BH 2008.12.325 I. A Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csődbűncselekmény tartozás fedezetéül szolgáló vagyon hiányában nem valósulhat meg - Az ítéleti tényállásnak ezért tartalmaznia kell, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő gazdálkodó szervezetnek mennyi volt a tartozása és volt-e olyan vagyona, amely e tartozás fedezetéül szolgált.

II. A csődbűncselekmény elkövetőjére vonatkozó Btk. 291. §-a szerinti értelmező rendelkezés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével való rendelkezési jogosultságot valamely érvényes vagy érvénytelen jogügylet alapozza meg, továbbá e jogügyleten alapuló jogosultság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésekor, illetve ezt követően is fennálljon [Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja és 291/A. §-a; 2007. évi XII. tv.-el megállapított és jelenleg hatályos Btk. 290. § (1) bek. a) pontjára, valamint 291. §-ára is irányadó].

Az elsőfokú bíróság 2006. október 10-én kelt elsőfokú ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét csődbűntettben és folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a II. r. terhelttel szemben a korábban jogerős ítélettel kiszabott 4 hónapi fogházbüntetés végrehajtását is.

Az ügyben másodfokon eljárt bíróság a 2007. szeptember 27-én jogerős végzésével a II. r. terheltet érintően az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ítélet tartalmazza az I. r. terhelt jogerős elítélését is, a felülvizsgálati indítvány az ítélet e részét nem érinti.

A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely kizárólag a II. r. terheltnek felrótt csődbűntett tekintetében sérelmez jogsértéseket.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett ítéleti tényállás a következő:

Az I. r. terhelt, mint beltag részvételével 1997 decemberében társasági szerződéssel megalakult a C. Bt., amelyet a megyei bíróság, mint cégbíróság 1998. január 9-én bejegyzett. A Bt. vezetésére, mint beltag az I. r. terhelt volt jogosult, kültagként 1999 augusztusától az I. r. terhelt mostohaapjának édesanyja, N. I.-né került a társasági szerződésbe. A tényállás szerint a bt. ügyeit 1999 augusztusától az I. r. terhelt és N. I.-né, mint kültag szóbeli meghatalmazása alapján az I. r. terhelt édesanyjának férje, a II. r. terhelt intézte. Ő üzemeltette a községben lévő italboltot, volt házastársa, N. A.-né segítségével. Ennek keretében italkészletet rendelt, azokat árusította, a készletrendeléskor a szükséges adminisztrációt elvégezte és a bizonylatokat a megbízott könyvelőnél leadta. Az ítélet szerint az I. r. terhelt a bt. működtetésében ténylegesen egyáltalán nem vett részt.

2003. szeptember 24-én kelt és október 18-án jogerős végzésével a megyei bíróság a C. Bt. fizetésképtelenségét megállapítva, annak felszámolását rendelte el. A felszámolóként kirendelt K. Kft. megbízásából a felszámolást dr. F. J.-nek kellett végeznie. A felszámolási eljárásról az I. és II. r. terhelt is tudomást szerzett.

Az ítéleti tényállás rögzíti, hogy az I. r. terhelt sem a felszámolás kezdőnapjától számított és törvényileg előírt 45 napon belül, sem ezt követően nem tett eleget beszámolási, leltárkészítési és egyéb tájékoztatási kötelezettségének és ezzel a felszámolás eredményét meghiúsította. Ezek a tények képezték az I. r. terhelt csődbűntettben való bűnösségének megállapítását és jogerős elítéltetését.

A tényállás szerint azonban a II. r. terhelt 2003. október 18-át követően is üzemeltette az italboltot, egészen 2004. március 17-éig. Ebben az időszakban 886 322 forint értékben italárut vásárolt, melyet meg nem állapítható összegű nyereséggel értékesített. A felszámolót az italvásárlásra fordított készpénzvagyonról és a bevételről nem tájékoztatta, ekként ezeket - az ítéleti megállapítás szerint - a felszámoló elől eltitkolta, a bevételt pedig saját céljaira fordította. E magatartásával a bt. egyedüli hitelezőjének az APEH megyei igazgatóságának a kielégítését részben meghiúsította.

A másodfokú bíróság végzésében a bűnösség megállapítását vitató védői érvekre reagálva az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette. A védelem vitatta ugyanis, hogy az I. r. terhelt ún. szóbeli meghatalmazása elegendő lett volna arra, hogy a bt. gazdasági vezetését a II. r. terhelt jogszerűen átvehesse, sőt azt is, hogy ilyen szóbeli meghatalmazásra bármikor is sor került volna. A másodfokú bíróság a szóbeli meghatalmazás megtörténtét tényként elfogadva rámutatott arra, hogy a Btk. 291/A. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte. A Btk. szabályozása szerint csődbűntett alanya az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult. Az elkövetéskor hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 22. § (3) bekezdése a gazdasági társaság vezetésének meghatalmazással, megbízással történő átengedését nem teszi lehetővé, és kimondja, hogy e feladat csak személyesen látható el, képviseletnek e tekintetben helye nincs. A már idézett büntetőjogi értelmező rendelkezés szerint a bt. vezetésének, s ebben vagyonkezelői jogosultságainak érvénytelen szerződéssel történő átadása azonban a csődbűntett tényállásának megvalósítása esetén büntetőjogi következményekkel jár. A Btk. 291/A. § (2) bekezdése szerint ugyanis a csődbűntett alanya lehet az is, aki a gazdasági társaság vagyonának kezelésére vonatkozó érvénytelen meghatalmazással valósítja meg a Btk. 290. § (1) bekezdésében felsorolt elkövetési magatartások bármelyikét. Az I. r. terhelt szóbeli meghatalmazása gazdasági jogi értelemben érvénytelen jogügylettel vonta be a bt. gazdasági ügyeinek intézésébe a II. r. terheltet, a II. r. terhelt jogellenes magatartása így a Btk. értelmező rendelkezését figyelembe véve büntetendő.

A jogerős bírói határozat ellen a II. r. terhelt és meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a csődbűntett megállapítása kapcsán anyagi jogsértésre hivatkozással a terhelt felmentését indítványozta. Utalt arra is, hogy a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt a kiszabott halmazati büntetés is törvénysértő.

A felülvizsgálati indítvány rögzíti, hogy a C. Bt. üzemeltetésében működő italboltot az I. r. terhelt családja üzemeltette többnyire úgy, hogy abban az I. r. terhelt nem vett részt. Az italbolt üzemeltetésével kapcsolatos teendőket alapvetően az I. r. terhelt édesanyja, N. A.-né és házasságkötése után N. A. II. r. terhelt végezte. Az ítéleti tényállásban szerepel ugyan, hogy a bt. tényleges üzemeltetésére törvényileg kizárólagosan jogosult I. r. terhelt szóbeli meghatalmazással adta át a bt. valamennyi ügyét a II. r. terheltnek, arra vonatkozóan azonban nem merültek fel adatok, és ilyen ténymegállapítás sincs, hogy e szóbeli meghatalmazás valóságosan mikor és milyen tartalommal hangzott el. A védő álláspontja szerint a meghatalmazással kapcsolatos ténybeli és jogi aggályok miatt nem tekinthető egyértelműen megállapíthatónak, hogy a II. r. terhelt a bt. tagjainak meghatalmazása alapján ténylegesen elláthatta volna a bt. ügyeit.