62013CJ0359[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. február 26-i ítélete. B. Martens kontra Minister van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap. A Centrale Raad van Beroep (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Személyek szabad mozgása - Az EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk - Tagállami állampolgár - Másik tagállamban lévő lakóhely - Tengerentúli országban vagy területen folytatott tanulmányok - Felsőoktatási támogatás nyújtásának fenntartása - A »hatból három éves« lakóhelyre vonatkozó feltétel - Korlátozás - Igazolás. C-359/13. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2015. február 26. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Személyek szabad mozgása - Az EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk - Tagállami állampolgár - Másik tagállamban lévő lakóhely - Tengerentúli országban vagy területen folytatott tanulmányok - Felsőoktatási támogatás nyújtásának fenntartása - A »hatból három éves« lakóhelyre vonatkozó feltétel - Korlátozás - Igazolás"

A C-359/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Centrale Raad van Beroep (Hollandia) a Bírósághoz 2013. június 27-én érkezett, 2013. június 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

B. Martens

és

a Minister van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader, E. Jarašiūnas és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 2-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a holland kormány képviseletében M. Bulterman, B. Koopman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- a dán kormány képviseletében C. Thorning és M. Søndhal Wolff, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. szeptember 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 20., 21. és 45. cikk, valamint a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o., magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 7. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a B. Martens és a Minister van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap (oktatási, kulturális és tudományügyi miniszter; a továbbiakban: miniszter) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy az utóbbi felszólította B. Martenst a számára nyújtott felsőoktatási támogatás (a továbbiakban: tanulmányi támogatás) visszafizetésére azzal az indokkal, hogy B. Martens nem teljesíti a nemzeti szabályozásban meghatározott azon feltételt, amely szerint Hollandiában kellett volna lakóhellyel rendelkeznie a Hollandián kívül nyújtott képzésre történő beiratkozását megelőző hat évből három évig (a továbbiakban: úgynevezett "hatból három év" szabály).

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az 1612/68 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiakat írja elő:

"(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését, és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2) A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez. [helyesen: E munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez]".

A holland jog

4 A 2000. évi Wet studiefinanciering (a tanulmányok finanszírozásáról szóló 2000. évi törvény) 2006. október 11-i módosítást követő változata (a továbbiakban: a 2000. évi WSF) 2.2 cikkének (1) bekezdése így szól: "Tanulmányai támogatására az a hallgató jogosult, aki: [...]"

a) holland állampolgár;

b) olyan nem holland állampolgár, aki a tanulmányi támogatás terén nemzetközi egyezmény vagy nemzetközi szervezet határozata alapján a holland állampolgárokkal azonos megítélés alá esik [...]

5 E törvény 2.14 cikke, amelyet legutóbb a 2010. december 15-i törvény (Stb. 2010, 807) módosított, az alábbiakat írja elő: "(1) E cikk csak azon hallgatókra alkalmazandó, akik 2007. augusztus 31-ét követően felsőfokú tanulmányok folytatása érdekében Hollandián kívüli intézménybe iratkoztak be. [...] (2) Tanulmányai támogatására az a hallgató jogosult, aki: [...]"

a) felsőfokú tanulmányok folytatása érdekében Hollandián kívüli intézménybe iratkozott be, amennyiben Hollandiában tanulmányi támogatás nyújtható hasonló képzési kategória tekintetében, a képzés szintje és minősége hasonló a megfelelő képzésekéhez [...] és a képzést követő záróvizsga hasonló a megfelelő képzésekéhez [...],

b) aki felsőfokú tanulmányok folytatása érdekében Hollandián kívüli intézménybe iratkozott be, és aki, az a) pontban foglaltak sérelme nélkül, egyebekben teljesíti a miniszteri rendelet által meghatározott feltételeket, és

c) az ezen intézménybe történő beiratkozást megelőző 6 évből legalább 3 évig Hollandiában lakott és ott ezen idő alatt jogszerűen tartózkodott. Az az idő, amely alatt a hallgató az a) pont értelmében Hollandián kívüli intézménybe van beiratkozva, az előző mondat értelmében vett 6 év kiszámítása során nem számítandó be.

6 A 2000. évi WSF 11.5 cikke értelmében a miniszter eltekinthet az e törvény 2.14 cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt "hatból három év" feltételtől, amennyiben e feltétel alkalmazása súlyos igazságtalansághoz vezetne.

7 A 2000. évi WSF 12.3 cikke, amely az e törvény 2.14 cikkén alapuló átmeneti intézkedést tartalmaz, 2007. szeptember 1-jei hatállyal módosított változatában az alábbiakat írja elő:

"A 2000. évi WSF 3.21 cikkének (2) bekezdésétől eltérve, az a hallgató, aki 2007. szeptember 1-je előtt felsőfokú tanulmányok folytatása érdekében Hollandián kívüli intézménybe már beiratkozott, anélkül hogy tanulmányi támogatás iránti kérelmet nyújtott volna be, [...] visszaható hatállyal, legkésőbb 2007. szeptember 1-jén tanulmányi támogatás iránti kérelmet nyújthat be Hollandián kívüli felsőfokú tanulmányok folytatásához a vonatkozó kérelem legkésőbb 2008. augusztus 31-ig történő előterjesztésével".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 Az alapeljárás felperese holland állampolgár, aki 1987. október 2-án született, majd 1993 júniusában szüleivel Belgiumba költözött, amely tagállamban apja keresőtevékenységet folytatott, ő maga flamand általános és középiskolába járt, és családja azóta is ott lakik.

9 2006. augusztus 15-én az alapeljárás felperese beiratkozott a Holland Antillák egyetemének alapképzésére Willemstadban (Curaçao).

10 Az alapeljárás felperesének apja a 2006 októbere és 2008 októbere közötti időszakban Hollandiában folytatott keresőtevékenységet részmunkaidőben, határ menti ingázóként. Az apa 2008 novemberétől újból megkezdte szakmai tevékenységét Belgiumban, teljes munkaidőben.

11 Az alapeljárás felperese 2008. június 24-én a miniszternél kérelmet nyújtott be tanulmányai támogatása iránt. Az e célból kitöltendő formanyomtatványon akként nyilatkozott egyebek között, hogy a curaçaói tanulmányainak megkezdését megelőző megelőző hat évből legalább három évig jogszerűen Hollandiában lakott.

12 2008. augusztus 22-i határozatával a miniszter, a szüleiktől külön élő hallgatókra vonatkozó szabály alkalmazásában, tanulmányi támogatást állapított meg az alapeljárás felperese számára alapösztöndíj, valamint tömegközlekedési költségtérítés formájában a 2007 szeptemberében kezdődő időszakra, amely a WSF 2000 12.3 cikke által előírt visszaható hatályú támogatás odaítélésének határideje. Ezt a támogatást a miniszter időről időre meghosszabbította. Az alapeljárás felperese ezt követően kiegészítő hallgatói kölcsönért folyamodott 2009. február 1-jei hatállyal, amelyet biztosítottak a számára.

13 Egy, a tanulmányi támogatásokra vonatkozó vizsgálatot követően a miniszter 2010. május 28-i határozataival megállapította, hogy az alapeljárás felperese a 2000 augusztusa és 2006 júliusa közötti időszakban nem lakott legalább három évig Hollandiában, ekként nem teljesíti a "hatból három év" feltételt. Következésképpen a miniszter a tanulmányi támogatás alapeljárás felperesének történő korábbi odaítélését visszavonta, megtagadta e támogatás további meghosszabbítását, és felszólította őt a számára kifizetett, 19481,64 euró összegű támogatás visszafizetésére.

14 2010. augusztus 27-i határozatával a miniszter megalapozatlannak nyilvánította az alapeljárás felperese által a 2010. május 28-i határozatokkal szemben közigazgatási jogorvoslat keretében benyújtott panaszt, amellyel B. Martens azt állította, hogy a Hollandiához való kötődés állítólagos hiánya nem igazolhatja kellő módon azt, hogy a "hatból három év" feltétel nemteljesítése indokával megtagadják tőle a tanulmányi támogatás nyújtását. Álláspontja szerint előfordulhat, hogy az olyan hallgatók, akik teljesítik e feltételt, és akik következésképpen Hollandián kívüli képzésekre vonatkozó holland támogatást igényelhetnek, sokkal kevésbé kötődnek e tagállamhoz, mint ahogyan ő kötődött mindig is.

15 A Rechtbank's-Gravenhage B. Martens a 2010. augusztus 27-i határozattal szemben benyújtott keresetét megalapozatlannak nyilvánította.

16 A fellebbezési eljárás folyamán, amelyet az alapeljárás felperese indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Rechtbank's-Gravenhage ítéletével szemben, a miniszter kijelentette, hogy B. Martens tekintetében a 2007 szeptemberétől 2008 októberéig terjedő időszakra nem alkalmazható a "hatból három év" szabály, mivel ezen időszak folyamán apja részmunkaidőben Hollandiában dolgozott, és ekként a tanulmányi támogatásra való jogosultság feltételei teljesültek. Ezzel szemben a "hatból három év" feltétel továbbra is alkalmazandó a 2008 novemberétől 2011 júniusáig terjedő időszakra, mivel B. Martens apja ezen időszak folyamán már nem tekinthető hollandiai határmenti ingázónak, hiszen ezen időponttól kizárólag Belgiumban dolgozott.

17 A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy túl a tanulmányi támogatás iránti kérelmen, az alapeljárás felperesének szülei fedezték fenntartási és iskoláztatási költségeinek nagy részét a Holland Antillák egyetemén folytatott tanulmányai során, amelyeket 2011. július 1-jén fejezett be.

18 E körülmények között a Centrale Raad van Beroep úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Amennyiben a Bíróság az 1a) és az 1b) kérdés megválaszolása során arra az eredményre jut, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogára vonatkozó jogszabályokkal nem ellentétes, hogy B. Martens számára 2008 novemberétől 2011 júniusáig, vagy ezen időszak egy részére állapítsák meg a tanulmányok támogatását:

a) Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen az EUMSZ 45. cikket és az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha [az Unió] egy tagállam[a] (Hollandia) megszünteti valamely nagykorú gyermeknek - aki holland állampolgárságú, Belgiumban lakóhellyel rendelkező, és részben Hollandiában, részben Belgiumban dolgozó határ menti munkavállalóval szemben tartásra jogosult - az [az Unión] kívüli tanulmányok finanszírozására való jogosultságát attól az időponttól, amikor a határ menti munkavállalói tevékenység véget ért, és a határ menti munkavállaló már csak Belgiumban vállalt munkát, amiatt hogy a gyermek nem tesz eleget azon feltételnek, hogy az adott oktatási intézménybe történő beiratkozást megelőző hat évből legalább három évig Hollandiában lakjon?

b) Ha az 1a) kérdésre igenlő válasz adandó: Ellentétes-e az uniós joggal a tanulmányok támogatásának olyan időszakra történő nyújtása - feltéve, hogy ennek további feltételei teljesülnek -, amely rövidebb, mint a tanulmányok időtartama, amelyhez a támogatást nyújtják?

2) Úgy kell-e értelmezni az [EUMSZ] 20. cikket és az [EUMSZ] 21. cikket, hogy ezekkel ellentétes, ha az uniós tagállam - Hollandia - nem hosszabbítja meg a tengerentúli országok és területek (Curaçao) valamely oktatási intézményében folytatott tanulmányok támogatását, amelyre az érintett azért volt jogosult, mert apja Hollandiában határ menti munkavállalóként dolgozott, amiatt, hogy az érintett nem teljesíti a valamennyi uniós polgárra, így a saját állampolgárokra is vonatkozó azon feltételt, hogy az e tanulmányokra való beiratkozását megelőző hat évből legalább három évig Hollandiában lakjon?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

19 Kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az uniós jogot akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan tagállami szabályozás, amely az ezen államon kívül folytatott felsőfokú tanulmányok tekintetében biztosított támogatás nyújtásának fenntartását ahhoz a feltételhez köti, amely szerint az e támogatást igénylő hallgatónak az említett tanulmányokra való beiratkozását megelőző hat évből legalább három évig az említett tagállamban kell lakóhellyel rendelkeznie.

20 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy B. Martens mint holland állampolgár az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése szerinti uniós polgár jogállással rendelkezik, tehát esetlegesen, még származási tagállamával szemben is, hivatkozhat az e jogálláshoz kapcsolódó jogokra (lásd: Morgan és Bucher ítélet, C-11/06 és C-12/06, EU:C:2007:626, 22. pont; Prinz és Seeberger ítélet, C-523/11 és C-585/11, EU:C:2013:524, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 Ahogyan azt a Bíróság már több alkalommal kimondta, az uniós polgárság intézményének célja, hogy biztosítsa a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállását, lehetővé téve az azonos helyzetben lévő tagállami állampolgárok számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előírt kivételek sérelme nélkül ugyanolyan jogi bánásmódban részesüljenek azokon a területeken, amelyekre a Szerződés tárgyi hatálya kiterjed (D'Hoop-ítélet, C-224/98, EU:C:2002:432, 28. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22 Az uniós jog tárgyi hatálya alá tartoznak többek között a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának, különösen az EUMSZ 21. cikkben rögzített, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának esetei (Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 23. pont; Prinz és Seeberger ítélet EU:C:2013:524, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23 E tekintetben pontosítani szükséges, noha az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az oktatás tartalmára és oktatási rendszerük szervezeti felépítésére vonatkozóan, e hatáskör gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, különösen a Szerződésnek az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében rögzített, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseit (Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 24. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 Egyébiránt az uniós jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a más tagállamban vagy külföldön folytatott felsőfokú tanulmányok tekintetében tanulmányi támogatási rendszert biztosítsanak. Mindazonáltal ha valamely tagállam olyan képzési támogatási rendszert biztosít, amely lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy ilyen támogatásban részesüljenek, gondoskodnia kell arról, hogy e támogatás nyújtásának módja ne képezze a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való említett jog indokolatlan korlátozását (lásd ebben az értelemben: Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 28. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 30. pont; Thiele Meneses ítélet, C-220/12, EU:C:2013:683, 25. pont).

25 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az állam egyes állampolgárait pusztán azért hozza hátrányos helyzetbe, mert éltek a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogával, az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében valamennyi uniós polgár számára elismert szabadságok korlátozását jelenti (Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 25. pont, valamint Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 27. pont).

26 Ugyanis a Szerződés által az uniós polgárok számára a szabad mozgás terén nyújtott lehetőségek nem fejthetik ki teljes hatásukat, ha valamely tagállam állampolgárát eltántoríthatják e jog gyakorlásától egy másik tagállamban való tartózkodása elé a származási állam e lehetőségek gyakorlását büntető szabályozása miatt állított akadályok (lásd ebben az értelemben: Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 26. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 28. pont).

27 Ez a megállapítás különös jelentőséggel bír az oktatás területén, az EUMSZ 6. cikk e) pontjában és az EUMSZ 165. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt célok, nevezetesen a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése tekintetében (lásd D'Hoop-ítélet, EU:C:2002:432, 32. pont; Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 27. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 29. pont).

28 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy az alapeljárás felperese Belgiumba költözött, ahol apja keresőtevékenységet folytatott, és hogy azt követően flamand általános és középiskolába járt. 2006 augusztusában, 18 éves korában beiratkozott a Holland Antillák egyetemének alapképzésére Willemstadban (Curaçao), amely képzést 2011. július 1-jén fejezett be. Amint azt a holland kormány megerősítette a tárgyaláson, B. Martens curaçaói tanulmányai folytatásához támogatásban részesülhetett a 2000. évi WSF által biztosított lehetőség értelmében, amelynek alapján a "hatból három év" feltételt teljesítő valamennyi hallgató részesülhet ilyen támogatásában külföldi tanulmányainak folytatásához. B. Martens maga jelezte a holland hatóságok előtt támogatás iránti kérelmének benyújtásakor, 2008 májusában, hogy teljesíti ezt a feltételt. Tanulmányai befejezése óta B. Martens Hollandiában dolgozik.

29 A holland kormány szerint nincs szó az alapeljárás felperese szabad mozgáshoz való jogainak korlátozásáról, mivel azzal, hogy Belgiumból Curaçaóba költözött, nem gyakorolta az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének a) pontja által számára biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.

30 Ezen érvnek nem adható hely, mivel nem veszi tekintetbe azt a tényt, hogy az alapeljárás felperese élt szabad mozgáshoz való jogával, amikor családjával 1993-ban Hollandiából Belgiumba költözött, és továbbra is e jogait gyakorolta azon időszak egésze folyamán, mialatt Belgiumban élt.

31 Az alapügy tárgyát képező szabályozás azzal, hogy a tanulmányi támogatás nyújtásának fenntartását a "hatból három év" feltételhez köti, azon tény folytán, hogy a kérelmező gyakorolta a valamely más tagállam területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, bünteti őt, hiszen e szabadság gyakorlása befolyásolhatja a felsőfokú tanulmányai támogatásához való jogát (lásd ebben az értelemben ítélet D'Hoop-ítélet, EU:C:2002:432, 30. pont; Prinz et Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 32. pont; Thiele Meneses ítélet, EU:C:2013:683, 28. pont).

32 Amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 106. pontjában, e tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy jelentős idő telt el azóta, hogy az alapügy felperese e szabad mozgáshoz való jogait gyakorolta (lásd analógia útján: Nerkowska-ítélet C-499/06, EU:C:2008:300, 47. pont).

33 Meg kell állapítani tehát, hogy a 2000. évi WSF 2.14 cikkének (2) bekezdésében előírt "hatból három év" feltétel, noha különbségtétel nélkül alkalmazandó a holland állampolgárokra és a többi uniós polgárra, az EUMSZ 21. cikk értelmében valamennyi uniós polgárt megillető szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozását valósítja meg (lásd ebben az értelemben: Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 31. pont).

34 Az alapügy tárgyát képező szabályozásból eredő korlátozás az Uniós jogra tekintettel csak akkor igazolható, ha az érintett személyek állampolgárságától független, közérdekű objektív megfontolásokon alapul, és a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely intézkedés akkor arányos, ha - amellett, hogy alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására - nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (De Cuyper-ítélet, C-406/04, EU:C:2006:491, 40. és 42. pont; Morgan és Bucher ítélet, EU:C:2007:626, 33. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 33. pont).

35 A holland kormány azt állítja, hogy amennyiben megvalósul a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozása, a 2000. évi WSF rendelkezései közérdekű objektív megfontolásokkal, nevezetesen a támogatás igénylője és az azt nyújtó állam közötti integráció minimális szintjének biztosítására irányuló céllal igazolható. Indokolt tehát a külföldön végzett tanulmányok támogatásának azon hallgatók részére való fenntartása, akik bizonyítják, hogy kellő mértékben beilleszkedtek Hollandiába. Az a hallgató, aki a külföldi képzését megelőző hat évből legalább három évig Hollandiában lakott, a beilleszkedés e szintjéről tesz bizonyságot. Ez a feltétel továbbá nem lépi túl - két okból sem - az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket. Először is, a 2000. évi WSF 11.5 cikke értelmében az illetékes miniszter eltekinthet a "hatból három év" feltétel alkalmazásától, amennyiben az súlyos igazságtalansághoz vezetne, miáltal nem állítható, hogy a vitatott feltétel túlságosan általános lenne. Másodszor ezen, lakóhelyre vonatkozó feltétel nem azt követeli meg, hogy a hallgató tanulmányainak megkezdését megelőzően folyamatosan három évig Hollandiában rendelkezzék lakóhellyel, ekként nem mutat tehát túlságosan kizárólagos jelleget.

36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy mind a diákok beilleszkedése, mind az a szándék, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló ellátást nyújtó tagállam társadalma és annak kedvezményezettje között bizonyos fokú kapcsolódás álljon fenn, olyan közérdeken alapuló objektív megfontolásnak tekinthető, amely igazolhatja azt, hogy az ilyen ellátás nyújtásának feltételei befolyásolják az uniós polgárok szabad mozgását (lásd ebben az értelemben: Thiele Meneses ítélet, EU:C:2013:683, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valós beilleszkedési kapcsolat fennállásának igazolásához a tagállam által megkövetelt bizonyíték nem lehet túlzottan kizárólagos jellegű, amely indokolatlanul olyan tényezőt részesít előnyben - kizárva minden más jellemző tényezőt -, amely nem szükségszerűen tükrözi a kérelmező és a tagállam közötti kapcsolat valós és tényleges mértékét (lásd D'Hoop-ítélet, EU:C:2002:432, 39. pont; Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 37. pont; Thiele Meneses ítélet, EU:C:2013:683, 36. pont).

38 Valamely ellátás kedvezményezettjének az érintett tagállam társadalmához való kapcsolódása mértékét illetően az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, az uniós jog által nem szabályozott ellátások tekintetében a Bíróság kimondta, hogy a tagállamoknak széles mérlegelési mozgásterük van az ilyen kötődés értékelési szempontjainak meghatározására vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: Gottwald-ítélet, C-103/08, EU:C:2009:597, 34. pont; Thiele Meneses ítélet, EU:C:2013:683, 37. pont).

39 Ugyanakkor az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, lakóhelyre vonatkozó kizárólagos feltétel azzal a kockázattal jár, hogy kizárhat az érintett támogatásból olyan diákokat, akiket annak ellenére, hogy a külföldi tanulmányok kezdetét megelőző hat évből legalább három évig nem rendelkeztek hollandiai lakóhellyel, valós beilleszkedési kapcsolat fűz e tagállamhoz.

40 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság az alapügy tárgyát képező szabályozással kapcsolatban már megállapította, hogy a "hatból három év" indokolatlan bánásmódbeli egyenlőtlenséget hoz létre a holland munkavállalók és a Hollandiában lakóhellyel rendelkező migráns munkavállalók között, mivel az érintett tagállam területén való helyben lakás meghatározott időtartamának előírásával e feltétel olyan tényezőt részesít előnyben, amely nem feltétlenül az egyetlen jellemzője az érdekelt és az említett tagállam közötti kapcsolat valós szintjének, és ennélfogva túlságosan kizáró jellegű (lásd: Bizottság kontra Hollandia ítélet, C-542/09, EU:C:2012:346, 86. és 88. pont).

41 Márpedig az alapügy tárgyát képező szabályozás azzal, hogy korlátozza az uniós polgár - mint amilyen az alapeljárás felperese - szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, ugyancsak túlságosan kizáró jellegű, mivel nem teszi lehetővé egyéb olyan kapcsolat tekintetbevételét, amely egy ilyen hallgatót a támogatást nyújtó tagállamhoz fűzhet, mint például a hallgató állampolgársága, iskolai tanulmányai, családja, munkahelye, nyelvtudása, vagy más szociális vagy gazdasági kötelék fennállása (lásd ebben az értelemben: Prinz és Seeberger ítélet, EU:C:2013:524, 38. pont). Továbbá, amint azt a főtanácsnok indítványának 103. pontjában megállapította, a hallgatót eltartó családtagok támogatást nyújtó tagállamon belüli munkavállalása ugyancsak az e kötelék értékelése során tekintetbe vett tényezők egyike lehet.

42 Egyebekben a 2000. évi WSF 11.5 cikkének az illetékes miniszter általi esetleges alkalmazása, amely az említett miniszter számára lehetővé tenné a "hatból három év" feltételtől való eltérést, ha e feltétel alkalmazása súlyos igazságtalansághoz vezetne, az alapügy feltételei között nem képes megváltoztatni az említett feltétel túlságosan kizárólagos jellegét. Úgy tűnik ugyanis, hogy e rendelkezés nem garantálja egyéb olyan kapcsolatok tekintetbevételét, amelyek az alapeljárás felperesét a támogatást nyújtó tagállamhoz köthetik, következésképpen nem teszi lehetővé a beilleszkedés céljának, amely a holland kormány szerint az alapügy tárgyát képező szabályozás célját képezi, a megvalósítását.

43 Ilyen körülmények között az alapügy tárgyát képező "hatból három év" feltétel egyszerre túlságosan kizárólagos jellegű, valamint túlságosan eshetőleges, mivel indokolatlanul olyan tényezőt részesít előnyben, amely nem szükségszerűen tükrözi az érintett tagállam társadalmába való beilleszkedés mértékét. Következésképpen az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás nem tekinthető arányosnak az említett beilleszkedési célkitűzéssel.

44 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata - amely a tények értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkezik - az alapügy felperesét a Holland Királysághoz fűző esetleges kapcsolódás vizsgálata, mivel B. Martens - aki Hollandiában született holland állampolgár - támogatás iránti kérelmében azt tüntette fel, hogy e tagállamban rendelkezett lakóhellyel a külföldi képzésre való beiratkozását megelőző hat évből három évig, noha valójában Belgiumban rendelkezett lakóhellyel hatéves kora óta, apja Hollandiában dolgozott 2006 és 2008 között, és jelenleg ő is ott dolgozik.

45 Az előterjesztett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan tagállami szabályozás, amely az ezen államon kívül folytatott felsőfokú tanulmányok tekintetében biztosított támogatás nyújtásának fenntartását ahhoz a feltételhez köti, amely szerint az e támogatást igénylő hallgatónak az említett tanulmányokra való beiratkozását megelőző hat évből legalább három évig az említett államban kell lakóhellyel rendelkeznie.

A költségekről

46 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan tagállami szabályozás, amely az ezen államon kívül folytatott felsőfokú tanulmányok tekintetében biztosított támogatás nyújtásának fenntartását ahhoz a feltételhez köti, amely szerint az e támogatást igénylő hallgatónak az említett tanulmányokra való beiratkozását megelőző hat évből legalább három évig az említett államban kell lakóhellyel rendelkeznie.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.