BH 2014.9.267 I. Megnyílik a másodfellebbezés lehetősége, ha az elsőfokú bíróság az elkövető cselekményét lopás vétségében állapítja meg, a másodfokú bíróság azonban ezt megváltoztatva az értékhatár jogszabályi változására figyelemmel felmentő és tulajdon elleni szabálysértés elkövetését megállapító rendelkezést hoz [Be. 386. § (1) bek. c) pont].

II. Amennyiben a tetten ért bolti tolvaj a menekülés és az ellopott dolgok megtartása érdekében az üzlet biztonsági őrével szemben tettlegesen fellép, elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy ez az erőszak elérte-e a rabláshoz szükséges szintet [1978. évi IV. tv. 321. § (2) bek., 323. § (1) bek.].

[1] A városi bíróság a 2012. április 4. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 316. § (1) bek., (2) bek. I. fordulat], s ezért 180 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett továbbá az őrizetben töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényről és a bűnügyi költségről.

[2] A terhelt terhére benyújtott ügyészi fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2013. január 30. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet:

- a terheltet felmentette a lopás vétsége miatt emelt vád alól,

- lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés [2012. évi II. törvény: (a továbbiakban: Szabs.tv.) 177. § (1) bek. a) pont] miatt 20 nap elzárást szabott ki,

- az elzárás tartamába számította be az őrizetben töltött időt,

[3] egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés körében úgy látta, hogy a terhelt nagyobbrészt menekülés, kisebb részt a dolog megtartása érdekében alkalmazott erőszakot.

[5] A rabláshoz az erőszaknak lenyűgözőnek, akaratot megtörőnek, akaratot bénítónak (vis absoluta) kell lennie, melynek hatására a sértett nem képes a dolog elvételét megakadályozni. A rablási erőszaknak nem abszolút értelemben, hanem a konkrét sértett viszonylatában kell akaratot megtörőnek lennie, azonban ilyen mérvű erőszak nem történt.

[6] A biztonsági őr "láthatólag" magasabb és erősebb testalkatú, mint a terhelt, aki a lökéssel és a karmolással csak jelentéktelen erőszakot alkalmazott. Jelezte, hogy akkor minősítette volna az erőszakot akaratot megtörő erejűnek, ha a terhelt "ököllel nagy erővel megüti, nagy erővel megrúgja, vagy fellöki, melynek következtében a sértett elesik és a sértett ezek után már nem képes a dolog elvételét megakadályozni".

[7] Álláspontja szerint a terhelt az üzlet előtti dulakodás során "csupán ellenállást tanúsított", nem akart a biztonsági őrrel visszamenni és menekülni akart.

[8] Mindezekre figyelemmel a terhelt nem rablást, hanem lopást követett el.

[9] A másodfokú bíróság a tényállást, a bűnösségre vont következtetést és az annak idején alkalmazott minősítést egyaránt helytállónak értékelte.

[10] A lopás befejezettsége, a tettenérés és a terhelt kettős célt szolgáló magatartása (menekülés, lopott dolog megtartása) nem vitás.

[11] A tetten ért tolvaj által a dolog megtartása végett alkalmazott erőszaknak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az őt tetten érő személyt megakadályozza az ellopott dolog visszavételében.

[12] A 2012. április 15. napjától hatályosan módosult jogszabályok alapján a lopási kisebb érték ötvenezer forint fölé [Btk. 138/A. § a) pont], a szabálysértési érték pedig ötvenezer forintig [Btké. 28. § (1) bek. e) pont] emelkedett.

[13] Ezért a terheltet a lopás vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette [Be. 331. § (1) bek., illetőleg Be. 6. § (3) bek. a) pont I. fordulat], megállapítva, hogy a terhelt tulajdon elleni szabálysértést követett el, és amiatt szabott ki elzárást.

[14] Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a 2013. május 23. napján tanácsülésen meghozott végzésével - arra hivatkozva, hogy nincs ellentét a bűnösség kérdésében az elsőfokú és a másodfokú ítéletek között - elutasította az ügyész másodfellebbezését, s megállapította, hogy a másodfokú ítélet 2013. május 23. napjával jogerős és végrehajtható.

[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve törvénysértő felmentés miatt, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[16] A felülvizsgálati indítvány 2013. szeptember 2. napján érkezett az elsőfokú bírósághoz, ekként joghatályos, mert az ügyész jogosult a terhelt terhére benyújtani [Be. 417. § (1) bek. I. pont], és az indítvány a támadott határozat közlésétől számított hat hónapon belül került előterjesztésre [Be. 418. § (1) bek.].

[17] Az indítvány indoka szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a terheltnek az általa alkalmazott erőszak következtében három darab parfümöt sikerült megtartania és azokkal a helyszínről elmenekülnie. Az alkalmazott erőszak elegendőnek bizonyult mind a dolgok megtartásához, mind annak megakadályozásához, hogy őt a biztonsági őr az üzletbe visszavigye.

[18] Ezért az erőszak alkalmas volt a biztonsági őr akaratának megtörésére. A terhelt cselekvősége tehát kimerítette a korábbi Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerinti rablás bűntettének törvényi tényállását, azaz a másodfokú bíróság anyagi jogi törvénysértéssel minősítette azt tulajdon elleni szabálysértésnek.

[19] A Legfőbb Ügyészség indokaival egyetértve az ügyész felülvizsgálati indítványát fenntartotta azzal a módosítással, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére is indítványt tett, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[20] A Be. 386. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette, b) olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, c) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[21] A harmadfokú eljárásnak a jogrendbe iktatása azt volt hivatott orvosolni, amikor az elsőfokú és a másodfokú bíróság a büntetőjogi felelősség, a bűnösség kérdésében egymástól eltérő álláspontra jutott, vagyis a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságétól eltérő álláspontja azzal a következménnyel járt, hogy a két bíróságnak a vádlott bűnösségére nézve egymást nem fedő megítélése folytán megnehezült a "bűnösből nem bűnös" esetében a vád, a "nem bűnösből bűnös" esetében pedig a védelem helyzete, és ténylegesen egyfokúvá vált az elbírálás, minek folytán elesett a további rendes jogorvoslat lehetősége.

[22] A harmadfokú eljárás kizárólag akkor folyhat törvényesen, amennyiben a körülírt eljárásjogi feltétel, a bűnösség kérdésének eltérő megítélése megvalósult. Ebből a szempontból közömbös, hogy az elbírálás egyébként megfelel-e az anyagi jogi büntetőtörvénynek, amit a rendkívüli jogorvoslatok közül a felülvizsgálat hivatott korrigálni [Be. 416. § (1) bek. a) pont].