3242/2014. (IX. 22.) AB végzés

bírói kezdeményezés visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2012. január 1. napjától 2012. július 31. napjáig hatályban volt 62-63. §-ai alkalmazásának kizárására; valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2011. január 7. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 47. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A Pécsi Ítélőtábla bírája az előtte Gf.IV.30.402/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyben - az eljárás felfüggesztése mellett - kezdeményezte az Alkotmánybíróság által a 36/2013. (XII. 5.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) alaptörvény-ellenesnek ítélt, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénynek (a továbbiakban: Bszi.) a 2012. január 1. napjától 2012. július 16. napjáig hatályban volt 62.-63. §-ai alkalmazásának kizárását. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2011. január 7. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 47. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességét is.

[2] Indítványában kifejtette, hogy a Pp. támadott - az eljáró bíróság kijelölésének szabályait megállapító - rendelkezése tartalmilag azonos módon rendelkezik az Abh.-ban alaptörvény-ellenesnek és nemzetközi szerződésbe ütközőnek ítélt Bszi. szabályokkal. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság kijelölésére a Bszi. és a Pp. megjelölt rendelkezései alkalmazásával került sor. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése értelmében, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján köteles az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni a jogszabály, vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.

[3] Az indítványozó bíró hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság 35/2011. (V. 6.) AB határozatára, miszerint "az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi feladatának egyik lényeges célja az, hogy alkotmányellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben". Az indítványozó álláspontja értelmében az előtte folyamatban lévő perben a Bszi. már alaptörvény-ellenesnek nyilvánított és a Pp. - azonos tartalommal bíró - rendelkezéseit alkalmazni kell. A bíróság illetékességének megállapításánál ugyanis a keresetlevél beadásának időpontja irányadó és az illetékesség hiányát a bíróság a Pp. 43. § (1) bekezdése szerint hivatalból veszi figyelembe. "Amennyiben az Alkotmánybíróság kimondja a Bszi. 62.-63. §-a alkalmazásának kizárását, valamint a Pp. 47. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, úgy e rendelkezések jelen [az indítványozó bíró előtt folyamatban lévői perben nem alkalmazhatók". Minderre tekintettel nyújtotta be indítványát.

[4] 2. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó bíró indítványtételi jogosultsága tekintetében foglalt állást. Az Abtv. hivatkozott 25. § (1) bekezdése értelmében, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-elle-nességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.

[5] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben - az indítványozó bíró állításával ellentétben - arra a megállapításra jutott, hogy a megjelölt rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyben az eljáró bírónak nem kell alkalmaznia. A Be. 62.-63. §-ait és a Pp. 47. § (1) bekezdését - mint speciális kijelölési szabályt - az OBH elnöke alkalmazta, amikor a 26/2012. (II. 16.) OBHE számú határozatával a Szekszárdi Törvényszéket az eljárás lefolytatására kijelölte. A bíróság ugyan hivatalból vizsgálja illetékességét, és annak hiányát is hivatalból veszi figyelembe, de az indítványban kifogásolt kijelölés szabályainak az eljáró bíróság általi alkalmazása fogalmilag kizárt. Az eljáró bíróság, amennyiben illetékessége hiányát állapítja meg, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben foglalt egyéb jogkövetkezményeket alkalmazza.

[6] Tekintettel arra, hogy ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a megjelölt rendelkezéseket a bírónak nem kell alkalmaznia (lásd 6/2014. (II. 26.) AB határozat, Indokolás [14]), ezért az Alkotmánybíróság az indítványban foglalt kérdések érdemi vizsgálatát mellőzte, és az Abtv. 64. § d) pontja alapján a bírói kezdeményezést visszautasította [lásd 3111/2014. (IV. 17.) AB végzés, 3112/2014. (IV. 17.) AB végzés].

Budapest, 2014. szeptember 15.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1153/2014.

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére