EH 2011.2302 Az elfogultsági kifogás mindig a konkrét ügyhöz kötötten vizsgálandó. Amennyiben a bíró a vádlott egyik ügyéből - elfogultságot bejelentve - kizárta magát, ez nem jelent egyszersmind a vádlott többi ügyéből való kizártságot is [Be. 21. § (1) bek. e) pont].

Az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen - kijelölés folytán - a Sz.-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben a vádlott a 2011. április 5-i tárgyaláson, és a 2011. március 31-i keltezésű beadványában, a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti elfogultság okából kizárás iránti bejelentést tett az ügyében eljáró tanács, a Sz.-i Városi Bíróság, a Cs.-i Megyei Bíróság, az Sz.-i Ítélőtábla, valamint a vádat képviselő Sz.-i Városi Ügyészség ellen.

Indokai szerint tevékenysége miatt elfogultak vele szemben. Hivatkozott arra, hogy - más ügyében, amelyben magánvádló - a Legfelsőbb Bíróság a 2011. január 5-én meghozott végzésével kizárta a Sz.-i Városi Bíróságot, mivel annak bírái egy kivételével úgy nyilatkoztak, hogy vele szemben elfogultak az általa a bíróság ellen indított per miatt. Ehhez képest érthetetlen, hogy jelen ügyében mégis eljárhatnak.

Sérelmezte a Legfelsőbb Bíróság 2010. október 18-án meghozott végzését, ami jelen ügyében korábbi, 2010. május 7-i keltezésű elfogultsági kifogását bírálta el, s megtagadta a Sz.-i Városi Bíróság, a Cs.-i Megyei Bíróság és a Sz.-i Ítélőtábla kizárását.

Hivatkozott arra, hogy felperesként perben áll az összes szegedi illetékességű ügyészséggel a Legfőbb Ügyészségig bezárólag.

Ezt követően

- a vádlott ügyében eljáró tanács tagjai

- a városi bíróság bírái, egy bíró kivételével

- a megyei bíróság bírái egy bíró kivételével

- az ítélőtábla bírái

akként nyilatkoztak, hogy nem elfogultak.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a kizárás iránti bejelentést alaptalannak tartotta és az érintett bíróságok bírái kizárásának megtagadását indítványozta.

A vádlott kizárás iránti bejelentése nem alapos.

A Be. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti okra alapított kizárás iránti bejelentés kapcsán előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a törvény értelmében egyfelől a bíró belátásától függ, hogy bármely indokból elfogultnak tekinti-e magát. Ha igen, akkor ezt a Be. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles haladéktalanul bejelenteni, s ettől kezdve - a Be. 24. §-ának (1) bekezdése alapján - az ügyben nem járhat el.

Másfelől - ilyen nyilatkozat hiányában - a bíró (illetve a bíróság bírái) elfogulatlanságának kell kétségessé válnia ahhoz, hogy ezen kizárási ok, illetve a kizárás iránti bejelentés alapossága megállapítható legyen. Az esetleges elfogultság kérdése pedig mindig és minden felhozott indok tekintetében csak konkrét és valóságos tények alapján és az adott ügyhöz kötötten vizsgálható.

Jelen ügyben azonban ilyen - a tárgyilagos eljárás iránt kételyt ébresztő - körülmény sem a kizárás iránti bejelentésből, sem pedig az iratokból nem állapítható meg, s nem is valószínűsíthető.

Az érintett (az ügyben jelenleg, illetve esetlegesen a jövőben eljáró) bíróságok bírái, közte az ügyben eljáró tanács tagjai - nyilatkozatukból következően - nem elfogultak. A kizárás iránti bejelentésben hivatkozottak pedig alkalmatlanok arra, hogy kétségbe vonják a bíróságok bírái eljárásának tárgyilagosságát.

A bíróság érdemi döntése, annak tartalma jogorvoslat tárgyát s nem pedig elfogultság indokát képezheti. Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy nem alapozza meg a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárási okot, nem valószínűsíti az elfogultságot az a körülmény, hogy a bíró, illetve bíróság a kifogást bejelentővel szemben hátrányos, marasztaló, illetve nem tetsző döntést hozott. [BH 1989/391.; BH 1997/13.; BH 1999/295.; BH 2005/315.] Ekként büntetőügyben eljáró bírósággal szembeni perindítás vagy perben állás önmagában szintén nem valószínűsíti, hogy a büntetőügy elfogulatlan megítélése az adott bíróság büntető ügyszakban ítélkező bíráitól nem várható el.

Jelentősége az ügyhöz kötöttségnek van. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindig adott ügyből kizárt a bíró, hanem azt is, hogy a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti (relatív) elfogultsági ok esetében nem általában az eljárás valamely résztvevője viszonyában, hanem a konkrét ügyhöz kötötten kizárt a bíró. Az ellene bejelentett elfogultsági kifogás a konkrét ügyhöz kötötten vizsgálandó, mindig esetileg tisztázandó. Szemben a feltétlen kizárási okok egyes (így például hozzátartozói viszonyon alapuló) eseteivel, amikor a bíró kizártsága, illetve elfogultsága önmagában egy adott személy viszonyában objektíve - megdönthetetlen vélelem alapján - áll fenn.

Ha a bíró valamely ügyben önmagával szemben elfogultságot jelent be, akkor kétségtelen, hogy abból az ügyből kizárja magát. Ez azonban nem jelenti, hogy az ügy résztvevőjének más ügyéből is kizárta magát. Ilyen - megdönthetetlen vélelmen alapuló - objektív okot ugyanis a törvény nem tartalmaz. Ezért közömbös a vádlottnak az a hivatkozása, hogy más ügyében a bírák nyilatkozata alapján a Legfelsőbb Bíróság kizárta a Sz.-i Városi Bíróságot.

Az ügyészségek kizárása iránti kifogás kapcsán pedig rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Be. 31-34. §-a alapján e kérdés nem a bíróság hatásköre, így arról döntenie sem kell.

Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy - amint azt egyébként a kizárás iránti bejelentés is tartalmazza - ebben az ügyben az érintett bíróságokkal szemben ismételt az elfogultsági kifogás, ami megnyitja a Be. 24. § (4) és (5) bekezdése, valamint a 25. § szerinti rendelkezés alkalmazásának lehetőségét.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 24/A. § (2) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a Be. 24/A. § (1) bekezdése alapján a Sz.-i Városi Bíróság, a Cs. Megyei Bíróság és a Sz.-i Ítélőtábla kizárását megtagadta.

(Legf. Bír. Bkk. III. 843/2011.)