858/D/2004. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok kapcsán meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 32. § (6) bekezdése alkotmányellenességének - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, illetve 57. § (5) bekezdése alapján történő - megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó első beadványában a belterületi föld értékének megfelelő üzletrész kiadásával kapcsolatos jogvitáját ismertette. Előadta, hogy ügyében a Fővárosi Bíróság jogerős döntést 1998. augusztus 24-én hozott a 7.G.75.151/1998/4. számon. Az indítványozó később új jogcímen de ugyanabban a tárgyban másik pert indított, amely perben az első fokú ítélet keresetének helyt adott. A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.30.437/2002/7. számú végzésével azonban a pert megszüntette és az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, mivel a Legfelsőbb Bíróság szerint - a Fővárosi Bíróság 7.G.75.151/1998/4 számú döntése alapján - ítélt dolog áll fenn. Az indítványozó 2003. június 6-án, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján perújítási kérelmet nyújtott be a 7.G.75.151/1998/4. számú ítélettel szemben. A perújítási kérelem indokoltságát a Pp. vonatkozó szabályai mellett, a 2002. június 26-án kihirdetésre kerülő 2/2002. PJE határozattal indokolta (álláspontja szerint a jogegységi határozatban foglaltak megváltoztathatják esetük megítélését) . Az indítványozó szerint a jogegységi határozat olyan bírósági határozatnak minősül, amely alapján perújításnak van helye. Ezt a véleményt nem osztotta a Fővárosi Bíróság, s a 35.40.628/2003/10. számon, a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant a megengedhetőség körében elutasította. A Fővárosi Bíróság - többek között - kifejtette, hogy jogkérdésben nincs helye perújításnak, a jogegységi határozat nem szolgálhat a perújítási kérelem alapjául. A Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf.40.155/2004/2. számon a Fővárosi Bíróság perújítási kérelmet elutasító döntését helybenhagyta. Az indítványozó e tényállás alapján - s a Fővárosi Ítélőtábla e döntésére alapozva - alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának alkotmányossági vizsgálatára "a tekintetben, hogy perújítás alapjául a jogegységi határozat szolgálhat". Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 47. § (2) bekezdése és 57. § (5) bekezdése alapján kérte.
A főtitkári hiánypótlásra való felhívást követően az indítványozó alkotmányjogi panaszát akként pontosította, hogy - a korábbi kérelmében megfogalmazottak megismétlése mellett - indítványát kiterjesztette a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára is, az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével való ellentét miatt. A főtitkár ezt követően tájékoztatta az indítványozót, hogy a Bszi. 32. § (6) bekezdését az Alkotmány 47. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a 12/2001. (V. 14.) AB határozatában már vizsgálta. Az indítványozó válaszában úgy módosította kérelmét, hogy a Bszi. 32. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (5) bekezdése alapján kezdeményezte, illetve megismételte kérelmét a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában. Az indítványozó kifejtette azt is, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság a fenti kérelmeinek nem adna helyt, úgy mulasztás megállapítását kezdeményezi a tekintetben, hogy a jogegységi határozat nem tekinthető perújítási oknak. Az indítványokban található olyan kérelem, amely arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontját egészítse ki: az "olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozat alatt" értelmezhetővé váljon a jogegységi határozat is.
2. Ugyanezen indítványozó további két indítványt nyújtott be az alkotmányossági vizsgálatra irányuló kérelem szempontjából azonos tartalommal, de különböző ügyekben, alkotmányjogi panaszként. így a Fővárosi Bíróság perújítási kérelmet elutasító 35.G.40.627/2003/10. számú, s azt helybenhagyó a Fővárosi ítélőtábla által meghozott 10.Gf.40.148/2004/4. számú, valamint a Fővárosi Bíróság 7.G.40.146/2004/4 számú és - ehhez kapcsolódóan - a Fővárosi ítélőtábla 10.Gf.40.292/2004/2. számú végzéseit jelölte meg a további alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekként, az alkotmányjogi panaszokat értelemszerűen a Fővárosi ítélőtábla jogerős döntéseire alapította. Ezen indítványok - csakúgy mint az első kérelem - a Pp. 260. § (1) bekezdése a) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 47. § (2) bekezdése és 57. § (5) bekezdése szempontjából, illetve a Bszi. 32. § (6) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (5) bekezdése szempontjából kezdeményezték az alkotmányossági vizsgálatot.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmi azonosságukra tekintettel egyesítette. Az alkotmányjogi panaszok az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek megfeleltek, azok a perújítási kérelmet elutasító döntésekben alkalmazott jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezték a jogerős döntés kézhezvételétől számított 60 napon belül.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó tételei szerint:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp. irányadó rendelkezései kimondják:
"260. § (1) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha
a) a fél oly tényre vágy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna;
b) a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes;
c) a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak."
3. A Bszi. vizsgálni kért szabálya értelmében:
"32. § (6) A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs."
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 47. § (2) bekezdését és 57. § (5) bekezdését.
1.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a jogállam-klauzulát tartalmazza. Ebből vezette le az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményét, amelynek része, hogy a jog szabályai világosak, érthetőek és megfelelően értelmezhetőek legyenek [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.]. Az indítványozó a Pp. perújítást szabályozó 260. § (1) bekezdés a) pontját a jogbiztonság szempontjából azért kérte vizsgálni, mert álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a Pp. e rendelkezése szerint a jogegységi határozat perújítási oknak minősül-e.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésből fakadó normavilágosság követelményének megfelel: nyelvtani értelmezés alapján is megállapítható, hogy a jogegységi határozat nem vonható "a jogerős bírói vagy más hatósági határozat" fogalma alá. A jogalkotó pontosan meghatározta, hogy a jogegységi határozat alatt nem a konkrét ügy elbírálása tárgyában hozott bírósági ítélet értendő, nem tartozik a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alá a normatív funkciót ellátó jogegységi határozat [a jogegységi határozat funkcióit illetően lásd legutóbb a 70/2006. (XII. 13.) AB határozatot (ABK 2006, december, 1042, 1046.) ].
A perújítás célja az anyagi igazságosság követelményeit lényegesen sértő jogerős határozat megváltoztatása, általában az alapügy jogerős befejezése után felmerült bizonyítékok alapján. A perújítás tehát kizárólag ténykérdésre és nem jogkérdésre vonatkozik. A jogegységi határozat pedig szükségképpen jogkérdést érint. A Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának ezen értelmezését adja a Legfelsőbb Bíróság által közzétett EBH 2000. 370. számú elvi bírósági határozat, amely szerint: "Jogkérdésben perújításnak nincs helye, ezért nincs helye perújításnak utóbb hozott jogegységi határozatra hivatkozással (1952. évi III. tv. 260. §) ."
A kifejtett indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja a jogbiztonságot nem sérti, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított kérelmet elutasította.
1.2. Az indítványozó a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével való ellentétét is állította. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a perújítási feltételeket meghatározó - hivatkozott - törvényi rendelkezés és az Alkotmányban a Legfelsőbb Bíróság feladatára és az általa kibocsátott jogegységi határozatra vonatkozó szabályok között - az 1.1. pontban kifejtettekre is utalva - érdemi alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn.
1.3. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a Pp. perújítást szabályozó 260. § (1) bekezdésével. Az 1938/B/1991. AB határozat az államigazgatási (bírói) jogkörben okozott kár kapcsán vizsgálta a Pp. jelölt rendelkezését (ABH 1992, 536.), a 30/B/2001. AB határozat pedig - hasonlóan jelen ügyhöz - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgált a tekintetben, hogy a perújítási okok között nem szerepel, "a bíróság által elkövetett bármely (eljárási vagy ítélkezési) jogsértés". (ABH 2006,1354.) Alkotmánysértést egyik döntés sem állapított meg. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog főszabályként csak a rendes jogorvoslatokra vonatkozik [lásd először az 1/1994. (I. 7.) AB határozatot ABH 1994, 29, 38.]. Az ez irányú ítélkezést összefoglalva a 663/D/2000. AB határozat kimondta: "Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével." (ABH 2003, 1223, 1230.) . A perújítás rendkívüli jogorvoslat. Ezért megállapítható, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát is kérte. Az indítványozó ezen kérelmét az alkotmányjogi panaszaitól függetlenül terjesztette elő: amennyiben az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszainak nem ad helyt, úgy kezdeményezte a más hatáskörben való eljárást. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is érdemben vizsgálta.
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése kimondja: Ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 49. § (1) bekezdésének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha együttesen fennáll két feltétel: a jogalkotó mulasztása és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzet. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.; 35/1999. (XI. 26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 317.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93.]
Az Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen jogszabály nincs, hanem akkor is, ha az adott kérdésben van ugyan szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik. Az Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy abban az esetben is sor kerülhet alkotmányellenes mulasztás megállapítására, ha a jogalkotó az Alkotmányból, illetve egyéb jogszabályból származó jogalkotói feladatát teljesítette, ennek során azonban olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995,108,113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997,122,128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.] (ABH 2001, 351, 355.)
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem állnak fenn a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának feltételei. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy perújításnak legyen helye utóbb hozott jogegységi határozat alapján. Nem áll fenn olyan Alkotmányból fakadó szabályozási kényszer, amely alapján a jogalkotónak a polgári eljárás során szabályoznia kellene, hogy a jogegységi határozat perújítási ok. Sőt épp ellenkezőleg. Az erre irányadó ítélkezési gyakorlat is azt mutatja [lásd a Legfelsőbb Bíróság által közzétett, már idézett EBH 2000. 370.], hogy a perújítás a tények megállapításával kapcsolatos jogsérelem orvoslását szolgáló olyan rendkívüli perorvoslat, amely a felülvizsgálati kérelemtől eltérően nem a jogalkalmazási hibák kiküszöbölését szolgálja.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
3. Az indítványozó a Bszi. 32. § (6) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság és az 57. § (5) bekezdésbe foglalt jogorvoslathoz való jog szempontjából kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban vizsgálta a Bszi. 32. § (6) bekezdését az Alkotmány 47. § (2) bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha "az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ('ítélt dolog') ". (ABH 2003, 2076.) Mivel jelen ügyben az indítványozó - hiánypótlási felhívást követően - más alkotmányos tétel alapján kezdeményezte az alkotmányossági vizsgálatot, mint amelynek szempontjából az Abh. azt lefolytatta, ezért érdemben járt el.
Az indítványozó a Bszi. 32. § (6) bekezdésének (a jogegységi határozat felekre kiterjedő hatályát főszabályként tiltó rendelkezésnek) a megsemmisítését lényegében azért kezdeményezte, hogy ezáltal a jogegységi határozatok kihassanak a meghozatalukat követően valamennyi jogviszonyra, így alapul szolgálhassanak a jogerő áttörésére, perújításra is. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Bszi. 32. § (6) bekezdés nincs ellentétben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 57. § (5) bekezdésével. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésből eredő jogbiztonság alkotmányos tételéből a lezárt jogviszonyok (a jogerő) védelme következik [lásd pl.: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992,81-82.] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban - a Bszi. 32. § (6) bekezdésébe foglalt azon előírás alapján, amely törvénynek kivételesen mégis lehetővé teszi, hogy a jogegységi határozat kihasson a felekre - hangsúlyozta: "Ugyanakkor az Alkotmánybíróság e probléma kapcsán rámutat arra, hogy a Bszi. 32. § (6) bekezdésébe foglalt felhatalmazás nem teremt korlátlan lehetőséget arra, hogy a jogegységi határozatnak a felekre közvetlenül kiható hatálya intézményessé váljon. Az eljárási törvények vagy más jogszabályok ilyen tartalmú módosítása, kiegészítése esetén az Alkotmánybíróságnak - erre irányuló indítvány alapján- esetenként kell vizsgálnia, hogy a jogegységi határozat feleket közvetlenül érintő hatálya nem sért-e alkotmányos jogot, vagy alapelvet (pl. hogy a jogbiztonságot szolgálja-e, nem töri-e át alkotmánysértő módon a jogerő intézményét), illetve vizsgálnia kell azt, hogy megvan-e a kellő súlyú alkotmányos indoka az adott kivételnek." (ABH 2001, 163, 172.)
A perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat a jogerő beálltát követően vehető figyelembe. Amennyiben a jogegységi határozat felekre történő kihatása a jogerőt követően általánossá válna - mint ahogy azt az indítványozó kezdeményezi - az adott esetben szembe kerülhet a lezárt jogiszonyok kíméletének jogbiztonsági szempontjával is. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését ezért nem sérti a Bszi. 32. § (6) bekezdése, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével való ellentét pedig azért nem állapítható meg, mert - mint ahogy arra fentebb az Alkotmánybíróság utalt - a rendkívüli jogorvoslatok és az Alkotmány e rendelkezése között nincs érdemi összefüggés.
Mindezen indokok alapján az Alkotmánybíróság a Bszi. 32. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat is elutasította.
4. Az indítványozó egyik beadványában a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjának kiegészítését is kérte. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Alkotmány, az Abtv. és más törvények határozzák meg. Ezek alapján nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak jogszabályok kiegészítésére, megváltoztatására. Az Ügyrend 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha arra nincs hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja kiegészítésére irányuló indítványt visszautasította.
Budapest, 2007. február 27.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró