177/B/1994. AB határozat
a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 5/A. §-a, valamint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 5/A. §-a, valamint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 7. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkb.) 7. § (2) [később az indítvány tartalmából és az alkalmazott megjelölésből is kivehetően a (3)] bekezdésének, a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló 1993. évi CXVI. törvény - Fkb. 5/A. §-át módosító - 1. §-ának, a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény 85. §-ának a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlására szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 25. § (2) bekezdését megállapító "új szövegének diszkriminációban megnyilvánuló alkotmányellenességét szüntesse meg". Az Alkotmánybíróság a beadványt utólagos normakontroll iránti kérelemként fogadta el és ekként bírálta el.
2. Indítványozó szerint alkotmányellenes diszkriminációt eredményez, hogy a jogalkotó a kárpótlásra jogosultak esetében a megvásárolt termőföld kijelölésével, önálló ingatlanként való kialakításával és ennek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos költségeket az állami költségvetésre terheli, míg a részarány-tulajdonosok tekintetében a jogalkotó nem teljes költségmentességet, hanem kizárólag az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés illetékmentességét és az önálló ingatlan kialakítása költségének maximum 50%-áig terjedő, feltételekhez kötött költségtérítést biztosított. Véleménye szerint "a részarány-tulajdonos földdel való rendelkezése, használati és birtoklási joga ugyanúgy hiányzott, mint a kárpótlási jogosultnál. Ha tehát a kárpótlási jogosult esetén az állam teljes mértékben vállalja az új birtoktest kialakításának költségét, akkor ugyanúgy vállalnia kell a részarány-tulajdonosok esetében is. Ha ezt az állam nem vállalja, vagyis bevallottan egy meghatározott társadalmi réteget kíván előnyben részesíteni, akkor az az Alkotmányba ütközik".
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályi rendelkezések a következők.
1. Az Alkotmány 70/A. § szerint:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti".
2. A Kpt. 25. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"25. § (2) A megvásárolt termőföld kijelölésével, önálló ingatlanként történő az állami költségvetést terhelik, a tulajdonszerzés mentes a vagyonszerzési illeték alól".
3. Az Fkb. - 1993. évi CXVI. törvény 1. §-ával megállapított - 5/A. §-a szerint:
"5/A. § (1) A kiadásra kerülő föld ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.
(2) Ha a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy az e törvény alapján kiadott földjét öt évig nem idegeníti el, továbbá nem vonja ki a mezőgazdasági termelésből - kivéve, ha az mezőgazdasági termeléssel összefüggő célból történik - a részére kiadott föld önálló ingatlanná alakításával kapcsolatos költségeit az állami költségvetés terhére részben vissza kell téríteni.
(3) A költségtérítés mértéke a költség 50%-a, de legfeljebb a) 5 ha-ig 1800 Ft/ha
b) 5-10 ha-ig 9000 Ft és 5 ha felett 1200 Ft/ha
c) 10 ha felett 15 000 Ft és 10 ha felett 1000 Ft/ha lehet.
(4) Ha a tulajdonos a (2) bekezdésben vállalt kötelezettségét megszegi, a kiadott föld önálló ingatlanná alakításával kapcsolatos - részére az állami költségvetésből megtérített - költségeket a föld elidegenítésének vagy mezőgazdasági termelésből kivonásának időpontjában köteles a költségvetésnek visszatéríteni".
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott a diszkrimináció tilalmával. Megállapította, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni". [9/1990. (IV. 25.) AB határozat ABH 1990, 46., 48.] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság már a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette: "A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játszák a meghatarozó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen "politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára". (ABH 1992, 280., 281.)
2. Az Alkotmánybíróság korábban egy ízben már kitért a kárpótlás és a részaránytulajdon jogi jellegének megváltoztatása közötti különbségre. A 238/B/1992. AB határozat (ABH 1992, 598.) indokolása kimondta, hogy a kárpótlási törvényben az állam - a jogállamiság elvétől vezérelve, a társadalom igazságérzetét és teherbíró-képességét egyaránt figyelembe véve - vállalta az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslását részleges kárpótlás nyújtásával. Az önkéntes felelősségvállalás keretében az állam jogosult volt eldönteni azt is, hogy a kárpótlás keretében vásárolt ingatlanok műszaki kialakításának és nyilvántartásba vételének költségeit is magára vállalja. Más a helyzet a részarány-tulajdonosok esetében. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény alapján a szövetkezeti tag, akinek tulajdonjoga a szövetkezetbe való belépéssel nem szűnt meg, jogosult eldönteni, hogy földtulajdonán továbbra is a szövetkezet keretei között vagy önállóan kíván gazdálkodni. Ha nem kíván a szövetkezetben maradni és a földjét kikéri, akkor nem "elvett" földjét kapja vissza, hanem meglévő földtulajdonával rendelkezik. Ennek szükségszerű következménye, hogy műszakilag el kell különíteni a szövetkezet saját jogon használt földterületeit a többi földjétől és az önállósult ingatlant a nyilvántartásba is be kell vezetni. A költségek az önálló vállalkozóvá válás szükségszerű költségei.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint akkor állapítható meg alkotmányellenes megkülönböztetés, ha a jogalkotó azonos körbe tartozók között, megfelelő alkotmányos indok nélkül tesz különbséget. Mivel a kárpótlásra jogosultak a már kifejtettek szerint nem tekinthetők a részarány-tulajdonosokkal azonos körbe tartozóknak, a jogalkotó által alkalmazott megkülönböztetés - melynek a jogállamiság elve miatt alkotmányos indoka is van - nem eredményez alkotmányellenességet. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Fkb. 5/A. §-a, valamint a Kpt. 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. AZ Fkb. 7. § (3) bekezdését a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló 1995. évi XV. törvény 12. §-a 1995. április 12. napjától hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis csak kivételes esetekben vizsgálja. Mivel a jelen ügyben bírói kezdeményezésre, illetőleg alkotmányjogi panasz benyújtására nem került sor, az Alkotmánybíróság az Fkb. 7. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszüntette.
Budapest, 2000. szeptember 26.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Bagi István alkotmánybíró helyett
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró helyett
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró