3396/2021. (X. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.1.35.367/2020/3. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.[1]

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Kfv.1.35.367/2020/3. számú, 2020. október 15-én átvett végzésével szemben 2020. november 27-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amely szerint a Kúria sérelmezett határozata és az alapjául szolgáló, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 100.K.28.483/2019/8. számú ítélete alaptörvény ellenes. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján vizsgálja felül a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangját és azokat semmisítse meg. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó az alkotmányjogi panaszát kiegészítette. Az Alkotmánybíróság a kiegészített és módosított alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.[2]

[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügyben a beadványok és mellékletei tartalma szerint az elsőfokú adóhatóság az indítványozónál ellenőrzést tartott, és a terhére adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adó adónemben, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adóigazgatósága 4312262465 számú határozata). Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot az adóbírság tekintetében megváltoztatta, az adóhiány után kiszabott adóbírságot 27 996 000 forint előírásával 37 328 000 forintban állapította meg, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2235463602 számú határozata). A határozat ellen az indítványozó mint felperes által kezdeményezett bírósági felülvizsgálati eljárásban a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 100.K.28.483/2019/8. számú ítélete az indítványozó keresetét elutasította. Az ítélet ellen az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria Kfv.I.35.367/2020/3. számú végzésében - arra hivatkozva, hogy az indítványozó "a felülvizsgálati kérelem befogadási okát nem közölte, annak alapjául szolgáló törvényhelyet nem határozott meg" - visszautasította.

[3] 1.2. Az indítvány szerint "a jelen ügy tárgyát képező alkotmányossági kérdés a bírói döntést érdemben befolyásoló" (Abtv. 29. §), ugyanis a Kúria tárgyalás és a felperes, valamint egyes alapvető tanúk meghallgatása nélkül alapvetően újraértékelte a tényállást és az alapul fekvő bizonyítékokat. Tette mindezt úgy, hogy döntésének semmilyen bizonyítékát nem adta. Mindezek alapvető kérdéseket vetnek fel a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező nyilvános tárgyaláshoz való jog, fegyveregyenlőség elve és az indokolt ítélethez való jog kapcsán és alapvetően befolyásolták az eljárás kimenetelét. Utalt arra, hogy "a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága egy jelen ügyhöz szinte teljesen hasonló ügyben nemrégiben megállapította a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét Magyarország tekintetében" [Pákozdi kontra Magyarország (51269/07), 2014. november 25.].

[4] Az indítvány számos alkotmánybírósági határozatra hivatkozik az indítvány előzményeinek részletes ismertetése és a hatóságok, bíróságok eljárásának, döntéseinek kritikája mellett. Utal az Emberi Jogok Európai Bírósága több döntésére.

[5] Az alkotmányjogi panasz értelmében a bíróságok eljárása során egyértelműen és kimutathatóan sérültek az indítványozó tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogának [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] egyes részjogosultságai, ami összességében az eljárás tisztességtelenségére vezetett.

[6] A bíróság nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat, nem rendelt el hivatalból bizonyítást az olyan ténykörülmény alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében, amelyeket hivatalból kellett volna figyelembe vennie. Nem rendelt ki igazságügyi szakértőt abból a célból, hogy az indítványozónál milyen áruforgalom bonyolítható le éves, és ennek alapján az alperes által alkalmazott becslés mennyire reális. A bírósági ítélet sérti az Art 108. § (3) bekezdését, mert az adóhatóság nem bizonyította a becslés jogalapját és a becslési módszer alkalmasságát, az adó alapja a rendelkezésre álló könyvelési dokumentumok, bizonylatok, nyilvántartások és számlák alapján megállapítható lett volna, valamint a kétszeres értékelés tilalmába ütközik az, hogy az adóhatóság ugyanazon okokra hivatkozva alkalmazott becslést, amikre alapítva korábban bírságot szabott ki.

[7] A panasz szerint a peres eljárásban bizonyítási eljárás kerül lefolytatásra, melynek során a bíróság tanút hallgat meg, okiratokat vizsgál meg (bizonyítási eljárást folytat a felperes indítványára illetőleg a bíróságnak hivatalból, el kell rendelnie), nem születhet olyan döntés a bíróságnál pusztán az iratok vizsgálata alapján, mely a lefolytatott bizonyítási eljárást annak eredménye tekintetében (bizonyíték értékelést) "megváltoztatja", mert ezáltal az indítványozó felülvizsgált perben érvényesített jogorvoslati joga elenyészik. Vizsgálandó, hogy a bírósági ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 78. § (5) bekezdés a) pontját, megfelel-e az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

[8] A panasz szerint "a Kúria az ítéletét tárgyaláson kívül hozta". Továbbá "a Kúria ítélete nem tartalmaz semmilyen indokolást. A Kúria csak kijelenti - egy bekezdés egy mondatában elintézve a kérdést - de nem érvel amellett, hogy a Panaszosnak miért utasította el a kérelmét".

[9] 2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontja szerinti "jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette" fordulat a rendes jogorvoslati lehetőségek igénybevételére vonatkozik, az indítványozó nem köteles a felülvizsgálatot és a perújítást mint rendkívüli jogorvoslatokat is kimeríteni. A folyamatban lévő felülvizsgálati vagy perújítási eljárás ugyanakkor az Alkotmánybíróság eljárásának akadálya. Az indítványozó a Kúria végzését követően az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be.

[10] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[11] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[12] 3. A Kúria végzése a kiegészített és módosított alkotmányjogi panasz értelmében azzal sérti a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, hogy az indítványozó állítása szerint nem tartalmaz indokolást. Az alkotmányjogi panasz a Kúria végzését illetően a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról szóló egyes törvényi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolja. A Kúria indokát adta annak, hogy a felülvizsgálati kérelmet miért - milyen okból és milyen jogszabály alapján - utasította vissza (kúriai végzés indokolása [6]-[11] bekezdései). Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg, hogy a Kúria döntésével kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.

[13] 4. A bíróság felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéletével kapcsolatban a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmének megvalósulását az indítványozó abban látta, hogy ügyféli jogai (ezek között bizonyításhoz való joga) sérültek, továbbá a hatóságok és a bíróság az ügyben alkalmazandó eljárási és adózási szabályokat tévesen értelmeztek.

[14] A bíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény egyes szabályai, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény egyes előírásai értelmezésével és alkalmazásával döntött az indítványozó keresetéről.

[15] A bíróság ítélete részletesen foglalkozott a felperes kifogásaival, ezek között a becslés feltételei fennállása és a becslés alkalmazása kérdésével (bírósági ítélet indokolása 2-4. oldalak).

[16] A bíróság a törvények jogalkalmazói értelmezésével, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozta meg döntését. A bizonyítás körébe tartozó kérdés az éves záró leltár és az adóhatóság által felvett leltár, a termékkészlet összevetése, és törvényértelmezési kérdés, hogy milyen gazdasági esemény valósulhatott meg az indítványozó és mások között, illetve a számlák szerinti gazdasági eseményeken túl más gazdasági események létrejöttek-e.

[17] Az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik felhatalmazással (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]).

[18] 5. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította.

Budapest, 2021. szeptember 21.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/210/2021.