3180/2021. (IV. 30.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.47/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (dr. Szepesházi Péter ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszukban kérték a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.47/2020/8. számú ítélete, valamint a Székesfehérvári Járásbíróság 5.P.21.393/2019/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozók mint adósok, valamint az alperes mint hitelező között kölcsönszerződés jött létre. A kölcsönszerződés szerint forintban történő folyósítás esetén a folyósított kölcsön összegének átszámítása forintra úgynevezett pénztári deviza vételi típusú, forinttörlesztés esetén a törlesztett összeg átszámítása úgynevezett pénztári devizaeladási típusú árfolyamon történt.
[4] A kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 törvény) 3. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alapján a felek szerződése, annak megkötésének a napjára visszamenő hatállyal módosult akként, hogy az eladási és vételi árfolyamot előíró szerződéses rendelkezések helyébe azon rendelkezés lépett, hogy a devizában fennálló tartozás forint ellenértékének kiszámításához a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
[5] Az indítványozók keresetükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 119 210 Ft megfizetésére. Arra hivatkoztak, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés semmis, mert a kölcsön folyósításakor, illetve az indítványozók által történt teljesítések alkalmával a deviza ellenértékek meghatározására eltérő árfolyamokat rendel alkalmazni. E rendelkezés semmisségét a DH1 törvény 3. § (1) bekezdése már megállapította, ezért a szerződés egésze semmis. A semmisség jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, s e címen az indítványozóknak már nem áll fenn tartozása, ellenkezőleg, a keresetben visszakövetelt összegű túlfizetésük mutatkozik.
[6] 2.2. Az elsőfokú bíróság az 5.P.21.393/2019/16. számú, 2020. január 8. napján kelt döntésével az indítványozók keresetét elutasította. A DH1 törvény 3. §-a a törvény erejénél fogva az eladási és a vételi árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések részleges semmisségét megállapítva, az érvénytelenségi okot kiküszöbölve, a szerződés érvényessé nyilvánításával orvosolta a felek között létrejött, és a per alapjául szolgáló szerződésben a felperesek által hivatkozott semmisségi okot, ex tunc hatállyal a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőlegesen. Mindez azt is jelenti, hogy a per alapjául szolgáló szerződésben már nem szerepelnek az eladási és a vételi árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések - soha nem is szerepeltek - így az ítélethozatal időpontjában az indítványozók által hivatkozott semmisségi ok ténybeli alapja egyszerűen hiányzik a szerződésből a megkötésének napjától kezdve.
[7] A bíróság nézete szerint a felek közötti szerződés egésze csak akkor dől(ne) meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető. Az árfolyamrésre irányuló rendelkezések semmissége a bíróság álláspontja szerint nem idézi elő a szerződés egészének semmisségét, hiszen a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkelyének (1) bekezdése szerint, ha a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 231. § (2) bekezdése rendezi a kérdést, hiszen meghatározza, hogy a forinttól eltérő más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Ez az árfolyam pedig a 2/2014. polgári jogegységi határozat 3. pontjához fűzött indokolás alapján nem lehet más mint kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos devizaárfolyam.
[8] 2.3. A másodfokú bíróság 1.Pf.47/2020/8. számú döntésével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben írtak kapcsán a bíróság kifejtette, hogy a jogalkotó szükségesnek ítélte azt, hogy a szerződéses jogviszonyokba jogszabályi úton beavatkozzék, és lehetővé tegye, hogy a fogyasztók számára elkerülhetővé váljon az időigényes és költséges pereskedés. Ez azonban azt a jogkövetkezményt vonta maga után, hogy a fogyasztó nyilatkozatának beszerzése helyett az érvénytelenség jogkövetkezményeit, és az elszámolás rendjét jogszabály határozta meg. Mindez azonban önmagában nem eredményezi a fogyasztó érdekeinek sérelmét, a devizatörvények ugyanis - többek között - az árfolyamrésből eredő részleges érvénytelenséget rendezték, az árfolyamkockázat kérdését azonban nem érintették.
[9] Az árfolyamkockázat kapcsán az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) több ítéletében megállapította, hogy az olyan szerződési kikötés, mely alapján az adós tartozása devizában áll fenn, és az adós jövedelemszerző pénzneme ettől eltér, önmagában nem tisztességtelen szerződési kikötés, ha annak mibenlétéről és kockázatáról a fogyasztó megfelelő tájékoztatást kapott. Amennyiben megfelelő tisztességes devizakockázati tájékoztatást követően az adósok felvállalták a deviza kölcsönösszeg visszafizetést, akkor az adósoknak számolniuk kellett azzal, hogy az árfolyamváltozás eredményeként a kölcsönösszeg mindenkori forintegyenértéke akár jelentős mértékben megnövekedhet, amely akár fizetésképtelenségüket eredményezheti. A kockázat felvállalása tudatos, nincs ezért egyensúlytalanság, ebből eredően az árfolyamváltozás miatt nincs tisztességtelen kikötésen alapuló gazdagodása a hitelezőnek, vagy kára az adósoknak.
[10] Ennek kapcsán a törvényszék kiemelte, hogy az EUB töretlen joggyakorlatának fényében a fogyasztóvédelmi rendelkezések célja a felek közötti egyensúly helyreállítása a szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket is tartalmazó teljes szerződés semmissé nyilvánítása mint, ahogy azt az indítványozók a keresetükben kérték. Az egyensúlytalanság nem a devizakockázat adósokra telepítésében, hanem az eltérő árfolyamokból eredő árfolyamrésből adódott.
[11] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszukban az indítványozók az Alaptörvény M) cikkére, a XIII. cikk (1) bekezdésére, a XV. cikk (1) bekezdésére, és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozva állították a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét.
[12] Az indítványozók szerint sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joguk, mivel a támadott bírósági döntés az önkényes mérlegelés tilalmát sérti. Az indítványozók hivatkoztak az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE), az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) megsértésére is, idézve az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és az EUB több ítéletét. Az indítványozók állítása szerint a bíróság nem vette figyelembe az uniós jog elsőbbségét, nem alkalmazta az uniós jogot és az EUB döntéseit. Eszerint a fogyasztói érdekeket sértő nemzeti törvényi rendelkezéseket félre kell tenni, és ekként a DH1 törvény egyes rendelkezései figyelmen kívül hagyása mellett kellett volna meghozni a döntést. A bíróságnak a részleges érvénytelenség helyett az egész fogyasztói szerződés megdőlése, és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kellett volna döntését meghoznia. Különösen az EUB C-260/18. számú döntésre figyelemmel, amely a fogyasztói szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása során a fogyasztó kinyilvánított szándékának tulajdonít döntő jelentőséget. Mindezekkel összefüggésben az indítványozók - további indokolás nélkül - a jogorvoslathoz való joguk [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét is állítják.
[13] Az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére és az M) cikk (1)-(2) bekezdéseire nézve együttesen abban határozta meg az alapjogi sérelmet, hogy az indítványozók mint uniós állampolgárok nem kapták meg az uniós fogyasztóvédelmi jog védelmét. Az alkotmányjogi panasz szerint nem érvényesült az ügyben az uniós fogyasztóvédelmi jog (EUMSZ 169. cikk), ez pedig az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséget is sérti, összevetve a többi, fogyasztói szerződést kötő magyar állampolgár adós helyzetével.
[14] Az indítványozók a tulajdonhoz való joguk sérelmét abban jelölték meg, hogy a pervesztességük befolyásolja a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségüket, ideértve a perköltség teljesítési kötelezettséget, ezek végrehajthatóságát, és a mindezzel járó vagyoni hátrány pedig sérti a tulajdonhoz való jogukat.
[15] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[16] 4.1. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozók az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtották be. Az eljárásban az indítványozók felperesként vettek részt, az alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosultak, az ügyben érintettnek minősülnek. A támadott döntés az ügy érdemében hozott, rendes jogorvoslattal nem támadható bírósági határozat. Az indítványozók a jogorvoslati lehetőségüket kimerítették.
[17] Az indítványozók hivatkoztak az EJEE, az EUMSZ és a Charta megsértésére is, idézve az EJEB és az EUB több ítéletét. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban csupán bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata kérhető. A bírói döntések nemzetközi szerződésbe - az EJEE, az EUMSZ és a Charta - ütközésének vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikke és az Abtv. alapján nincs hatásköre (lásd például: 3252/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [17]).
[18] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványozó vonatkozásában nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, ezért erre alkotmányjogi panasz nem alapítható (3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23]; 3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [26]).
[19] 4.2. Az indítványnak az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti.
[20] A határozott kérelem követelményei szerint az indítványnak egyértelműen elő kell adnia az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben nem felel meg a határozottság követelményének, mert nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott ítélet miként sérti az indítványozók jogorvoslathoz való jogát (3339/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]).
[21] 4.3. A kifejtettek alapján az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül a XXVIII. cikk (1) bekezdésére, a XV. cikk (1) bekezdésére és a XIII. cikk (1) bekezdésére alapított panaszelem felel meg a határozott kérelem valamennyi követelményének.
[22] 5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását.
[23] 5.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványelemmel, azaz a bírósági döntés szerinti tényállás megállapításával, az ezt megalapozó bizonyítás, a döntés alapjául szolgáló jogszabály megválasztásával, valamint a bíróság jogértelmezésével összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket emeli ki. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját, "az Alkotmánybíróság hatásköre az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása során a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik, és nem terjed ki a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára" (3170/2014. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [8]). Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[24] Az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben előadott panaszelemek tekintetében megállapította, hogy az indítványozók alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul, a panasz nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, a rendes bíróság jogértelmezésének és jogalkalmazásának helyességét vitatja.
[25] 5.2. Az indítványozók az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség sérelmével összefüggő hivatkozásukkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy gyakorlata szerint "a törvény előtti egyenlőség megsértésére önmagában az ítéletek ellentmondása miatt az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem alapítható" (3195/2016. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [26]). "A törvény előtti egyenlőség követelménye sem teremthet ugyanis alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el, s az alapügyben hozott bírói döntést a bírói joggyakorlattól való vélt eltérés miatt felülvizsgálja." (3264/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [21])
[26] 5.3. Mindezek mellett az indítványozók a pervesztességből fakadó vagyoni hátrányok miatt a tulajdonhoz való joguk [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] megsértésére is hivatkoznak a panaszukban.
[27] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság rámutat, hogy gyakorlata szerint különbséget kell tenni a polgári jogi és az alkotmányos tulajdonvédelem között: ""az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével". Továbbá "nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el". Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze a bíróságok által az indítványozó szerint elkövetett, alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának [...]." (3386/2019. (XII. 19.) AB végzés, Indokolás [18])
[28] 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire azt visszautasította.
Budapest, 2021. április 13.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1618/2020.