BH 2010.12.328 Ha a filmgyár a szerző hozzájárulása nélkül engedélyezi harmadik személynek a rajzfilmfigura másodlagos hasznosítási jogát, és a hasznosító a szerző tiltakozása miatt kénytelen e gazdasági tevékenységet abbahagyni, az ebből eredő elmaradt vagyoni előnyét kárként nem érvényesítheti, mert a jogosulatlan gazdasági tevékenységből elért vagyoni előny jogszerűtlen [Ptk. 339. §, 355. §, 1999. évi LXXVI. tv. 94. §].

Az ügyben releváns tényállás szerint 2000. február 15-én az I. Kft. alperessel (névváltozás folytán jelenleg: M. Kft.) keretmegállapodást kötött, amelynek alapján 2000. július 19-én létrejött "licencszerződés" szerint a P. ft. eladó díjazás ellenében átengedte az I. Kft.-nek, mint vevőnek a szerződésben megjelölt rajzfilmek, köztük a "Kockás fülű nyúl" eredeti verzióinak másodlagos jogai közül a plüss, textil- és textiljellegű játékfigurák egy gyártó részére történő gyártási és forgalomba hozatali jogát, három év + hat hónapos időtartamra.

2000. július 12-én az I. Kft. felhasználói szerződést kötött a C. Bt.-vel, amelyben feljogosította a szerződés mellékletében meghatározott animációs rajzfilmek figuráinak kereskedelmi célú felhasználására, azok háromdimenziós textilből, illetve más hasonló anyagból készült játékfiguráinak előállítására és forgalmazására. A felek a szerződésben rögzítették, hogy a felhasználó díjelőleg címén, filmcímenként 300 000 forint + áfa jogdíjat fizet meg az engedélyező részére. Az I. Kft. a szerződésben jogszavatosságot vállalt, és hozzájárult ahhoz, hogy a felhasználó a jogot a C. Kft. részére átadja.

A C. Bt. és a C. Kft. 2000. október 30-án állapodott meg a felhasználói jogok átruházásáról. A szerződés alapján a C. Kft. 2000-ben megkezdte a "Kockás fülű nyúl" plüssfigurájának gyártását és forgalmazását.

2001-ben M. V., a rajzfilm forgatókönyvírója felszólította a C. Kft.-t, hogy hagyjon fel e tevékenységgel, mivel az általa történő felhasználás jogszerűtlen. Ennek a C. Kft. eleget tett.

2005. augusztus 15-én az I. Kft. végelszámolással megszűnt.

2006. január 20-án a C. Kft. a felperessel engedményezési szerződést kötött, amelyben a felperesre ruházta a vagyoni jogok megszerzésének elmaradásából eredő kártérítési követelését.

A felperes az engedményezési szerződés alapján előterjesztett keresetében a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, 9 300 000 forint tőke és annak 2003. július 12. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kár összege az I. Kft.-nek kifizetett 300.000 forintos szerzői jogdíjból és 9 000 000 forint elmaradt haszonból tevődött össze.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 558 000 forint kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 180 000 forint perköltséget.

Megállapította: az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes követelése elévült, ugyanis a felhasználási szerződés 2000. július 12-én jött létre, a jogosulatlan felhasználásról a felperesi jogelőd 2001-ben szerzett tudomást, az alperes 2005. július 11-én vette át a felperes felszólító levelét. Így a Ptk. 324. § (1) bekezdése, valamint a 360. § (1) bekezdése alapján a felperes bírói úton érvényesíthette követelését.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy bár a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján a felperesi jogelőd kárigényét érvényesíthette volna az I. Kft.-vel szemben, azonban ezt nem tette meg. Megállapította, hogy az I. Kft. és az alperes között létrejött 2000. február 15-i keretmegállapodás és 2000. július 19-i licencszerződés megtámadására, azzal összefüggő bármilyen igényérvényesítésre nem került sor. Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy jogellenes magatartás hiányában vele szemben, ilyen módon közvetett kárigény érvényesítésére nincs lehetőség. A felperestől az adott helyzetben a kárenyhítés, kárcsökkentési kötelezettség körében az elvárható magatartás az lett volna, ha a vele szerződő féllel szemben igényérvényesítéssel fellép. Amennyiben a tényleges szerződésszegés megállapításra kerül, de követelése utóbb behajthatatlan a jogutód nélküli megszűnésre tekintettel, akkor felmerülhetett volna az alperes helytállási kötelezettsége. Mindezek alapján az alperes szerződésen kívüli kártérítés jogcímén történő marasztalására nem volt lehetőség. Jogalap hiányában pedig az összegszerűséget nem vizsgálta az elsőfokú bíróság.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90 000 forint másodfokú perköltséget. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 558 000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A jogerős ítélet kifejtette, hogy mivel az I. Kft. nem létező vagyoni jogokat ruházott át a Bt.-re, amelytől azokat a Kft. sem szerezte meg, így az egyetlen alkalmazható jogkövetkezmény a szerződésszegésből eredő kártérítés lehetett volna. A felperesi jogelőd igényét - bár arra lehetősége volt - az I. Kft.-vel szemben nem érvényesítette, ezért eredményesen nem fordulhat szerződésen kívüli kártérítésért az alperessel szemben. Erre figyelemmel a kártérítési felelősség feltételeinek fennállását nem kellett vizsgálni. A jogerős ítélet szerint annak nem volt jelentősége, hogy az I. Kft.-vel szemben milyen eredménnyel járt volna a keresetindítás, de annak sem, hogy az I. Kft. mennyiben volt jóhiszemű.

A közös károkozásra vonatkozó felperesi okfejtést sem osztotta a másodfokú bíróság, az Szjt. 46. § (3) bekezdése ugyanis nem alkalmazható a jelen tényállásra, mivel az a felhasználási szerződés teljesítéséért való egyetemleges felelősségre vonatkozik. Utalt arra is, hogy az engedményezési szerződés, illetve a perben csak másolatban csatolt szerződések aggályosak.

A fellebbezési költségről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és az alperes 9 300 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a felperes jogosult kártérítési igényével az alperessel szemben fellépni, mert az alperes jogellenes és felróható magatartása, valamint a felperesi jogelőd kára között fennáll az ok-okozati összefüggés. Amennyiben az alperes nem állította volna az I. Kft.-nek, hogy rendelkezik a rajzfilm valamennyi vagyoni jogával, és nem ruházta volna át a jogokat az I. Kft.-re, abban az esetben ez utóbbi Kft. nem kötött volna felhasználási szerződést a C. Bt.-vel. Tehát az alperes jogellenes magatartása nélkül a kár nem következett volna be. A felperes szerint az I. Kft. alappal volt abban a hiszemben, hogy jogszerűen ruházza át a felhasználási jogokat, mivel neki az alperes szavatolta, hogy rendelkezik a vagyoni jogokkal. Erre tekintettel az I. Kft.-vel szembeni igényérvényesítés nem járt volna sikerrel, ennek elmaradása tehát nem róható fel a felperesi jogelődnek és nem zárhatja ki az alperessel szembeni igényérvényesítési jogot. Hivatkozott a Ptk. 344. § (1) bekezdésében foglaltakra, melynek alapján az alperes és az I. Kft. felelőssége egyetemleges, mivel közösen okozták a kárt. A kereset megindításakor a felperes már nem tudta követelését az I. Kft.-vel szemben érvényesíteni, mert a jogi személy megszűnt. A szerződéses partner hiányában kizárólag szerződésen kívül okozott kár jogcímén tudott a közvetett károkozóval szemben igényt támasztani.