BH 2015.11.309 Az óvadékként letett összeg meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgál. A régi Ptk. 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Ha az óvadék jogosultja nem fizeti vissza a Cstv. 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolás alá került óvadékot nyújtónak a fennmaradt összeget, az így keletkező tartozásába nem számíthatja be más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást a Ptk. 297. § (1) bekezdése kizárja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 297. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. § (5) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék G.20757/2013/5., Győri Ítélőtábla Gf.20040/2014/6., Kúria Gfv.30003/2015/5. (*BH 2015.11.309*)

***********

[1] A felperes az alperes bankkal 2012. április 19-én óvadéki betéti szerződést kötött, mely alapján a felperes 28 366 000 Ft-ot lekötött az alperes bank által vezetett számlán, az óvadéki szerződés mellékletében részletezett szerződésekből a felperest az alperessel szemben terhelő fizetési kötelezettségek biztosítására.

[2] A felperes felszámolását a bíróság 2013. május 13-án indította meg.

[3] A felperes felszámolója - az alperesi bankkal kötött más szerződések mellett - 2013. augusztus 2-án az óvadéki betéti szerződést azonnali hatállyal felmondta.

[4] A felszámoló az alperes hitelezői igényét visszaigazolta, melyből 28 682 376 Ft-ot mint lejárt követelést vett nyilvántartásba. Bankgaranciából eredő függő követelésként 21 788 282 Ft-ot mint le nem járt tőkekövetelést, és 804 467 Ft-ot mint jövőbeni jutalékot fogadott el.

[5] A felperes 2013. augusztus 28-án és október 3-án felszólította írásban az alperest az óvadéki betéti számlán zárolt összeg felperes pénzforgalmi számlájára történő átvezetésére. Az alperes 2013. október 9-én 11 630 074 Ft-ot átutalt a felperes számlájára.

[6] A felperes módosított keresetében egyrészt 18 577 788 Ft tőke és annak 2013. augusztus 14-től a kifizetésig járó késedelmi kamata, másrészt 11 630 074 Ft tőkének 2013. augusztus 4-től október 9-ig lejárt késedelmi kamataként 136 614 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, harmadrészt elszámolásra kérte kötelezni az alperest 2013. május 13-tól az általa vezetett óvadéki betétszámláról teljesített kifizetések tekintetében. Keresetét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (5) bekezdésének arra a szabályára alapította, mely szerint az óvadék jogosultja - az alperes bank - a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónapon belül rendelkezhet az óvadéki betéti számlán vezetett pénzösszeggel. Ezt követően a megmaradt összeget a felszámolási vagyonba kell utalnia és csak mint zálogjogosult, a felszámolás körében juthat hozzá a követeléséhez.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy elismerte a módosított kereset szerinti tőke- és kése­del­mikamat-tartozásának fennálltát, azonban a felszámoló által nyilvántartásba vett 28 682 376 Ft összegű követelése erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő, amely a felperes kereseti követelését kioltja. Beszámítási kifogásának jogalapjaként a Cstv. 36. § (1) bekezdésére és 38. § (3) bekezdésére hivatkozott.

[8] Az elsőfokú bíróság a módosított kereseti kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest a kifizetésre és az elszámolásra.

[9] Az alperesnek az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása iránt előterjesztett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes 18 577 785 Ft tőke, valamint 136 614 Ft tőke és járulékai megfizetésére irányuló keresetét elutasította. (Az elszámolásra kötelező ítéleti rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.)

[10] Az adós nevében a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.

[11] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 38. § (5) bekezdését.

[12] Álláspontja az volt, hogy amennyiben az óvadék jogosultja nem él a Cstv. 38. § (5) bekezdésében biztosított, a felszámolás közzétételétől számított 3 hónapon belül a Ptk. 271. §-a szerinti kielégítési igényével, akkor ez a beszámítási jog a továbbiakban nem illeti meg a hitelezőt és zálogjogosult hitelezővé válik.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

[14] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi részében jogszabálysértőnek ítélte.

[15] Az óvadékba adott vagyontárgyból való kielégítés joga meghatározott jogviszonyhoz kapcsolódik, jelen esetben az óvadéki betétszerződés mellékletében felsorolt szerződésekhez. A Cstv. 38. § (5) bekezdése lehetővé teszi a jogosultnak, hogy - a Cstv. kielégítésre vonatkozó szabályaitól eltérően - az óvadékba adott vagyontárgyból a követelését kielégítse és a fennmaradt összeget elszámolással a felszámolónak átadja.

[16] Ha 3 hónapon belül nem következik be az az esemény, amely alapján a jogosult az óvadékból való kielégítési jogát érvényesíthetné (a jogviszonyból eredően nem keletkezik követelése az adóssal szemben), a teljes óvadék összegét át kell adnia a felszámolónak, akinek az így átadott összeget elkülönítve kell kezelnie. Amennyiben az óvadékkal biztosított szerződés alapján a jogosultnak követelése keletkezik az adóssal szemben {akár a függő követelésként elismert bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizetőkezesség-vállalást tartalmazó kötelezvényből származó [Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pont], akár egyéb jogviszony alapján}, a felszámolónak a bejelentett követelésnek megfelelő összeget ki kell fizetnie a hitelezővé vált jogosult részére, a jogosult által átadott összeget figyelembe véve.

[17] Ha a felszámolási zárómérleg elkészítésének a napjáig nem merül fel olyan igény, amelyet eredetileg az óvadékkal biztosított jogviszonyból kellene kielégíteni - és nem függő követelésről van szó, mert arra külön szabály vonatkozik -, akkor az összeget a hitelezők között kell felosztani, a kielégítési sorrend szabályai szerint (Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.285/2009/6.).

[18] A jelen eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a késedelembe esett jogosult alperes (hitelező) az óvadékként magánál tartott összeg vissza nem adása alapján keletkezett tartozásába az egyéb - nem óvadékkal biztosított - követelését beszámíthatja-e.

[19] A per adataiból megállapítható, hogy a hitelező alperes - a felperes felszámolója helyett - az összeggel való elszámolást saját maga kívánta elvégezni a beszámítás segítségével, melyre nincs lehetőség.

[20] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonára vonatkozóan a speciális kielégítési szabályok alkalmazandók. Nem vitásan ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a hitelező az adóssal szemben fennálló követelését a tartozásába beszámítsa még akkor is, ha a tartozása a felszámolás alatt keletkezik [Cstv. 36. § (1) bekezdés, 38. § (2) bekezdés].