BH 2010.12.339 A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kogensek. Ebből következően erre vonatkozó bizonyíték hiányában megalapozottan nem mondható ki, hogy a fegyveres szerv ugyan hallgatólagosan, de hozzájárult az állomány tagjának magasabb besorolásához, illetve a képesítés megszerzése alól mentesítette. Az egy beosztási kategóriával történő előbbre sorolás, illetve a képesítés megszerzése alóli mentesítés kivételes, méltányossági lehetőség és feltételhez kötött. Ennek megtörténtét csak a fegyveres szerv erre vonatkozó kifejezett nyilatkozata támaszthatja alá [140/1996. (VIII. 31.) Korm. r. 27. § (4) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2424/2007/5., Fővárosi Törvényszék Mf.630535/2008/7., Kúria Mfv.10224/2009/3. (EH 2010.2169, *BH 2010.12.339*)

***********

A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, járőr, 1999. március 1-jétől segédelőadó, 2003. október 7-től kísérőőr beosztásban. Szolgálati panaszában, majd annak elutasítását követően a keresetében 2004. január 1-jétől 2007. december 16-ig illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes a fizetési fokozatokba történő előresorolását elmulasztotta. Az illetménye a besorolása szerint 1996. január 1-jétől mindvégig II. besorolási osztály, III. besorolási kategória, 10. fizetési fokozat alapján került meghatározásra.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az iskolai végzettsége és betöltött beosztása alapján ténylegesen II. besorolási osztály II. beosztási kategóriába tartozott. A 3/1996. (II. 14.) BM rendelet (továbbiakban: R.1.) 2. § (7) bekezdés a) pontja szerinti átmeneti besorolás eredményeként vált lehetővé II. besorolási osztály III. beosztási kategóriába történő rendkívüli besorolása, mellyel a felperes magasabb beosztási kategóriába került, mint amire jogosult lett volna, így a fizetési fokozatokba történő előresorolására további lehetőség nem volt.

A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az ORFK vezetőjének másodfokú határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 712 000 forintot és ennek 2005. július 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint perköltséget.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes átmeneti besorolását biztosító R.1. nem tartalmazott olyan korlátozó rendelkezést, miszerint a fizetési fokozatban három évenként történő előrelépést az átmeneti besorolás kizárta. A fizetési fokozatban történő előresorolás egyetlen feltétele a Hszt. 102. § (1) bekezdése szerint az idő múlása, ahhoz az alperes által hivatkozott megfelelő beosztás betöltése nem szükséges.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság érdemi döntésével azzal az indokolásbeli kiegészítéssel, miszerint a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 27. § (4) bekezdése az alperesnek lehetőséget adott arra, hogy a felperes tekintetében eltérjen a beosztási kategória egyébként irányadó szabályától, illetve a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 63. § (1) bekezdés a) pontja lehetővé tette a magasabb beosztási kategória szerinti képesítés megszerzése alóli mentesítést, és ez esetben az állomány tagját más, magasabb beosztási kategóriába tartozó munkakörbe helyezéséig képesítettnek kellett tekinteni.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a munkáltató fegyveres szerv ugyan az átmeneti besorolást lehetővé tett BM rendelet (R.1.) hatályon kívül helyezését követően a vonatkozó jogszabályok szerint megtehette volna, hogy a felperest - az illetménye változtatása nélkül - visszasorolja a II/III. beosztási kategóriából a II/II. beosztási kategóriába. Az alperes azon magatartását, hogy mindezek ellenére a felperes hatályosuló besorolását nem változtatta meg, a jogerős ítélet akként értékelte, hogy a felperesi besorolással összefüggésben az alperes vagy a felperes kiváló munkavégzését ismerte el, vagy pedig olyan képesítettnek tekintette, aki megfelelő végzettség nélkül jogosult a magasabb beosztási kategóriára.