ÍH 2015.95 A BECSÜLETSÉRTÉS MEGÁLLAPÍTHATÓSÁGÁNAK KÉRDÉSEI

A becsületsértés vétsége megállapíthatóságának vizsgálata a Büntető Törvénykönyv és a cselekmény elkövetésekor hatályos Alaptörvény rendelkezéseinek a figyelembevételével történik. Ennek során nem alkalmazható a bűncselekmény szigorúbb elbírálására vezető, a cselekmény elkövetése után hatályba lépő, a szólásszabadság jogát az emberi méltósághoz képest korlátozó negyedik módosítása az Alaptörvénynek [Alaptörvény IX. cikk (1) és (4) bekezdés; 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pont].

A közvádas büntetőeljárásban hozott ítéletében az elsőfokú bíróság dr. K. T. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 2 rendbeli becsületsértés vétségében, ezért halmazati büntetésül 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 2500 forintban, a pénzbüntetés teljes összegét 200 000 forintban állapította meg a következő tényállás alapján.

Az orvos foglalkozású vádlott 2012. augusztus 1. napján 21 óra körüli időpontban személygépkocsijával B. város belterületén közlekedett. A város egyik útkereszteződésében szolgálatot teljesítő R. T. és B. G. rendőrök azt észlelték, hogy a vádlott a kezében mobiltelefont tart, ezért utána mentek, majd az N.-i útkereszteződésében megállították és rendőri intézkedés alá vonták. Felszólították iratai átadására, majd ezek ellenőrzése után a vádlottal közölték, hogy szabálysértést követett el, mely miatt helyszíni bírságot szabnak ki vele szemben. A vádlott a felelősségét nem ismerte el, és közölte a sértettekkel, hogy "Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogy reagál!" erre R. T. sértett megkérdezte, hogy az édesanyjának mi köze van ehhez, mire a vádlott azt felelte, hogy "Apuka, eszednél vagy? Azért, mert két rendőr azt mondja, hogy mobiloztam? Én meg azt mondom, hogy nem és maguk hazudnak! Normális maga?". R. T. közben tájékoztatta a vádlottat arról, hogy az általa tett kijelentések miatt rendőri jelentést készít, és szabálysértési feljelentést tesz. Mire a vádlott azt mondta, hogy "Maguknak nagyon sok ideje van, mennyi az órabérük? Minden orvost meg kell büntetni? Mennyit kell begyűjtenetek?". Az intézkedés befejezés után a vádlott távozott a helyszínről. A sértettek 2012. augusztus 14. napján joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tényállásban rögzített, mindkét rendőrnek címzett kijelentések, miszerint "Mennyit kell begyűjtenetek, mennyi az órabéretek?" objektíve alkalmasak voltak a sértettek becsületének csorbítására, hisz ezzel a vádlott általa is elismerten arra utalt, hogy a rendőrök nem a törvényesség mentén jártak el vele szemben, hanem egy előre kialakított normát teljesítettek, amikor a bírságolást alkalmazták. A vádlott a vele szemben jogszerűen intézkedő rendőrök felé lényegében azt fogalmazta meg, hogy hazudtak, amikor az intézkedés során azt állították, hogy mobiltelefont használt. A vádlott továbbá becsületsértő kijelentést tett azzal is, amikor megkérdezte R. T. sértettet, hogy normális-e, és gyalázkodó kifejezést használt, amikor azt mondta, hogy "Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogyan reagál!". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszerű rendőri intézkedés során a vádlott által tett kijelentések túllépték a véleménynyilvánítás kereteit, a szabálysértési felelősség vitatása nem adott alapot a vádlottnak a becsmérlő, gyalázkodó kifejezések használatára, így megvalósította a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti becsületsértés vétségét.

Az ügyben eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 2 rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy "a becsület csorbítására alkalmasság" - mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme - nem a bírálattal illetett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg. E kitételt az elsőfokú bíróság is helyesen ismerte fel, amikor az ítélet indokolásában erre hivatkozott. Tévedett azonban akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak azon kérdései, hogy "Mennyit kell begyűjtenetek, mennyit az órabéretek?", illetve azon kijelentései, hogy "hazudnak", valamint megkérdezte az intézkedő rendőrt, hogy normális-e, alkalmasak a becsület csorbítására; továbbá akkor is, amikor azon mondatot, hogy "Majd, ha anyátokat viszik be a sürgősségire, meglátjuk, hogy reagál!" gyalázkodónak minősítette.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a sérelmezettek egyik esetben sem alkalmasak objektíve a becsület csorbítására, nem érik el azt a szintet, amely bűncselekmény megállapításának alapja lehet. A tényállásban rögzítettek alapján az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott által használt társalgási mód nem volt éppen kulturáltnak nevezhető, nem emelt szintű társalgást folytatott, de önmagában az, hogy udvariatlan kérdéseket tett fel, illetve ily módon reagált a vele szemben kezdeményezett rendőri intézkedésre, az általa mondottakat még nem tette alkalmassá a becsület csorbítására, még akkor sem, ha az intézkedő rendőröket érthető módon érzékenyen érintette. A neveletlenség, illetlenség, gorombaság, tiszteletlenség, trágár beszéd és gúnyolódás kívül esik a becsületsértés körén, a kulturált érintkezési formák, a konvencionális viselkedési szokások kialakítása ugyanis nem a büntetőjog feladata. Mindezek alapján megállapítható, hogy a becsületcsorbításra való alkalmasság, mint a becsületsértés vétségének tényállási eleme hiányzik, ezért bűncselekmény hiányában, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján a vádlott felmentésének van helye az ellene emelt vád alól. Figyelemmel arra, hogy mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori Büntető Törvénykönyv azonos módon szabályozta a becsületsértés vétségét, és az új szabályozás nem kedvezőbb a vádlottra, a másodfokú bíróság az 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, és e szerint minősülő becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól mentette fel a vádlottat.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére bűnösségének megállapítása végett, melyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott. Álláspontja szerint a "Mennyi az órabéretek?" kérdés nem kizárólag udvariatlannak, hanem a túlterhelt, de alulfizetett rendőrökkel szemben megalázó, negatív értékítéletet magában hordozó kijelentésnek tekinthető. Az anyjára való utalást kimondottan sértő kifejezésnek tartotta az ügyész, az "Apuka, eszednél vagy?" kijelentés használata nézete szerint a rendőrök észbeli képességének megkérdőjelezéseként fogható fel. A "Mennyit kell begyűjtenetek?" kérdést pedig az eljárás törvénytelenségére utalónak vélte, mintha a bírságolás során kvóta teljesítését kívánnák meg a rendőröktől. A rendőröknek címzett kijelentések - álláspontja szerint - túllépik a tiszteletlenség mértékét, és objektíve alkalmasak a sértettek becsületének csorbítására. A harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését az átiratában írtakkal egyezően fenntartotta.