BH 2012.3.74 A munkáltató nem tehet indokolatlan megkülönböztetést. A jogszabályokban foglaltakon túl elismert többletterhelésért adott juttatást valamennyi azonos helyzetben lévő részére köteles biztosítani [Mt. 142/A. §, 2003. évi CXXV. tv. 8. §].

A közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott felperesek eredeti, 2004. november 3-án előterjesztett keresetükben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva illetménypótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy foglalkoztatásukra munkaidejük legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító (biológiai és kémiai) kockázatok között került sor.

A megismételt eljárásban a kereseti kérelmük jogcímét módosították és havi illetménypótlék megfizetését a jövőre nézve azon a jogalapon kérték, hogy az alperes megsértette a közalkalmazotti jogviszonyokban is alkalmazandó Mt. 5. § (1) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelményét, valamint az Mt. 142/A. § (1) bekezdésében foglalt jogelvet, miszerint az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E körben arra hivatkoztak, hogy az alperes kollektív szerződésének (KSZ) 3. számú melléklete alapján a munkáltató másik részlegeiben, így az Á. O. K. A. Intézetében és a T. B. Klinikán velük azonos munkakörben, azonos körülmények és feltételek között foglalkoztatott közalkalmazottak részére megfizeti a kockázati pótlékot, ezért a közalkalmazottak között történt megkülönböztetés jogsértő.

A munkaügyi bíróság 2010. június 25-én meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 2010. július 1-jétől kezdődően folyamatosan havi 20 000 forint illetménypótlékot.

A tényállás szerint a felülvizsgálati kérelemmel érintett I. rendű felperes klinikai műtős-szakasszisztens, a II. és III. rendű, valamint a VI. rendű felperesek aneszteziológus szakasszisztensek az égés-sebészeti szervezeti egységben, illetve a VI. rendű felperes a T. Központ, B. és K. Klinika szervezeti egységben végeztek munkát.

A munkaügyi bíróság azért fogadta el megalapozottnak a felperesek igényét, mert az igazságügyi munkavédelmi szakvélemény és a kiegészítő szakvélemény szerint a felperesek, valamint az alperes részéről kockázati pótlékban részesített más, de a felperesekkel azonos munkakörülmények között munkát végzők a munkavégzésük szempontjából azonos helyzetben lévőnek minősíthetők. Az alperes ezt a megállapítást az őrá háruló bizonyítási teher ellenére nem cáfolta, és bizonyítási indítvánnyal sem élt, ezért a munkaügyi bíróság az alperest a felperesek módosított keresete szerint marasztalta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes által fizetendő perköltség összegét leszállítva a IV. és az V. rendű felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítéletet az ezen felüli részében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését a IV. rendű és az V. rendű felperesek vonatkozásában azért találta alaposnak, mert a közalkalmazotti jogviszonyuk a per módosított tárgyát képező, 2010. július 1-jétől kezdődő időszakában már nem állt fenn az alperesnél.

A másodfokú bíróság az I., II., III. és VI. rendű felperesek igényét illetően osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy a perbeli aggálytalan szakvélemény alátámasztotta a felperesek állítását, mely szerint az alperesnek vannak velük azonos munkakörülmények között foglalkoztatott olyan közalkalmazottai, akik részére az alperes folyósítja a kockázati pótlékot. Az alperes a szakvélemény helytállóságát nem vonta kétségbe.

A másodfokú bíróság szerint nincs jelentősége, hogy a többi, a felperesekkel azonos munkakörülmények között munkát végző közalkalmazottaknak az alperes esetleg jogszabállyal ellentétesen, kollektív szerződésbe ütköző módon vagy érvénytelen kollektív szerződés alapján folyósít kockázati pótlékot, mert amíg ezt a kiegészítő illetményt nyújtja a számukra, a felpereseket ugyanezen juttatástól csak az egyenlő bánásmód elvébe ütköző módon foszthatja meg.

A másodfokú bíróság nem értékelte az alperes fellebbezési eljárás során tett bejelentését, a 2010. november 15-től hatályos kollektív szerződés, valamint az egyes klinikákon elvégzett munkahelyi kockázatbecsléseken alapuló, 2011. január 26-án kelt K. F. Utasítás tárgyában, mely szerint 2011. február 1-jétől az N. M. Intézet, az O. Intézet és az F. Klinika kivételével a kockázati pótlék folyósítását minden más szervezeti egységnél dolgozó valamennyi közalkalmazott tekintetében megszüntette.

A másodfokú bíróság indokolása szerint az alperes által közölt tényekkel sem igazolt, hogy a felperesek és a velük azonos munkakörülmények között munkát végzők között az indokolatlan különbségtétel a kockázati pótlék folyósítása kapcsán már nincs meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.

Érvelése szerint a 2008 júniusától hatályos kollektív szerződés 3. számú melléklete a Kjt. 72. § (2) bekezdésével ellentétesen nem munkaköröket, hanem szervezeti egységenként azon létszámot határozta meg, ahány közalkalmazott részére az alperes biztosította a Kjt. 72. § (1) bekezdésében szabályozott többletjuttatást. Az alperes szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a kollektív szerződés szerinti különbségtételt olyan tényállásnak, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénybe (Esélytv.), valamint az Mt. 5. § (1) bekezdésébe és az Mt. 142/A. § (1) bekezdésébe ütközik. A felperesek az egyenlő bánásmódra hivatkozással sem lehetnek kockázati pótlékra jogosultak.

Az alperes az álláspontját azzal indokolta, hogy a Kjt. rendelkezései - szemben az Mt. diszpozitív normarendjével - általában kógens szabályok, azoktól a munkáltató még a közalkalmazottak javára sem térhet el. Ennek törvényi alapja a Kjt. 3. §-a, amely közalkalmazotti jogviszony tekintetében kizárja az Mt. 13. §-ának alkalmazását, amely alapvetően lehetővé teszi, hogy a felek megállapodása, illetve a KSZ a munkáltatóra nézve a törvényben előírtnál kedvezőbb feltételt állapítson meg. A Kjt. kógens normarendjéből pedig az következik, hogy a közalkalmazott csak a Kjt.-ben meghatározott jogcímen, és kizárólag akkor jogosult valamilyen juttatásra, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak. Így a Kjt. 72. § (1) bekezdése is kógens rendelkezés, amelytől a Kjt. 3. §-a alapján még a közalkalmazott javára sem lehet eltérni. A perbeli igazságügyi szakértői vélemény szerint pedig a felperesek kockázati pótlékra nem jogosultak.