BH 2016.6.130 A részes - felbujtó vagy a bűnsegéd - felelőssége a több emberen elkövetett emberölésért akkor állapítható meg, ha az egymással kvázi halmazati viszonyban álló emberöléseknek (vagy kísérletének) tettese egyugyanazon személy (vagy a társtettesei azonosak) és a részesi magatartás e tettes(ek) által elkövetett legalább két emberölési részcselekményhez társul [1978. évi IV. tv. 21. § (1), (2) bek., 166. § (1) bek., (2) bek. f) pont; Btk. 14. § (1), (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. f) pont; 3/2013. BJE II/6. pont].

[1] A törvényszék a 2014. február 10-én kihirdetett ítéletével P. T. I. r. terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra, H. I. II. r. terheltet emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor F. F. III. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. október 2-án meghozott végzésével - a már kitűzött nyilvános ülést elhalasztva - az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[3] Döntésének indokául kifejtette: az I. r. terhelttel szemben más ügyben a főügyészség vádat emelt felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a), b), f) és g) pont] miatt, és az eljárás a törvényszéken már bírósági szakban van folyamatban.

[4] Utalt a 3/2013. BJE II/6. pontjában kifejtettekre, mely szerint a több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény), megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan egy időben vagy egymást követően, akár különböző időpontokban, eltérő akaratelhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele a törvényi egységbe foglalásnak sem az akaratelhatározás egységessége, sem az időbeli közelség, viszont a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie.

[5] Ezért - álláspontja szerint - az I. r. terhelttel szemben a fellebbezések alapját képező eljárásban, és a törvényszék előtt P. T. ellen folyamatban levő ügyben vád tárgyává tett cselekmények - bizonyítottságuk esetén - egységesen több emberen elkövetett emberölés [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. f) pont] bűntettének megállapítására lehetnek alkalmasak.

[6] Ezzel egyidejűleg viszont - a fellebbezés alatt álló ügy tárgyát képező cselekmény önálló, jogerős elbírálása esetén - az említett másik ügyben ítélt dolog címén meg kellene szüntetni az eljárást.

[7] Minderre tekintettel - az ítélőtábla álláspontja szerint - az előtte folyó ügyben a cselekmény minősítése nem volt megalapozottan elbírálható. Az elsőfokú bíróság pedig eljárási szabályt sértett, amikor az eljárást a másik, hivatkozott ügyben folyamatban lévő nyomozás figyelmen kívül hagyásával folytatta le, és nem biztosított lehetőséget a két ügy egyesítésére. Egyébként a másik ügyben történt vádemelés jelen ügy szempontjából előkérdésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróságnak módjában állt volna akár fel is függesztenie jelen eljárást a másik ügy nyomozásának befejezéséig [Be. 188. § (1) bek. d) pont, Be. 266. § (1) bek. a) pont és Be. 309. § (1) bek.].

[8] Mivel az elsőfokú bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta, és a fentiekkel ellentétes eljárását nem is indokolta meg, így indokolási kötelezettségét is teljes­körűen megsértette.

[9] Ezért az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerint tanácsülésen, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét, és utasította új eljárás lefolytatására a törvényszéket.

[10] Kitért végül a végzésében arra is, hogy a tárgyi összefüggés folytán a II. és a III. r. terhelt cselekménye sem bírálható el külön, ezért ugyanígy rendelkezett e terheltek tekintetében.

[11] A megismételt eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, hogy abban a két ügyet egyesíteni kell, és ezt követően egységesen kell elbírálni a két vádiratban vád tárgyává tett valamennyi cselekményt.

[12] A bíróság alakilag jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében terjesztett elő - a Be. 431. § szerint - jogorvoslati indítványt annak megállapítása érdekében, hogy a végzésnek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás folytatására utasító rendelkezése mindhárom terhelt tekintetében törvénysértő.

[13] Álláspontja szerint az ítélőtábla végzésében hiányosan idézte a 3/2013. BJE II/6. pontját. Figyelmen kívül hagyta annak a 2. bekezdését, miszerint az összefoglalt bűncselekmény megállapítására - a részesség járulékos jellegéből adódóan - csak tettesi (társ­tettesi) magatartások esetében kerülhet sor. Több emberen elkövetett emberölés - mint alapcselekmény - hiányában az ahhoz kapcsolódó részesség is fogalmilag kizárt, így nem kerülhet sor annak megállapítására akkor sem, ha több különálló emberölés elkövetéséhez ugyanaz a személy nyújtott segítséget, vagy bujtott fel az elkövetésükre.

[14] A támadott ügyben a főügyészség egy személy sérelmére felbujtói minőségben elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, és a másik ügyben is más személyek sérelmére, felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntettével vádolta az ügyben az I. r. terheltet. A két ügyben azonban eltérő a tettesek személye; olyan személy nem érintett egyik ügyben sem, akinek legalább két ember megölését (vagy annak megkísérlését) róná tettesként a terhére a vád.

[15] Ezért - a legfőbb ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt terhére akkor sem lenne megállapítható felbujtóként a több emberen elkövetett emberölés bűntette, ha az ügyek egyesítésére sor került volna.

[16] Kitért az indítvány arra, hogy törvénysértőnek tartja az ítélőtábla azon álláspontját is, miszerint a folyamatban lévő nyomozás jelen ügyben előzetes kérdésként, és így felfüggesztési okként, továbbá, hogy a felfüggesztés és az egyesítés elmaradása egyúttal a határozat indokolása hiányának lenne értékelhető.

[17] A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott és a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta.

[18] Mindenekelőtt azt rögzíti, hogy az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése ellen is helye van a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásnak. Ennek ugyanis a Be. 431. §-a értelmében kettős feltétele teljesült.

[19] A 2/2015. BJE megállapította: a hatályon kívül helyező végzés alaki jogerőre képes, ugyanakkor e végzés - mely egyúttal a bíróságot új eljárás folytatására utasítja - anyagi jogerőhatással nem bír, mert a vádat nem bírálja el. Következésképp e rendelkezés sem felülvizsgálattal nem támadható, sem más jogorvoslati forma nem áll rendelkezésre a felülbírálatához.