BH+ 2015.6.262 Vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségének megállapítása körében vizsgálandó szempontok [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1), (2) és (5) bek.].

A felperes kft. alapítói az I. r. alperes és fia voltak. 2009. április 28-áig az ügyvezetői tisztséget ez utóbbi személy töltötte be. Üzletrészének fenti nappal történt átruházását követően a felperes tagjává vált a II. r. alperes, aki az I. r. alperes édesanyja. Ettől az időponttól kezdődően ő lett a cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője.

2006. augusztus 24-én a felperes kft. adásvételi szerződéssel megvásárolt egy b.-i beépítetlen ingatlant társasház felépítése céljából. A kivitelezés befejezését megelőzően adásvételi szerződéseket kötött. 2008. április 10-én az ingatlan tulajdoni hányadát P. Zs. részére értékesítette 12 000 000 Ft vételár ellenében. A szerződés egyebek között azt tartalmazta, hogy a vevő a vételárat 1 500 000 Ft állami támogatásból, és 10 500 000 Ft hitelből fogja megfizetni legkésőbb 2008. szeptember 15-ig részletekben.

2008. április 10-én a felperes a perbeli ingatlan további tulajdoni hányadára D. Cs.-val és nejével kötött adásvételi szerződést 14 500 000 Ft-os vételáron. A vevők ebből 1 300 000 Ft-ot készpénzben megfizettek a szerződés aláírásakor. A fennmaradó 13 200 000 Ft-ot ők is hitelből vállalták megfizetni részletekben, 2008. szeptember 15-ig.

A felperes ügyvezetője a 2008. május 6-án, illetve a 2008. május 26-án kelt nyilatkozataival hozzájárult a vevők tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. A tulajdonjog változás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.

A 2008. december 13-án készült, az I. r. alperes által is aláírt jegyzőkönyvben, a D. házaspár elismerte 1 179 000 Ft tartozása fennállását, s vállalta, hogy azt 2009. december 31-ig kifizeti, továbbá P. Zs. ugyancsak írásbeli elismerő nyilatkozatot tett a 2 292 000 Ft-os tartozása tekintetében, amit ő is a fenti időpontig vállalt kifizetni.

2008. december 16-án a D. házaspár 488 000 Ft és 600 000 Ft, P. Zs. 525 000 Ft és 375 000 Ft vételár hátralékot megfizetett a felperes folyószámlájára. A vevőknek azonban minőségi kifogásaik is voltak, amelyről a felperes értesült.

2008-ban az I. r. alperes három ingatlant vásárolt a felperestől. Ezek közül az sz.-i 1083/11 hrsz. alatti építési telek vételára 13 000 000 Ft volt, amelynek kiegyenlítéséhez kölcsönt vett fel.

2009-ben az adóhatóság a felperessel szemben vizsgálatot indított. 2009. február 20-án az I. r. alperesnek ekkor még a felperesnél ügyvezetői tisztséget betöltő fia adta át a kft. iratait az adóhatóság részére.

Egy 2009. szeptember 17-én előterjesztett felszámolási kérelem alapján a megyei bíróság a 2009. december 11-én kelt végzésével elrendelte a felperes felszámolását. E határozat közzétételére 2010. január 25-én került sor.

A II. r. alperes a felszámolási eljárás megindítását követően, 2010. május 31-én küldte meg a felszámoló részére a felperes tevékenységet lezáró beszámolóját, amelyben követelés nem nyert feltüntetést. A II. r. alperes a mérleget alátámasztó számviteli bizonylatokat, szerződéseket nem adta át a felszámolónak.

2011. augusztus 17-én kelt levelével az I. r. alperes arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a 2008. december 13-án készült jegyzőkönyv alapján P. Zs.-nek 2 292 700 Ft, a D. házaspárnak 1 179 000 Ft tartozása állhat fenn a felperessel szemben. A levél tartalmazta azt is, hogy P. J. ugyancsak 2 600 000 Ft-tal tartozik a kft.-nek.

A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. r. alperes a felperes társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, illetőleg a hitelezők követelésének teljes kielégítése meghiúsult. Kérte az I. és a II. r. alperes vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését is.

Előadta, a felszámolás alá került társaság iratainak átadása hiányában a társasházi lakásokkal kapcsolatos perbeli jogügyletekről csak az I. r. alperes 2011. augusztus 17-én kelt leveléből értesült. Az alperesek ezzel megakadályozták a felszámolót abban, hogy a felperes a hitelezők igényeinek kielégítése érdekében esetlegesen eredményesen meg tudja támadni a követelések alapjául szolgáló szerződéseket. A felperes utalt arra is, hogy az I. r. alperes által hivatkozott jegyzőkönyvből megállapíthatóan a követelések kötelezettjeinek a felperes ingatlan tulajdoni hányadaira vonatkozó tulajdonjogának bejegyzésére annak ellenére sor került, hogy a teljes vételárat nem fizették meg.

Utóbb előadta azt is, hogy a felperes iratai között fellelhető számla alapján az is megállapítható, hogy az I. r. alperes sem egyenlítette ki az általa vásárolt sz.-i ingatlan 13 000 000 Ft-os vételárát. A 2011. augusztus 17-én kelt, az I. r. alperes által írt levél, illetve a megelőzően említett számla alapján összesen 19 071 700 Ft-ban határozta meg az alperesek felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenése mértékét.

A felperes előadta azt is, hogy az I. r. alperes, bár nem volt a felperes társaság cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, annak döntéseire ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.

A felperes állította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. december 30-án beállt, ekkor ugyanis már 1 887 663 Ft összegű köztartozása állt fenn.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tényleges és meghatározó befolyást gyakorolt volna a felperes döntéseire. Előadta, hogy külföldön él és dolgozik több mint 2 éve, emiatt helytállási kötelezettség nem terhelheti. Állította, hogy az általa vásárolt ingatlanok teljes vételárát kifizette. Utalt arra is, hogy P. Zs., valamint a D. házaspár által vásárolt ingatlanhányadok vételárát a számukra hitelt biztosító bank kifizette. A vevők a hiteltörlesztési kötelezettségüket nem teljesítették, s a felperes azt átvállalta. Hivatkozott arra is, hogy a felszámoló nem volt elzárva 2013 áprilisáig az említettekkel szembeni követelés érvényesítésétől.

A II. r. alperes érdemi nyilatkozatot nem terjesztett elő, az elsőfokú eljárás során tartott tárgyalásokon sem személyesen, sem képviselő útján nem jelent meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek a felperes ügyvezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezte után ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal a felperes vagyona 13 821 700 Ft összegben csökkent. Kötelezte az alpereseket, hogy a hitelezők követelésének kielégítése céljából, 15 napon belül, egyetemlegesen nyújtsanak vagyoni biztosítékot az említett összegben. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Határozatának indokolásában rögzítette, az ügyvezetői felelősség megállapítása alapjául a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2011. október 11-én hatályos rendelkezéseit alkalmazta. A perben nem vitatott tényként fogadta el, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. év végén következett be, figyelemmel a ki nem fizetett adótartozására.