918/D/2004. AB határozat
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (1) bekezdése tekintetében elutasítja, valamint a 260. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. § (1) bekezdés d) pontja és 225. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.739/2004/1-I. végzése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.739/2004/1-I. számú végzésének a megsemmisítését kéri, amelyben a bíróság az indítványozó ismételt perújítási kérelmét elutasító végzést hagyta helyben. Az indítványozó előadta és az ügy irataival igazolta, hogy a perújítás alapjául szolgáló 12.G.75.977/1999. sz. ügyében a bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvet utólag, hivatalból egészítette ki annak berekesztésére való utalással. Az indítványozó erről való tudomás híján terjesztette elő beszámítási kifogását, amit azonban az elsőfokú bíróság nem bírált el, mivel a tárgyalást - tárgyaláson kívül hozott és később kézbesített kijavító végzése szerint - berekesztettnek tekintette, a beszámítási kifogás elbírálására tehát nem volt módja. Az indítványozó alperes kérte az ítélet hivatalbóli kiegészítését, mivel maga a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 225. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül elmulasztotta kérni azt. Az ítélet hivatalbóli kiegészítése iránti kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította, a fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság Gf.I.32.062/2002/2. végzésével azonban a végzést hatályon kívül helyezte és új határozat meghozatalára utasította az elsőfokú bíróságot, azzal az indokolással, hogy a határozat hivatalbóli kiegészítésére a bíróságnak módja van. A bíróság azonban 12.G.41.501/2002/2. végzésével az ítélet kiegészítésére irányuló kérelmet elutasította, mivel a tárgyalás berekesztését követően érkezett beszámítási kifogást az alapeljárás keretén belül már nem lehet törvényesen elbírálni. Az indítványozó perújítást kezdeményezett, amelyet a bíróság elsőfokon megengedhetőnek talált, a Legfelsőbb Bíróság azonban a végzést hatályon kívül helyezve a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, mivel álláspontja szerint a perújító alperes önhibájából nem érvényesítette a perújításban elbírálni kért tényeket és bizonyítékokat az alapeljárásban.
Ezt követően az alperes újabb perújítást kezdeményezett a Fővárosi Bíróság előtt, 35.G.41.5126/2003. szám alatt, amely jelen alkotmányjogi panasz tárgya. Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasította, részben annak elkésettségére való hivatkozással, részben pedig a Pp. 260. § (2) bekezdése alapján a perújító alperes önhibájára hivatkozással. A Fővárosi Ítélőtábla a végzést 9.Pf.20.739/2004/1-I. számú végzésével annak helyes indokaira hivatkozással helyben hagyta. A végzést 2004. július 12-én kézbesítették az indítványozónak, az alkotmányjogi panasz 2004. szeptember 10-én érkezett az Alkotmánybíróságra.
Az indítványozó a jogerős végzés megsemmisítését, valamint a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja, 225. § (1) bekezdése és 219. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazhatósága kizárását kérte, mivel álláspontja szerint a támadott végzés és vizsgálni kért jogszabályok sértik a jogállamiság alapértékét. Hivatkozott az emberi méltósághoz való jogra, amely magában foglalja a fél perbeli rendelkezési jogát is: ez alatt érteni kell a fél azon jogát is - összefüggésben a Pp. 225. § (1) bekezdésével -, hogy a bíróságot valamely hivatalbóli kötelezettségének teljesítésére a fél felhívhatja. Előadta, hogy a Pp. 260. §-a valójában nem zárja ki a perújítás körében a bíróság eljárási szabálysértésre való hivatkozását, mint a perújítás alapját, az ezzel ellentétes értelmezés sérti a jogorvoslathoz való jogot és a bírósághoz fordulás jogát. A Pp. 219. (1) bekezdés d) pontja tekintetében pedig arra utalt, hogy a végzések kézbesítésére vonatkozó szabály semmiképpen sem jelentheti a végzések visszaható hatályát, ami a jogbiztonsággal ellentétes lenne.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályok a következők.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp. támadott - az alkotmányjogi panasz alapját képező ügy elbírálása idején hatályos - szabályai:
"219. § (1) Kézbesítés útján kell közölni:
d) a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel;"
"225. § (1) Az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett."
"260. § (1) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha
a) a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna;"
"(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette."
III.
Az alkotmányjogi panasz részben megalapozatlan, részben elbírálásra alkalmatlan kérelmeket tartalmaz.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 38. §-a módosította a Pp. 225. § (1) bekezdését. A módosítás 2009. január 1-jétől hatályos, a módosított rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Mivel az indítvány alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló határozat meghozatala idején hatályos szövege tekintetében folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz Abtv. 48. §-ában foglalt feltételeknek megfelel-e. E § alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla fellebbezés folytán hozott 9.Pf.20.739/2004/1-I. végzését 2004. július 12-én kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az előírt határidőn belül nyújtotta be.
3. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek mellett - akkor lehet előterjeszteni, ha az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán jogsérelem keletkezett. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálta, hogy az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályokat a perújítás folytán eljáró bíróságok alkalmazták-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a Fővárosi Bíróság által 35.G.41.516/2003/6-I. számon, sem pedig a Fővárosi Ítélőtábla által 9.Pf.20.739/2004/1-I. számon hozott végzésben nem alkalmazták a bíróságok a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontját és 225. § (1) bekezdését. A hivatkozott végzések ugyanis a Pp. 260. § (1)-(2) bekezdésének, valamint 261. és 266. §-ai alapján utasították el a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant.
Mivel sem a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzése, sem a felülbírált elsőfokú végzés nem alkalmazta a Pp. támadott 219. § (1) bekezdés d) pontját és 225. § (1) bekezdését, ezért ezek tekintetében az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételnek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt a Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontja és 225. § (1) bekezdése tekintetében visszautasította.
4. A továbbiakban az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint esetről esetre az alkotmányjogi panasz alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat - az abban foglalt döntés tárgyára és az érintett személyekre gyakorolt hatására tekintettel - olyan érdemi határozatnak tekinthető-e amellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. (1492/B/2007. AB végzés, ABK 2008. június, 1061.)
Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a perújítás rendkívüli perorvoslati jellegének alkotmányossági jelentőségével, illetve több alkalommal vizsgálta a perújítás okainak alkotmányosságát. A jogorvoslathoz való jog tekintetében utal az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlatára, amely szerint "a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban, mint pl. a diszkrimináció tilalma-teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani" (ABH 1994,29,38.). Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontot legutóbb a 858/B/2004. AB határozatban mondta ki a perújítás kapcsán: "»Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog -csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.« (ABH 2003, 1223, 1230.) A perújítás rendkívüli perorvoslat. Ezért megállapítható, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető összefüggés." (ABH 2007, 1729, 1733.)
Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság "az eljárást megszünteti ... ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (»ítélt dolog«)". Mivel a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontját az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szempontjából az Alkotmánybíróság a 858/B/2004. AB határozatban már vizsgálta (ABH 2007, 1729, 1733.), az alkotmányjogi panasz e részében az eljárást megszüntette.
A Pp. 260. § (2) bekezdése tekint et ében az ítélt dolog ugyan nem áll fenn, de az szoros összefüggésben van a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjához fűzött alkotmányossági érveléssel. A támadott szabály ugyanis a "novum" perújítási ok alkalmazhatóságának feltételeit, a perújítási kérelem megengedhetőségének további szabályait tartalmazza. Mivel azonban a perújítás - a fentebbiek szerint - rendkívüli perorvoslat, a megengedhetőségének egyes szabályai nem állnak értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Emiatt az Alkotmánybíróság a Pp.260. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében elutasította.
5. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, a helytelen bírósági értelmezés miatt kizárja az eljárási hibát, mint perújítási okot. Az Alkotmánybíróság a 30/B/2001. AB határozatában vizsgált a, hogy sérti-e az a mulasztás az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdését, amely szerint eljárási jogszabály sérelme nem képezheti perújítás alapját? E határozat értelmében "[a]z Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz forduláshoz való jogból, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogból az indítványozó által kezdeményezett jogalkotási kötelezettség nem vezethető le. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései a perújítás alapjául szolgáló okok bővítését nem teszik kötelezővé. Mivel az indítványozó által megjelölt alkotmányos rendelkezésekből a Pp. 260. § (1) bekezdését és
261. § (1) bekezdését érintő jogalkotási kötelezettség nem származik, így jogalkotási mulasztás sem következett be." (ABH 2006, 1354, 1358.) A határozat meghozatalakor azonban az Abtv. 1. § e) pontja szerinti hatáskörében járt el az Alkotmánybíróság, így az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárás megszüntetésének e körben nem volt helye.
Mindazonáltal a 30/B/2001. AB határozatban elfoglalt álláspont jelen ügyben is megfelelően irányadó.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérti a bírósághoz fordulás jogát a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának és (2) bekezdésének hatályos tartalma, amely kizárja a perújítás, mint rendkívüli perorvoslat megengedhetőségét az alapeljárásban elkövetett eljárási szabálysértés miatt. A bírósághoz fordulás joga arra ad lehetőséget, hogy igényét a fél bíróság előtt érvényesítse, ezt az alapeljárásban megteheti; jelen esetben pedig nyilvánvalóan megtette, ha a perújítás tárgyát képező jogerős ítélet ellen jogorvoslattal kívánt élni. Emiatt az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tekintetében elutasította.
6. A jogállami jogbiztonság és a perújítás összefüggései tekintetében az Alkotmánybíróság kifejtette: "A perújítás célja az anyagi igazságosság követelményeit lényegesen sértő jogerős határozat megváltoztatása, általában az alapügy jogerős befejezése után felmerült bizonyítékok alapján. A perújítás tehát kizárólag ténykérdésre és nem jogkérdésre vonatkozik." (858/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1729, 1732.) Az indítványozó a 75/1995. (XII. 21.) AB határozattal indokolja alkotmányjogi panaszát a jogállami jogbiztonság tekintetében, amely szerint a "jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy nemcsak a jog egésze, de annak egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság alkotmányos követelménye szempontjából az eljárásjogi garanciák. Csakis formalizált eljárási szabályok megkövetelésével és betartásával működhetnek alkotmányosan a jogintézmények." (ABH 1995, 376, 382, 383.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban e követelményeknek a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése megfelel. Kiszámítható, megfelelően értelmezhető szabályokat tartalmaznak, amelyek egységesen képesek funkciójuk ellátására, a rendkívüli perorvoslat szigorú feltételeinek meghatározására. A bírósági gyakorlat is egységesen értelmezi azokat, többek között azáltal is, hogy az eljárási szabálysértéseket kizárja a perújítás megengedhetősége körében. Mindezek miatt a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság elutasította.
7. Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.739/2004/1-I. végzése megsemmisítését is kérte alkotmányjogi panaszában. Az Abtv. 1. §-a szerint az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a bíróság határozatának megsemmisítésére, így az Alkotmánybíróság az
alkotmányjogi panaszt e tekintetben az Ügyrend (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiánya miatt - visszautasította.
Budapest, 2009. február 2.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró