3386/2019. (XII. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.22.198/2017/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Szilágyi Mihály Sándor és Szilágyi Mihály Sándorné (a továbbiakban: indítványozók) jogi képviselőjük (dr. Szepesházi Péter ügyvéd) útján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárás tárgya egy, az indítványozók és egy pénzügyi intézmény által kötött kölcsönszerződés létre nem jötte, érvénytelensége, illetve hatályba nem lépése, valamint a szerződéstől való elállás és kártérítési felelősség megállapítására irányuló kereset vizsgálata volt. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta, a Kúria Pfv.V.22.198/2017/10. számú ítéletével pedig a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozással. Indítványukban a Kúria Pfv.V.22.198/2017/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az alsóbb fokú bíróságok ítéleteire kiterjedő hatállyal kérték.
[3] A kérelem indokolása szerint egyrészt a bíróságok tévesen deviza alapú kölcsönszerződésnek minősítették a per tárgyát képező szerződést, miközben valójában devizakölcsön szerződésről volt szó. A különbségtétel lényege, hogy devizakölcsön szerződés esetében devizában kerül sor a folyósításra. Helyes minősítés esetében - mivel az indítványozók a kölcsönösszeget nem devizában kapták kézhez - a bíróságoknak a szerződés létre nem jöttét kellett volna megállapítaniuk. Az ítélet mindezek miatt sérti a tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] részelemét képező önkényes mérlegelés tilalmát és egyben a bírósághoz fordulás jogát is. Ez utóbbi ugyanis magába foglalja az érdemi elbíráláshoz és az indokolt bírói döntéshez való jogot, ami e körben elmaradt. Mindezekkel összefüggésben az indítványozók - további indokolás nélkül -a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét is állítják.
[4] Az indítványozók másrészt sérelmezik, hogy a bíróságok a kölcsönszerződést nem minősítették fogyasztói szerződésnek, amely az érvénytelenség megállapíthatósága körében bírt volna jelentőséggel. A Kúria támadott ítéletében azt állapította meg, hogy a kölcsönszerződés célja részben két korábbi kisvállalkozói hitel kiváltása volt. Ezzel szemben az indítványozók szerint a valóságban fogyasztói kölcsön kiváltásáról volt szó, továbbá a perbeli kölcsönszerződés megkötésének a folyamata is fogyasztói szerződés megkötését bizonyítja (például nem volt vállalkozói hitelbírálat), sőt a felek maguk is fogyasztói szerződésnek tekintették azt. A bírósági döntések ezért e vonatkozásban is sértik az önkényes mérlegelés tilalmát és a bírósághoz fordulás jogát, valamint a jogorvoslathoz való jogot. Továbbá, mivel az indítványozók így nem kapták meg az "uniós fogyasztóvédelmi jog [...] védelmét", a törvény előtti egyenlőség [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés] is sérült a "többi fogyasztói szerződést kötő akár magyar állampolgár adóshoz képest".
[5] Harmadrészt arra hivatkoznak az indítványozók, hogy ellentmondó és önkényes a bírósági ítéleteknek a kölcsönszerződés hatályba lépésének feltételéül szabott óvadéki szerződés megkötését érintő része. E körben szintén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét állítják.
[6] Mindezek mellett az indítványozók a pervesztességből fakadó vagyoni hátrányok miatt a tulajdonhoz való joguk [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] megsértésére is hivatkoznak az ügyben.
[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[8] Az indítványozók az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be az alkotmányjogi panaszt. A támadott döntés az ügy érdemében hozott, rendes jogorvoslattal nem támadható, peres eljárásban hozott kúriai ítélet. A kérelmezők alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkeznek, érintettségük - mivel a támadott ítélettel lezárt eljárásban felperesek volt - fennáll, és az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére hivatkoznak.
[9] A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek részben eleget tesz, tartalmazza ugyanis a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozók indítványozói jogosultságát megalapozza [Abtv. 27. §]; b) az eljárás megindításának indokait (a bíróságok eljárása és döntése alapvető jogok sérelmét okozta), az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Pfv.V.22.198/2017/10. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XIII. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés az indítványozók álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[10] Mindazonáltal az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelme tekintetében érvekkel egyáltalán nem támasztották alá a kérelmüket, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem terjesztettek elő. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására" (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). A kérelem tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában előírt feltételnek.
[11] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre utaljon. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[12] A befogadhatóság feltételeivel kapcsolatban egyrészt emlékeztet az Alkotmánybíróság arra, hogy - amint arra az indítványozók is kifejezetten utalnak kérelmükben - az Alkotmánybíróságnak részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmát érintően. Jelen ügy ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[13] Másrészt hangsúlyozandó, hogy az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést jellemzően akkor vonhatja érdemi alkotmányossági felülvizsgálat alá, ha az eljáró bíróság az előtte folyamatban volt, valamely Alaptörvényben biztosított jog szempontjából releváns ügynek az alaptörvényi érintettségére tekintet nélkül járt el, vagy az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [53]). Mindazonáltal a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja.
[14] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [11]).
[15] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]-[15]).
[16] Továbbá az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti" (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]). Az Alkotmánybíróság ebből fakadóan nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[17] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére általánosságban, a tényállás megállapításával és az eljáró bíróságok jogértelmezésének helytállóságával összefüggésben hivatkoznak. A panasz így valójában az ítéletek ismételt felülbírálatára irányul. A fentebb idézett gyakorlat alapján viszont az Alkotmánybíróság jelen ügyben sem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a bíróság döntése megalapozott volt-e. Önmagában az, hogy az indítványozók az egyébként megindokolt bírósági ítélet érvelését tévesnek tartják, nem alkotmányossági kérdés. Ezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panaszban a tisztességes eljárás követelményeinek sérelmeként előadott kifogások nem vetnek fel olyan alaptörvény-ellenességi kételyt, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést.
[18] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggő indítványi elemmel összefüggésben emlékeztet az Alkotmánybíróság arra is, hogy gyakorlata szerint különbséget kell tenni a polgári jogi és az alkotmányos tulajdonvédelem között, a kettő nem azonos: "az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével". Továbbá "nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el". Az alkotmányjogi panasz a tulajdonjog sérelmén keresztül nem lehet eszköze a bíróságok által az indítványozó szerint elkövetett, alkotmányossági kérdést fel nem vető, egyszerű törvénysértések orvoslásának (lásd például: 3120/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [40]). Mindezek alapján a panasz ebben a tekintetben sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[19] 4. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételeknek, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2019. december 10.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1269/2019.