A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/997. számú törvényjavaslat indokolása

(1999. évi LXVIII. törvény)

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) módosításának legfőbb indoka, hogy a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően

- felül kell vizsgálni a tartalmi szabályozásra vonatkozó rendelkezéseket,

- stabilizálni szükséges a hagyományos iskolaszerkezetet, ezen belül is megerősíteni a nyolcosztályos általános iskolát,

- meg kell teremteni a közoktatás értékelési, ellenőrzési rendszerét, valamint a minőségbiztosításával kapcsolatos feladatok végrehajtásának törvényi hátterét,

- erősíteni kell az óvodák iskolák és kollégiumok neveléssel kapcsolatos tevékenységét,

- át kell tekinteni a pedagógusok foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket,

- a diák, a pedagógus és a szülői jogok érvényesülésének vizsgálatára létre kell hozni az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát.

1. A közoktatás közszolgáltatás, így joggal fogalmazódnak meg vele szemben hatékonysági, minőségi elvárások. Ugyanakkor ma nem rendelkezünk az intézményrendszerben zajló folyamatok megbízható értékelésére, ellenőrzésére szolgáló rendszerrel. A közoktatási intézményekben - jelentős részben a helyi szereplők kezdeményezésére - megindult a minőségbiztosítás rendszerének kialakítása, e tevékenység koordinálása és értékelése azonban központi feladat.

Az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer kiépítése lehetővé teszi az óvodákban, iskolákban és a kollégiumokban folyó pedagógiai munka színvonalának garantálását, az egyes intézmények tevékenységének összehasonlítását. Ezáltal a szülők, a fenntartók és a központi oktatásirányítás számára is láthatóvá teszik az intézményekben zajló munkát, megteremtik a megfelelő időben történő beavatkozás lehetőségét. Ily módon lényegesen nagyobb esély kínálkozik annak a kormányprogramban is megfogalmazott célnak a teljesítésére, mely szerint minden gyermek a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzésben részesüljön. A közoktatásban zajló értékelés, ellenőrzés és minőségbiztosítás több szinten zajlik majd.

a) A minőségbiztosítás terén az intézményi szintnek van kiemelkedő szerepe. Szükség van arra, hogy az intézményekben fokozatosan a mindennapi működés részévé váljon a nevelő-oktató munka minőségének biztosítása, az ehhez szükséges feladatok ellátása. Kiemelkedő szerepe van e téren az iskola igazgatójának, aki - a nevelőtestülettel együttműködve - felel e rendszer megszervezéséért és működtetéséért.

b) Fenntartói szinten az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási tevékenység egymás mellett, egymást erősítve jelenik meg. A fenntartók felelősek azért, hogy az általuk működtetett közoktatási intézményekben megfelelő színvonalú munka folyjon. Ez a tevékenység csak akkor lehet magas színvonalú, ha nő a közoktatásban a tervezés szerepe. A javaslat ennek megfelelően előírja, hogy amennyiben a helyi önkormányzat háromnál több közoktatási intézményt tart fenn, abban az esetben döntéseinek előkészítéséhez feladatellátási, intézményhálózat- működtetési és fejlesztési tervet kell készítenie. Ez a terv elkészülhet több önkormányzat összefogásában is. A tervszerűséget emeli az az új rendelkezés is, amely egyértelműbbé teszi a fővárosi, megyei fejlesztési tervek tartalmát. A javaslat szerint a fejlesztési terveket oly módon kell elkészíteni, hogy abból egyértelműen meg lehessen állapítani, melyik önkormányzat milyen módon tesz eleget a törvényben meghatározott kötelező feladatainak, illetőleg, hogy a szülő és a tanuló meg tudja állapítani belőle, hol tudja igénybe venni a törvényben biztosított szolgáltatásokat, például a nevelési tanácsadást, a pályaválasztási tanácsadást. A feladatellátás megszervezésének alapjául szolgáló terveket meghatározott időközönként át kell tekinteni, illetve szükség szerint át kell alakítani.

A fenntartó feladatai közé tartozik annak ellenőrzése, hogy a közoktatási intézmény törvényesen, szakszerűen, gazdaságosan működik-e. A fenntartói ellenőrzési jog ennek megfelelően nem csak a gazdálkodás területére terjed ki, hanem átfogja a közoktatási intézmény teljes működését.

c) A minőségbiztosítási, a közoktatás ellenőrzési, mérési és értékelési feladatok irányítását, szervezését és koordinálását egy új szervezet, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont látja el. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont országos illetékességgel rendelkező, központi hivatalként működik. A Kormány hozza létre rendelettel. Közreműködik az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga megszervezésében, továbbá ellátja a szakértői és vizsgáztatási névjegyzékkel összefüggő feladatokat is. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont látja el a közoktatási ágazat irányításának keretei között az ellenőrzési, mérési, értékelési, és a minőségbiztosítási feladatok irányítását, szervezését, koordinálását.

d) Az oktatási miniszter látja el a közoktatási ágazati irányítását, ennek megfelelően felel az ágazat működéséért. Új feladataként jelenik meg, hogy gondoskodik az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont útján a nevelési-oktatási intézményben folyó pedagógiai munka országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzéséről, értékeléséről. Köteles megteremteni a minőségbiztosítás feltételeit. Jogosítványai bővülnek azzal, hogy eljárást kezdeményezhet a közigazgatási hivataloknál, a jegyzőknél, főjegyzőknél, az Állami Számvevőszéknél, amennyiben a törvényesség helyreállítása azt szükségessé teszi. Az érintett köteles eleget tenni a miniszter megkeresésének.

2. A tartalmi szabályozást illetően a javaslat az iskolai nevelő-oktató munka alapjául szolgáló dokumentumokat kiegészíti a kerettantervekkel.

a) A Nemzeti alaptanterv szolgál alapul a kerettantervek elkészítéséhez. A Nemzeti alaptanterv meghatározza a kötelező és közös célokat, ismereteket, készségeket és készségjellegű követelményeket. A kerettanterveket az oktatási miniszter adja ki rendeletben. A kerettanterv tartalmazza a nevelés-oktatás célját, tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a kötelező és közös követelményeket, a kerettantervben található tananyag elsajátításához, a követelmények teljesítéséhez szükséges óraszámokat. Az iskolák a helyi nevelési-oktatási sajátosságaikhoz igazodó tananyaggal egészíthetik ki a kerettantervben található követelményeket. Ezek időkeretét, valamint az időkeret felhasználásának szabályait is meghatározza a kerttanterv.

b) Az iskolák a kerettantervben foglaltakat figyelembe véve korrigálják helyi tantervüket, illetőleg a kerettanterv alapján más által készített helyi tantervet is elfogadhatnak és beépíthetnek a pedagógiai programjukba.

c) A Nemzeti alaptantervben meghatározott tartalom iskolai átadása nem fejeződik be a tizedik évfolyamon. A kerettantervek a tizenkettedik évfolyamig szabályoznak oly módon, hogy összhangban álljanak az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga vizsgakövetelményeivel.

d) Az új követelményrendszer bevezetése fokozatosan felmenő rendszerben történik. Első lépésként 1999. szeptember 1-jén a Nemzeti alaptanterv alapján elkészített helyi tantervet az iskolák már csak az első évfolyamon vezetik be. A helyi tanterv szerinti nevelő és oktató munka ennek megfelelően az iskolák első és második évfolyamán folytatódik. Azokon az évfolyamokon, amelyeken a helyi tanterv nem került bevezetésre, a nevelő és oktató munkát a miniszter által kiadott, illetőleg engedélyezett tantervek szerint kell végezni. Azok az iskolák, amelyek a hetedik évfolyamon 1998. szeptember 1-jén bevezették a Nemzeti alaptantervre épülő helyi tantervet, - a kerettantervek kiadásáig - választhatnak, hogy a hetedik illetve nyolcadik évfolyamon a helyi tantervük alapján, vagy a miniszter által kiadott nevelési-oktatási terv alapján végzik a munkájukat. A hat és nyolc évfolyammal működő gimnáziumok, továbbá az általános iskolai és középiskolai vagy szakiskolai feladatot is ellátó többcélú intézmények ugyancsak választhatnak aközött, hogy 1999. szeptember 1-jétől kezdődően a helyi tantervük alapján végzik-e a hetedik és nyolcadik évfolyamon a nevelő és oktató munkát vagy a miniszter által kiadott, illetőleg jóváhagyott nevelési oktatási tervben foglaltak alapján.

e) A pedagógiai programok és a helyi tantervek átalakítására a kerettantervek kiadását követően kell hogy sor kerüljön. A kerettantervre épülő helyi tantervet kötelezően 2001. szeptember 1. napjától kell bevezetni az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon.

3. A tartalmi szabályozás új rendszere kihat az egyes iskolatípusokra is.

a) Egyértelművé válik, hogy az általános iskola az első-nyolcadik évfolyamig működhet. Megfelelő türelmi idő biztosításával 2000/2001-es tanítási év végéig a tíz évfolyammal működő általános iskoláknak át kell alakulniuk a javaslatban meghatározottak szerint.

b) A javaslat szabályozza a szerkezetváltó középiskolák működését is. A módosítás szerint a 6-8 osztállyal működő gimnáziumokban - jogszabályban meghatározottak szerint - a nevelést-oktatást 4 évfolyamon is meg kell szervezni.

4. Az óvodákban, iskolákban folyó pedagógiai tevékenység szerves része kell, hogy legyen a nevelés.

a) E tevékenység megerősítése nem csak a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek függvénye. Nyilvánvalóan a pedagógiai programok felülvizsgálatánál is az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fordítani a gyermekek és a tanulók erkölcsi, érzelmi, értelmi fejlődésével összefüggő feladatok ellátására.

b) A pedagógiai programban - az iskolák helyi tanterve mellett - hangsúlyosabb szerepet kap a nevelési program, amelyben meg kell határozni az iskolákban folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, célját, feladatait, a személyiség fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programot.

c) Új szabályozást kap a kollégium is, melynek lényege, hogy a kollégiumban a nevelő munka mellett oktató munkának is folynia kell. A kollégium pedagógiai programjának ezért nemcsak a nevelés alapelveit és célkitűzéseit kell meghatároznia, hanem a tanuló fejlődését, tehetséggondozását, felzárkóztatását, pályaválasztását, középiskolai kollégium esetén az önálló életkezdést elősegítő tevékenységnek az alapelveit is. A kollégiumnak ki kell dolgoznia a tanuló életrendje, tanulása, szabadideje szervezésének pedagógiai elveit is.

d) A javaslat előírja minden óvodának, iskolának és kollégiumnak, hogy segítse elő az egyén fejlődése mellett a közösségi élet kialakulását és fejlődését is. E tevékenységhez megfelelő időt is rendel, amely beszámít a pedagógus kötelező óraszámának a teljesítésébe.

e) A javaslat egyik kiemelkedő feladatának tekinti a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást. Lehetőséget biztosít ezért arra, hogy az egészségi állapota, fejlettsége miatt hátrányos helyzetben lévő tanuló az első évfolyamot az általános iskolában előkészítő évfolyamként végezze, amelynek során játékos keretek között készül fel az iskolai tanulmányok megkezdésére. A pedagógus nem osztályozza tudását, nem kéri számon felkészültségét, lényegében átmenetet teremt az óvoda és az iskola között. Másik lehetőség, hogy az első-negyedik évfolyamon ezek a tanulók egyedi előrehaladás szerint teljesítsék az iskolai évfolyamok követelményeit. Nem kell a tanulót évismétlésre kötelezni, ha kevesebbet tud, mint az osztálytársai, mivel a törvény alapján lehetőség lesz arra, hogy csak a negyedik évfolyam végére érje el azoknak a követelményeknek az elsajátítását, amelyeket az iskola kerettantervre épített helyi tanterve előír.

Azok részére, akik tizenhat éves korukig nem tudták befejezni az általános iskola nyolcadik évfolyamát, lehetőség nyílik arra, hogy egyidejűleg készüljenek fel az általános műveltséget megalapozó ismeretekből, valamint a szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretekből.

f) Lényeges változás az is, hogy az alapműveltségi vizsga a javaslat szerint nem a szakképzésbe való bekapcsolódás, hanem - egyes szakmák esetében - a szakmai vizsga letételének lesz az előfeltétele. Ennek megfelelően a tanuló bekapcsolódhat a szakképzésbe, felkészülhet a szakmai vizsgára, és csak a vizsgára jelentkezés időpontjára kell, hogy alapműveltségi vizsgát tegyen. Az alapműveltségi vizsga letételére azt követően kerülhet sor, hogy elsajátította a tizedik évfolyam követelményeit.

5. A javaslat megszünteti a pedagógus-szakvizsga kötelezőségét, alkalmazási feltételként történő előírását.

a) Megszűnik annak lehetősége is, hogy a szakvizsga hiánya miatt pedagógusokat bocsássanak el az óvodából, iskolából és kollégiumból. A pedagógus-szakvizsga letételére a pedagógus választása szerint kerül sor. A jövőben a pedagógust kétféle munkakörben lehet foglalkoztatni: pedagógus-munkakörben és szakvizsgázott pedagógus-munkakörben. Azt, akit szakvizsgázott pedagógus-munkakörben foglalkoztatnak, eggyel magasabb fizetési osztályba kell sorolni, mint azt a pedagógust, akit pedagógus-munkakörben foglalkoztatnak. Ily módon mindenki saját maga döntheti el, hogy vállalja-e a tanulást vagy sem. Megmaradnak azok a rendelkezések, amelyek a szakvizsgával egyenértékű vizsgákat határozzák meg. Továbbra is a szakvizsgával egyenértékű marad a nevelő és oktató munkával összefüggő tudományos fokozat megszerzése.

b) Ugyanakkor továbbra is kötelező marad a szakvizsga azok részére, akik a közoktatási intézmény vezetésére kapnak megbízást. Ugyancsak szakvizsgával kell rendelkeznie a vezetőtanárnak, az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga elnökének, a közoktatási szakértőnek. Szakvizsgával lehet munkát végezni a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben, valamint a szakmai szolgáltatásokat ellátó intézményekben. Nyilvánvalóan a kötelező szakvizsgára vonatkozó rendelkezések megfelelő "türelmi idővel" kerülnek bevezetésre annak érdekében, hogy a jelenleg pályán lévők ne szenvedjenek hátrányt. Olyan munkakörökről és intézményekről, illetve feladatokról van azonban szó, amelyek mindenképpen megkívánják, hogy a pedagógus-munkakör betöltésére jogosító oklevél mellett az érintettek megszerezzék a pedagógus-szakvizsgát is.

6. A javaslat rendelkezést tartalmaz az Oktatási Jogok Biztosa Hivatalának felállítására, mely hivatal - jogszabályban meghatározottak szerint - a diák, a pedagógus és a szülői jogok érvényesülését vizsgálja egyéni bejelentések, valamint éves munkaterv alapján. Az Oktatási Jogok Biztosa Hivatalát a miniszter rendelettel hozza létre, felelős annak működtetéséért.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény hatályos rendelkezései alapján az állam és a helyi önkormányzatok mellett közoktatási intézményt létesíthet a helyi kisebbségi önkormányzat, az Országos Kisebbségi Önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi, jogi személy, a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező jogi személyiségű gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület, más jogi személy és természetes személy. A közoktatási feladatok ellátása kapcsolódhat más ágazathoz tartozó feladatokhoz. Folyhat óvoda nevelés és oktatás egészségügyi intézményekben, rehabilitációs intézményi keretekhez kapcsolódóan, büntetés-végrehajtási intézményekhez kapcsolódóan. Erre tekintettel teszi egyértelművé a javaslat, hogy a törvényben meghatározott előírásokat minden esetben alkalmazni kell, függetlenül attól hogy a közoktatás-szolgáltatás milyen szervezethez kapcsolódóan látják el, és ki az intézmény fenntartója.

A 2. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény alapelvei tartalmazzák azokat a rendelkezéseket, amelyek meghatározzák a törvény további előírásait, illetőleg, amelyeket figyelembe kell venni a törvény egyes rendelkezéseinek értelmezéseinél és alkalmazásánál. A javaslat előtérbe állítja az óvodák, iskolák és kollégiumok neveléssel-oktatással összefüggő feladatait. A nevelési-oktatási intézmények felelőssége nemcsak az egyes gyermekekre, tanulókra terjed ki, hanem arra is, hogy elősegítsék a gyermek- és tanulóközösségek kialakulását és fejlődését. Kiemelt hangsúlyt kap a gyermek, tanuló szüleivel, illetőleg a szülők közösségével való együttműködési kötelezettség.

Az óvodák, iskolák és kollégiumok neveléssel kapcsolatos feladatait a javaslat több paragrafusban egyértelművé teszi. Az elfogadott óvodai nevelési programok, iskolai és kollégiumi pedagógiai programok felülvizsgálata átdolgozása során a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nevelési-oktatási intézményben folyó nevelési-oktatási feladatok helyi szabályozására.

A 3. §-hoz

A javaslat annak érdekében, hogy megelőzze a gyakorlatban nemegyszer előforduló vitát, világossá teszi, hogy a fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatok megoldásában az óvodáknak, iskoláknak, kollégiumoknak együtt kell működniük az érdekelt egyházi jogi személlyel. A fakultatív hit- és vallásoktatás megszervezése az egyházi jogi személyek feladata. Ehhez a tevékenységhez azonban az óvodának, iskolának és kollégiumnak megfelelő segítséget kell nyújtania. Ez a segítség nemcsak abból áll, hogy biztosítják a szükséges helyiségeket, azok rendeltetésszerű használatát, hanem abból is, hogy a gyermekek és a tanulók, valamint a szülők igényét figyelembe véve megfelelő időt bocsátanak rendelkezésre a foglalkozások megtartásához.

A 4. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény hatályos 131. §-a alapján azoknak a tanulóknak a tankötelezettsége, akik tanulmányaikat az 1998. szeptember 1-jén kezdték meg, két évvel meghosszabbodott. A javaslat a tankötelezettség meghosszabbításával összefüggő rendelkezéseket "beemeli" a tankötelezettséggel foglalkozó rendelkezések közé. E módosítás alapján egyértelművé válik, hogy mely időponttól kezdődően emelkedett meg a tankötelezettség ideje. A javaslat figyelembe veszi azt is, hogy meghatározott életkor után adódhat olyan helyzet, amelyre tekintettel a tankötelezettség további fenntartása nem indokolt. A javaslat pontosan meghatározza azonban, hogy mely esetekben szűnik meg a törvény erejénél fogva a tizenhatodik életév betöltése után a tankötelezettség. Nincs szükség további engedélyre, elégséges - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - az iskola igazgatójához a kérelmet benyújtani. Az iskola igazgatója a feltételek fennállása esetén a bejelentést tudomásul veszi.

A 5. §-hoz

A javaslat újra fogalmazza a tartalmi szabályozás elveit meghatározó rendelkezéseket. Megerősíti a 8+4-es iskolarendszert, azáltal, hogy az eddigi egységes általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakaszt az iskolarendszer tényleges felépítéséhez igazodva felbontja az alapfokú nevelés-oktatás szakaszára és a középfokú nevelés-oktatás szakaszára. Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza az első évfolyamon kezdődik és a nyolcadik évfolyam végéig tart. Követelményeit teljes egészében az általános iskola teljesíti.

A javaslat nem változtat azon az 1993-ban elfogadott elven, hogy az általános műveltséget megalapozó oktatás és a szakképesítés megszerzésére történő felkészítés szakaszai váljanak ketté, és iskolatípustól függően a szakképzés a tizedik évfolyam befejezését követően, illetőleg a középiskolai oktatás utolsó évfolyamának befejezése után kezdődjék. A szakképzésben részt vevő iskolák feladatainak pontosabbá tétele lehetővé teszi, hogy már az általános műveltséget megalapozó oktatás keretében is átadjon az iskola olyan ismereteket a tanulók részére, amelyek megkönnyítik a szakképesítés megszerzéséhez szükséges ismeretek elsajátítását.

A javaslat nem helyezi hatályon kívül a Nemzeti alaptantervet. Megőrzi azt, azonban a Nemzeti alaptanterv és az iskolai helyi tanterv közé új elemet illeszt be, a kerettantervet. A kerettantervet a miniszter adja ki. A kerettanterv biztosítja az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot. A kerettantervek a Nemzeti alaptantervben található ismeretekre, követelményekre épülnek. Nem változtat a javaslat azon, hogy a pedagógiai programot az iskola nevelőtestülete fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. Az iskolák a helyi tantervüket a kerettantervben meghatározottak szerint kiegészíthetik a nevelési-oktatási sajátosságaikhoz igazítva azt.

A 6. §-hoz

A javaslat újrafogalmazza az Országos Köznevelési Tanács feladatait. A feladatokból kiderül, hogy a miniszter tanácsadó vélemény-nyilvánító szakértői testületeként működik a jövőben.

A 7. §-hoz

A javaslat a kerettantervekre épülő pedagógiai programra tekintettel újra fogalmazza a tanulók azon jogát, hogy megválaszthassák azt a tantárgyat, amelyet tanulni kívánnak. A tanulói jogok e területen bővülnek, mivel a hatályos rendelkezések alapján ez a jogosítvány csak a tizenegy-tizenharmadik évfolyamon illeti meg a tanulót. A kerettanterv mellett a pedagógiai program és az érettségi vizsgaszabályzat is tartalmazhat rendelkezéseket e jog gyakorlásával összefüggésben. A pedagógiai program az iskola lehetőségeihez mérten nyújt lehetőséget a tantárgy megválasztásához.

A 8. §-hoz

Lényeges változás fog bekövetkezni a pedagógusok foglalkoztatásában a javaslat elfogadása esetén. Megszűnnek ugyanis azok a rendelkezések, amelyek kötelezővé tették meghatározott idő eltelte után a pedagógus-szakvizsga letételét. Megszűnt ezáltal annak a lehetősége is, hogy a pedagógus-szakvizsga hiányára tekintettel megszüntessék a pedagógus foglalkoztatását. A pedagógus-munkakörök a jövőben a meglévő iskolai végzettségtől és szakképzettségtől függően kétfelé válnak. Az óvodapedagógus, a tanító, a tanár besorolása pedagógus-munkakörbe történik minden olyan esetben, amikor az alapképzésben szerzett oklevéllel tölti be a munkakörét. A pedagógus-szakvizsga letételével arra válik jogosulttá a pedagógus, hogy másik, magasabb munkakörbe, a szakvizsgázott pedagógus-munkakörbe kerüljön besorolásra.

A 9. §-hoz

A javaslat a szakképzésben részt vevő iskoláknál szakít azzal a jelenlegi szabályozással, amelyik egyetemi szintű tanári végzettséget ír elő a szakmai-elméleti tantárgyat oktató pedagógus részére. Egységes követelményeket határoz meg a szakmai-elméleti tantárgyakhoz, a szakmai előkészítő ismeretek oktatásához. A javaslat hatályba lépésével hatályát veszti a szakmai előkészítő ismeretekre vonatkozó képesítési követelményeket meghatározó f) pont, és ily módon a szakközépiskolában és szakiskolában a munkáltató döntésétől függően alkalmazni lehet az egyetemen vagy a főiskolán szerzett - a képzés szakirányának megfelelő - tanári vagy más felsőfokú oklevéllel rendelkező személyt.

Az iskolákban nehézséget okoz az idegen nyelv szakos tanárok alkalmazása. A hatályos rendelkezések alapján a középiskolában foglalkoztatható az, aki a főiskolán nyelvtanári végzettséget szerzett. Ugyanakkor nincs lehetőség arra, hogy az ugyancsak főiskolai nyelv- és irodalom szakos tanári végzettséggel gimnáziumban vagy szakközépiskolában oktassanak. Ez a megkülönböztetés szakmailag nem indokolt, ezért a javaslat feloldja az ellentmondást.

A hatályos rendelkezések minden olyan esetben, amikor az oktatás nem magyar nyelven folyik, kettős követelményt ír elő. A tantárgynak megfelelő felsőfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget, valamint a nevelés-oktatás nyelvének tanítására jogosító végzettséget és szakképzettséget. Ez a rendelkezés azonban különösen a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban okozott problémát, mivel szinte lehetetlenné tette a pedagógus-munkakörök betöltését. A javaslat ezért kibővíti azokat a felsőfokú iskolai végzettségeket és szakképzettségeket, amelyek meglétével részt lehet venni a nem magyar nyelven folyó iskolai nevelésben, oktatásban. Figyelembe veszi a javaslat azt is, hogy a felsőoktatásban most nyílik meg annak lehetősége, hogy az alapképzésben vagy a szakirányú továbbképzésben elsajátítsák az adott tantárgy kisebbségi oktatásához szükséges nyelvi ismereteket anélkül, hogy nyelv és irodalom szakos tanári szakképzettséget szerezne a tanuló.

A szakvizsgázott pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatás és besorolás alapjait is a javaslat által e §-ban megfogalmazott új rendelkezései alapozzák meg. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 61. §-a alapján a jogszabályban előírt iskolai végzettség alapján kell besorolni a közalkalmazottat. A javaslat ezért a szakvizsgázott pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatáshoz előírja a pedagógus-szakvizsga meglétét. Miután a pedagógus-szakvizsga jogszabályban meghatározott, megkövetelt iskolai végzettség, az az óvónő például, aki saját elhatározásából teljesíti a pedagógus-szakvizsga követelményeit az "F" fizetési osztályból átkerül a "G" fizetési osztályba.

A 10. §-hoz

A javaslat a pedagógus jogait és kötelezettségeit annak tükrében fogalmazza újjá, egészíti ki, hogy az óvodákban, iskolákban és kollégiumokban kiemelkedő szerepet kell hogy kapjon a nevelés, mint feladat. Kihangsúlyozza, hogy a pedagógust megilleti a személyiségi jogainak, méltóságának tiszteletben tartása, a nevelő-oktató tevékenység keretében végzett munkájának értékelése és elismerése. Ugyanakkor világossá teszi, hogy a pedagógus köteles hasonló tiszteletet és megbecsülést adni a gyermeknek, tanulónak és a szülőnek.

A pedagógusok kötelezettségei között megjelenik a gyermekekkel, tanulókkal való egyéni törődés a társadalmi normák megismertetése, a közösségi együttműködési, magatartási szabályok megtartására történő felkészítés.

A 11. §-hoz

A javaslat lényegében szövegpontosítást tartalmaz. A gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény sajátos formája a konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény, amelyben speciális ellátást biztosítanak a központi idegrendszeri sérült gyermekeknek, tanulóknak. Indokolt ezért, hogy megnevezésében is megjelenjen a közoktatásról szóló törvényben.

A 12. §-hoz

A törvény hatályos rendelkezése szerint az óvoda hároméves kortól legfeljebb hétéves korig fogadja a gyermekeket. Ez a rendelkezés valójában nem valósul meg azonban azoknál, akik a hetedik életévüket augusztus 31-ét követően töltik be. Ez a nap ugyanis a nevelési év utolsó napja, amelytől kezdődően a gyermek akkor sem tartózkodhat tovább az óvodában, ha egyébként arra szükség lenne, mivel betegség vagy bármilyen más oknál fogva társaihoz képest lemaradt a fejlődésben és nem érte el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A javaslat módosítása lehetővé teszi, hogy miniszteri rendelet meghatározza, mely feltételekkel maradhat ezen időpontot követően is az óvodában a gyermek.

A 13. §-hoz

A javaslat erősíti a ma működő nyolc évfolyamos általános iskolák helyzetét, azáltal, hogy a nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány tanúsít a jövőben is alapfokú iskolai végzettséget. Ez a módosítás az 1996. évi módosítás előtti helyzetet állítja helyre. Az 1996-ban bevezetett módosítás alapján a tizedik évfolyam elvégzéséről kiállított bizonyítvány tanúsítana alapfokú iskolai végzettséget. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem léptek hatályba, mivel ez az év lett volna az első, amelyben alkalmazni kellett volna. Ily módon a módosítás zökkenőmentesen, átmeneti intézkedések nélkül végrehajtható.

A 14. §-hoz

A javaslat egyértelművé teszi, hogy az általános iskolának legfeljebb nyolc évfolyama lehet. A hatályba léptető rendelkezések alapján megszűnik a nyolcnál több, legfeljebb tíz évfolyammal működő általános iskola. Erre az átmeneti rendelkezések 2001. július 31-ig adnak határidőt, ily módon az érintett tanulók befejezhetik az iskolai tanulmányaikat.

A 15. §-hoz

A javaslat egyértelművé teszi a szakiskola iskolatípus felépítését és feladatait. A tanköteles tanulókat fogadó szakiskolának legalább négy évfolyama kell hogy legyen, a kilencedik-tizedik évfolyam és két szakképzési évfolyam. A szakiskola másik sajátossága, hogy az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás keretében pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek oktatása és szakmai alapozó oktatás is folyhat. Ez az oktatás előkészíti a szakképzésbe való bekapcsolódást.

A szakképzésben részt vevő tanulók felkészülését, tanulási lehetőségét növeli az a változtatás, amelyik nem a szakképzésbe való bekapcsolódás, hanem a szakmai vizsgára való jelentkezés feltételeként követeli meg az alapműveltségi vizsga meglétét. Új lehetőség, hogy azok, akik a tizenhatodik életévük betöltéséig nem tudták befejezni az általános iskola nyolcadik évfolyamát, a szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán és a szakképzési évfolyamokon felzárkóztató oktatásban vehetnek részt. A felzárkóztató oktatás lényege, hogy a kilencedik és a tizedik évfolyamon a tanuló egyidejűleg készül fel az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeiből és a szakmai vizsgára felkészítő szakasz követelményeiből. A szakképzési évfolyamokon a szakmai vizsgára történő felkészítés mellett alapműveltségi vizsgára történő felkészítés is folyik, amennyiben a szakmai vizsga letételének előfeltétele az alapműveltségi vizsga megléte.

A 16. §-hoz

A gimnáziumi oktatás megszervezésénél, illetőleg a nyolcadik évfolyamot befejező tanulók beiskolázásánál nehézséget okoz az, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő számú négy évfolyammal működő gimnázium. Ezért a javaslat megerősíti a négy évfolyamos gimnáziumot azzal, hogy a hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumokban is meg kell szervezni ily módon az oktatást, ha azt jogszabály előírja.

A 17. §-hoz

A javaslat a szakközépiskola-iskolatípus működését meghatározó rendelkezéseket pontosabbá, egyértelműbbé teszi. Meghatározza azokat az elemeket, amelyekből egyértelműbbé válik a különbség a középiskolák - gimnáziumok és szakközépiskolák - között. A szakközépiskola a kilencedik évfolyamtól kezdődően felkészít az érettségi vizsga letételére. Emellett azonban előkészíti a tanulót arra is, hogy bekapcsolódjon a szakmai vizsgára való felkészülésbe. A középiskolai évfolyamokon nem folyik szakképzés, tehát nem tartható szakmai-elméleti, illetve szakmai-gyakorlati óra. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy már a kilencedik évfolyamtól kezdődően olyan ismeretek átadására is sor kerüljön, amelyek a későbbi, a középiskolai évfolyamok befejezését követően kezdődő szakképzési évfolyamokon hasznosíthatók.

A 18. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény hatályos 30. §-a lehetővé teszi, hogy a tanulót az iskola igazgatója meghatározott tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítse az évközi és a félévi, illetve év végi értékelés alól. Ez a mentesítés nem jelenti azt, hogy a tanulónak nem kell részt vennie a tanórai foglalkozásokon, és nem kell elsajátítania az előírt tananyagot. A mentesítés célja az, hogy az arra rászoruló tanuló ne kerüljön hátrányos helyzetbe amiatt, hogy fogyatékosságából eredően meghatározott ismeretek elsajátítása aránytalan nehézséget jelent számára. A javaslat e rendelkezéseket annyiban egészíti ki, hogy az értékelés és osztályozás alól mentesített tanulóval az iskolának külön, egyéni foglalkozás keretében is foglalkoznia kell.

A javaslat annak érdekében, hogy elősegítse a fogyatékos gyermekek, tanulók integrált óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását, újrafogalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetben láthatja el kizárólagosan gyógypedagógus a pedagógiai feladatokat. E követelmények nem vonatkoznak a jövőben a nem kötelező tanórai foglalkozásokra, a kollégiumi foglalkozásokra. További könnyítést jelent ezeknek a gyermekeknek, tanulóknak az iskolai fogadásához az is, hogy szakirányú továbbképzés keretében több olyan szakképzettség is megszerezhető, amellyel részt lehet venni ezeknek a gyermekeknek, tanulóknak a felkészítésében. Ilyen szakirányú továbbképzési szak például a nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusi szak, amellyel az óvodás-, illetve iskoláskorú gyermekek, tanulók nyelvi és beszédfejlődési elmaradásának leküzdéséhez lehet segítséget nyújtani. Segítséget nyújthat az integrált neveléshez, oktatáshoz az a pedagógus is, aki rendelkezik a fogyatékosok együttnevelési (integrációs) pedagógiai szakirányú továbbképzésben szerezhető oklevéllel. A szakirányú továbbképzés kifejezetten az óvodapedagógusi tanítói vagy tanári, illetve szaktanítói oklevéllel rendelkezőket készíti fel a testi fogyatékos, a beilleszkedési és magatartási zavarokkal küzdő gyermekekkel, tanulókkal való foglalkozásra.

A 19. §-hoz

A javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor tekinthető az alapfokú művészetoktatási intézmény iskolának. A hatályos rendelkezések ugyanis csak azt határozzák meg, hogy melyik az a maximális évfolyamszám, ameddig ebben az iskolatípusban a tanuló felkészítése folyhat. Az intézménylétesítés és működtetés elengedhetetlen feltétele azonban a legkisebb évfolyamszám meghatározása is. Erre azért van lehetőség, mert időközben megjelent az alapfokú művészetoktatás követelményeit és tantervi programját meghatározó miniszteri rendelet, amelyből megállapítható, hogy hány évfolyamra van szükség az előírt ismeretanyag átadásához. Új vonása az alapfokú művészetoktatási intézményben folyó pedagógiai munkának, hogy az utolsó alapfokú évfolyam befejezését követően a tanulónak művészeti alapvizsgát kell tennie. A művészeti alapvizsga az egyik biztosítéka lehet az oktatás megfelelő színvonalának, mivel külső szakértő bevonásával kerül megszervezésre.

A 20. §-hoz

A javaslat kiegészíti a törvénynek a kollégiumra vonatkozó hatályos rendelkezéseit. Az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy a kollégiumban folyó nevelő-oktató munka az érintett tanulók részére a családi neveléshez hasonló légkört és felkészítést kell hogy biztosítson. A kollégiumnak nemcsak az a feladata, hogy az iskolai tanulmányok sikeres folytatására és befejezésére felkészítse a tanulót, hanem az is, hogy fejlessze személyiségét és képességeit. A kollégium csak akkor tudja ellátni megfelelően feladatait, ha működése és tevékenysége során kapcsolatot tart a szülőkkel, illetve a tanulók iskolájával.

A 21. §-hoz

A többcélú intézmények lehetőséget nyújtanak a fenntartóknak és elsősorban a helyi önkormányzatoknak ahhoz, hogy szakmai szempontból a legjobb, gazdasági tekintetben a leghatékonyabb intézményrendszert hozzák létre. A hatályos rendelkezések alapján meg van annak a lehetősége, hogy óvodával, iskolával egy szervezeti keretben működtessenek különböző pedagógiai szakszolgálatot ellátó egységeket. A pedagógiai szakszolgálat feladatait ellátó intézményegységnek azonban minden esetben szakmailag és szervezetileg önállóan kell működnie. Ez azt jelenti, hogy elkülönített szervezetet kell létrehozni, külön vezetővel. Ez foglalkoztatási és pénzügyi-gazdasági nehézséget okoz az önkormányzatoknál. A javaslat ezért lehetővé teszi, hogy egységes, több pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményegységet hozzanak létre minden olyan esetben, amikor ez nem akadályozza a megfelelő színvonalú szolgáltatás megszervezését. Az egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményegység keretein belül a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, a logopédiai ellátás és a konduktív pedagógiai ellátás szervezető meg. Az egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményegység fontos szerepet tölthet be az utazó szakember-hálózat működtetésében, illetőleg az integrált óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás feladatainak megoldásában, segítésében.

A 22. §-hoz

Az egyes pedagógiai szakszolgálatokra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata, újragondolása az eltelt időszak tapasztalatai alapján vált szükségessé. A nevelési tanácsadás részt vesz az iskolakezdéshez szükséges fejlettség megállapításában az óvodába járó gyermekeknél is, indokolt ezért e feladatnak törvényben való rögzítése. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás a tanulók részére nyújt segítséget az iskolaválasztáshoz. A konduktív pedagógiai szakszolgálat specialitása, hogy a központi idegrendszeri sérültek részére biztosít fejlesztést és gondozást. A hatályos törvényi szöveghez képest egyértelműbbé teszi azt a feladatot, amelyet el kell látnia, mivel nem minden mozgássérült tartozik ebbe a körbe.

A 23. §-hoz

Az óvodák, iskolák működésének stabilitását a nevelő és oktató munka objektivitását növeli a javaslat azáltal, hogy nem teszi lehetővé a párt vagy párthoz kötődő szervezetek működését a nevelési-oktatási intézményekben. A hatályos törvényi rendelkezések csak a párt tekintetében állapítanak meg korlátokat. Mindenképpen szükséges azonban annak törvényi úton való garantálása, hogy az iskolai, kollégiumi munka, tevékenység pártbefolyásolástól mentes legyen. A párthoz való kötődés az alapító okiratból állapítható meg.

A 24. §-hoz

A hatályos rendelkezések alapján az iskolának jogában áll - kivéve, ha kötelező felvételi feladatokat lát el - meghatározni a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit. Az elmúlt idők gyakorlata azonban azt igazolja, hogy az iskolák olyan esetekben is felvételi vizsgát tartottak, amikor annak helyessége és indokoltsága pedagógiai szempontból megkérdőjelezhető volt. Ezért a javaslat lehetővé teszi az oktatási miniszternek, hogy az évenként kiadásra kerülő tanév rendjében rendelkezzen erről a kérdésről.

A 25. §-hoz

Az iskolai pedagógiai program elkészítése a hatályos rendelkezésekhez képest annyiban változik, hogy a helyi tanterv az oktatási miniszter által kiadott kerettantervre épül. Az iskola a javaslat elfogadása esetén is lehetőséget kap arra, hogy a pedagógiai programjába olyan helyi tantervet építsen be, amelyet más készített el a kerettanterv alapján.

A 26. §-hoz

Az óvodai nevelési programra vonatkozó előírások lényegesen kibővülnek a javaslatban foglaltak alapján. A módosítások az óvoda nevelési jellegét erősítik. Kiemelt figyelmet fordít az óvoda és a szülők kapcsolatára, amelyet ugyancsak helyben kell meghatározni. A pedagógiai munka hatékonyságának figyelemmel kísérését, a hiányosságok időbeli felismerését teszik lehetővé, ha minden óvodában kialakítják az ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszert. A pedagógiai munka alapjául szolgáló nevelési program ki kell hogy egészüljön azoknak az eszközöknek és felszereléseknek a jegyzékével, amelyek a meghatározott feladatok teljesítéséhez szükségesek. Ennek az oktatási miniszter által kiadott minimális eszköz- és felszerelési jegyzékre kell épülnie.

A 27. §-hoz

A hatályos rendelkezések elsősorban az iskola helyi tantervének tartalmi kérdéseire fordítottak figyelmet. Az elmúlt idők gyakorlata alapján bizonyossá vált, hogy szükség van azonban annak részletesebb szabályozására is, hogy az iskoláknak milyen módon kell meghatározniuk a nevelési feladataikat. Az iskola pedagógiai programja ennek megfelelően két nagy egységre bontható; a nevelési programra és a helyi tantervre. A nevelési programban kell meghatározni azokat a legfontosabb elveket, amelyeket minden pedagógusnak meg kell tartania a nevelő-oktató munkája során. A pedagógiai programnak kell választ adnia arra a kérdésre is, hogy milyen módon nyújt segítséget az iskola a bármely oknál fogva lemaradó, leszakadó tanulók részére. A közösség fejlesztésével összefüggő feladatoknak ugyancsak meg kell jelenniük a nevelési programban.

Az iskolákban folyó nevelő-oktató munka folyamatos figyelemmel kísérése ugyancsak beletartozik az iskola vezetésének és pedagógusainak a feladataiba. Ezért a nevelési programnak meg kell határoznia a nevelő-oktató munka ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási rendszerét. Az iskolai pedagógiai munka folyamatosságát, stabilitását növeli, ha a helyben, a pedagógiai program részeként meghatározzák azokat az eszközöket és felszereléseket, amelyek nélkülözhetetlenek a pedagógiai programban meghatározott feladatok ellátásához. Ehhez segítséget nyújt az oktatási miniszter által kiadott minimális eszköz- és felszerelési jegyzék.

A 28. §-hoz

A törvény hatályos rendelkezése alapján nem került kiadásra a Kollégiumi nevelés országos programja. A javaslat teszi lehetővé ennek kiadását. Ily módon szabályozni kell azt is, hogy ennek figyelembe vételével kell a kollégiumoknak elkészíteniük pedagógiai programjukat.

A kollégiumi pedagógiai program tartalmi kérdéseinek újraszabályozása a jelenlegi szabályozásnál jobban kiemeli a kollégium nevelési feladatait. Kitér azokra a specialitásokra is, amikor a kollégium tehetséggondozással kapcsolatos feladatokat lát el, illetve részt vesz a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók ellátásában.

A 29. §-hoz

A javaslat a kötelező tanórai foglalkozások megtartásához rendelkezésre álló időkeretet hozzáigazítja az iskolaszerkezeti modellhez. A változások lényege, hogy a rendelkezésre álló időkeret igazodik azokhoz a szakaszokhoz, amelyek jellemzik az iskola pedagógiai tevékenységét.

A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben-oktatásban az átlagosnál több feladatot kell megoldani azáltal, hogy a tanulók részére biztosítani kell a nemzetiségi identitás megőrzéséhez szükséges ismeretek átadását is. Ezért e feladatok végrehajtásához a javaslat tíz százalékkal megemeli a rendelkezésre álló időkeretet. Ezzel a változtatással biztosítani lehet, hogy az érintett iskolába járó tanulók felkészítéséből ne maradjanak ki azok az ismeretek - pl. második idegen nyelv, számítástechnika - amelyekre másik iskolában felkészülhet a tanuló.

A közösségi élet megszervezéséhez, feladatainak megoldásához a javaslat külön időkeretet biztosít. A javaslatban található időkeret felhasználható a tanulókkal való egyéni törődés feladatainak megoldásához is.

A 30. §-hoz

Az iskolának számos olyan feladatot kell megoldania, amelyik nem illeszthető bele a tanítási órák keretébe, nem valósítható meg osztálykeretben, sok esetben még az iskola falai között sem. A pedagógiai programban meghatározott követelmények elsajátításához jó lehetőséget biztosítanak a különböző kulturális, művészeti foglalkozások, nyelvi táborok, erdei iskolák. Ennek lehetőségét teremti meg a javaslat.

A 31. §-hoz

A nevelési-oktatási intézmény vezetője felelősséggel tartozik az óvoda, iskola és kollégium szakszerű, gazdaságos működéséért. A pedagógiai programokat, illetve a nevelési programokat ki kell egészíteni az intézményben folyó ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási feladatokkal. Az egész rendszer működtetéséért az óvoda vezetője, az iskola igazgatója, a kollégium vezetője a felelős. Ez összhangban áll egyébként azzal, hogy feladatkörébe tartozik egyébként is az intézmény rendeltetésszerű működésének a biztosítása.

A 32. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény számos tanulói jogot biztosít. E jogok egy része a tanulók közösségeihez, diákönkormányzatokhoz kötődik, míg más része a tanulót, mint egyént illeti meg. Az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy e jogok nem kellően ismertek sem a pedagógusok, sem a tanulók részéről. Indokolt ezért, hogy évente legalább egy alkalommal valamennyi érintett közösen áttekintse mi is a helyzet ezen a területen a kollégiumban, illetve az iskolában.

A 33. §-hoz

Abban az esetben, ha a szülő - élve a szabad iskolaválasztás jogával - nem a lakóhelye szerint illetékes általános iskolába kívánja beíratni gyermekét, számos esetben előfordult az elmúlt években, hogy az iskola felvételi vizsgához kötötte a jelentkezési kérelem elbírálását. Az általános iskolában tartott felvételi vizsga pedagógiai szempontból vitatható. A javaslat ezért egyértelműen megtiltja, hogy az iskola felvételi vizsgát szervezzen.

A 34. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján az óvodában a gyermek a hetedik életévének betöltését követő évtől kezdődően nem kaphat ellátást. A javaslat lehetővé teszi, hogy jogszabályban meghatározott esetben a gyermek még egy évet az óvodában maradhasson. Nem vitatható azonban, hogy születési adottságból, betegségből származóan lehetnek olyan gyermekek, akiknek az iskolai tanulmányok megkezdése nehézséget okozhat még a hetedik életévének elérése vagy elhagyása után is. A javaslat ezért megteremti annak az előfeltételét, hogy a tanuló az iskolai keretek között készüljön fel játékos formában arra, hogy az elkövetkezendő évben tudásáról számot kell majd adnia a tanítási órákon. Lehetőséget biztosít a javaslat arra is, hogy a tanuló egyéni ütemben sajátítsa el az előírt tananyagot, és abban az esetben, ha meghatározott tantárgyból vagy tantárgyakból még nem is érte el a többi tanuló szintjét, akkor is továbbhaladjon a magasabb iskolai évfolyamra. Lényegében a szakrendszerű tanítás megkezdéséig, tehát a negyedik évfolyam végéig lehetőség van arra, hogy egyéni ütemben készüljön fel a tanuló.

A tanulóval kapcsolatos iskolai döntés meghozatalához a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ad segítséget. Szakvéleményükben adnak iránymutatást arra, hogy milyen megoldás szolgálná leginkább a tanuló érdekeit.

A 35. §-hoz

A javaslat meghatározza az iskola feladatát abban az esetben, ha a tanuló második alkalommal sikertelenül próbálkozott az adott évfolyam követelményeinek a teljesítésével. Az iskolai sikertelenség sok esetben vezethető arra vissza, hogy az évismétlő tanuló kirekesztődik tanulótársai közül és az iskola sem nyújt segítséget ahhoz, hogy megfelelő eredményt érjen el. Az egyéni foglalkozáson való részvétel hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebben maradjanak ki az általános iskolából anélkül, hogy annak utolsó évfolyamát eredményesen befejeznék. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a nyolcadik évfolyamot sikeresen befejező tanulók túlnyomó többsége legalább egy szakképesítést meg tud szerezni.

A 36. §-hoz

A javaslat elfogadása esetén az alapműveltségi vizsga nem a szakképzésbe való bekapcsolódás, hanem a szakmai vizsgára történő jelentkezés előfeltétele lesz. Ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni minden olyan rendelkezést, amelyik a tanulói jogviszony megszűnését az alapműveltségi vizsga letételének elmaradásához kötötte.

Az alapfokú művészetoktatási intézmények jelentős költségvetési támogatást kapnak. Jelenleg azonban nem megoldott a felkészítés minőségének figyelemmel kísérése, ellenőrzése. Az iskola magasabb évfolyamára lépés előfeltételeként a javaslat ezért a művészeti alapvizsgát határozza meg abban az esetben, amikor az alapfokú évfolyamról kell az első továbbképző évfolyamra lépni.

A 37. §-hoz

A törvény hatályos rendelkezései szerint megszünt a gyermek óvodai elhelyezése annak a nevelési évnek az utolsó napján, amelyben a hetedik életévét betöltötte. Ez problémát jelentett azoknál a gyermekeknél, akik augusztus 31-e után születtek és bármilyen oknál fogva nem érték el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A javaslat ezért lehetővé teszi, hogy a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a gyermek további egy évet még óvodai nevelésben vegyen részt.

A 38. §-hoz

A közoktatás rendszerének működtetésénél, a rendszer ésszerű átalakításánál sokszor megmutatkozik a tervezés hiányossága. Az 1997-ben elkészült fővárosi, megyei fejlesztési tervek a helyi önkormányzatok közreműködésével készültek. A fejlesztési tervek azonban akkor tudnak hatékony segítséget nyújtani - annak ellenére, hogy egyébként alkalmazásuk nem kötelező - ha ténylegesen a községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi oktatáspolitikai elképzelésekre épülnek. A javaslat ezért írja elő kötelezően az önkormányzati intézkedési terv elkészítését minden olyan esetben, amikor a helyi önkormányzat legalább három közoktatási intézményt tart fenn. Az önkormányzati intézkedési terv előkészítésénél nyílik lehetőség arra, hogy valamennyi önkormányzat hosszabb távra megtervezze, milyen módon kívánja ellátni a közoktatásról szóló törvényben meghatározott kötelező feladatokat, vállal-e további szolgáltatást, milyen módon kívánja működtetni, fenntartani, fejleszteni, esetleg visszafejleszteni az intézményrendszerét.

A 39. §-hoz

A nemzeti, etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény és a közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók iskolai nevelését meg kell szervezni abban az esetben, ha egy településen belül ugyanahhoz a nemzetiséghez, kisebbséghez tartozó nyolc gyermek szülei kérik. A hatályos rendelkezések azonban ilyen kötelezettséget nem írnak elő abban az esetben, ha egy településen ennél a létszámnál kevesebb tanuló él. Mindenképpen meg kell azonban teremteni a jogi feltételt ahhoz is, hogy az országban szétszórt nemzetiségek is megszervezhessék az anyanyelv és a népismeret oktatását. Ilyen kisebbség például a görög és a lengyel kisebbség is, amelyeknél az alacsony gyermeklétszám jelenleg nem teszi lehetővé az iskolák fenntartását. Az érintett tanulók az általános szabályok szerint járnak iskolába és vendégtanulói jogviszony keretében sajátítják el az anyanyelvüket és a hozzá kapcsolódó népismereti követelményeket.

A 40. §-hoz

A közoktatás feladatainak megszervezéséhez az elkészült fővárosi, megyei fejlesztési tervek jelentős segítséget tudnak nyújtani. Mindenképpen indokolt azonban az elkészült fejlesztési tervek áttekintése, felülvizsgálata.

A 41. §-hoz

A helyi önkormányzati döntéshozatalnál a hatályos rendelkezések nem adnak eligazítást az illetékességi kérdésekre abban az esetben, ha az önkormányzatok közösen, társulásban tartják fenn a közoktatási intézményt. A javaslat ezt a kérdést rendezi.

A 42. §-hoz

A miniszteri feladat- és hatáskörök kiegészítésére azért van szükség, mivel a javaslat számos új szabályozási területet emelt be a közoktatásról szóló törvénybe.

Gondoskodni kell a kerettantervek kiadásáról, a Kollégiumi nevelés országos programjának kiadásáról. Új feladatként jelenik meg a minőségbiztosítással kapcsolatos kérdések rendezése, szabályozása. Továbbra is miniszteri feladat marad az országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzés és értékelés megszervezése. E feladat megvalósításában működik közre az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont.

Az oktatási miniszter - a többi miniszterhez hasonlóan - a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései alapján közreműködik az önkormányzati szervek működésének ellenőrzésében. Az ellenőrzési joga kiterjed a közoktatási intézmények működésére meghatározott szakmai szabályok, képesítési előírások ellenőrzésére. A javaslat megteremti az intézkedés lehetőségét a miniszter számára, amennyiben azt tapasztalja, hogy a közoktatási intézmények nem az előírásoknak megfelelően látják el feladatukat.

A 43. §-hoz

A miniszter jogalkotási jogkörét ki kell egészíteni az új feladatoknak megfelelően. A meglévő szabályozási jogkörök a kerettantervek bevezetésére, az országos mérési, értékelési és minőségbiztosítási feladatok ellátására irányuló jogszabályok kiadására jogosítják fel a minisztert. A közoktatásban érdekeltek jogainak védelme érdekében jön létre az oktatási jogok biztosának hivatala, amelynek feladatait és működésének szabályait ugyancsak miniszteri rendeletben kell meghatározni.

A 44. §-hoz

Az oktatási miniszter feladatkörébe tartozik a közoktatásfejlesztéssel összefüggő feladatok megoldása. Ezeket is bővíti a javaslat. Az új feladatok közé tartozik az önkormányzati intézkedési tervek elkészítésének a segítése. Ez összhangban áll azzal, hogy a miniszternek segítséget kell nyújtania a fővárosi, megyei fejlesztési tervek összeállításához is. Új fejlesztési feladat a tankönyvvé nyilvánítással kapcsolatos szakértői tevékenység feltételeinek a megteremtése, amely az eddigi gyakorlatnál hatékonyabbá teheti a tankönyvek jóváhagyásával összefüggő eljárást. A közoktatás működtetéséhez, szakszerűségéhez nyújtanak majd segítséget azok a pedagógiai rendszerek, amelyek a kerettantervre épülve tartalmazzák az adott feladatok ellátásához szükséges eszközrendszereket, képzési és továbbképzési kínálatot, szakmai szolgáltató tevékenységet.

A 45. §-hoz

Új intézményként jön létre az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot a Kormány hozza létre, központi hivatalként. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont részletes feladatairól kormányrendelet fog rendelkezni. A legfontosabb feladatai közé fog tartozni az ágazati irányítás keretei közé tartozó ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási feladatok irányítása, szervezése és koordinálása. Jogszabályban meghatározott ügyekben hatósági feladatokat is elláthat majd.

A 46. §-hoz

Az Országos Köznevelési Tanács működésében a javaslat lényeges változásokat hoz azáltal, hogy megszünteti az eddigi egyetértési jogosítványát. A jövőben megszűnik a tankönyvjegyzékre történő felvétellel kapcsolatos javaslattételi feladata is. Új feladatként jelenik meg, hogy kísérje figyelemmel és véleményezze a tankönyvellátás egészét és a tankönyvvé nyilvánítás folyamatát. Megszűnik az Országos Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság. A helyébe lépő Országos Pedagógus-továbbképzési Bizottság nem vesz részt a pedagógusok továbbképzésével kapcsolatos programok jóváhagyási eljárásában. Feladata, hogy figyelemmel kísérje az egész rendszer működését, és javaslatokat tegyen amennyiben intézkedést lát szükségesnek.

A 47. §-hoz

Az Országos szakértői névjegyzékkel és az Országos vizsgáztatási névjegyzékkel kapcsolatos tevékenységek ellátása jelenleg eshetőleges, nem megoldott. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata lesz a jövőben, hogy a miniszteri jogkörben eljárva összeállítsa és gondozza a jegyzékeket, illetőleg ellenőrizze a szakértők foglalkoztatásának szakszerűségét és törvényességét.

A 48. §-hoz

A javaslat elfogadása esetén lehetővé válik, hogy az iskolákban nem csak az első szakképesítés megszerzése legyen ingyenes. A közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak alapján a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett oktatásban a tanuló utoljára abban az évben kezdhet tanévet, amelyben betölti a huszonkettedik életévét. Ez a határidő egy évvel meghosszabbítható, amennyiben a tanuló hét éves korában kezdte meg tanulmányait az általános iskolában, illetve olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók esetében, valamint a súlyos beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanulók esetén, továbbá ha a tanuló tartós gyógykezelés alatt áll, ehhez az életkorhoz további három évet hozzá kell számítani. Ez a módosítás reális lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ingyenes oktatás keretében hozzájusson valaki a második szakképesítéshez is.

A 49. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény 119. §-a alapján létrehozott fővárosi, megyei közalapítványok legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a körzeti feladatoknak a megszervezéséhez, amelyek ellátásában több önkormányzat is érdekelt. A közalapítvány által nyújtott támogatás alapjaiban a fejlesztési tervben jóváhagyott körzeti, térségi és országos feladatok ellátását kell hogy támogassa. A fővárosi, megyei fejlesztési tervek elfogadása nem kötelező. A pénzügyi támogatás rendszere azonban segítséget nyújthat ahhoz, hogy az érdekelt önkormányzatok elfogadják magukra nézve a fejlesztési tervben foglaltakat. Ezért teszi lehetővé a javaslat, hogy meghatározott támogatások elnyeréséhez a közalapítvány előírhassa a fejlesztési tervben foglaltak elfogadását.

A hatályos rendelkezések alapján nem megoldott azoknak a feladatoknak az ellátása, amelyek a gyermek-gyógyüdülőkben, az egészségügyi és rehabilitációs intézményekben működő iskolákban folynak. A támogatások megtervezése és az Oktatási Minisztérium költségvetéséből való folyósítása hozzájárulhat ahhoz, hogy a tartós gyógykezelésre szoruló tanulók hozzájussanak a fejlődésükhöz szükséges iskolai ellátáshoz.

Az 50. §-hoz

Az értelmező rendelkezések pontosítására az elmúlt évek tapasztalatai, valamint az új szakmai irányítási rendszer alapján bekövetkezett változások miatt van szükség. Az emelt szintű oktatás fogalmánál utalni kell a kerettantervekre, amelyek a jövőben tartalmazni fogják az adott tantárgyra fordított tanítási órák legkisebb számát. A készségtantárgyak köre kiegészült a tánc tantárggyal. A tanítási napok értelmezésénél meg kellett határozni azt a minimális óraszámot, amelyet egy adott tanítási napon meg kell tartani annak érdekében, hogy be lehessen számítani az előírt szorgalmi idő hosszába. A kisebbségi intézmény fogalmának újraszabályozása világossá teszi, hogy nem önmagában az elnevezés, az alapító okirat, hanem a feladat tényleges ellátása az, amelyik egy intézményt kisebbségi feladatok ellátásában közreműködő intézmények közé sorol.

Az 51. §-hoz

A közoktatásról szóló törvény rendelkezései széles körben biztosítják az intézményalapítás jogát. Abban az esetben azonban, ha az adott településen nincs megfelelő létszámban tanuló, az érintett országos kisebbségi önkormányzat nem tud élni az intézményalapítás jogával. A javaslat ezért teszi lehetővé, hogy kizárólagosan az érintett kisebbségi önkormányzatok - az oktatási miniszter engedélyével - olyan iskolát hozzanak létre, amelyik a nemzeti, etnikai kisebbségi nyelvet és a népismeret követelményeit oktatják.

Az 52. §-hoz

A tantervi szabályozás változásával újra kellett gondolni azokat a határidőket, amelyekkel bevezetésre kerülnek az új ismeretek, vizsgák. Az alapműveltségi vizsga bevezetési határidejének eltolása igazodik ahhoz, hogy 2001. szeptember 1-jétől felül kell vizsgálni, a kerettentervekhez kell igazítani az iskolák helyi tantervét.

A szakközépiskolák és a szakiskolák pedagógiai munkájában nem következik be változás. Továbbra is szét kell választaniuk a közismeretei és a szakmai-elméleti tantárgyak oktatását, tehát a megkezdett folyamatot nem érinti a Nemzeti alaptantervvel és a helyi tantervvel kapcsolatos szabályok módosítása.

Az 53. §-hoz

A nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelésben, iskolai nevelésben-oktatásban, kollégiumi nevelésben a szakképzett pedagógusok alkalmazása azért nehéz, mivel a felsőoktatás jelenleg nem tud megfelelő számú pedagógust biztosítani a közoktatás részére. Ezért a módosító javaslat lehetővé teszi, hogy a pedagógus-munkakör betöltésére jogosító felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező pedagógus felsőfokú "C" típusú állami nyelvvizsga bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal részt vegyen a nevelő-oktató munkában.

Azáltal, hogy a pedagógus-szakvizsga kötelezősége megszűnik, nem változnak azok az előírások, amelyek alapján a szakvizsgával rendelkező pedagógust másik, magasabb fizetési osztályba kell sorolni. Továbbra is megmaradnak azok a szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy jogszabály szakirányú továbbképzést a pedagógus-szakvizsgával egyenértékűnek ismerjen el.

Az 54. §-hoz

A javaslat meghatározza azokat az átmeneti szabályokat, amelyek a módosítással bevezetett új rendelkezések hatályba léptetésére vonatkoznak. A kerettantervek alapján az iskoláknak 2001. szeptember 1-jéig kell felülvizsgálni pedagógiai programjukat. Addig az időpontig lehetősége van az általános iskolának arra, hogy eldöntse, tovább folytatja-e a Nemzeti alaptantervre épülő helyi tanterv bevezetését, vagy helyette a közoktatásról szóló törvény hatályba lépése előtt kiadott nevelési-oktatási tervek alapján folytatja a nevelő-oktató munkáját. A hat és nyolc évfolyammal működő gimnáziumok, a többcélú intézmények ugyancsak maguk dönthetnek arról, hogy a Nemzeti alaptantervre épülő helyi tanterv bevezetését a kerettantervekre épülő helyi tantervek elfogadásáig tovább alkalmazzák, vagy a miniszter által kiadott nevelési-oktatási terv szerint végzik tevékenységüket. A javaslat megfelelő határidőt biztosít arra is, hogy átalakuljanak a tíz évfolyammal működő általános iskolák, illetve hogy a helyi önkormányzatok elkészítsék intézkedési tervüket.

Az 55. §-hoz

A javaslat néhány helyen megváltoztatja a kötelezően foglalkoztatottak létszámát meghatározó rendelkezéseket. A fogyatékosokkal foglalkozó iskolákban nem bizonyult elégnek a gyógypedagógiai-asszisztensi létszám - 0,5 -. Ezért ennek felemelése indokoltnak látszik. Kiegészül a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak köre a szabadidő szervezővel. Az új munkakör biztosítása hozzájárulhat a nevelési feladatok megvalósításához.

Az alapfokú művészetoktatási intézményekben tandíjfizetési-kötelezettség terheli azt, aki hat óránál többet vesz igénybe. Ebben az esetben nem indokolt annak a kizárása a normatív költségvetési hozzájárulásból, aki túllépi ezt az időkeretet, mivel az 1-6 tanórai foglalkozásért csak térítési díj kérhető.

Az 56. §-hoz

A közoktatási intézményekben csak olyan adatok tarthatók nyilván és kezelhetők, amelyekre a közoktatásról szóló törvény felhatalmazást ad. Figyelembe véve, hogy a diákigazolványokat központilag nyilvántartásba kell venni, szükség van arra, hogy kiegészüljenek a törvényi rendelkezések, oly módon, hogy lehetőség nyíljon a nyilvántartás elkészítéséhez szükséges adatok felvételére, tárolására és továbbítására.

Az 57. §-hoz

Az iskolai létszámok újragondolására azért van szükség, hogy a rendelkezések igazodjanak a meglévő és ténylegesen működő iskolaszervezethez. Ezért a hatályos törvényi rendelkezésekben található egy-hat évfolyam és hét-tíz évfolyam a javaslatban megfogalmazott új 8. §-ban található oktatási szakaszokhoz igazodik.

Az 58. §-hoz

A javaslat többlépcsős hatálybalépést határoz meg. Figyelembe veszi, hogy a tanítási év kezdete szeptember első munkanapja, ezért azokat a rendelkezéseket, amelyek érintik az 1999-ben induló tanítási évet, egy évvel később lépteti hatályba.