BH 2013.12.343 A félnek a jegyző által lefolytatott vadkár becslési eljárásban kell az ott kirendelt szakértő kompetenciájával kapcsolatos észrevételeit, kifogásait előadnia, utóbb a peres eljárásban ennek elmaradása már nem értékelhető a másik fél terhére [1996. évi LV. tv. 75. §, 78. §, 79. §].

A felperes által művelt perbeli ingatlanokon - amelyeken az alperes a vadászatra jogosult - 2009. évben vadkár keletkezett, amelynek a teljes megtérítéséről a jegyző által lefolytatott vadkár becslési eljárás során a feleknek nem sikerült megállapodniuk. Az ismétlődő vadkárok elhárítása érdekében a felperes a területen villanypásztort telepített.

A felperes keresetében 2 186 455 forint és ennek a 2009. október 21. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelte egyrészt a vadkár alperes által meg nem fizetett részét, másrészt a villanypásztor telepítésével felmerült, a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásai fele részének a megtérítését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a vadkár megtérítése már megtörtént, a villanypásztor telepítése pedig nem volt feltétlenül szükséges, továbbá azt a felperes rosszul helyezte el, amivel még nagyobb károkat okozott. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 1 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest abból eredően, hogy 2009. június 18-án a szakszerűtlenül kihelyezett villanypásztor egy szarvasbika elhullását okozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 596 619 forintot és ennek a 2009. október 21. napjától járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és elutasította a viszontkeresetet is.

Az ítélet indokolása szerint a közigazgatási eljárásban közreműködött és a bíróság által kirendelt szakértők a bekövetkezett kár mértékét nagyságrendileg hasonló összegben állapították meg. Az elsőfokú bíróság ezért a három szakvélemény közül B. J. szakvéleményét fogadta el aggálytalannak és annak alapján a kár összegét 1 488 780 forintban határozta meg és ennek megfizetésére kötelezte az alperest a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §-ának (1) bekezdése alapján.

A kirendelt szakértők egybehangzóan állapították meg, hogy a villanypásztor létesítése indokolt volt, kiépítése szakszerűen történt és az hatékony védelmet biztosított. A berendezés telepítését teljes egészében a felperes végezte és viselte annak költségeit, ezért az elsőfokú bíróság a körülmények mérlegelésével - a kialakult szokásokkal összhangban - arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a számlával igazolt költség fele részének, azaz 1 607 839 forintnak a megtérítésére köteles.

A szakértői vélemények a vad elhullásának kérdésében is egybehangzóak voltak, így nem volt megállapítható közvetlen összefüggés a szarvas pusztulása és a kerítés kiépítésének módja között, az eset bekövetkeztét a vad egyedi viselkedése okozta.

A felperesnek járó összegből az alperes már 1 500 000 forintot megfizetett, ezért az elsőfokú bíróság a fennmaradt összeg erejéig adott helyt a keresetnek, míg a viszontkeresetet elutasította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperesnek a kárbecslési eljárás során kellett volna előterjesztenie a kifogásait az ott eljárt szakértő személyével szemben, utólag a szakértő szakmai jártasságának a hiányára már nem hivatkozhat. Megjegyezte azonban, hogy az eljárt szakértő a felek más vitás ügyeiben is adott már szakvéleményt és akkor a hozzáértését az alperes sem vitatta. A kárbecslés során jelen volt az alperes képviselője, akinek fennállt volna a lehetősége észrevételek megtételére. A másodfokú bíróság így az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokaira való utalással hagyta helyben.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta megalapozottnak, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta rámutatva az alábbiakra.

Az ügyben elsőként eljárt K. I. szakértő a felperes kérelmére a jegyző előtt indult vadkár becslési eljárás során került kirendelésre. A szakértő által 2009. március 31-én lefolytatott első, majd az ezt követő kárfelvételek során jelen volt az alperes egy vagy több képviselője, akik sem ekkor, sem a jegyző előtti eljárás során nem tették vitássá a kirendelt szakértő kompetenciáját. Az első jegyzőkönyv - az azon szereplő bélyegző szerint - 2009. április 6-án már megérkezett a jegyzőhöz, ezt követően tehát a felek és így az alperes által is megtekinthető volt. Az alperes azonban sem a kárfelvétel során, sem ezt követően nem tett észrevételt sem a szakértő személyére, sem egyéb körülményekre. A jegyző előtti eljárás ezt követően már valóban a betakarítás után 2009 októberében folytatódott, de az alperes kifogásokat még ekkor sem terjesztett elő. Az alperes - csakúgy mint a felperes - tudomással bír az ilyen jellegű ügyekben a bizonyítási eljárás nehézségeiről és így arról, hogy azt mielőbb le kell folytatni. Elvárható ezért tőle az, hogy amennyiben ilyen jellegű aggályai merülnek fel, akkor azokat haladéktalanul jelezze a jegyzőnél, akinek a jegyzőkönyvek időben történő megküldése miatt fennálló esetleges mulasztása viszont nem eshet a felperes terhére sem.

A kárfelvétellel kapcsolatos, a szakértő személyén túli, aggályokat az alperes még ezt követően sem fogalmazta meg és e vonatkozásban a tanúként meghallgatott N. P.-hez - aki a képviseletében jelen volt a szemlén - sem intézett kérdéseket.

A peres eljárás során már mezőgazdasági igazságügyi szakértők jártak el az ügyben és hasonló nagyságrendű kárbecsléseket készítettek. Ellentétes tartalmú - az alperes álláspontját alátámasztó - szakértői vélemény nem állt a rendelkezésre, ezért helyesen járt el az első- és másodfokú bíróság akkor, amikor a bekövetkezett kár mértékét B. J., alperesre nézve egyébként kedvezőbb, szakértői véleménye alapján határozta meg.

A kirendelt szakértők egybehangzóan állapították meg, hogy a felperes szakszerűen helyezte ki a villanypásztort, ami így megfelelő védelmet is jelentett. Nem volt ezért a jogerős ítélet e tekintetben sem megalapozatlan, pusztán az alperes által ezzel kapcsolatban felvetett aggályok nem adták indokát egy harmadik szakértői vélemény beszerzésének.

A villanypásztor rendszeresen alkalmazott, hatékony védekezési mód az állatok kártételeivel szemben, de használatos az az állatok szétszéledésének a megakadályozására is. Önmagában tehát ennek elhelyezése, ottléte, működtetése nem jelenthetett veszélyt a vadakra. Ahhoz, hogy egy ilyen eset bekövetkezzen mint a perbeli, mindenféleképpen valami különleges esemény volt szükséges, ami a kirendelt szakértők egybehangzó véleménye szerint az állat egyedi viselkedése volt és nem a villanypásztor hibás kihelyezése. A tanúként meghallgatott N. P. előadta, hogy dél tájban látta az állatot, amely akkor éjszaka pusztulhatott el. A szarvas még akkor is a kerítésen volt, így az alperes nem volt elzárva attól, hogy igénye esetén kivizsgáltathassa az elhullás okát és rendelkezzen a trófeáról, illetve a hús értékesítéséről. Az alperes képviseletében eljárt vadász határozott úgy, hogy a tetemet egy gödörben helyezzék el, mert véleménye szerint az nem képezett értéket.