BH+ 2014.8.343 A műsorszolgáltatók által fizetendő műsorszolgáltatási díj és bankgarancia összegének kiadása a 2011. évi CXII. tv. (a továbbiakban: Infotv.) 27. § (3) bekezdése és a Ptk. 81. §-a alapján nem tagadható meg [1959. évi IV. tv. 81. §, 2011. évi CXII. tv. 3. §, 2011. évi CXII. tv. 26. §, 2011. évi CXII. tv. 27. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül közölje a felperessel az A. Zrt.-vel és az F. Zrt.-vel 2011. december 23. napján megkötött hatósági szerződések alapján a műsorszolgáltatók által fizetendő médiaszolgáltatási díj összegét, továbbá szerződést biztosító bankgarancia összegét. Kötelezte a II. r. alperest arra is, hogy 15 napon belül közölje a felperessel az A. Zrt. és az F Zrt. által fizetendő műsorszolgáltatási díj Médiatanács általi felülvizsgálatának eredményét.

A II. r. alperes és a II. r. alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 123. § (1) bekezdése, a 132. §-a, a 134. § (4) bekezdése és 135. § (1) bekezdése alapján közfeladatot ellátó szerv. 2011. december 23-án az A. Zrt.-vel a médiaszolgáltatási jogosultság gyakorlására vonatkozó hatósági szerződéseket az állami vagyon kezelésére vonatkozó jogosultsága alapján kötötte meg. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3. § 5. pontjában meghatározott közérdekű adatnak minősül a II. r. alperes által kezelt adat. Ezért az Infotv. 26. § (1) bekezdéséből következően a közfeladatot ellátó II. r. alperesnek lehetővé kell tennie, hogy ezt a közérdekű adatot erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse. Az Infotv. 27. §-ában meghatározott kivételeket a perbeli szerződések nem tartalmaznak és arra az alperes, illetve a beavatkozó sem hivatkozott. A 27. § (3) bekezdése és a Ptk. 81. § (2) bekezdése alapján kell vizsgálni az üzleti titokra, mint kimentési okra vonatkozó hivatkozást.

Az ítélőtábla álláspontja szerint nem volt megállapítható a perben, hogy a felperes által kért közérdekű adat megismerésével a médiaszolgáltatókat olyan hátrány érné, ami méltányolható módon az üzleti, piaci tevékenységük végzése szempontjából továbbra is védelemben kellene, hogy részesüljön és azokra a nyilvánosságra hozatali kötelezettség ne terjedhetne ki. Ezért az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapítottak szerint a II. r. alperes a hatósági szerződésekben szereplő, a műsorszolgáltatók által fizetendő médiaszolgáltatási díj összegének közlésére köteles. Ugyanígy a szerződést biztosító bankgarancia összegének közlésére is köteles a II. r. alperes, mivel az nem volt vitatott a perben, hogy a hatósági szerződések a felperes részére kiadásra kerültek úgy, hogy a szerződés VIII. pontjában meghatározott médiaszolgáltatási díj 8.1. alpontjában meghatározott, 2012. január 1. napjától 2011. évi árszinten megjelölt évi összege, valamint a IX. pontjának 9.2. alpontjában meghatározott bankgarancia ugyanezen időszakra vonatkozó összege kitakarásra került. Azonban nem takarták ki ezen alpont azon rendelkezését, amely szerint a pénzintézet által kiállított bankgarancia összege a médiaszolgáltatás 1/4 része. Mivel a médiaszolgáltatási díj összegének közlésére a II. r. alperes köteles, a már megismert szerződéses rendelkezés alapján a felperes a bankgarancia összegére egyértelmű következtetést vonhat le külön számszerű megjelölés nélkül is. Sem a II. r. alperes, sem a beavatkozó nem hivatkozott és nem igazolt olyan értékelhető körülményt, amely alapján megállapítható lett volna, hogy a szerződésben foglalt adatok nyilvánosságra kerülése miatt aránytalan sérelmet szenvedne, ezért az ítélőtábla úgy ítélte meg az elsőfokú bírósággal egyezően, hogy az adatok kiadására köteles a II. r. alperes.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Infotv. 3. § 5. pontját, a 27. § (3) bekezdését, valamint a 27-28. §-ában foglaltakat, továbbá a Ptk. 81. § (3) bekezdését és az Mttv. 153. § (2) bekezdésében foglaltakat.

Jogi érvelése szerint az Infotv. 3. § 5. pontja csupán példálózó jellegű felsorolást tartalmaz, így ebből a rendelkezésből a közérdekű adatok pontos köre nem vezethető le. Sérelmezte, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást arra nézve, hogy a médiaszolgáltatók üzleti tevékenységének végzése szempontjából mely adatok, információk nyilvánosságra hozatala okozna aránytalan sérelmet, ehhez ugyanis a médiaszolgáltatók pénzügyi, gazdasági és piaci érdekeinek vizsgálata lett volna szükséges. A másodfokú ítélet nem tartalmaz arra nézve indokolást, hogy az ítélőtábla milyen bizonyítékok alapján nem fogadta el az alperes által a hatósági szerződésben foglalt adatok üzleti titoknak minősítése körében előadott érveket. A Ptk. 81. § (3) bekezdésében példálózó jelleggel felsorolt körnél sokkal tágabb az üzleti titok fogalma, amire a törvényalkotó a "különösen" szófordulattal utal. Hivatkozott az Infotv. 27. § (3) bekezdésére, valamint a Ptk. 81. §-ában foglaltakra. Előadta, hogy a médiaszolgáltatók fő tevékenysége médiaszolgáltatás, e tevékenység során fogalmilag kizárt gyártási folyamatra, logisztikai módszerre vagy műszaki megoldásra vonatkozó adatokra hivatkozni, de ez nem jelenti, hogy ne lennének üzleti titkaik, amelyek nyilvánosságra hozatala üzleti tevékenységükre jelentős mértékben aránytalanul sérelmes lenne.

A médiaszolgáltatási díj mértéke és esedékessége az alperes álláspontja szerint üzleti titoknak minősül, annak nyilvánosságra hozatala aránytalan sérelmet okozna a médiaszolgáltatók számára. Az alperes éves beszámolójából mindenki megismerheti, hogy milyen jogcímen, milyen bevételt realizált, de ezt meghaladóan nem hozható nyilvánosságra az üzleti titkot képező médiaszolgáltatási díj mértéke. A műsorszolgáltatási díjat fizető műsorszolgáltatók maguk is csak nagyságrendi adatokat közöltek azért, hogy az üzleti titkot képező díj mértékét ne hozzák nyilvánosságra és ezzel ne szegjenek szerződést. A médiaszolgáltatóknak médiapolitikai szempontok alapján is érdeke ezen adatok zártan történő kezelése, mivel a médiaszolgáltatók médiaszolgáltatásra fordítható költségeinek mértéke egyértelműen következtethető abból, hogy mekkora összegű díjat kötelesek fizetni. A médiaszolgáltatók nyilvános mérlegéből az adott évet követően bárki megállapíthatja, hogy mennyi volt a díj mértéke, azonban ezt előre senki nem ismerheti meg. Amennyiben a díj nyilvánossá válna, a médiaszolgáltatókkal szerződő felek a velük folytatott tárgyalások során befolyásolhatják a médiaszolgáltatók jövőbeni üzleti megállapodásait. Az egyenlő bánásmód elvének megsértését jelentené, amennyiben kizárólag a jelen perben szereplő médiaszolgáltatók díja kerülne előzetesen nyilvánosságra hozatalra, versenyhátrányt okozva a médiaszolgáltatók számára. Tehát a médiaszolgáltatási díj olyan szenzitív, a médiaszolgáltatók üzleti, pénzügyi helyzetéről információt hordozó adat, amelynek megismerhetővé válása aránytalan sérelmet okozna a médiaszolgáltatóknak. A médiatanács az országos kereskedelmi médiaszolgáltatási jogosultságok pályázati felhívásában állapította meg a médiaszolgáltatási díj legalacsonyabb és legmagasabb vállalható értékét.