267/B/1999. AB határozat

önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedési viteldíjak, valamint az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz különjáratok díjmegállapításáról szóló 32/1998. (XII. 15.) rendelete 4. § (1) bekezdése, a 4. § (2) bekezdés a)-e) pontjai, valamint a 6. § (1) bekezdés b), f) és i) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedési viteldíjak, valamint az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz különjáratok díjmegállapításáról szóló 32/1998. (XII. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1) bekezdése, a 4. § (2) bekezdés a), b), c), d) és e) pontjai, valamint a 6. § (1) bekezdés b), f) és i) pontjai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint a pécsi közgyűlés az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése sérelmével szabályozta a helyi tömegközlekedés feltételei körében az utas szerződésszegő magatartásának jogkövetkezményeit. Az indítványozó hivatkozott a 19/1998. (V. 22.) AB határozatra (a továbbiakban: 1. Abh.) is. Az e határozatban foglaltak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) "csak a tömegközlekedés hatósági árának rendeletben történő megállapítására jogosítja fel a helyi Önkormányzatot az utas és a közlekedési vállalat közötti jogviszonyban."

Az indítványozó úgy vélte, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdése a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Korm. r.) ellentétesen tette lehetővé a szolgáltató "egyoldalú dikátumát", s kötelezettséget, joghátrányt kizárólag az utas vonatkozásában állapított meg.

Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. 4. § (2) bekezdése úgy szabályozza a szerződésszegés jogkövetkezményeit az utas mulasztása esetén, hogy "a pótdíj ellenében nincs szolgáltatásnyújtás".

Az indítványozó az Ör. 6. § (1) bekezdése b) pontját is támadta, mivel e rendelkezés alapján az autóbuszon vásárolható menetjegy drágább, mint az előre megváltott. Úgy vélte, hogy ez az előírás a gépkocsivezetőnél jegyet váltó utast bünteti.

Az indítványozó az Ör. 6. § (1) bekezdés f) és i) pontjának az Ártv. 11. § (1) bekezdésével való ütközésére is hivatkozott. Sérelmezte, hogy az Ör. módosításakor csak a 6. §-ban foglaltak (a viteldíjak) változtatására kerül sor, a díjszabási táblázatot pedig kizárólag a jegypénztáraknál és az autóbuszokon függesztik ki; az utasok a bérletek érvényességét nem ismerik.

Az indítványozó azért is támadta az Ör. 6. § (1) bekezdés f) és i) pontját, mivel előírásaiknak megfelelően "a félhavi egyvonalas bérlet ára 178 Ft-tal, a félhavi összvonalas bérlet ára 330 Ft-tal drágább, mint az egészhavi bérletjegyek árának fele", s ezért az összegért nem nyújt többletszolgáltatást a közlekedési vállalat.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Ártv. 7. § (1) bekezdése, valamint mellékletének B) Szolgáltatások részében foglaltak alapján a települési (a fővárosban a fővárosi) önkormányzat képviselőtestületének árhatósági jogkörébe tartozik a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedés díjának, illetőleg az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz-különjáratok díjának megállapítása. E törvény 11. § (1) bekezdése előírja: "A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép érvénybe; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet."

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 4. § (1) bekezdése szerint a közúti közforgalmú személyszállítást végző járművön bárki utazhat, ha a meghirdetett utazási feltételeket megtartja.

Az Ör. - amelyet Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének 69/2000. (XII. 15.) rendelete módosított és egységes szerkezetbe foglalt - 4. § (1) bekezdésében így rendelkezik: "A Pécsi Tömegközlekedési Rt. jogosult a viteldíj lerovását és az utazási feltételek betartását - melyet a társaság köteles kiadni és a járműveken kifüggeszteni - ellenőrizni. Ennek érdekében a jegyeket és bérleteket a társaság arra feljogosított dolgozójának (autóbuszvezető, ellenőr) ellenőrzés céljából át kell adni".

A 4. § (2) bekezdés sérelmezett a)-e) pontjai a következő szabályozást tartalmazzák: "A megállapított viteldíjon felül:

a) 200 Ft pótdíjat köteles fizetni,

- aki a utazás során érvényes, névreszóló bérletét felmutatni nem tudja, de az ellenőrzés időpontját megelőzően váltott bérlettel rendelkezik, és azt a PT. RT. erre kijelölt helyén 7 napon belül bemutatja.

- olyan bérlettel kísérli meg az utazást, amelyre a bérletigazolvány (diákigazolvány) száma nincs tintával vagy írógéppel olvashatóan rávezetve.

b) 1000 Ft pótdíjat köteles fizetni

- aki csomagként, kézipoggyászként vagy túlméretes tárgyként nem szállítható tárgyat visz be a járműbe,

- saját maga vagy az általa szállított kézipoggyász túlméretes tárgy, vagy élőállat bepiszkítja a járművet,

- túlméretes tárgyat előírt díjfizetés nélkül szállít.

- Az 1000 Ft pótdíj helyszíni kiegyenlítés esetén 700 Ft-ra mérséklődik.

c) 2500 Ft pótdíjat köteles fizetni

- aki jegy nélkül, érvénytelen jeggyel, bérlettel, utazási igazolvánnyal kísérli meg az utazást,

- kutyát külön érvényes menetjegy nélkül szállít.

- A 2500 Ft pótdíj helyszíni kiegyenlítése esetén 1800 Ft-ra mérséklődik.

d) 5000 Ft pótdíjat köteles fizetni

- aki hamisított jeggyel, bérlettel, utazási igazolvánnyal kísérli meg az utazást,

- valamilyen utazási kedvezményt jogtalanul vesz igénybe.

e) Valamennyi pótdíj 30 napon túli késedelmes fizetés esetén kétszeresére emelkedik."

A 6. § "viteldíjak" címmel táblázatba foglalja a menetjegyek és bérletek árát. [Az indítványozó a 6. § (1) bekezdésére hivatkozik; a módosított Ör. 6. §-a nem tagolódik bekezdésekre.]

A 6. § A) pontjának megfelelően az autóbusz járatainak teljes hosszán a menetjegy autóbuszon 115 Ft [az a) pont szerint elővételben 93 Ft], az f) pont az egyvonalas havi bérlet árát 1745 Ft-ban állapítja meg, az i) pont alapján pedig az összvonalas havi bérlet 2510 Ft-ba kerül.

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.

1. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a helyi tömegközlekedés biztosítása. A helyi tömegközlekedést megvalósító szervezet és a szolgáltatásait igénybe vevő utas között polgári jogi jogviszony keletkezik, amelynek tartalmát egyrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), másrészt a Kkt. szabályozza. A Kkt. 19. § (3) bekezdésének megfelelően a közforgalmú személyszállításra az üzemben tartót szerződéskötési kötelezettség terheli. Az l.Abh. már rámutatott arra, hogy "a szolgáltató és az utas közötti szerződéses viszony keletkezésének szabályait, tartalmát, valamint a szerződésszegés jogkövetkezményeit a Pfk., illetőleg a szolgáltató által, a Ptk. szabályai alapján kiadott általános elnevezése szerint az utazási feltételek állapítják meg". (ABH 1998. 436., 438.)

A helyi önkormányzat a helyi tömegközlekedési szolgáltatások tekintetében kizárólag a szerződés egyetlen elemének, a szolgáltatás hatósági árának - a Ártv. említett szabályozása alapján a helyi autóbusz-közlekedés díjának, illetőleg az iskolák és tanintézetek által rendelt helyi autóbusz-különjáratok díjának - önkormányzati rendeletben történő meghatározására rendelkezik törvényi felhatalmazással. E felhatalmazás - az l.Abh. idézett megállapításai szerint -- kiterjed a szerződésszegő magatartás (így a díjfizetés elmulasztása) jogkövetkezményei (pl. a pótdíjfizetési kötelezettség) megállapítására.

A közszolgáltatások ugyanis - köztük a személyszállítás - a szolgáltatás ellátására irányuló szerződéskötési kötelezettség ellenére polgári jogi jogviszonyban teljesülnek, ahol a szolgáltatásért ellenszolgáltatás, a vizsgált esetben díjfizetés jár.

A 724/B/1999. AB határozat már felhívta a figyelmet arra is, hogy a szolgáltató valamely közszolgáltatás ellátására irányuló jogviszony keretében sem kötelezhető a szerződésszegő magatartás elviselésére. (ABK 2000. augusztus-szeptember 317., 318.)

A vázoltakból kitűnik, hogy a pótdíj fizetésére irányuló kötelezés a szerződésszegő magatartás (polgári jogi) szankciója. A pótdíj tehát nem szolgáltatás, ezért - az indítványozó hivatkozásával ellentétben - a pótdíjért ellenszolgáltatás sem jár.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy az Ör. a szolgáltató szerződésszegésének feltételeit nem szabályozza, önmagában véve nem alkotmánysértő.

Az Alkotmánybíróság az Ör. vizsgált előírásai és a Korm. r. ütközését - az indítványozó konkrét hivatkozásának hiányában - érdemben nem vizsgálta. Az Ör. alkotmányossága megítélésénél az 1.Abh. megállapításai nem alkalmazhatóak.

Az 1.Abh. ugyanis olyan, az Ör.-től eltérő tartalmú szabályozást értékel, amely a viteldíj megfizetésének elmulasztását szabálysértéssé minősítette.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 4. § (1) bekezdése és a 4. § (2) bekezdés a)-e) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó az Ör. 6. § (1) bekezdés b), valamint f) és i) pontjait is támadta. A jegyek és bérletek árának mértékét kifogásolta, nem hivatkozott azonban sem valamely alkotmányi rendelkezés, sem más, az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabály megsértésére. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. említett előírásai vonatkozásában alkotmányos összefüggést nem tárt fel, s a vázoltakra tekintettel az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.

3. Az indítványozó az Ör. 6. § (1) bekezdés f) és i) pontját az Ártv. 11. § (1) bekezdésével való vélt ütközése miatt is kifogásolta.

Az Ártv. említett, idézett szabályozása a hatósági ár jogszabályi közzétételének alkalmazhatósága kezdő időpontja megjelölésének kötelezettségét írja elő.

Az Ör. ennek a jogbiztonsági követelménynek eleget tesz; az Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy az Ör. hatályos szövege 5. § (1) bekezdése így rendelkezik: "Ez a rendelet 2001. január 1-jén lép hatályba, a viteldíjak ezen időponttól kezdődően kerülnek alkalmazásra."

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is megalapozatlannak minősítette, és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.

Budapest, 2001. május 8.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró