A Nyíregyházi Törvényszék Pf.20204/2013/16. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 146. §, 149. §, 164. §, 213. §, 235. §, 247. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 99. §, 339. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. §, 2000. évi II. törvény (Öotv.) 1. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dobó Katalin, Kocsis Zoltán, Kostyákné dr. Vass Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.20126/2012., Fehérgyarmati Járásbíróság P.20126/2012/9., *Nyíregyházi Törvényszék Pf.20204/2013/16.*, Kúria Pfv.21328/2013/4. (BH+ 2014.8.353, BH 2014.8.246), 3044/2015. (II. 20.) AB végzés

***********

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

4.Pf.20.204/2013/16.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Helmeczy László ügyvéd által képviselt felperesnek - Dr. Szabó Tímea ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése és járulékai iránti perében a Fehérgyarmati Városi Bíróság 2012. november 19. napján kelt 2.P.20.126/2012/9. sorszámú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt benyújtott és 4.Pf.20.204/2013/11. és 4.Pf.20.204/2013/12. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán alulírott napon meghozta és 2013. május 30. napján megtartott nyilvános határozathirdetésen kihirdette az alábbi

ÍTÉLETET:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 (tizenöt) nap alatt 100.000.- (egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kereseti kérelmét - melyben az alperest 7.953.360.- Ft és annak kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni - elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 505.000.- Ft perköltséget, melyből 107.360.- Ft ÁFA. Megállapította, hogy a felperes maga viseli az általa előlegezett költségeket.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést a törvényes határidőn belül.

A fellebbezésében kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát, alperes perköltségben való marasztalását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését.

A fellebbezés indokolásában hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt helyesen állapította meg, azonban több vonatkozásban is hiányos és téves jogkövetkeztetést vont le.

Az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy "a felperes keresetének már a jogalapja is hiányzik" téves, mert az orvosi körzet egyetlen napig sem volt ellátatlan. A perbeli állás betöltetlensége annyiban összefügg a praxisjoggal kapcsolatos kártérítéssel, hogy vizsgálnia kellett volna a bíróságnak, jogszerűen történt-e annak a betöltése. Amennyiben a bíróság azt az álláspontot foglalja el, hogy jogszerű volt a perbeli állás betöltése, annak meggyőző indokát kellett volna adnia.

A perbeli állás a felperesi álláspont szerint jogellenesen lett betöltve. A felperes működési joga, praxisjoga alapján kezelt betegek ellátására az alperes nem is köthetett volna finanszírozási szerződést sem, hiszen Dr. V. Gy. nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, hogy háziorvosi gyógyító tevékenységet folytasson MEP által finanszírozottan.

A tényállásból hiányzik az a bizonyított tény, hogy az alperes által jogellenesen alkalmazott orvos mindvégig a felperes bélyegzőjét használta, ezen található az ÁNTSZ-nek az az azonosító kódja, mely alapján történik az OEP finanszírozás, a táppénzek kifizetése, a gyógyszerek kiírása.

A felperes az alperessel olyan megállapodást kötött, hogy nyugdíjba vonulását követően mindaddig, amíg praxisjoggal rendelkező orvos át nem veszi a területet, addig a munkát ellátja, ez áll a szerződésben. A felperes állítása szerint az alperes azzal okozott kárt, hogy jogellenesen foglalkoztatta Dr. V. Gy.t, és ezzel a jogszerű megoldás érdekében a felperes praxisjogának megvásárlása mellett döntő M. B. Zrt-vel kötendő megállapodás létrejöttét megakadályozta.

A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem is vizsgálta azokat a törvénysértéseket, amelyeket az alperes elkövetett a perbeli praxisjoggal, működési joggal kapcsolatban. Megállapította az ítélet, hogy a felperes 2007. november 28. napján előszerződést kötött az alperessel, melyben rögzítették azt, hogy a felperes a személyéhez kapcsolódó működtetési jogát annak értékesíti, aki Cs-n háziorvosi tevékenységet fog ellátni. Az előszerződés alapján a felperes a munkáját 8 órában ügyeleti kötelezettséggel együtt ellátta. A szerződés lejárta előtt egy hónappal - 2009. június 1. napjával - az alperes kinevezte Dr. V. Gy.t, a felperessel kötött megállapodást megszüntette, és arról írásban értesítette. Az ebben az időpontban hatályos jogszabályok értelmében Dr. V. Gy. kinevezésére akkor kerülhetett volna sor, ha praxisjoggal vagy működtetési joggal rendelkezik, ő egyikkel sem rendelkezett.

Az ügyben megállapítható, hogy kizárólag az alperes jogellenes magatartása miatt folytathatta a felperes működtetési engedélyével, bélyegzőjével, praxisjogával Dr. V. Gy. egy fél éven át úgy az orvosi tevékenységet, hogy jogosulatlanul jutott hozzá a felperesi betegkártyák adataihoz, és jogosulatlanul látta el a betegeket. Az alperes az ellátási problémák megoldása érdekében szerezte be sorozatosan jogszabályba ütközően az egyébként jogellenesen kiadott ideiglenes működési engedélyeket. Az alperes tudtával és beleegyezésével dolgozhatott Dr. V. Gy. a felperesi körzetben a felperes részére átadott, a felperes nevére szóló betegkártyákkal, így Dr. V. Gy.nek nem volt szándékában és érdekében, hogy a praxisjogot megvásárolja.

Az alperesnek hivatalos tudomása volt arról, hogy önálló háziorvosi tevékenységet csak és kizárólag praxisengedély birtokában lehet végezni, ennek hiánya törvénysértő. Dr. V. Gy. az alperes hathatós közreműködése mellett az ÁNTSZ engedélyt ellátási érdekből kapta, ami valójában hamis állítás volt, mert a felperes amennyiben az alperes nem mondja fel a jogellenesen megkötött szerződést, úgy továbbra is ellátta volna a feladatait, mint korábban.

A felperesnek az ágazati azonosító kódját használta jogosulatlanul az alperes által alkalmazott Dr. V. Gy.. A perbeli adatokból megállapítható, hogy az alperes volt az, aki az elsőfokú ítélet megállapításai alapján felajánlott a felperesnek 1.200.000.- Ft-ot. A felperes a felajánlott összeget irreális alacsony volta miatt nem fogadta el.

Az iratok alapján megállapítható, hogy az alperes jogellenesen járt el a szamossályi körzet és a felperesi körzet összevonásakor. Az összevonásról a felperest, mint a praxisjog tulajdonosát sem írásban, sem szóban nem értesítették, a betegek dokumentációi átadásra sem kerültek.

Az elsőfokú bíróság megállapításaival szemben sorozatos törvénysértés állapítható meg az alperes részéről, így kétséget kizáróan igazolható az, hogy van jogalapja a keresetnek, az alperes jogellenes magatartásával a felperesnek kárt okozott.

A felperesi követelés összegszerűségével a bíróság egyáltalán nem foglalkozott, holott a teljes kereseti kérelemről kellett volna döntenie. Ha és amennyiben nem ítéletet hoz, hanem közbenső ítélettel határoz a Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 213. § (3) bekezdése alapján, úgy nem lenne törvénysértő az elsőfokú ítélet. A bíróság azonban ügydöntő ítéletet hozott, így az ítéletnek a Pp. 213. § (1) bekezdése értelmében ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ilyen körülmények között a felperesi álláspont szerint az ítélet törvénysértő és felülbírálatra alkalmatlan, ugyanis az elsőfokú bíróság egyáltalán nem adta indokát, hogy összegszerűségében miért nem bírálta el a keresetet. Abból a téves következtetésből, miszerint a felperesi keresetnek nincs jogalapja, "...nem következik az, hogy ezt ok- és jogszerűen nem kell megindokolnia a bíróságnak...", és nem kell kiterjedni a konkrétan előterjesztett kereseti kérelem részletes és indokolt elutasítására. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lehet helye.