51/2000. (XII. 18.) AB határozat

Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 30/1993. (XII. 27.) rendelete alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 30/1993. (XII. 27.) rendelete 31. § (1) bekezdésében az "és az unokáját" szövegrész alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Budapest Főváros Terézváros Önkormányzatának a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 30/1993. (XII. 27.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 31. § (1) bekezdésében az "és az unokáját" szövegrész alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a sérelmezett előírás a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 21: § (1)-(6) bekezdéseiben foglalt felhatalmazáson túlterjeszkedve szabályozta az unoka befogadását az önkormányzati bérlakásba. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a kifogásolt rendelkezés ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésével.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta:

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg az önkormányzat képviselő-testülete számára. E törvény 21. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "önkormányzati lakás esetén, ha a befogadáshoz a bérbeadói hozzájárulás szükséges, ennek feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg". Az Lt. 21. § (1) bekezdése alapján ugyanis "a bérlő a lakásba más személyt - a kiskorú gyermeke (az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke), valamint a befogadott gyermekétől az együttlakás ideje alatt született unokája kivételével - a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával fogadhat be". Az önkormányzati tulajdonban lévő lakás esetében a hozzátartozók szűkebb körének befogadását az Lt. 21. § (2) bekezdése a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is lehetővé teszi: "Önkormányzati lakásba a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is befogadhatja házastársát, gyermekét (örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermekét) jogszerűen befogadott gyermekétől született unokáját, valamint szülőjét (örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülőjét)".

Az Ör. 31. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: "A bérbeadó a bértő (bérlőtárs, társbérlő) kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy a bértő a jogszerűen befogadott gyermeke házastársát, testvérét, az élettársát, nagyszülőjét és az unokáját befogadja".

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott.

Az Lt. előbbiekben idézett szabályozása szerint az önkormányzat abban az esetben állapíthatja meg - rendeletében - a hozzátartozók bérlakásba történő befogadásának feltételeit, ha a befogadáshoz szükséges a bérbeadó hozzájárulása.

A 373/H/1995. AB határozat már felhívta a figyelmet arra, hogy az Lt. 21. § (2) bekezdése az együtt élő családtagok egységének védelmére tekintettel nem követeli meg a bérbeadó hozzájárulását az ott említett hozzátartozói kör, így a jogszerűen befogadott gyermektől született unoka befogadásához (ABH 1995. 942, 943.).

Az Ör. 31. §-ának vizsgált (1) bekezdése azonban úgy szabályozta a bérbeadói hozzájárulással befogadható hozzátartozók körét, hogy az unoka esetében általános tartalmú rendelkezésként a bérlő kérelméhez és a bérbeadó hozzájárulásához kötötte a befogadást. Az Ör. támadott rendelkezéséből ugyanis nem tűnik ki, hogy a bérlő egyeneságú, másodfokú leszármazóinak mely körére vonatkozik a bérbeadói hozzájárulás megszerzésének kötelezettsége.

Az Alkotmánybíróság már korábbi határozataiban elvi jellegű megállapításként hangsúlyozta, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság-amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon". (11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77, 84.; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992. 135, 142.)

Az Ör.-ben foglalt szabályozás - különösen az Lt. 26. § (2) bekezdésében meghatározott előíráshoz való viszonyában - nem felelt meg ennek az igénynek, ezért az Alkotmánybíróság a jogbiztonságnak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott követelménye megsértésének tekintette.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a sérelmezett szabályozást alkotmányellenessé nyilvánította, és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 4668/2000.