30/B/2001. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Gyulai Városi Bíróság, illetve a Békés Megyei Bíróság által meghozott 7.P.20.168/1998/8., illetve 1.Pf.20.764/1998/2. számú végzések megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó több alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Beadványainak tényleges tartalma szerint azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, illetve jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével összefüggően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ezen túlmenően kezdeményezte még a Gyulai Városi Bíróság, illetve a Békés Megyei Bíróság által meghozott 7.P.20.168/1998/8., illetve 1.Pf.20.764/1998/2. számú végzések megsemmisítését.

A Pp. idézett rendelkezéseihez kapcsolódóan az indítványozó szerint "mulasztásos alkotmánysértés" keletkezett azért, mert a perújítás alapjául szolgáló okok között nem szerepel a "bíróság által elkövetett bármely (eljárási vagy ítélkezési) jogsértés". Ez a jogalkotási mulasztás az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 57. § (1) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket sérti. Az indítványozó aggályosnak tartja, hogy a bíró jogellenes magatartására csak az ítélet meghozatalában részt vett bíró jogerősen elbírált bűncselekménye esetén és csak akkor lehet hivatkozni, ha a fél a törvény ellenére lett pervesztes.

Az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére, illetőleg 77. § (2) bekezdésére alapítja. Az Abtv. 43. § (2) bekezdését azért tartja alkotmányellenesnek, "mert alapvető jogelvekkel ellentétben a jogalkalmazás, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének presztízsét helyezi fölébe az alkotmányos alapjogoknak, illetőleg kötelezettségeknek".

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(...)

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"77. § (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek."

2. A Pp. érintett rendelkezései:

"260. § (1) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha

a) a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna;

b) a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes;

c) a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak."

"261. § (1) A perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni."

3. Az Abtv. érintett rendelkezése:

"43. § (2) A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyébjogi eszközének megsemmisítése - (3) bekezdésben foglalt eset kivételével - nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó elsőként a Pp. 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével összefüggően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte.

1.1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha "a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő", s ennek megfelelően "a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére".

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg akkor is, ha az adott kérdés tekintetében van ugyan szabályozás, de az "alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak". [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.] Továbbá a 4/1999. (III. 31.) AB határozat szerint: "A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." (ABH 1999, 52, 57.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát lehetővé teszi mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását akkor is, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát teljesítette ugyan, ennek során azonban olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő.

A jogalkotó szerv tehát a jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott - következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi. (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.)

1.2. Az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását a Pp. kifogásolt rendelkezéseihez kapcsolódóan az Alkotmány 2. § (3) bekezdésére, 50. § (1) és (3) bekezdésére, valamint 57. § (1) és (5) bekezdésére való hivatkozással kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság tehát az alkotmányossági vizsgálatot az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel kapcsolatosan folytatja le.

Az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdésének és az Alkotmány 57. §-ának összefüggését az 1938/B/1991. AB határozatában (ABH 1992, 536.) márvizsgálta, s az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványtelutasította. Az Alkotmánybíróság továbbá a Pp. 261. § (1) bekezdésének és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének összefüggését is vizsgálta a 769/B/2000. AB határozatában (ABK 2005. június, 406.), s az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. Tekintettel arra, hogy korábban az Alkotmánybíróság a Pp. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata alapján, más hatáskörben járt el, ezért a jelen ügy vonatkozásában "res iudicata" esete az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a hivatkozott korábbi határozataiba foglaltakra figyelemmel volt a jelen indítvány elbírálásánál.

Az indítványozó azért kérte a Pp. 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével kapcsolatosan a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, mert a perújítás alapjául szolgáló okok között nem szerepel a "bíróság által elkövetett bármely (eljárási vagy ítélkezési) jogsértés". A Pp. 260. § (1) bekezdése határozza meg a perújítási kérelem előterjesztésének feltételeit. A Pp. 261. § (1) bekezdése ugyanakkor a perújítási kérelem előterjesztésének objektív határidejét állapítja meg.

Az Alkotmány 2. § (3) bekezdése értelmében a hatalom erőszakos megszerzésének tilalmából, az Alkotmány 50.§ (1) és (3) bekezdése alapján a bírói hatalom sajátosságaiból, a közigazgatási határozatok bírósági ellenőrzéséből, valamint a bírói hatalmi ág önállóságából, illetve a bírói függetlenség elvéből, az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz forduláshoz való jogból, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogból az indítványozó által kezdeményezett jogalkotási kötelezettség nem vezethető le. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései a perújítás alapjául szolgáló okok bővítését nem teszik kötelezővé. Mivel az indítványozó által megjelölt alkotmányos rendelkezésekből a Pp. 260. § (1) bekezdését és 261. § (1) bekezdését érintő jogalkotási kötelezettség nem származik, így jogalkotási mulasztás sem következett be. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Pp. 260. § (1) bekezdésével és 261. § (1) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság megállapította azonban, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszának az Abtv. 43. § (2) bekezdését kifogásoló része nem felelt meg az Abtv. 48. §-a által az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek.

Az Abtv. 48. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:

"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

(3) Az Alkotmánybíróság eljárására a 40-43. §-ban foglaltak az irányadók."

Az Abtv. e szabálya alapján megállapítható, hogy alkotmányjogi panasz kizárólag olyan alkotmányellenes jogszabályt érintően nyújtható be, amelyet a konkrét ügyben alkalmaztak, s ebből a panaszosnak jogsérelme származott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 43. § (2) bekezdésének alkalmazására az indítványozó alkotmányjogi panasszal kifogásolt konkrét ügyében nem került sor, jogsérelem annak alkalmazása folytán nem következhetett be, ezért ebben a vonatkozásban az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltétele nem állt fenn.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését is kezdeményezte, ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt önmagában is vizsgálta. Az indítványozó az Abtv. 43. § (2) bekezdését ellentétesnek tartotta az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, valamint 77. § (2) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. §-a alkotmányellenességét a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában (ABH 1992, 72.) már vizsgálta, s megállapította, hogy az Abtv.-nek a kifogásolt szabálya nem sérti a jogállami jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság e határozata azonban nem érintette az Abtv. 43. § (2) bekezdése és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, valamint 77. § (2) bekezdése kapcsolatát, ezért azt az Alkotmánybíróság az alábbiakban vizsgálta.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot biztosítja, a 77. § (2) bekezdése ugyanakkor az alkotmányos rendelkezések kötelező érvényét rögzíti. Az Alkotmány e rendelkezései, valamint az Abtv.-nek az alkotmánybírósági megsemmisítés hatályát szabályozó rendelkezése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az indítványozó a Gyulai Városi Bíróság, illetve a Békés Megyei Bíróság által meghozott 7.P.20.168/1998/8., illetve 1.Pf.20.764/1998/2. számú végzések megsemmisítését is kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság korábban már többször rámutatott arra, hogy amennyiben az indítványozó a bíróság kifogásolt határozatát tekinti hibás döntésnek, akkor annak felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. (281/D/1996. AB végzés, ABH 1996, 923.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780.)

A 281/D/1996. AB végzés indokolása szerint: "Az Alkotmány 32/A. §-a értelmében az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói határozatok felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21052/1995/10. számú végzése felülvizsgálatára sem." (ABH 1996, 923, 924.)

A jelen indítványban sérelmezett bírósági határozatok sem tekinthetők jogszabálynak, így alkotmányossági felülvizsgálatukra vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A Gyulai Városi Bíróság, illetve a Békés Megyei Bíróság által meghozott 7.P.20.168/1998/8., illetve 1.Pf.20.764/1998/2. számú végzések megsemmisítésére irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § b) pontjára is figyelemmel - hatáskör hiányában visszautasította.

Budapest, 2006. február 6.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Kukorelli István

alkotmánybíró helyett

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró