EH 2009.2069 A munkáltató jogos gazdasági érdekének megsértését a munkavállaló megvalósítja, ha mint értékesítési csoportvezető tudomást szerez valamely versenytárs cég piacra lépéséről, ezt azonban a munkáltatójával nem közli, bár a felesége révén a cégben érintett [Mt. 3. § (5) bekezdés, 103. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonyát az alperes a 2006. január 17-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint a felperes az alperesnél értékesítési csoportvezető munkakört töltött be, amely miatt a titoktartási kötelezettség és versenytilalom szabályának betartása kiemelkedő fontosságú. 2006. január 9-én a munkáltató tudomására jutott, hogy a felperes állandó lakhelye a társaság újonnan alapított versenytársának cégjegyzékben bejegyzett fióktelepe. A 2005. december 21. napján bejegyzett V. T. Kft. főtevékenysége megegyezik a társaság főtevékenységével. A felperes a munkáltatójánál nem jelentette be, hogy felesége, K. P. K. tulajdonos, és vezető tisztségviselő ebben a gazdasági társaságban. A konkurens cég tevékenysége veszélyezteti az alperes érdekeit, a felperes megszegte az Mt. 3. § (5) bekezdésében rögzített tilalmat, valamint az Mt. 108. § (1) bekezdésével kapcsolatosan fennálló bejelentési kötelezettségét és a 103. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített kötelezettségét, mely szerint a munkavállaló köteles munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni.
A munkaügyi bíróság osztotta az alperes álláspontját abban a tekintetben, hogy a felperes az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütközően járt el, amikor nem tájékoztatta a munkáltatót a felesége által, az alperesnek konkurenciát jelentő gazdasági társaság alapításáról. A felperesnek az erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége fennállt függetlenül attól, hogy ő nem minősült vezető állású munkavállalónak. Önmagában a tájékoztatás elmaradása megalapozza a rendkívüli felmondást, ezért a bíróság nem vizsgálta a felperes személyes közreműködését a kft.-ben [Mt. 108. § (1) bekezdés].
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2007. január 17-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely 2008. május 16-án szűnik meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az összegszerűség tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem vonható le olyan következtetés - figyelemmel az Mt. 3. § (5) bekezdésében foglaltakra is -, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdeke veszélyeztetésének tilalma a munkavállaló hozzátartozóját is terhelné, illetve a munkavállalónak a munkaviszonya alatt létesített további munkaviszonyán felül a hozzátartozója tevékenységét is be kellene jelentenie a munkáltatójának. A felperes terhére az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontjában írtak megszegése, így a rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegés sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütközően járt el, amikor nem tájékoztatta az alperest a felesége által alapított, konkurenciát jelentő gazdasági társaság létrehozásáról.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte az Mt. 3. §-ának (5) bekezdésében lévő jogszabályt. Ez nem szűkíthető le arra a körre, hogy a munkavállaló a munkaviszonya alatt nem létesíthet további munkaviszonyt, amely sértené a munkáltató jogos gazdasági érdekeit. A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-ában foglaltakat is. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy életszerűtlen, hogy a felperes a felesége által alapított cégben - a saját szakterületén - egyáltalán nem működött közre.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 3. §-ának (5) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fenti jogszabály úgy értelmezendő, miszerint a munkáltató jogos gazdasági érdekének megsértését jelenti, ha a munkavállaló - különösen mint értékesítési csoportvezető - tudomást szerez valamely versenytárs cég piacra lépéséről, ezt azonban munkáltatójával nem közli akkor, amikor családi kapcsolatai révén abban érintett.
A felperes nem tájékoztatta az alperest arról, hogy a házastársa a munkáltató tevékenységével azonos feladatok ellátására céget hozott létre, amelynek fióktelepeként a felperessel közös állandó lakcímet jelöltek meg. A felperes együttműködési kötelezettségét (Mt. 103. §) ezáltal akkor is megszegte, ha nem nyert bizonyítást, miszerint a felesége vállalkozásában tevékenyen részt vett volna.
A fentiek alapján az alperes jogszerűen élhetett az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendkívüli felmondással, mivel adott körülmények mellett - figyelemmel a bizalomvesztésre is - a munkaviszony megszüntetésének indoka jogszerű volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.