278/B/2001. AB határozat

Hárskút Község Önkormányzatának a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 15/1999. (XII. 7.) rendelete 5. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Hárskút Község Önkormányzatának a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 15/1999. (XII. 7.) rendelete 5. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett, többször kiegészített indítványában Hárskút Község Önkormányzatának a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 15/1999. (XII. 7.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. 5. §-a ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével.

Az indítvány szerint az Ör. a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) alapján megállapítható maximális mértékű kommunális adókötelezettséget határoz meg a község közigazgatási területén épülettel, építménnyel, vagy lakásbérleti jogával rendelkező magánszemélyek terhére.

Az indítványozó azt kifogásolja, hogy az Ör. az adó mértéke tekintetében hátrányos megkülönböztetést tesz a községben állandó lakóhellyel rendelkező és a nem helyben lakó adóalanyok között. Az Ör. 5. § a) pontja ugyanis a helyi állandó lakos magánszemélyek részére 33 %-os adókedvezményt biztosít. Az 5. § b) és c) pontjai pedig további magasabb kedvezményt nyújtanak az ugyancsak helyben lakó nyugdíjas házaspárnak és az egyedülálló nyugdíjasnak. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. alapját képező Hatv. ilyen megkülönböztetésre vonatkozó felhatalmazást nem tartalmaz.

II.

Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:

1. Alkotmány:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Hatv.:

"2. § Az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki."

"5. § Az önkormányzat rendeletével:

a) vagyoni típusú adók,

b) kommunális jellegű adók, továbbá

c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult.

6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,

b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,

c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok tehervisel ő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa,

d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,

e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."

"1.1. Magánszemély kommunális adója (...)

26. § Az adó évi mértékének felső határa a 11. §-ban és a 17. §-ban meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12 000 Ft."

3. Ör.:

"1. § (1) Kommunális adókötelezettség terheli azt a

a., magánszemélyt, aki a naptári év első napján az önkormányzat közigazgatási területén építménnyel, épülettel rendelkezik,

b. , továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik."

"4. § Az adó évi mértéke lakásonként, illetve lakásbérleti jogonként 12 000 Ft."

"5. § Kedvezmények:

a., hárskúti állandó lakóhellyel rendelkező adóalanyokat évi 4000. -Ft.,

b., hárskúti állandó lakóhellyel rendelkező nyugdíjas házaspárt (amennyiben más személy nincs bejelentve a lakóingatlanba) évi 6000.-Ft.,

c., egyedül élő nyugdíjast évi 8000.-Ft adókedvezmény illeti meg."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi adózás törvényi kereteit a Hatv. határozza meg.

A Hatv. idézett 6. §-a állapítja meg a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának terjedelmét. A Hatv. e rendelkezései alapján a helyi önkormányzat adómegállapítási jogkörében e törvény keretei között széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adópolitika kialakításában. A helyi önkormányzat dönt a Hatv. keretei között a törvényben meghatározott egyes adótípusok és adófajták bevezetéséről, az adók mértékéről, valamint az adómentességek és adókedvezmények meghatározásáról.

Az Alkotmánybíróság az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy azokra senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. A mentességekre és kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.]

A helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa.

Az adómentességek és kedvezmények megállapítása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai és adópolitikai szempontokat, valamint az adóalanyok teherviselési képességét mérlegelve - az Alkotmány keretei között - szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját részesíti adókedvezményben, vagy adómentességben.

2. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. kifogásolt rendelkezése az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző alkotmányellenes megkülönböztetést tesz az adó mértéke tekintetében a Hárskút községben állandó lakóhellyel rendelkező és a településen állandó lakóhellyel nem rendelkező jogalanyok között.

Az Ör. 1. §-a határozza meg a magánszemélyek kommunális adójának tárgyait és alanyait. Az Ör. 4. §-a valamennyi adóalany tekintetében egységes, a Hatv. idézett 26. §-a alapján megállapítható maximális mértékű adófizetési kötelezettséget állapít meg. Az Ör. tehát nem az adó mértéke, hanem az adókedvezmény biztosítása tekintetében különböztet az adóalanyok között.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése - amint azt az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette - nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti és a megkülönböztetésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis az önkényes. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 963/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 437-445., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.]

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt felsorolást lezáró "vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel" szövegrész egy olyan gyűjtőfogalomra utal, amelybe adott esetben az állandó és ideiglenes lakás szerinti különbségtétel is beletartozhat. Ennek a megkülönböztetésnek az Alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét az Alkotmánybíróságnak az adott helyi szabályozás tükrében esetenként kell megvizsgálnia. [2002/B/1991. AB határozat, ABH 1992 . 702., 703.]

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a kifogásolt adókedvezménnyel kapcsolatos rendelkezésben foglalt megkülönböztetés nem önkényes-e, annak a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka fennáll-e.

Az Alkotmánybíróság a vitatott szabályozás indokoltságának kifejtése végett megkereste az önkormányzat polgármesterét.

Az önkormányzat polgármestere a tájékoztató levelében az Ör. vitatott szabályában biztosított adókedvezmény tekintetében a megkülönböztetés több indokát jelölte meg.

Az önkormányzat az adókedvezmény nyújtása tekintetében figyelemmel volt arra a körülményre, hogy az állam csak a település területén állandó bejelentett lakcímmel rendelkező személyeket veszi számításba az állami költségvetésből az önkormányzat részére biztosított normatív támogatás és személyi jövedelemadó részesedés meghatározása során. Másrészt figyelembe vette az önkormányzat azt a helyi sajátosságot is, hogy a település területén állandó lakóhellyel rendelkező lakosok érdekeltsége a település fejlesztésében a nem helyben lakó adóalanyokhoz viszonyítva lényegesen nagyobb, a helyben lakók tevékenyen részt vesznek a település infrastrukturális fejlesztésével kapcsolatban szervezett munkálatokban, a település szebbé tételében és rendben tartásában.

Az önkormányzat az adókedvezmény mértékének meghatározása során pedig a helyi állandó lakos adóalanyok tehervisel ő képességét vette figyelembe. Legkevésbé terhelhetőnek az egyedül élő nyugdíjasokat tekintette, ezért őket részesítette a legnagyobb adókedvezményben. Nyugdíjas házaspár esetén alapvetően a "két nyugdíj egy rezsi" elv figyelembe vételével történt az adókedvezmény megállapítása.

Az Alkotmánybíróság a 670/B/1997. AB határozatában nem állapította meg Érd Város Önkormányzatának a magánszemélyek kommunális adójáról alkotott 17/1991. (XII. 20.) rendelet 4. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezésének a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző alkotmányellenességét, amely szerint "az állandó érdi lakosként bejelentkezett adózók 50 %-os adókedvezményben részesülnek." (ABH 1999. 600., 603.) Ebben az ügyben az önkormányzat a megkülönböztetésnek a jelen ügyhöz hasonló indokait jelölte meg. E határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "a helyi önkormányzat a Hatv. idézett 6. §-a alapján a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási érdekeit szem előtt tartva élhet adómegállapítási jogával. Ez a törvényi szabályozás módot ad arra, hogy a helyi önkormányzat adómegállapítási joga gyakorlása során önálló helyi adópolitikát alakítson ki. A helyi adópolitika kialakítása során az önkormányzatnak módjában áll az is, hogy az adószabályok megalkotása során is elismerje, értékelje a település területén állandó jelleggel tevékenykedő vállalkozóknak, a településen életvitelszerűen élő állandó lakosságnak azt a többlettevékenységét, amelyet a települési feladatok megoldása érdekében végeznek." (ABH 1999. 600., 605.)

Az önkormányzat az Ör. kifogásolt rendelkezésében az adómegállapítási jogköre gyakorlásánál az adókedvezmények meghatározása tekintetében a Hatv. 6. §-ában foglaltaknak megfelelően az önkormányzat gazdálkodási érdekeit, a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherbíróképességét vette alapul. A helyi állandó lakos adóalanyok részére nyújtott adókedvezmény biztosítása tekintetében értékelte a település területén állandó jelleggel tevékenykedő lakosoknak a település infrastrukturális fejlesztése érdekében végzett többlettevékenységét és figyelemmel volt az állam által a helyi lakosok után járó normatív támogatásra is. A kedvezményezett alanyi körön belül pedig az adóalanyok teherviselő képessége alapján differenciált.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezésében alkalmazott megkülönböztetésnek a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indokai vannak. A vizsgált rendelkezésben foglalt adókedvezmények tehát nem tekinthetők önkényes és a diszkrimináció tilalmába ütköző megkülönböztetésnek, ezért az Ör. 5. §-a nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint az indítványt elutasította.

Budapest, 2002. december 17.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró