BH 2009.3.78 I. Az öröklési szerződésre is irányadó az a szabály, hogy a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, ha az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi, hanem a kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - a jogutódra száll át.

II. A kötelezett szerződésszegése nem állapítható meg, ha a tartási szolgáltatásokat a jogosult igényei szerint teljesíti [Ptk. 586., 589. és 658. §].

A felperes a jelen per alatt: 2001. március 14-én elhunyt K. I.-né É. M. (felperesi jogelőd) 2000. december 15-én kelt végrendeletében nevezett általános örököse, az alperes a 2000. június 15-én elhunyt M.-né P. J. törvényes örököse.

A felperesi jogelőd és az alperesi jogelőd 1989. augusztus 3-án öröklési szerződést kötöttek, melyben a felperesi jogelőd a B., B. út 4. I. em. 4. szám alatti lakás örökösévé az alperesi jogelődöt nevezte, aki ennek ellenében havi 5000 forint életjáradék fizetését és napi egyszeri meleg étel biztosítását vállalta. Az öröklési szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta, a földhivatal a szerződéses örökös javára elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett be.

A perbeli ingatlan korábban tanácsi bérlakás volt. A felperesi jogelőd a házastársa halálát követően egyedül élt, legközelebbi hozzátartozója az alperesi jogelőd volt (másod unokatestvére) és a lakást részére kívánta juttatni, ezért oda már 1989-ben lakóként bejelentette, bár az alperesi jogelőd nem költözött be. 1989 márciusában vásárolta meg a felperesi jogelőd a lakást részletfizetéssel.

Az örökhagyó a szerződésben rögzített szolgáltatásokra nem tartott igényt, 1993 júliusában a lakásból elköltözött, az alperesi jogelőddel bensőséges jó viszonyban maradt, aki őt rendszeresen felkereste, bevásárolt részére, gyógykezelései után látogatta.

1993 novemberében az alperesi jogelőd és az alperes beköltöztek a lakásba, ettől kezdődően a vételár részleteit ők fizették és a felperesi jogelődnek havi 20 000 forintot teljesítettek.

1999 nyara óta a felperesi jogelődöt daganatos betegséggel kezelték, megműtötték. Az alperesi jogelőd is megbetegedett. A felperesi jogelőd ellátását, ápolását, gondozását a felperes, a felperes orvos foglalkozású férje és az örökhagyó barátnője biztosították.

Az alperes az édesanyja halála után a felperesi jogelődöt látogatta, szükség szerint bevásárolt részére, alkalmanként orvoshoz szállította, az édesanyja által fizetett 20 000 forintot teljesítette, majd azt havi 40 000 forintra felemelte, és a hátralékos vételárat kiegyenlítette.

A felperesi jogelőd a saját ápolásáról és gondozásáról a továbbiakban akként kíván gondoskodni, hogy a perbeli lakást értékesíti, és felajánlotta az alperesnek, hogy a vételárból lakáshelyzete megoldásához pénzösszeget juttat.

Az alperes ezt nem fogadta el, kötelezetti oldalon a szerződéses jogviszonyt édesanyja jogutódaként folytatni kívánta.

A felperesi jogelőd 2000. december 28-án kelt levélben közölte az alperessel, hogy a szerződést vele nem kívánja megújítani, felhívta, hogy a lakást ürítse ki, majd keresetében arra hivatkozva, hogy a szerződéses örökös halála folytán meghiúsult az az elképzelése, amely a szerződés megkötésére vezette, hogy idős korában, betegségében az alperesi jogelőd a támasza lesz, - az alperes pedig fiatalember, tőle ez nem várható el és nem is fogadná el - kérte az öröklési szerződés megszüntetését arra alapítottan, hogy a szerződéssel elérni kívánt cél annak módosításával nem érhető el. Kérte továbbá az alperest a lakás kiürítésére és 2000. június 15-étől havi 100 000 forint, 2001. január 1-jétől havi 120 000 forint használati díj fizetésére is kötelezni.

A felperesi jogutód perbe lépett, keresetét módosítva elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés a szerződéses örökös halálával: 2000. június 15-én megszűnt, másodlagosan az öröklési szerződés megszüntetését, a lakás kiürítését, a szakvéleménnyel egyező használati díj és a lejárt használati díj után törvényes kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A használati díjjal kapcsolatban 2 766 099 forint beszámítási kifogást terjesztett elő (a járadék, a közös költség, a vételár-hátralék és értéknövelő beruházásaira figyelemmel).

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás eredményeként hozott ítéletében a K. I. felperesi jogelőd és M.-né P. J. alperesi jogelőd által 1989. augusztus 3-án kötött öröklési szerződést 2001. március 14. napjával megszüntette. Megkereste a körzeti földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanra az öröklési szerződési jog biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat az öröklési szerződés megszüntetésének jogcímén töröljék. Kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes birtokába és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2000. június 15-étől, az ítéletben megállapított időszakra és az abban meghatározott összegű használati díjat. Kötelezte az alperest, hogy 2000. június 15-étől 2006. június 30-áig lejárt 12 644 428 forint hátralékot és annak 2000. január 1-jétől járó törvényes kamatát 15 napon belül fizesse meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alperest 61 000 forint le nem rótt illeték 264 216 forint, valamint 200 000 forint áfa perköltség megfizetésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint a bíróság az elsődleges kereset teljesítésére nem látott lehetőséget. Ezt azzal indokolta, hogy a Ptk. 658. § (1) bekezdés szerint az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási szerződésre vonatkoznak. A Ptk. 586. § (4) bekezdés szerint a szerződés a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabálya szerint - annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

A bíróság tényként azt állapította meg, hogy a szerződéses örökös az életjáradékot nem fizette, nem biztosította a napi egyszeri meleg élelmet sem. A vételárból 112 416 forint részletet és 150 000 forint vételárhátralékot egyenlített ki. Az ingatlan forgalmi értéke 23 000 381 forint volt, ezért megállapítható az, hogy a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezte, az alperes tehát kötelezettként helytállni tartozik. A jogviszonyban úgy tekintendő, mint törvényi rendelkezés szerinti helyettes örökös.

A másodlagos keresetet: a kiürítés és a használati díjra vonatkozó keresetet a bíróság alaposnak ítélte.

Ebben a vonatkozásban megállapította, hogy a felperesi jogelőd körülményei megváltoztak: egészsége megromlott, maga ellátására nem volt képes, ápolásra, gondozásra szorult, így természetbeni tartásra és nem járadékra volt szüksége. Nem vitásan az alperes felajánlotta segítségét akár gondozó igénybevételével is. Ezt azonban a felperesi jogelőd jogosan utasította vissza, mert kialakított bizonyos életvitelt, és a nálánál jóval fiatalabb eltérő nemű személlyel szemben nem volt meg az a bizalma, ami betegápoláskor a beteg és a gondozó között szükséges. A felperesi jogelőd tehát az alperes szolgáltatásait és ajánlatát indokoltan utasította vissza. Megállapította a bíróság, hogy az életjáradéki szerződés a célját már nem töltötte be, ezért a szerződést megszüntette. Utalt rá, hogy a szerződés a felperesi jogelőd halála folytán a törvény erejénél fogva meg is szűnt.