2/B/1998. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Szatymaz Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által az ivóvíz-szolgáltatás díjának megállapításáról alkotott 6/1994. (IV. 8.) KT. számú önkormányzati rendelet 2. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Szatymaz Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által az ivóvíz-szolgáltatás díjának megállapításáról alkotott 6/1994. (IV. 8.) KT. számú rendeletnek (a továbbiakban: Ör.) - az 5/1996. (IV. 25.) KT. számú, valamint a 14/1996. (XII. 19.) KT. számú rendelettel megállapított - 2. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A módosító rendelkezések az ivóvíz-szolgáltatásért addig fizetett vízdíj mellett határozott összegű szolgáltatási alapdíjat is bevezettek.

Az indítványozó álláspontja szerint a szolgáltatási alapdíj megállapítása alkotmányellenes. Azzal érvel, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) 8. § (1) bekezdése, valamint a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 17. § (3) bekezdése a szolgáltatási alapdíj bevezetését nem teszi lehetővé. Az indítványozó álláspontja szerint a szolgáltatási alapdíj mögött semmiféle tényleges szolgáltatás nincs. Mivel a szolgáltatási alapdíj fogyasztástól független bevezetését az idézett magasabb szintű jogszabályok nem teszik lehetővé, a testület a kifogásolt rendelkezésével túlterjeszkedett a rendeletalkotási kompetenciáján, megsértve ezzel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot". Megítélése szerint a szolgáltatási alapdíj megfizetésének rendeleti előírása az Alkotmány 43. § (2) bekezdésébe, valamint a 44/A. § (1) bekezdésébe ütközik.

Sérelmezi továbbá, hogy a képviselő-testület figyelmen kívül hagyta az Ártv. adatszolgáltatásra vonatkozó 10. § (1) bekezdésében foglaltakat, amikor nem kért a vízmű üzemeltetését végző kft.-től pontos adatszolgáltatást. Ezért a képviselőtestület által elfogadott vízdíj nem kellően megalapozott.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az Ör. vitatott szabálya ellentétes-e valamely magasabb színtű jogszabállyal, sérti-e az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezését.

A helyi önkormányzatok rendeletalkotási jogkörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.

Az Ör. vitatott 2. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:

"2. § A működő szervezet által nyújtott alapszolgáltatások díját a képviselőtestület az alábbiak szerint állapítja meg:

- közüzemi víziközműből szolgáltatott ivóvíz díja: szolgáltatási alapdíj bekötésenként és évente: 2000 Ft+áfa, amely díj évente négy alkalommal lesz kiszámlázva, vízdíj (fogyasztás arányosan): 35 Ft/m3+áfa."

Az Ör. 2. §-ának ezen - az 5/1996. (IV. 25.) KT. számú rendelettel megállapított _előírásával a képviselő-testület a víziközműből szolgáltatott ivóvíz addig alkalmazott egytényezős hatósági ára helyett áttért a kéttényezős - határozott összegű "szolgáltatási alapdíjat" és fogyasztás arányában megállapított "vízdíjat" tartalmazó - díjszabás alkalmazására.

Az Alkotmánybíróság már korábbi határozatában vizsgálta a kéttényezős (a "készentartási díj"-at és a mért díjat tartalmazó) vízdíj alkotmányosságát.

Az Alkotmánybíróság a Felgyő Község Önkormányzatának a helyi víziközműből szolgáltatott ivóvízdíjról szóló rendeletével kapcsolatos 1108/B/1995. AB határozatában (ABH 1996, 722.) megállapította, hogy a kéttényezős vízdíj megállapítása nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, így az önkormányzati rendelet e rendelkezése nem ütközik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság e határozatában kifejtette, hogy az Ártv.-nek a hatósági ár megállapítására vonatkozó szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás, de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott) ármegállapítás kötelezettségét sem.

Az Ártv. "Szolgáltatások" című melléklete csupán azt mondja ki, hogy "az önkormányzati tulajdonú vízközműből szolgáltatott ivóvízdíjat" a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg. A törvény "Hatósági ármegállapítás" című fejezete sem foglalkozik a termékek és a szolgáltatások konkrét ártényezős elemeivel. A 7. § és a 8. § általánosságban rögzíti, hogy a legmagasabb vagy a legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy "a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson". A 9. § viszont arról rendelkezik, hogy a hatósági ár megállapítása "történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal". (ABH 1996, 723.)

A korábbi határozatában az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az Ör. vitatott rendelkezése nem ellentétes-e a Korm.r. 17. § (3) bekezdésében foglaltakkal. A Korm.r. e szabálya úgy rendelkezik, hogy "a vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó". Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e rendelkezésből sem következik az, hogy az árhatóság által megállapított vízdíj alapja kizárólag a vízmérőn mért vízfogyasztás lehet. A jogalkotónak széles körű mérlegelési joga van a vízdíjak megállapítása során, a Korm.r. 17. § (3) bekezdéséből az következik, hogy "a vízdíj kiszámításánál a fogyasztott víz mennyiségére mindenképpen figyelemmel kell lenni". (ABH 1996, 724.)

Tekintettel arra, hogy az Ártv. és a Korm.r. szabályai az 1108/B/1995. AB határozat elfogadását követően nem változtak, az Alkotmánybíróság - korábbi döntésének megfelelően -megállapította, hogy a képviselő-testület az Ör. 2. §-ának elfogadásával, a kéttényezős vízdíj megállapításával nem sértette meg az Ártv. és a Korm.r. szabályait, így az Ör. e szabálya nem ütközik sem az Ötv. 16. § (1) bekezdésébe, sem az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe.

2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy alkotmányellenesnek tekinthető-e a rendelet amiatt, hogy - amint azt az indítványozó állítja - a képviselő-testület a szolgáltató által - az Ártv. 10. § (1) bekezdésébe ütköző módon - hiányosan, illetőleg tévesen szolgáltatott adatok alapján döntött a vízdíj mértékének megállapításáról.

Az Ártv. 10. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza: " (1) A hatósági ár megállapítása - ideértve az áralkalmazási feltételeket is - hivatalból vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére történhet. Ez utóbbi esetben a kérelmező köteles a hatósági árra vonatkozó javaslatát a hatósági ar meg-állapítója részére egyidejűleg megküldeni. A hatósági ár megállapítója - mindkét esetben - további adatokat kérhet.

(2) A hatósági ár megállapítójának megkeresésére az országos gazdasági kamara tájékoztatást ad a kérelemmel érintett termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi és árviszonyokról.

(3) A hatósági ár megállapítója a kérelem, illetve a kért adatok kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles az ármegállapítást közzétenni vagy a kérelem elutasításáról a kérelmezőt értesíteni."

Az Ártv. e rendelkezései alapján annak megítélése, hogy a szolgáltató által közölt adatok elegendőek-e a hatósági ár megállapításához, illetőleg megfelelnek-e a valóságnak, a hatósági ár megállapítójának a feladata és felelőssége.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe a vízdíjat szabályozó önkormányzati rendelet alkotmányossági vizsgálata során annak megítélése tartozik, hogy az önkormányzati rendelet vitatott rendelkezése nem ellentétes-e az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Ör. vízdíj mértékére vonatkozó előírásának megalapozottsága, az ennek alapjául szolgáló üzemeltetői gazdasági adatok felülvizsgálata, valamint az önkormányzat és a szolgáltató közötti szerződéses viszonyból eredő jogsérelmek orvoslása nem alkotmányossági kérdés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. vitatott 2. §-a magasabb szintű jogszabályba nem ütközik, így az nem sérti az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a vitatott önkormányzati rendeleti előírások és az indítványozó által felhívott további alkotmányi rendelkezések - Alkotmány 43. §-ának (2) bekezdése és 44/A. §-ának (1) bekezdése - között tartalmi összefüggés nem áll fenn.

Ezért az Ör. 2. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1999. április 20.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró