EH 2015.01.K3 Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalomnak akkor kell érvényesülnie, ha az eredményes népszavazás nem csupán a kihirdető törvényt, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket is érinti. A tagsági lét feltételeinek újratárgyalására irányuló törekvés szükségképpen érinti e kötelezettségeket [Alaptörvény 8. cikk (3) bek.; 2013. évi CCXXXVIII. tv. 11. §, 30. §].
[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 842/2014. (III. 20.) számú határozatában megtagadta a kérelmező által hozzá benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítését, amelyen a következő kérdés szerepelt:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés olyan határozatot fogadjon el, amelyben felkéri a Kormányt uniós csatlakozási szerződésünk módosításának kezdeményezésére annak érdekében, hogy magyar termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzatok és az egyházak kivételével - csak belföldi magyar állampolgárok szerezhessék meg?"
[2] Az NVB a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-ára alapította eljárását. Hivatkozva az Alkotmánybíróság 43/2003. (IX. 26.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.1.) és 44/2003. (IX. 26.) AB határozataira (a továbbiakban: Abh.2.) a döntését azzal indokolta, hogy a hitelesítendő kérdés nemzetközi kötelezettségvállalást érintene, amelyről ezért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében nem lehet népszavazást tartani. A nemzetközi kötelezettségvállalásként a 2004. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Csatlakozási Szerződés) I. számú mellékletében a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló csatlakozási szerződést, annak X. melléklet 3. fejezet 2. pontját jelölte meg.
[3] Az NVB álláspontja értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés a Csatlakozási Szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettség módosítására irányul, ezért az Alaptörvény megjelölt rendelkezése értelmében tilalmazott tárgykört érint.
[4] A határidőben érkezett felülvizsgálati kérelem értelmében az NVB határozata jogsértő volt, ezért az Nsztv. 30. § (2) bekezdése alapján a Kúriától az NVB "népszavazási kezdeményezés visszautasításáról hozott határozatával kapcsolatban" az NVB új eljárásra utasítását kérte.
[5] A kérelmező érvelése szerint az NVB határozatában alaptalanul hivatkozott az Abh.1.-re és az Abh.2.-re, valamint arra, hogy az 1987. évi 12. törvényerejű rendelettel (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) kihirdetett, a nemzetközi szerződések jogáról szóló, Bécsben, az 1969. évi május hó 23-napján kelt nemzetközi szerződésről szóló egyezmény 18. cikke akadálya lenne a hitelesítendő kérdés tárgyában népszavazás megtartásának.
[6] Jogsértőnek minősítette az NVB határozatának azon megállapítását is, amely szerint a már hatályos nemzetközi szerződés módosítása kérdésében csak a megkötésre jogosult szerv dönthetne, mert az ellentétes lenne a jogállamiság népszuverenitást garantáló alapelvével. A népszavazásra feltenni szándékozott kérdés lényegét abban jelölte meg, hogy az annak alapján megtartandó népszavazáson a nép véleményt nyilváníthatna a Csatlakozási Szerződés módosításának szükségességéről. Ezért a népszavazáson felteendő kérdés nem magát a Csatlakozási Szerződést módosítaná közvetlenül, hanem a módosításról szóló tárgyalások megkezdésére irányulna.
[7] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[8] A Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdésében - figyelemmel az Nsztv. 11. §-ára is - megfogalmazott hatáskörében eljárva, nemperes eljárásban vizsgálja felül az NVB határozatának alkotmányosságát és törvényességét. Eljárása felülvizsgálati jellegű, az NVB határozatának jogszerűségét elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel vizsgálja felül.
[9] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak megalapozottsága az NVB határozatának megváltoztatásához vezet [Nsztv. 30. § (1) bekezdés második mondata], azaz az NVB határozatának esetleges jogsértését a Kúria határozatával maga orvosolja. A megalapozatlan felülvizsgálati kérelem esetében a Kúria az NVB határozatát helybenhagyja.
[10] A Kúria megismételt eljárás lefolytatására az NVB-t csak a jogsértő visszautasító határozat esetében utasíthatja [Nsztv. 30. § (2) bekezdés], amely azonban a jelen esetben, az NVB hitelesítést megtagadó tartalmú határozatára tekintettel nem áll fenn.
[11] Az országos népszavazás a népszuverenitás gyakorlásának egyik formája, amely az Alaptörvény B) cikk (3) és (4) bekezdésére visszavezethetően a képviseleti hatalomgyakorlás mellett kiegészítő és kivételes jelleggel bír. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés - az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés harmadik fordulata értelmében - az Országgyűlésre kötelező. Ebből következőleg - és egyezően az Alkotmánybíróság korábbi Alkotmányhoz fűzött gyakorlatával - a "közvetlen hatalomgyakorlása a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll." [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997.]
[12] Az országos népszavazás funkciója tehát az, hogy a képviseleti szervet az adott kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következőleg a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik és amely alkotmányos keretek között értelmezhető. Azok a tárgykörök, amelyeket az Alaptörvény zár ki a közvetlen hatalomgyakorlásból, nem értékelhetőek "a jogállamiság népszuverenitást biztosító elvével ellentétes jogértelmezésként".
[13] A fentiek előrebocsátását követően a Kúria abban a kérdésben foglalt állást, hogy a Csatlakozási Szerződés nemzetközi szerződésnek tekinthető-e, és így kiterjed-e rá az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalom.
[14] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében "[n]em lehet országos népszavazást tartani […] nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről."
Az NVB támadott határozatában a Csatlakozási Szerződést nemzetközi szerződésnek, a külföldi állampolgárokkal valamint a belföldi és külföldi jogi személyekkel szemben védelmet nyújtó termőföldtulajdon-szerzés "türelmi időn" túli eltörlésének kötelezettségét pedig nemzetközi kötelezettségnek tekintette.
[15] A Csatlakozási Szerződés az Európai Unió joga oldaláról olyan nemzetközi szerződés, amelyet az Európai Unió és annak tagállamai kötöttek egy harmadik állammal, jelesül Magyarországgal.
[16] Az Alkotmánybíróság a 143/2010. (VII. 14.) AB határozatában és annak megállapításait fenntartva a 22/2012. (V. 11.) AB határozatában - tagállami alkotmányos megközelítésből - egyértelművé tette azt, hogy minden olyan szerződést, amelynek révén Magyarország az Alaptörvényben megjelölt valamely hatáskörét a továbbiakban az Európai Unió intézményeivel közösen gyakorolja, nemzetközi szerződésnek minősít. A hatáskörtranszfer kérdésben való döntés, a szerződés megkötésének eljárása a nemzetközi szerződések megkötésének általános rendjét követi azzal, hogy az Alaptörvény a kötelezettségvállalást sajátos megerősítési rezsim alá helyezi. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében ilyen nemzetközi szerződés mindenekelőtt a Csatlakozási Szerződés.
[17] Dacára annak, hogy a Csatlakozási Szerződés hatályba lépésétől kezdődően szükségképpen módosította az Európai Unió alapító szerződéseit, azaz elsődleges jogforrásait és ezzel uniós jogként a belső jog részévé vált, mégsem lehet eltekinteni annak nemzetközi szerződéses formájától. A Csatlakozási Szerződést, az abban foglalt kötelezettségvállalást az Országgyűlés törvényben hirdette ki, ezzel tette a magyar jogrend részévé.
[18] A Csatlakozási Szerződés az abban vállalt kötelezettségek tekintetében az uniós jogrend részét képezi, miközben nemzetközi szerződésként nem oldódott fel az uniós jogban.
[19] Az Alkotmánybíróság eddigi kérdéshitelesítési gyakorlatában főként a kérdések uniós jogi alapszerződésekben vállalt kötelezettségbe, a Csatlakozási Szerződésben vállalt kötelezettségekbe ütközésének [12/2007. (III. 9.) AB határozat; 103/2007. (XII. 12.) AB határozat; 76/2008. (V. 29.) AB határozat;], illetve az uniós alapszerződések megkötési rendjének időbeli problémájával [Abh.1. és Abh.2.; 61/2008. (IV. 29.) AB határozat; 143/2010. (VII. 14.) AB határozat] szembesült.
[20] A jelen esetben a Kúriának nem a hitelesítendő kérdést kellett összevetnie a még hatályba nem lépett Csatlakozási Szerződéssel, hanem arra a helyzetre kellett választ adnia, amikor a kérdés az uniós jogrend számára utat nyitó, hatályos Csatlakozási Szerződés módosítására irányul. A Kúria ezért nem tudta kiindulópontnak tekinteni az NVB határozatában követett Abh.1. és az Abh.2.-ben foglalt megállapításokat, illetve nem tekintette irányadónak a felülvizsgálati eljárása során a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit sem.
[21] A hatályos Csatlakozási Szerződés a belső jogban az a nemzetközi dokumentum, amely a csatlakozás pillanatában rögzítette a magyar tagsági jogviszony tartalmát.
[22] A hitelesítésre benyújtott kérdés többrétegű:
- a népképviseleti szerv kötelezésén keresztül
- kívánja a Kormányt rábírni
- meghatározott irányú
- módosítására.
[23] A Kúria a kérdést tartalma alapján úgy értelmezte, hogy az Magyarország Európai Unióban viselt tagságának nemzetközi dokumentumában rögzített feltételrendszerén kíván módosítást, a kérdésben konkrétan meghatározott irányú kedvezőbb helyzetet elérni. Ehhez kéri a választópolgárok támogatását. A Kúria nem fogadta el a kérelmező felülvizsgálati kérelemben kifejtett okfejtését, miszerint a népszavazáson felteendő kérdés nem magát a nemzetközi kötelezettséget kívánja módosítani, csupán az arról szóló tárgyalások megkezdésére irányul. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalomnak akkor kell érvényesülnie, ha az eredményes népszavazás nem csupán a kihirdető törvényt, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket is érinti. A tagsági lét feltételeinek újratárgyalására irányuló törekvés szükségképpen érinti e kötelezettségeket.
[24] Ezért a Kúria megállapította, hogy az NVB határozatát az Nsztv. rendelkezéseinek megsértése nélkül hozta meg, ezért azt az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szabó Edit Édua ügyvéd által képviselt J. M. M. kérelmezőnek a Nemzeti Választási Bizottság (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.) által, aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítése kapcsán meghozott 842/2014. (III.20.) számú határozatának felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásban, az alulírott napon meghozta az alábbi
v é g z é s t :
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 842/2014. (III. 20.) határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A Kúria elrendeli végzésének a Magyar Közlönyben való közzétételét.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 842/2014. (III. 20.) számú határozatában megtagadta a kérelmező által hozzá benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítését, amelyen a következő kérdés szerepelt:
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés olyan határozatot fogadjon el, amelyben felkéri a Kormányt uniós csatlakozási szerződésünk módosításának kezdeményezésére annak érdekében, hogy magyar termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzatok és az egyházak kivételével - csak belföldi magyar állampolgárok szerezhessék meg?"
Az NVB a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-ára alapította eljárását. Hivatkozva az Alkotmánybíróság 43/2003. (IX. 26.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.1.) és 44/2003. (IX. 26.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.2.) a döntését azzal indokolta, hogy a hitelesítendő kérdés nemzetközi kötelezettségvállalást érintene, amelyről ezért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében nem lehet népszavazást tartani. A nemzetközi kötelezettségvállalásként a 2004. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Csatlakozási Szerződés) I. számú mellékletében a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló csatlakozási szerződést, annak X. melléklet 3. fejezet 2. pontját jelölte meg.
Az NVB álláspontja értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés a Csatlakozási Szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettség módosítására irányul, ezért az Alaptörvény megjelölt rendelkezése értelmében tilalmazott tárgykört érint.
A határidőben érkezett felülvizsgálati kérelem értelmében az NVB határozata jogsértő volt, ezért az Nsztv. 30. § (2) bekezdése alapján a Kúriától az NVB "népszavazási kezdeményezés visszautasításáról hozott határozatával kapcsolatban" az NVB új eljárásra utasítását kérte.
A kérelmező érvelése szerint az NVB határozatában alaptalanul hivatkozott az Abh.1.-re és az Abh.2.-re, valamint arra, hogy az 1987. évi 12. törvényerejű rendelettel (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) kihirdetett, a nemzetközi szerződések jogáról szóló, Bécsben, az 1969. évi május hó 23-napján kelt nemzetközi szerződésről szóló egyezmény 18. cikke akadálya lenne a hitelesítendő kérdés tárgyában népszavazás megtartásának.
Jogsértőnek minősítette az NVB határozatának azon megállapítását is, amely szerint a már hatályos nemzetközi szerződés módosítása kérdésében csak a megkötésre jogosult szerv dönthetne, mert az ellentétes lenne a jogállamiság népszuverenitást garantáló alapelvével. A népszavazásra feltenni szándékozott kérdés lényegét abban jelölte meg, hogy az annak alapján megtartandó népszavazáson a nép véleményt nyilváníthatna a Csatlakozási Szerződés módosításának szükségességéről. Ezért a népszavazáson felteendő kérdés nem magát a Csatlakozási Szerződést módosítaná közvetlenül, hanem a módosításról szóló tárgyalások megkezdésére irányulna.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Kúria az Nsztv. 30. § (1) bekezdésében - figyelemmel az Nsztv. 11. §-ára is - megfogalmazott hatáskörében eljárva, nemperes eljárásban vizsgálja felül az NVB határozatának alkotmányosságát és törvényességét. Eljárása felülvizsgálati jellegű, az NVB határozatának jogszerűségét elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel vizsgálja felül.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak megalapozottsága az NVB határozatának megváltoztatásához vezet [Nsztv. 30. § (1) bekezdés második mondata], azaz az NVB határozatának esetleges jogsértését a Kúria határozatával maga orvosolja. A megalapozatlan felülvizsgálati kérelem esetében a Kúria az NVB határozatát helybenhagyja.
A Kúria megismételt eljárás lefolytatására az NVB-t csak a jogsértő visszautasító határozat esetében utasíthatja [Nsztv. 30. § (2) bekezdés], amely azonban a jelen esetben, az NVB hitelesítést megtagadó tartalmú határozatára tekintettel nem áll fenn.
Az országos népszavazás a népszuverenitás gyakorlásának egyik formája, amely az Alaptörvény B) cikk (3) és (4) bekezdésére visszavezethetően a képviseleti hatalomgyakorlás mellett kiegészítő és kivételes jelleggel bír. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés - az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés harmadik fordulata értelmében - az Országgyűlésre kötelező. Ebből következőleg - és egyezően az Alkotmánybíróság korábbi Alkotmányhoz fűzött gyakorlatával - a "közvetlen hatalomgyakorlása a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll." [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997.]
Az országos népszavazás funkciója tehát az, hogy a képviseleti szervet az adott kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következőleg a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik és amely alkotmányos keretek között értelmezhető. Azok a tárgykörök, amelyeket az Alaptörvény zár ki a közvetlen hatalomgyakorlásból, nem értékelhetőek "a jogállamiság népszuverenitást biztosító elvével ellentétes jogértelmezésként".
A fentiek előrebocsátását követően a Kúria abban a kérdésben foglalt állást, hogy a Csatlakozási Szerződés nemzetközi szerződésnek tekinthető-e és így kiterjed-e rá az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalom.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében "[n]em lehet országos népszavazást tartani (...) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről."
Az NVB támadott határozatában a Csatlakozási Szerződést nemzetközi szerződésnek, a külföldi állampolgárokkal valamint a belföldi és külföldi jogi személyekkel szemben védelmet nyújtó termőföldtulajdon-szerzés "türelmi időn" túli eltörlésének kötelezettségét pedig nemzetközi kötelezettségnek tekintette.
A Csatlakozási Szerződés az Európai Unió joga oldaláról olyan nemzetközi szerződés, amelyet az Európai Unió és annak tagállamai kötöttek egy harmadik állammal, jelesül Magyarországgal.
Az Alkotmánybíróság a 143/2010. (VII. 14.) AB határozatában és annak megállapításait fenntartva a 22/2012. (V. 11.) AB határozatában - tagállami alkotmányos megközelítésből - egyértelművé tette azt, hogy minden olyan szerződést, amelynek révén Magyarország az Alaptörvényben megjelölt valamely hatáskörét a továbbiakban az Európai Unió intézményeivel közösen gyakorolja, nemzetközi szerződésnek minősít. A hatáskörtranszfer kérdésben való döntés, a szerződés megkötésének eljárása a nemzetközi szerződések megkötésének általános rendjét követi azzal, hogy az Alaptörvény a kötelezettségvállalást sajátos megerősítési rezsim alá helyezi. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében ilyen nemzetközi szerződés mindenekelőtt a Csatlakozási Szerződés.
Dacára annak, hogy a Csatlakozási Szerződés hatályba lépésétől kezdődően szükségképpen módosította az Európai Unió alapító szerződéseit, azaz elsődleges jogforrásait és ezzel uniós jogként a belső jog részévé vált, mégsem lehet eltekinteni annak nemzetközi szerződéses formájától. A Csatlakozási Szerződést, az abban foglalt kötelezettségvállalást az Országgyűlés törvényben hirdette ki, ezzel tette a magyar jogrend részévé.
A Csatlakozási Szerződés az abban vállalt kötelezettségek tekintetében az uniós jogrend részét képezi, miközben nemzetközi szerződésként nem oldódott fel az uniós jogban.
Az Alkotmánybíróság eddigi kérdés-hitelesítési gyakorlatában főként a kérdések uniós jogi alapszerződésekben vállalt kötelezettségbe, a Csatlakozási Szerződésben vállalt kötelezettségekbe ütközésének [12/2007. (III.9.) AB határozat; 103/2007. (XII. 12.) AB határozat; 76/2008. (V. 29.) AB határozat;], illetve az uniós alapszerződések megkötési rendjének időbeli problémájával [Abh.1. és Abh.2.; 61/2008. (IV. 29.) AB határozat; 143/2010. (VII. 14.) AB határozat] szembesült.
A jelen esetben a Kúriának nem a hitelesítendő kérdést kellett összevetnie a még hatályba nem lépett Csatlakozási Szerződéssel, hanem arra a helyzetre kellett választ adnia, amikor a kérdés az uniós jogrend számára utat nyitó, hatályos Csatlakozási Szerződés módosítására irányul. A Kúria ezért nem tudta kiindulópontnak tekinteni az NVB határozatában követett Abh.1. és az Abh.2.-ben foglalt megállapításokat, illetve nem tekintette irányadónak a felülvizsgálati eljárása során a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit sem.
A hatályos Csatlakozási Szerződés a belső jogban az a nemzetközi dokumentum, amely a csatlakozás pillanatában rögzítette a magyar tagsági jogviszony tartalmát.
A hitelesítésre benyújtott kérdés többrétegű:
- a népképviseleti szerv kötelezésén keresztül
- kívánja a Kormányt rábírni
- meghatározott irányú
- módosítására.
A Kúria a kérdést tartalma alapján úgy értelmezte, hogy az Magyarország Európai Unióban viselt tagságának nemzetközi dokumentumában rögzített feltételrendszerén kíván módosítást, a kérdésben konkrétan meghatározott irányú kedvezőbb helyzetet elérni. Ehhez kéri a választópolgárok támogatását. A Kúria nem fogadta el a kérelmező felülvizsgálati kérelemben kifejtett okfejtését, miszerint a népszavazáson felteendő kérdés nem magát a nemzetközi kötelezettséget kívánja módosítani, csupán az arról szóló tárgyalások megkezdésére irányul. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti tilalomnak akkor kell érvényesülnie, ha az eredményes népszavazás nem csupán a kihirdető törvényt, hanem a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket is érinti. A tagsági lét feltételeinek újratárgyalására irányuló törekvés szükségképpen érinti e kötelezettségeket.
Ezért a Kúria megállapította, hogy az NVB határozatát az Nsztv. rendelkezéseinek megsértése nélkül hozta meg, ezért azt az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az illetékről a Kúria az illetékekről szóló - módosított - 1990. évi XCIII. törvény 43. § (7) bekezdése megfelelő alkalmazásával határozott.
A Kúria határozatának a Magyar Közlönyben történő közzététele az Nsztv. 30. § (3) bekezdésén alapul, amely a határozat meghozatalától számított nyolc napon belül való közzétételt ír elő.
A jogorvoslatot az Nsztv. 30.§ (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2014. július 3.
Dr. Kozma György s.k. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó s. k. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró