EH 2010.2169 A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek. Ebből következően erre vonatkozó bizonyíték hiányában megalapozottan nem mondható ki, hogy a fegyveres szerv hallgatólagosan hozzájárult az állomány tagjának magasabb besorolásához, illetve a képesítés megszerzése alól mentesítette. Ennek - valamint bármely más munkáltatói intézkedésnek - megtörténtét a fegyveres szerv erre vonatkozó kifejezett nyilatkozata támaszthatja alá [Hszt. 102. § (1) bekezdés].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, járőr, 1999. március 1-jétől segédelőadó, 2003. október 7-től kísérőőr beosztásban. Szolgálati panaszában, majd annak elutasítását követően a keresetében 2004. január 1-jétől 2007. december 16-ig illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy az alperes a fizetési fokozatokba történő előresorolását elmulasztotta. Az illetménye a besorolása szerint 1996. január 1-jétől mindvégig II. besorolási osztály, III. besorolási kategória, 10. fizetési fokozat alapján került meghatározásra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az iskolai végzettsége és betöltött beosztása alapján ténylegesen II. besorolási osztály II. beosztási kategóriába tartozott. A 3/1996. (II. 14.) BM (továbbiakban: R.1.) rendelet 2. § (7) bekezdés a) pontja szerinti átmeneti besorolás eredményeként vált lehetővé II. besorolási osztály III. beosztási kategóriába történő rendkívüli besorolása, mellyel a felperes magasabb beosztási kategóriába került, mint amire jogosult lett volna, így a fizetési fokozatokba történő előresorolására további lehetőség nem volt.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az O. vezetőjének másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 712 000 forintot és ennek 2005. július 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint 144 000 forint perköltséget.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes átmeneti besorolását biztosító R.1. nem tartalmazott olyan korlátozó rendelkezést, miszerint a fizetési fokozatban háromévenként történő előrelépést az átmeneti besorolás kizárta. A fizetési fokozatban történő előresorolás egyetlen feltétele a Hszt. 102. § (1) bekezdése szerint az idő múlása, ahhoz az alperes által hivatkozott megfelelő beosztás betöltése nem szükséges.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság érdemi döntésével azzal az indokolásbeli kiegészítéssel, miszerint a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban Korm.rend.) 27. § (4) bekezdése az alperesnek lehetőséget adott arra, hogy a felperes tekintetében eltérjen a beosztási kategória egyébként irányadó szabályától, illetve a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 63. § (1) bekezdés a) pontja lehetővé tette a magasabb beosztási kategória szerinti képesítés megszerzése alóli mentesítést, és ez esetben az állomány tagját más, magasabb beosztási kategóriába tartozó munkakörbe helyezéséig képesítettnek kellett tekinteni.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a munkáltató fegyveres szerv ugyan az átmeneti besorolást lehetővé tett BM rendelet (R.1.) hatályon kívül helyezését követően a vonatkozó jogszabályok szerint megtehette volna, hogy a felperest - az illetménye változtatása nélkül - visszasorolja a II/III. beosztási kategóriából a II/II. beosztási kategóriába. Az alperes azon magatartását, hogy mindezek ellenére a felperes hatályosuló besorolását nem változtatta meg, a jogerős ítélet akként értékelte, hogy a felperesi besorolással összefüggésben az alperes vagy a felperes kiváló munkavégzését ismerte el, vagy pedig olyan képesítettnek tekintette, aki megfelelő végzettség nélkül jogosult a magasabb beosztási kategóriára.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes besorolása tekintetében a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (továbbiakban: R.2.) Hszt. 338. §-ának végrehajtásáról szóló 51. § (2) bekezdése alkalmazandó. Eszerint, amikor az új besorolás szerinti beosztási kategória eltért a R.1. alapján történő, átmeneti besorolással megállapított beosztási kategóriától, a R.1. 2. § (7) bekezdés a) pontja szerinti kedvezményt a jogszabály hatályon kívül helyezése miatt már nem lehetett részére megállapítani. A felperest az új besorolásakor a Hszt. 6. számú melléklete, a Korm. rend. 26. § (2) bekezdése, és a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendelet (továbbiakban: R.3.) 2. számú melléklete alapján II. besorolási osztály II. beosztási kategória 9. fizetési fokozatába kellett volna besorolni. A felperes új besorolásáról készült 1997. április 22-én kelt parancs bár jóllehet ezen jogszabályokra hivatkozott, nem változtatta meg az átmeneti besoroláskor megállapított felperesi beosztási kategóriát. Az alperes azért támadta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, mert az új besorolásról készült parancs megállapíthatóan nem a másodfokú bíróság által figyelembe vett jogszabályi rendelkezéseken, így nem a Korm. rend. 27. § (4) bekezdésén, hanem 26. § (2) bekezdésén alapult, mely a R.2. 50. § (1) bekezdéssel összhangban akként rendelkezik, hogy a beosztási kategóriát a 2. számú melléklet szerint kell megállapítani, melynek helyes alkalmazása a II. beosztási kategóriába történő besorolást eredményezte volna. A felperes új besorolásáról készült parancsban hivatkozott jogszabályok alapján tehát a felperest vissza kellett volna sorolni. Az a körülmény, hogy a helyes jogszabályi hivatkozások ellenére ez nem történt meg, az alperesi érvelés szerint nem teremt jogalapot a felperes részére a fizetési fokozatban az R.2. 51. § (2) bekezdése ellenére történő előresorolására.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A perben az nem volt vitatott kérdés, hogy a felperest az alperes 1996. február 28-án kelt parancsával még az 1971. évi 10. tvr. alapján kiadott R.1. 2. § (7) bekezdés a) pontja alapján az átmeneti besorolásakor 1996. január 1-jével helyesen II. besorolási osztály III. beosztási kategóriába sorolta. Az sem volt vitatott, hogy a Hszt. hatálybalépését, illetve R.1.-nek az R.2. által történő hatályon kívül helyezését követően a Korm. rendelet 26. § (2) bekezdése és a 2. számú melléklete értelmében a felperes a végzettsége és beosztása alapján II. besorolási osztály II. beosztási kategóriába tartozott volna, ha az átmeneti besorolás a jogszabályi felhatalmazásra figyelemmel az előresorolását nem tette volna lehetővé.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel maga sem támadta a jogerős ítéletnek a fenti, valamint azt a szintén helytálló megállapítását sem, mely szerint miután a R.2. 1997. március 27-től hatályon kívül helyezte az átmeneti szabályokat rögzítő R.1-et, a felperest az illetménye változatlanul hagyásával vissza kellett volna sorolni II/II. beosztási kategóriába.
A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis a Hszt. 338. § (1) bekezdése alapján az 1996. szeptember 1-jétől hatályos törvény szerinti illetményrendszerre 1999. január 1-jéig át kellett térni. E körben kiadott végrehajtási rendelkezést a R.2. 50-52. §-ai tartalmazzák. A R.2. 51. § (2) bekezdése pedig előírta, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagjának az új besorolás szerinti beosztási kategóriája eltér az átmeneti szabályokat tartalmazó BM-rendeletben (R.1.) foglaltaktól, az 50. § (1) bekezdése szerint (tehát a Korm. rendelet 2. számú melléklete, továbbá a R.3. mellékletei alapján) be kell sorolni, a besorolással az illetménye változatlan marad. Az R.2. 50. § (1) és 51. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel ezért az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felperes 1997. évi új besorolásakor a II/II/9. besorolásra lett volna jogosult.
Mindezekhez képest kellett a perben dönteni abban a kérdésben, hogy a felperesnek a kereseti kérelme alapján 2004. január 1-jétől 2007. december 16-ig terjedő időszakra jár-e illetménykülönbözet; keresetét egymagában megalapozza-e az a körülmény, hogy az alperes az átmeneti II/III/10. besorolását nem változtatta meg; ilyen esetben is jogosult-e a meghagyott beosztási kategóriában elérhető legmagasabb fizetési fokozat szerinti illetményre, annak ellenére, hogy az illetménye egyébként meghaladta a jogszabály szerint őt megillető beosztási kategória (II.) legmagasabb fizetési fokozata (13.) szerinti illetményt. Hiszen a Hszt. 6. számú és 6/A. számú melléklete szerint is II/III/10. besorolásban alkalmazandó szorzószám 2003. július 3-át megelőzően és azt követően is meghaladta a felperes beosztásának és képesítésének megfelelő II/II/9. besorolás szerinti szorzószámot. A keresettel érvényesített illetménykülönbözet iránti igény időszakában az előbbi besorolás szerinti szorzó 3,00, míg az utóbbi besorolás szerinti szorzószám 2,60 volt. A felperes igénye pedig II/III/13. besorolásnak megfelelő 3,60 szorzószám alkalmazásával meghatározott illetmény megfizetésére irányult.
A jogerős ítélet lényegében az alperes magatartását minősítve abból a feltételezésből indult ki, hogy az alperes azért hagyta meg a felperes magasabb beosztási kategóriáját, mert "a felperes kiváló munkavégzését ismerte el, vagy pedig olyan képesítettnek tekintette a felperest, hogy a felperes megfelelő végzettség nélkül jogosult a magasabb beosztási kategóriára". A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság feltételezését perbeli adat nem támasztja alá.
A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek. Ebből következően erre vonatkozó bizonyíték hiányában megalapozottan nem mondható ki, hogy a fegyveres szerv ugyan hallgatólagosan, de hozzájárult az állomány tagjának magasabb besorolásához, illetve a képesítés megszerzése alól mentesítette. Az egy beosztási kategóriával történő előbbre sorolás [Korm. rend. 27. § (4) bekezdése szerint], illetve a képesítés megszerzése alóli mentesítés kivételes, méltányossági lehetőség és feltételhez kötött. Ennek megtörténtét csak a fegyveres szerv erre vonatkozó kifejezett nyilatkozata támaszthatja alá, ezért egymagában az alapján nem lehet vélelmezni, hogy a felperes 1997. évi új besorolása - az egyébként alkalmazandó jogszabályi hivatkozások feltüntetése mellett - meghagyta a felperest a II/III/10. besorolásban.
A pernek jóllehet nem a felperes besorolása, hanem illetménykülönbözet iránti igény volt a tárgya, ugyanakkor a felperes magasabb fizetési kategória szerinti illetményigényét a besorolása helyességének vizsgálata nélkül nem lehetett eldönteni. Nem követelhet ugyanis az állomány tagja magasabb fizetési fokozat szerinti illetményt [Hszt. 102. § (1) bekezdése alkalmazásával a fizetési fokozatban történő előresorolását], ha a beosztási kategóriája a beosztása és képesítése szerinti jogszabály alapján őt megillető beosztási kategóriánál magasabb. Ez esetben ugyanis a hivatásos állomány tagjának illetménye már meghaladta a jogszabály szerinti besorolás alapján részére járó illetmény összegét. A jogerős ítélet ettől eltérő álláspontja jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.224/2009.).