BH 1987.11.400 Ha a tulajdonos a dolgot a haszonélvező engedélye alapján birtokolja és használja, az engedély nem jelenti egyben azt is, hogy a haszonélvező e jogának gyakorlásával felhagyott. A haszonélvezet tárgyának (vagy egy részének) használatra történt ideiglenes átengedése a haszonélvező jogát nem szünteti meg, ezért a haszonélvező bármikor követelheti a haszonélvezet tárgyának birtokába és használatába történő visszaadását [Ptk. 157. § (1) és (2) bek.].

A perbeni házasingatlan 4/8 részben a felperesnek, 4/8 részben pedig gyermekeinek osztatlan közös tulajdona. A felperes gyermekei 1979-ben apjuk halála folytán öröklés jogcímén szerezték tulajdoni illetőségüket a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

Az I. r. alperes a felperes gyermeke, házastársa, a II. r. alperes pedig menye. Az I. r. alperes tulajdoni illetősége 1/8 rész.

Az alperesek mint házastársak 1981. októberétől laknak a perbeli lakásban. Állandó bejelentett lakásuk másutt van, ott azonban ténylegesen nem laknak, lakhatásuk nem biztosított. A perbeli ingatlanban csak ideiglenesen vannak bejelentkezve.

Az alpereseknek 1983. június 20-án Norbert nevű gyermekük született, aki ugyancsak velük lakik.

Az alperesek beköltözését követően a lakás használata úgy alakult, hogy a földszinten egy-egy lakószobát használnak a felperes, illetve az alperesek. Az előszoba, közlekedő, padlásfeljáró, fürdőszoba és WC a felek közös használatában van. Ugyancsak közösen használják a felek az alagsorban levő ebédlőt, konyhát, széntárolót, kamrát és műhelyt is. Az udvaron levő gépkocsitárolót kizárólag az alperesek használják.

A felperes 1984. tavaszán közelebbi kapcsolatot létesített egy férfi ismerősével, amelyet az I. r. alperes kifogásolt. Ezt követően a felek között gyakori volt a szóváltás, amelynek során az I. r. alperes anyjával, a felperessel szemben durva kifejezéseket használt.

A peres felek egymással szemben kölcsönösen kifogásolható magatartást tanúsítottak, viszonyuk fokozatosan megromlott, és gyűlölködő légkör alakult ki.

A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte kötelezni az alpereseket és 1983. szeptember 1-jétől kezdődően havi 1200 forint lakáshasználati díj fizetésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy nincs hova költözniük. Az I. r. alperes résztulajdonára hivatkozott és arra is, hogy a ház építésénél maga is jelentős munkát végzett, és pénzbeli hozzájárulást fizetett.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy a lakást 90 nap alatt ürítsék ki azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Az alpereseket 1983. szeptember 1-jétől kezdődően havi 1200 forint lakáshasználati díj megfizetésére kötelezte. Az ítélethozatalig lejárt hátralékot 31 200 forintban állapította meg, amelynek megfizetésére kötelezte az alpereseket azzal, hogy 1986. január 1-jétől kezdődően havi 1000 forintos részletfizetést engedélyezett. Kötelezte az alpereseket perköltség fizetésére is.

Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes az ingatlan 4/8 részének a tulajdonosa, az ezt meghaladó 4/8 részt pedig özvegyi haszonélvezeti joga terheli. A Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése szerint a haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e jogszabályból az következik, hogy az I. r. alperes tulajdoni illetősége alapján csak akkor használhatja az ingatlan meghatározott részét, ha a haszonélvezetre jogosult felperes a birtokláshoz hozzájárult. Miután a felperes haszonélvezeti jogával élni kíván, az alpereseknek az ingatlan birtokolására nincs jogcímük, így kötelesek azt kiüríteni és a felperes használatába átengedni.

Tekintettel arra, hogy az I. r. alperes a felperessel szemben megengedhetetlen sértő magatartást tanúsított, az alperesek az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján olyan rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akik az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 123. §-ának (1) bekezdése szerint elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.

Az alperesek által fizetendő lakáshasználati díjat az elsőfokú bíróság a 45/1982. (X. 7.) MT számú rendelet 22. § (1) bekezdésében, továbbá a 9. § (3) bekezdésében és a 4. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozta meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a lakás kiürítésére irányuló keresetet elutasította. Az alperesek lakáshasználati díj fizetési kötelezettségét 1984. május 1. napjában állapította meg, ehhez képest a hátralékos lakáshasználati díjat 21 600 forintra szállította le. Leszállította az elsőfokú perköltség összegét is, és az ítélet egyéb rendelkezését helybenhagyta. Kimondta, hogy a fellebbezési eljárás költségét mindegyik fél maga viseli.