestek eutrofizációjához, tehát nem szükséges őket a 91/274 irányelv értelmében vett érzékeny területként kijelölni.

83 Ami a fenti érvelést illeti, elismert tény, hogy a nitrogénszennyezés itt alapvetően mezőgazdasági eredetű.

84 Ami azonban az Elorn torkolatát illeti, a Bizottság és a francia kormány egyetért abban, hogy a nitrogénbevitel tavasszal és nyáron - azaz a zöldalgák tömeges elszaporodásának időszakában - 21%-ban települési eredetű; az idézett számadatot az 1999-es ERM-jelentés tartalmazza.

85 Ami a Douarnezi-öblöt és a Concarneui-öblöt illeti, a fenti jelentés szerint a települési eredetű, tavaszi és nyári nitrátbevitel aránya 23%-ot, illetve 32%-ot tesz ki. Miután az indokolással ellátott véleményre adott válaszában a francia kormány kijelentette, hogy a Bureau d'études Saunier 1993. augusztusi tanulmánya (a továbbiakban: Saunier-tanulmány) szerint a kérdéses arány 22%, illetve 34%, ellenkérelmében azzal érvelt, hogy egy, a Pôle analytique de l'eau [Vízelemző Központ] számára a CEVA-IFREMER által elkészített tanulmány szerint a Douarnenezi-öbölbe jutó nitrogén és foszfor 90%-a mezőgazdasági eredetű. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdéses tanulmányt nem mutatták be. A Concarneaui-öböllel kapcsolatosan a francia kormány kijelenti, hogy számos tanulmány és mérés (IFREMER, Ceva, DDE, In vivo) nyomán az öbölbe jutó tápanyagok mennyiségét mintegy évi 500 tonnára becsülik, amelyből csak 6,5 tonna (1,3%) származik a concarneau-i szennyvíztisztító telepről. Az említett tanulmányokat és jelentéseket azonban szintén nem mutatták be. Következésképpen az elemzésnél a Bizottság által bemutatott, 1999-es ERM-jelentésben szereplő százalékokat kell alapul venni.

86 A Morbihani-öböllel kapcsolatosan a francia kormány azt állítja, hogy az általa bemutatott Saunier-tanulmány szerint a tavaszi és nyári nitrátbevitelnek csupán 10%-a települési eredetű. A kérdéses tanulmány elemzése azonban nem teszi lehetővé a fenti számadat megerősítését, tehát ismét csak az 1999-es ERM-jelentésben megadott 21%-os adatot kell elfogadni. Egyébként is rá kell mutatni, hogy a Saunier-tanulmány 1993-ban keletkezett, tehát az 1999-es ERM-jelentés frissebb értékelést nyújt a francia parti vizek állapotáról.

87 A Bizottság joggal véli úgy, hogy az algák és más, magasabb rendű növények felgyorsult növekedésének időszakában bekerülő, települési eredetű nitrogénmennyiség, amely az összmennyiség 21, illetve 32%-át teszi ki, jelentős szerepet játszik a kérdés gyűjtővizek eutrofizációjának megjelenésében, fejlődésében és fennmaradásában.

88 Következésképpen a Bizottság joggal állapította meg, hogy az Elorn torkolatának öble, a Morbihani-öböl, a Douarnenezi-öböl és a Concarneaui-öböl a 91/274/EGK irányelv értelmében eutrofizált, és hogy eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni őket.

- A Sèvre Niortaise

89 A Bizottság válaszában visszavonta az e területre vonatkozó első kifogását.

A Rhône-Méditerranée-Corse-medence

- A Vistre

90 A Bizottság azt állítja, hogy a Vistre folyó Nîmes alatti szakasza eutrofizált, és hogy eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

91 A francia kormány elismeri, hogy a kifogás megalapozott, és kijelenti, hogy a Vistre folyóval kapcsolatos, elszigetelt problémát - amely csak a nîmes-i agglomerációból származó kibocsátással áll összefüggésben - 2005. december 31-ig megoldják azáltal, hogy a teljes agglomerációt rákapcsolják az immár kibővített nîmes-ouesti szennyvíztisztító telepre.

92 A francia hatóságoknak tehát a Vistre folyó Nîmes alatti szakaszát eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

- A Thau-tó

93 A felek egyetértenek abban, hogy a Thau-tó vizei tápanyagokban dúsak. Emellett, amint a 2001-es IFREMER-jelentés is megállapítja, "a földközi-tengeri ökológiai rendszerek eutrofizációjának fő forrása nem a mezőgazdaság, hanem a települési eredetű kibocsátás", s ezt a Thau-tó esetében a francia kormány nem is vitatja.

94 Ugyanezen jelentés szerint a Thau-tó jelentős oxigénhiányos jelenségek, ("malaïgues") színtere, s ezek kiváltása "[v]alószínűleg kapcsolatban áll a parton gazdagon jelenlévő algák pusztulásával, amelyet a magas hőmérséklet is fokoz", s amely az ott élő növények és állatok számára mérgezővé teszi a vizet. Hasonló jelenségeket tapasztaltak 1975-ben, 1982-ben, 1983-ban, 1987-ben, 1990-ben és 1997-ben is.

95 Egy 1998-as, "La crise anoxique du bassin de Thau de l'été 1997" ["Oxigénhiányos válsághelyzet a Thau-medencében 1997 nyarán"] címmel megjelent IFREMER-tanulmány (a továbbiakban: 1998-as IFREMER-tanulmány), valamint az IFREMER és a Languedoc-Roussillon régió által kiadott Bulletin du réseau de suivi lagunaire pour l'année 2000 [a tómegfigyelő hálózat 2000. évre vonatkozó tájékoztatója] című hivatalos jelentés alapján azonban a francia kormány álláspontja az, hogy a Thau-tóban az eutrofizációs helyzet az 1970-es évek óta jelentős mértékű javulást mutat. Az elmúlt húsz év során megfigyelt oxigénhiányos válsághelyzeteket már nem a növényeknek a tó eutrofizációjából eredő tömeges elszaporodása okozza, hanem a - a Thau-tóban lévő kagylók igen jelentős tevékenysége következtében termelődött - élő és bomló szervesanyag-állomány még mindig tökéletlen kezelése.

96 Az 1998-as IFREMER-tanulmányból ezzel kapcsolatban világosan kiderül, hogy az 1970-es évek óta a tó körül az emberi eredetű tápanyagok bevitelének csökkentése érdekében tett intézkedéseket követően "a Thau-medence már nem tekintendő eutrofizáltnak".

97 A tanulmány szerint annak ellenére, hogy a Thau-tó vizeiben jelentős a növényi planktonok termelődése, a növényi planktonok itt található fajtái nem mérgezőek, és nem jelentenek akadályt a kagylók, elsősorban az osztrigák felgyorsult növekedési rátájú tenyésztésére nézve. Ráadásul a begyűjtéssel (éti kagylók, osztrigák, stb.) eltávolított nitrogéntartalmú anyagok mennyisége a vízgyűjtő területbe kerülő anyagok mint 60%-át teszi ki. Következésképpen a Thau-tó vizében jelenleg nem tapasztalható a vízben előforduló élőlények egyensúlyának nemkívánatos megbomlása.

98 Ennek ellenére az 1998-as IFREMER-tanulmány rámutat annak veszélyére, hogy a Thau-tóban felléphet a "malaïgue" jelensége, amely oxigénhiánnyal, szulfidtermelődéssel és a területen található élőlények, köztük osztrigák nagyarányú pusztulásával jár. Az utolsó "malaïgue" 1997-ben volt. Amikor e jelenség előfordul, az a vízben előforduló élőlények egyensúlyának nemkívánatos megbomlását és a vízminőség romlását vonja maga után.

99 A francia kormány állításával szemben az 1998-as IFREMER-tanulmányból kiderül, hogy még ha a kagylók tevékenysége folytán létrejött szervesanyag-bevitel hozzá is járul a "malaïgue" kialakulásához - mint ahogy az 1997-ben megtörtént -, e jelenségek kialakulásában fontos szerepet játszik a tóparti makrofiták megjelenése, amelyet a víz tápanyagokban való feldúsulása okoz.

100 Ugyanezen tanulmány szerint nem zárható ki, hogy az 1997-es válsághelyzet idején jellemző rendkívüli időjárási körülményekhez hasonló esetben a jövőben is kialakul a "malaïgue". A Thau-tó körül van "néhány potenciális gócpont a fő vízfolyások bemenetelénél található területeken, különösen a biológiai szennyvíztisztítók vizei által táplált vízfolyásoknál". Ezt erősíti meg a Bulletin du réseau de suivi lagunaire pour l'année 2000 is, amely szerint a Thau-tó egy része (crique de l'Angle) az eutrofizáció tekintetében átlagos állapotú.

101 A Bizottság tehát jogosan állapította meg, hogy - amennyiben nem tesznek megelőző intézkedéseket - a Thau-tó a közeljövőben eutróffá válhat, és hogy a 91/271 irányelv értelmében eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

102 Az 1998-as IFREMER-tanulmány szerint "[a] vízgyűjtő területről származó bevitel [...] szükséges ahhoz, hogy a Thau-medence továbbra is alkalmas legyen a kagylótenyésztésre", mivel "a planktontermelődés csökkenése valószínűleg a kagylótermelés csökkenéséhez vezet[ne]", ami nyilvánvalóan nem lenne kívánatos. A 91/271 irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontjának második bekezdése azonban rendelkezik arról a lehetőségről is, hogy változtassanak az - érzékeny területekre vezetett települési szennyvizek esetében általában alkalmazott - szigorúbb követelményeket kielégítő kezelésen.

103 A fenti megfontolások összessége fényében: a Szajna-öböl, a Szajnának a Szajna és az Andelle összefolyása alatti szakasza, az Artois-Picardie-medence parti vizei, a Vilaine-öböl, a Lorienti-rév, az Elorn torkolatának öble, a Douarnenezi-öböl, Concarneaui-öböl, a Morbihani-öböl, a Vistre Nîmes alatti szakasza és a Thau-tó tekintetében az első kifogás megalapozott.

A második kifogás, amely szerint elmulasztották a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomerációkból az érzékeny területekre kibocsátott települési szennyvizek szigorúbb kezelését

104 A 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a francia hatóságok kötelesek voltak a szükséges intézkedéseket legkésőbb 1998. december 31-ig meghozni, hogy az említett irányelv 4. cikkében előírtnál szigorúbb kezelésnek vessék alá az érzékeny területekre kibocsátott, a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomerációkból a gyűjtőrendszerekbe érkező települési szennyvizet.

105 A 91/271 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése, együtt értelmezve az I. melléklet B. szakaszának 3. pontjával, úgy rendelkezik, hogy ez a szigorúbb kezelés többek között azt jelenti, hogy az eutrofizációra érzékeny területekre kibocsátott szennyvizeknek - igaz, az említett irányelv II. melléklete A. szakasza a) pontja második bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel - be kell tartani az I. melléklet 2. számú táblázatában található előírásokat.

106 A Bizottság először is azzal érvel, hogy a francia kormány a felszólító levélre adott válaszában - azaz 2000. december 12-i levelében - elismerte, hogy az 1998. december 31-i határidő lejártáig 130 agglomerációban, amelyek listáját mellékelte, a települési szennyvíz kezelése nem felelt meg a 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében lefektetett követelményeknek.

107 Viszonválaszában a francia kormány rámutatott, hogy a listán szereplő 130 agglomeráció közül ma már 32 megfelel, sőt közülük 10 (Vichy, Aix-en-Provence, Mâcon, Créhange, Saint-Avold, Bailleul, Aurillac, Montauban, Châtillon-sur-Seine és Gray) már az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta előtt megfelelt a 91/271 irányelv követelményeinek.

108 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy kötelezettségszegés fennállását a tagállamra az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő leteltekor jellemző helyzet alapján kell megítélni (lásd többek között a C-446/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-6053. o.] 15. pontját).

109 Minthogy Vichy, Aix-en-Provence, Mâcon, Créhange, Saint-Avold, Bailleul, Aurillac, Montauban, Châtillon-sur-Seine és Gray települések agglomerációit már az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejárta előtt megfeleltették a követelményeknek, a kifogás esetükben megalapozatlan.

110 Megalapozott viszont a kifogás a francia hatóságok 2000. december 12-i levelében említett többi agglomerációt illetően, ideértve azokat is, amelyeket az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta után feleltettek meg a követelményeknek.

111 A Bizottság azt hozza fel a francia hatóságok ellen, hogy Montpellier agglomerációjának tekintetében, amely nem szerepel a 2000. december 12-i levélhez mellékelt listán, nem teljesítették kötelezettségeiket.

112 A francia kormány az indokolással ellátott véleményre adott válaszában jelzi, hogy Montpellier agglomerációjának települési szennyvizét érzékeny területre bocsátja ki, és hogy csak 2004-ben fejeződnek be azok a munkálatok, amelyek célja, hogy a szennyvízkezelő telepet megfeleltessék a követelményeknek, és egy parttól távol fekvő kivezető nyílást alakítsanak ki. Mivel a francia kormány a Bíróság előtt nem állította, hogy a fenti munkálatokat a vártnál előbb - vagy legalábbis az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta előtt - befejezték volna, Montpellier agglomerációja tekintetében a második kifogás is megalapozott.

113 Végezetül a Bizottság úgy érvel, hogy a francia hatóságoknak biztosítaniuk kellett volna, hogy a 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében lefektetettnél szigorúbb kezelésnek vessék alá a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomerációkból származó és az első kifogásban említett területekre, azaz azokra a területekre kibocsátott szennyvizeket, amelyeket eutrofizációra érzékeny területként kellett volna kijelölni.

114 A francia kormány, amely nem vitatja, hogy a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó agglomerációkból települési szennyvizet bocsátanak a jelen ítélet 103. pontjában említett területekre vagy ezek vízgyűjtő medencéibe, nem állította, még kevésbé bizonyította, hogy az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor e vizeket a 91/271 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében lefektetettnél szigorúbb kezelésnek vetették volna alá.

115 Ezért tehát meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság, mivel:

- nem jelölte ki az eutrofizáció szempontjából érzékeny területként a Szajna öblét, a Szajnának az Andelle és a Szajna összefolyása alatti szakaszát, az Artois-Picardie-medence parti vizeit, a Vilaine öblét, a Lorienti-révet, az Elorn torkolatát, a Douarnenezi-öblöt, a Concarneaui-öblöt, a Morbihani-öblöt, a Vistre Nîmes alatti szakaszát, valamint a Thau-tavat, és

- Vichy, Aix-en-Provance, Mâcon, Créhange, Saint-Avold, Bailleul, Aurillac, Montauban, Châtillon-sur Seine és Gray agglomerációinak kivételével nem vetette alá szigorúbb kezelésnek a francia hatóságok 2000. december 12-i levelében említett agglomerációkból és Montpellier agglomerációjából származó, valamint a Szajna öblének, a Szajnának az Andelle és a Szajna összefolyása alatti szakaszának, az Artois-Picardie-medence parti vizeinek, a Vilaine öblének, a Lorienti-révnek, az Elorn torkolatának, a Douarnenezi-öbölnek, a Concarneaui-öbölnek, a Morbihani-öbölnek, a Vistre Nîmes alatti szakaszának, valamint a Thau-tónak a 10 000 lakosegyenérték (LE) feletti agglomerációiból származó települési szennyvizeket,

nem teljesítette a 91/271 tanácsi irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint II. mellékletéből eredő kötelezettségeit. A Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

A költségekről

116 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Francia Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Francia Köztársaság, mivel:

- nem jelölte ki az eutrofizáció szempontjából érzékeny területként a Szajna öblét, a Szajnának az Andelle és a Szajna összefolyása alatti szakaszát, az Artois-Picardie-medence parti vizeit, a Vilaine öblét, a Lorienti-révet, az Elorn torkolatát, a Douarnenezi-öblöt, a Concarneaui-öblöt, a Morbihani-öblöt, a Vistre Nîmes alatti szakaszát, valamint a Thau-tavat, és

- Vichy, Aix-en-Provance, Mâcon, Créhange, Saint-Avold, Bailleul, Aurillac, Montauban, Châtillon-sur Seine és Gray agglomerációinak kivételével nem vetette alá szigorúbb kezelésnek a francia hatóságok 2000. december 12-i levelében említett agglomerációkból és Montpellier agglomerációjából származó, valamint a Szajna öblének, a Szajnának az Andelle és a Szajna összefolyása alatti szakaszának, az Artois-Picardie-medence parti vizeinek, a Vilaine öblének, a Lorienti-révnek, az Elorn torkolatának, a Douarnenezi-öbölnek, a Concarneaui-öbölnek, a Morbihani-öbölnek, a Vistre Nîmes alatti szakaszának, valamint a Thau-tónak a 10 000 lakosegyenérték (LE) feletti agglomerációiból származó települési szennyvizeket,

nem teljesítette a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint II. mellékletéből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.