3098/2014. (IV. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.717/2012/7. számú, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 27.P.22.574/2010/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.717/2012/7. számú, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 27.P.22.574/2010/30. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse azokat meg.

[3] Az ítéletbeli tényállás szerint az indítványozó (a per felperese) 2001. január 31-én tartási szerződést kötött az alperesekkel. A szerződés megkötésekor az indítványozó jó egészségi állapotban volt, mindennapos segítségre nem szorult, alperesektől akkor azt várta, hogy időszakosan, nehezebb munkák elvégzésében segítsék őt, illetve amennyiben az egészségi és fizikai állapota oly mértékben leromlik, hogy magáról gondoskodni nem képes, akkor ezt megtegyék. A tartási szerződés értelmében az alperesek vállalták, hogy indítványozót élete végéig eltartják és gondoskodnak róla. Alperesek kötelezték magukat az ingatlan összes rezsiköltségének a megfizetésére. A természetbeni tartás érékét havi 25 000 Ft-ban állapították meg, mely nem tartalmazta a rezsiköltségeket. Ennek fejében az indítványozó az alperesekre ruházta át ingatlanát, elidegenítési és terhelési tilalommal, bejegyzett tartási joggal és holtig tartó haszonélvezettel terhelten. Az ingatlan lakott forgalmi értékét a felek 6 000 000 Ft-ban határozták meg.

[4] Ugyanezen a napon a felek aláírtak egy "Nyilatkozat" elnevezésű okiratot, melyben az alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megfizetnek az indítványozónak havi 300 német márkának megfelelő összeget életjáradék fejében.

[5] Az alperesek a szerződés megkötésétől kezdődően havi 40 000 Ft-ot fizettek az indítványozónak; ez fedezte a 25 000 Ft értéket képviselő természetbeni tartást, valamint a rezsiköltségek megtérítését. Ezen túl az indítványozó nem igényelte, hogy az alperesek a szerződés szerint biztosítsák az ellátását. A szerződés megkötésekor alperesek még Budapesten laktak, de hamarosan vidékre költöztek. Az I. rendű alperes munkahelye azonban továbbra is Budapesten volt és rendszeres kapcsolatot tartott az indítványozóval. A II. rendű alperes telefonon tartotta a kapcsolatot. Az indítványozó az alperesek teljesítését megfelelőnek találta.

[6] Az indítványozó a szerződés megkötésekor rokonait nem tájékoztatta e tényről. Egyik rokonával (aki a perben mint végrendeleti örökös II. rendű felperesként szerepelt) 2007-től szorosabbá vált a kapcsolata. 2010 szeptemberében neki említette a tartási szerződést, elégedetlenségének hangot adva. Ezt követően az indítványozó bizalma megrendült eltartóiban, de ennek ellenére 2010. december 31-ig elfogadta tőlük a teljesítést.

[7] Az indítványozó és rokona ezután az alperesekhez fordultak a szerződés felbontása érdekében. Ők felajánlották, hogy a jövőben 40 000 Ft helyett 50 000 Ft-ot fizetnek; az indítványozó ezt azonban elutasította, és a személyes szolgáltatást sem igényelte már. Ezt követően indított pert az indítványozó és rokona, melyben elsősorban - jogszabályba ütközés miatt - a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, másodsorban pedig - jóerkölcsbe ütközés címén - a szerződés megszüntetését.

[8] Az alperesek állították, hogy az indítványozó a természetbeni tartásra a szerződés megkötésekor igényt egyáltalán nem tartott, éppen ezért került sor a külön nyilatkozat aláírására is. A szerződést az indítványozó igényeinek megfelelően, az általa történt megállapodás szerint teljesítették. Az indítványozóval kiegyensúlyozott és rendszeres kapcsolatot tartottak fenn, amely nem az alperesek magatartásában rejlő okból, hanem harmadik személy hatására romlott meg. Felajánlották, hogy amennyiben az indítványozó azt igényli, saját otthonukban megfelelő lakrészt biztosítanak számára és így a napi ellátása megoldottá válik. A szerződésnek az életjáradéki szerződéssé való átváltoztatását nem ellenezték, sőt az indítványozó elzárkózására figyelemmel azt kérték is. Felajánlották, hogy a jövőre nézve havi 100 000 Ft-ot fizetnek meg. Az I. rendű alperes az ingatlan bérbe vételét és ott személyes szolgáltatások teljesítését is vállalta volna.

[9] Az - akkor még - Fejér Megyei Bíróság 2011. május 11-én 27.P.22.574/2010/12. számú részítéletével a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet (valamint a II. rendű felperes keresetét) elutasította, a per a szerződés megszüntetése tárgyában folyt tovább.

[10] A Székesfehérvári Törvényszék a tartási szerződés megszüntetése iránt folyó perben, 2012. március 27-én, a 27. P.22.574/2010/30. számú ítéletével az indítványozó és az alperesek közötti tartási szerződést 2011. január 1-jétől életjáradéki szerződéssé változtatta át, és rendelkezett az életjáradék összegéről. A bíróság megállapította, hogy a szerződés megszüntetésére több szempont miatt nincs lehetőség; az eredeti, tartási szerződés szerinti teljesítés pedig az indítványozó elzárkózása miatt nem látszik kikényszeríthetőnek. Ezért a bíróság megvizsgálta, hogy a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítása a szerződés eredeti céljának betöltését elősegítené-e. E körben - az indítványozó saját nyilatkozata alapján - megállapította, hogy az indítványozó életkorának megfelelő, jó egészségi állapotban van. A bíróság a tényekre tekintettel, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 589. § (2) bekezdésének az alkalmazásával a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé minősítette át.

[11] A Fővárosi Ítélőtábla 2012. július 13-án kelt, 6.Pf.20.786/2012/5. számú közbenső és részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a tartási szerződést megszüntette. Az alperesek megfelelő kielégítésére és a szerződés megszüntetésének egyéb jogkövetkezményeire nézve a tárgyalás folytatása céljából az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak. A bíróság megállapítása szerint a szerződés célja - az indítványozó természetbeni megsegítése - a szerződés életjáradéki szerződéssé változtatásával nem valósítható meg.

[12] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozatát 2013. február 13-án, Pfv.I.21.717/ 2012/7. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét szövegezésbeli pontosítással helybenhagyta.

[13] 2. Az indítványozó - többször kiegészített - alkotmányjogi panaszában kifejtett álláspontja szerint a Székesfehérvári Törvényszék és a Kúria döntése (a továbbiakban együtt: bírói döntések) ellentétesek az Alaptörvény 28. cikkével, I. cikk (1) bekezdésével, XIII. cikkével, XV. cikk (2) és (5) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, tisztességes eljáráshoz való joggal. Elsődlegesen a Székesfehérvári Törvényszék és a Kúria ítéletének a megsemmisítését kérte a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének hatályban fenntartása mellett, valamint kérte a szerződés megszüntetését és az eredeti állapot helyreállítását. Másodlagosan kérte a Fővárosi Törvényszéket új eljárás lefolytatására kijelölni.

[14] Az Alaptörvény 28. cikkének sérelmével kapcsolatban az indítványozó kifejtette, hogy álláspontja szerint a bírói döntések ellentétesek a Ptk.-val, a Pp.-vel és az 1993. évi XXXI. törvénnyel. A bírói döntéseket érthetetlennek és a tisztességes eljárást sértőnek tartja, a Székesfehérvári Törvényszék eljárását és ítéletét részrehajlónak, okszerűtlennek és iratellenesnek.

[15] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése azért sérült az indítványozó szerint, mert a kifogásolt bírói döntéseknek nincsen törvényes indokolásuk, az ő álláspontját indokolás nélkül teljesen figyelmen kívül hagyták.

[16] Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikkének sérelmét azzal indokolta, hogy nézete szerint a tulajdonhoz való jog alapvető emberi joga, "amely azáltal sérült, hogy az eljárt [...] bíróságok olyan szerződésszegő magatartást támogattak ítéleteikkel, amelyek lehetővé teszik idős, beteg, kiszolgáltatott emberek tulajdonainak eltartási szerződés útján, minimális ellenszolgáltatással, csalárd módon történő megszerzését, a szerződésben vállalt kötelezettségek negligálását, azok alóli kibújást."

[17] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódóan az indítványozó a pártatlan és tisztességes tárgyaláshoz való jogának és a hatályos jogszabályoknak megfelelő igazságos ítélet biztosítását kérte, "ahol a fentieken túl érvényesül a felek egyenlőségének az elve is, ahol a vagyoni érdekek nem részesülnek előnyben a közerkölccsel szemben".

[18] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikkének (5) bekezdése azért sérült, mert a bíróságok nem védték meg kiszolgáltatott helyzetében, és olyan élethelyzetbe kényszerítették, amelyet nem tud és nem is kíván felvállalni. Indítványában arra hivatkozik, hogy a bíróságok az eltartók anyagi érdekeit vették figyelembe az ő emberileg méltányolható érdekeivel szemben.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének sérelmét az indítványozó azért kérte megállapítani, mert nézete szerint az elsőfokú bíróság elfogult volt az alperes javára; súlyosan embertelennek érzi a bíróság ítéletében kifejtett álláspontot. A kifogásolt bírósági döntések nem felelnek meg a tisztességes tárgyaláshoz való jogának, mivel az ítéletek nem felelnek meg a jogszabályoknak, nem elfogulatlanok, ennek következtében félrevezetők. A bírósági eljárásban hiába hivatkozott a pacta sunt servanda elvre, a jóhiszemű és tisztességes eljárásra a szerződés teljesítése vonatkozásában. Kifogásolta, hogy a bírósági döntések nem tartalmaznak megfelelő indokolást.

[20] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek.

[21] Az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdése szerinti feltételeknek formailag egészében megfelel. Az indítványnak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése, XIII. cikke és XV. cikk (2) bekezdése sérelmére vonatkozó részei azonban tartalmilag nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában szereplő feltételnek, mivel nem tartalmaznak olyan indokolást, amelyet az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség vizsgálata során értékelni tudna.

[22] Az ügy befogadásáról való döntéskor az indítvány további elemeinek tartalmi vizsgálata során az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (2) bekezdésének megfelelően - különösen az Abtv. 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket vizsgálja. A testület megállapította, hogy az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

[23] 3.1. Az Abtv. 27. § a) pontja alapján akkor lehet az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt benyújtani, ha az ügy érdemében hozott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.

[24] Az Alaptörvény 28. cikkével kapcsolatban az Alkotmánybíróság - kialakult gyakorlatának megfelelően [pl. 3241/2013. (XII. 21.) AB végzés] - utal arra, hogy ez az alaptörvényi rendelkezés a jogalkalmazói tevékenységre irányuló értelmezési segédszabály, amelynek címzettjei a bíróságok; az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozóra vonatkoztatható, Alaptörvényben biztosított jogot nem tartalmaz.

[25] Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdését az Alkotmánybíróság állami kötelezettségként és nem Alaptörvényben biztosított jogként értelmezi. Ilyen álláspontra jutott a 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában is, kifejtve, hogy az esélyegyenlőségi céllal bevezetett intézkedésekre senkinek nincs alapvető joga. (Lásd: Indokolás [57])

[26] Ez a két indítványi elem tehát nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjába foglalt feltételnek, mivel nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja.

[27] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét amiatt állította, mert a bíróságok ítéleteikben jogszabályellenes döntést hoztak, és döntéseiket nem megfelelően indokolták. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegét az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülésében értelmezi, a bíróságok eljárásának ezen túlmenő elemei, így különösen a bizonyítékok értékelése és az adott jogvitáknak - a szakjogági szabályok alkalmazásával történő - mikénti eldöntését nem tekinti alkotmányossági kérdésnek.

[28] Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság - többek között - a 3028/2014. (II. 17.) AB végzésére utal, amelyben részletezi ezeknek a jogkérdéseknek a megítélését. "Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4])." (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12])

[29] A Ptk. 589. § (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé alakítsa át, a bírói gyakorlat pedig kialakította, hogy ilyenkor mely szempontokra kell a bíróságoknak figyelemmel lennie. Ennek vizsgálata a konkrét ügyben jogalkalmazási kérdés, ténykérdésekről való döntés, melyek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak a fentiek szerint, az Abtv. 29. §-a alapján nincsen hatásköre, hiszen törvényességi, szakjogági kérdésekben nem, csak alkotmányossági kérdésekben dönthet.

[30] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt is megállapította, hogy a kifogásolt bírói ítéletek megfelelő indokolást tartalmaznak.

[31] 3.3. Az Alkotmánybíróság hatásköre kizárólag az alaptörvény-ellenes bírói ítéletek megsemmisítésére terjed ki, nincs hatásköre egy korábban már megváltoztatott ítélet "hatályának fenntartására", szerződés megszüntetésére és az eredeti állapot helyreállítására, valamint arra, hogy új eljárás lefolytatására bíróságot jelöljön ki.

[32] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a, 29. §-a, 52. § (1b) bekezdésének e) pontja, 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a), f) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2014. április 8.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1178/2013.