T/1997. számú törvényjavaslat indokolással - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról

2014. évi ... törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról

1. §

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.) 1. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) E törvény rendelkezéseit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:62. §-a szerinti, a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szabályaival összhangban kell alkalmazni.

(5) E törvénynek a tájékoztatási kötelezettséggel, valamint - ha ahhoz lényeges jogi érdeke fűződik - az előtörlesztéssel kapcsolatos rendelkezéseit a hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter rendeletében meghatározott módon kell alkalmazni."

2. §

Az Fhtv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"2. § (1) A hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó hitelre a 17/B. § (2)-(4) bekezdését és a 17/C-17/E. § egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(2) A fizetési számlához kapcsolódó olyan hitelkeretre, amely alapján nyújtott kölcsönt három hónapon belül vagy a hitelező felszólítására kell visszafizetni a 4. § (2) bekezdés d), f) és g) pontját, a 4. § (3) bekezdését, az 5. §-t, a 6. § (1) bekezdés 6., 9-14., 16-19. és 21. pontját, a 6. § (2)-(5) és (7) bekezdését, a 10. §-t, a 12. § és 13. §-t, a 16. § (1) bekezdés 6. és 9-24. pontját, a 17. § és 18. §-t, a 20-21. §-t, a 21/B. §-t, a 23. §-t, a 24. § (1)-(4), (6) és (7) bekezdését és a 25. §-t nem kell alkalmazni.

(3) A hiteltúllépés esetén a 4-25. §-t nem kell alkalmazni.

(4) A jelzáloghitelre és a pénzügyi lízingre a 4. § (l)-(2) bekezdését, a 6. §-t, a 8-11. §-t, a 16. § (1) bekezdés 9., 11., 19., 20. pontját és (4) bekezdését, a 17. § (1) bekezdését, a 19-20. §-t, a 21-22. §-t, a 24. §-t és a 26. §-t nem kell alkalmazni.

(5) E törvény rendelkezéseit az állami kamattámogatással nyújtott hitelekre külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni."

3. §

Az Fhtv. 3. §-a a következő 24-26. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában:)

"24. kamatváltoztatási mutató: a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó, az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitelezők által nem befolyásolható, tőlük független, valamint általuk el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást objektív módon kifejező, a kamatmódosítás számításának alapjául szolgáló és a nyilvánosság számára hozzáférhető viszonyszám,

25. kamatfelár, a referencia-kamatlábon felül - a hitelkamat részeként - fizetendő kamat, a hitelkamat és a referenciakamat különbségeként meghatározott kamatrész,

26. kamatfelár-változtatási mutató: a kamatfelár módosításának alapjául szolgáló kamatváltoztatási mutató."

4. §

Az Fhtv. 5. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, az 5-13. § helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"A hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatás

5. § (1) A hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztó részére köteles olyan felvilágosítást adni, amelynek alapján a fogyasztó felmérheti, hogy az igénybe venni tervezett hitel megfelel-e az igényeinek és a pénzügyi teljesítőképességének. Ennek során a hitelező és a hitelközvetítő a fogyasztó rendelkezésére bocsátja a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötése tekintetében.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felvilágosításnak mindenekelőtt ki kell terjednie a hiteltermékek legfontosabb jellemzőire, a fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására és a fizetés elmulasztásának következményeire, így különösen a késedelmi kamatra, a hitel felmondására és a biztosítékok érvényesítésére.

(3) Az (1) bekezdés szerinti felvilágosítást tömör és informatív módon úgy kell nyújtani, hogy az a fogyasztó számára érthető és áttekinthető legyen, reprezentatív példákkal ábrázolt módon mutassa be, hogy a hitelfelvétel törlesztése a jövedelmi viszonyaihoz, illetve annak esetleges változásához képest milyen terhet jelent, és hogy a törlesztés során milyen további kockázatokkal kell számolnia, ideértve a kamat- és az árfolyamkockázatot is.

(4) A hitelező az általa kötött hitelszerződések és jelzáloghitel-szerződések termékcsoportonként legjellemzőbb mintaszövegét a fogyasztók előzetes tájékozódása érdekében az internetes honlapján köteles hozzáférhetővé tenni.

(5) Az e §-ban szabályozott felvilágosítás módjának és formájának részletes szabályait a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter rendeletben határozza meg.

6. § (1) A hitelszerződésekre vonatkozó ajánlatok összehasonlítása és a hitelszerződés megkötése tekintetében hozandó megalapozott fogyasztói döntés érdekében a hitelező és a hitelközvetítő az 5. § szerinti felvilágosítás mellett, kellő időben, de azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen ajánlat vagy hitelszerződés kötné, köteles a fogyasztót az általa megadott információk alapján szóba jöhető hiteltermék tekintetében - az 1. melléklet szerinti formanyomtatvány felhasználásával - papíron vagy más tartós adathordozón a következő adatokról tájékoztatni:

1. a hitel típusáról,

2. a hitelező nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről,

3. a hitelközvetítő nevéről (cégnevéről) és levelezési címéről,

4. a hitel teljes összegéről és lehívásának feltételeiről,

5. a hitel futamidejéről,

6. termék értékesítéséhez vagy szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a termék vagy szolgáltatás megnevezéséről és készpénzáráról,

7. a hitelkamatról és a hitelkamat feltételeiről, alkalmazása esetén a vonatkozó referenciakamatlábról, kamatfelárról, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutatóról, valamint a hitelkamat módosításának gyakoriságáról, feltételeiről és eljárási szabályairól,

8. a teljes hiteldíj mutatóról egy reprezentatív példával annak valamennyi feltételével,

9. a fogyasztó által a szerződéskötéskor ismert feltételek alapján fizetendő teljes összegről,

10. a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészletek összegéről, a törlesztőrészletek számáról, és a törlesztés gyakoriságáról, esetlegesen a törlesztőrészleteknek a különböző hitelkamatú tartozásra történő elszámolásának sorrendjéről,

11. a fizetési számlához vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz kapcsolódó valamennyi jutalékról, díjról, költségről vagy egyéb fizetési kötelezettségről, kivéve ha a fizetési számla vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fenntartása nem kötelező,

12. a hitelhez kapcsolódó hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról - ideértve díjat, jutalékot (a továbbiakban együtt: díj) és költséget -, és módosításuk feltételeiről,

13. adott esetben a közjegyzői díjról,

14. a hitelhez kapcsolódó olyan járulékos szolgáltatásokról (például biztosítás), amely a hitelszerződés megkötéséhez vagy a hitelező ajánlata szerinti megkötéséhez szükséges,

15. a késedelmi kamatról vagy az egyéb olyan fizetési kötelezettségről, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik,

16. a fizetés elmulasztásának következményeiről,

17. a szükséges biztosítékok meghatározásáról,

18. az elállási jogról, illetve annak hiányáról,

19. az előtörlesztéshez való jogról, és annak 24. § szerinti esetleges költségeiről,

20. a 14. § (4) bekezdése szerinti kötelezettségéről,

21. a 10. § szerinti kötelezettségről, valamint

22. a megadott adatok érvényességének esetleges időbeli korlátozásáról.

(2) Ha az (1) bekezdés 7. pontja szerinti egyes hitelkamatok alkalmazásának feltételei eltérnek egymástól, a hitelkamat módosításának gyakoriságára, feltételeire és eljárási szabályaira vonatkozó tájékoztatást valamennyi hitelkamat tekintetében meg kell adni.

(3) Ha a fogyasztó a rendelkezésére bocsátott adatok alapján megjelöli az általa előnyben részesített hitel jellemzőit, a hitelező és a hitelközvetítő a teljes hiteldíj mutatóról és a fogyasztó által fizetendő teljes összegről ezek alapulvételével nyújt tájékoztatást.

(4) Ha a hitelszerződés alapján a hitel lehívására többféle módon kerülhet sor, és ezek eltérő hitelkamatokat vagy eltérő hitelkamaton kívüli egyéb ellenszolgáltatást - ideértve díjat és költséget - jelentenek, és a hitelező az adott hiteltípusnál leggyakoribb lehívási módot vette figyelembe, a hitelező és a hitelközvetítő a tájékoztatás során köteles jelezni, hogy más lehívási mód magasabb teljes hiteldíj mutatót eredményezhet.

(5) Ha a fogyasztó által fizetett részletek nem eredményezik haladéktalanul a hitelösszeg törlesztését, hanem a hitelszerződésben, vagy ahhoz kapcsolódó megállapodásban meghatározott időszakokban és feltételek szerint tőkeképzésre fordítják, az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás során a hitelező és a hitelközvetítő köteles egyértelműen és tömören tájékoztatni, hogy a részletek megfizetése nem eredményezi automatikusan a hitel teljes összegének visszafizetését, kivéve ha a felek kifejezetten erről állapodnak meg.

(6) Fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén a hitelező és a hitelközvetítő - a 2. melléklet szerinti formanyomtatvány felhasználásával - az alábbiakról tájékoztatja a fogyasztót:

a) az (1) bekezdés 1-5. pontjában, 7. pontjában, 8. pontjában, 15. pontjában, 20. pontjában és 22. pontjában foglaltakról,

b) a hitel felmondásának feltételeiről és módjáról,

c) olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt a hitelező felszólítására kell visszafizetni arról, hogy a hitelező bármikor jogosult a hitel teljes összegének visszafizetését követelni, valamint

d) olyan fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret esetén, amely alapján nyújtott kölcsönt három hónapon belül vagy a hitelező felszólítására kell visszafizetni a szerződés megkötését követően felmerülő hitelkamaton kívüli minden egyéb ellenszolgáltatásról - ideértve díjat és költséget -, és ezek módosításának feltételeiről.

(7) A hitelező és a hitelközvetítő az e §-ban meghatározott adatokon kívül kizárólag az 1. melléklet szerinti formanyomtatványtól elkülönítetten adhat tájékoztatást.

7. § (1) A hitelközvetítő az 5. § és 6. § szerint általa teljesítendő tájékoztatással egyidejűleg közölni, illetve a tájékoztató iratokon feltüntetni köteles, hogy a fogyasztó érdekében vagy valamely - egy, illetve több - hitelező képviseletében jár el.

(2) A hitelközvetítő a fogyasztó által részére fizetendő díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettségről a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztót tájékoztatni, és az erről való megegyezést papíron vagy más tartós adathordozón rögzíteni köteles.

(3) Ha hitelező megbízásából eljáró hitelközvetítő részére a fogyasztót terheli díj-, költségvagy egyéb fizetési kötelezettség, a hitelközvetítő a teljes hiteldíj mutató számítása érdekében köteles e fizetési kötelezettség mértékéről a hitelezőt tájékoztatni.

8. § (1) A fogyasztó a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatást tartalmazó formanyomtatvány másolatán aláírásával igazolja annak átvételét és azt, hogy az 5-7. §-ban szabályozott tájékoztatást megkapta.

(2) Ha a hitelszerződést a felek elektronikus okirati formában kötik meg, akkor

a) a költség és díj módosulására vonatkozó tájékoztatás elektronikus úton is teljesíthető,

b) a kamatváltozásra vonatkozó tájékoztatást papíron vagy más tartós adathordozón kell teljesíteni.

9. § Ha a hitelező a tájékoztatást tartalmazó formanyomtatványban foglaltaknak megfelelően a fogyasztóval szerződést kíván kötni, úgy a fogyasztó kérésére a hitelszerződés tervezetét díj, költség- és egyéb fizetési kötelezettségmentesen a rendelkezésére kell bocsátani.

10. § Ha a hitelszerződés megkötése a fogyasztó kérése alapján a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Tétv.) szerinti olyan távközlő eszköz útján történik, amely a 6. § és 7. § szerinti előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, így különösen, ha az a Tétv. 4. § (3) bekezdése szerint telefonon történik, a hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését követően haladéktalanul köteles a 6. § és 7. § szerint a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségének papíron vagy más tartós adathordozón eleget tenni.

11. § Ha a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret-szerződés megkötése a fogyasztó kérése alapján a Tétv. szerinti olyan távközlő eszköz útján történik, amely a 6. § és 7. § szerinti előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé, így különösen ha az a Tétv. 4. § (4) bekezdése szerint telefonon történik, a hitelező és a hitelközvetítő a hitelszerződés megkötését követően haladéktalanul köteles a 6. § és 7. § szerint a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségének papíron vagy más tartós adathordozón eleget tenni.

12. § (1) Jelzáloghitel igénylése esetén a hitelező és adott esetben a hitelközvetítő azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen hitelszerződés vagy ajánlat kötné, kellő időben köteles papíron vagy más tartós adathordozón - a fogyasztó által megadott információk alapján - az alábbi tájékoztatást nyújtani a fogyasztónak:

a) általános tájékoztatás a hitelező által kínált jelzáloghitelről a 3. melléklet I. pontjában meghatározott tartalommal,

b) személyre szóló tájékoztatást a 3. melléklet II. pontjában meghatározott formanyomtatvány kitöltésével.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tájékoztatást a fogyasztó által meghatározott hitelcélhoz igazodva (konkrét hitelösszegre és futamidőre) a hitelbírálat elvégzését megelőzően kell átadni.

(3) A jelzáloghitelt igénylő fogyasztót tájékoztatni kell az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatókkal kapcsolatos kérdésekben illetékes szervezetről a név és telefonszám megadásával.

13. § (1) Jelzáloghitel és ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén a 8. § (1) bekezdését és a 9. §-t azzal kell alkalmazni, hogy a szerződés tervezetét a fogyasztó kérése nélkül is legalább hét nappal a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződések elektronikus úton nem köthetők meg, ez azonban nem akadálya annak, hogy a tájékoztatási kötelezettség teljesítése és annak igazolása, valamint a szerződés tervezetének rendelkezésre bocsátása tekintetében a felek a 8. § (2) bekezdése szerinti elektronikus utat vegyék igénybe, ha annak feltételei fennállnak."

5. §

Az Fhtv. 16. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Ha az e § szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, a hitelező a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a fogyasztónak a szerződés kellékhiányából származó kárát."

6. §

(1) Az Fhtv. a következő alcímmel és 17/A.-17/C. §-sal egészül ki:

"A hitelszerződés feltételei és annak változása

17/A. § (1) A hitelező - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - fogyasztónak nem nyújthat olyan hitelt, amelynek teljes hiteldíj mutatója meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét.

(2) Hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, továbbá kézizálog fedezete mellett nyújtott hitelek esetében a teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.

(3) A mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek (ide nem értve a gépjárművet) megvásárlásához és szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott hitelek (áruhitelek) esetében, amennyiben a hitel folyósítása közvetlenül az áruhitellel érintett termék értékesítőjének, illetve a szolgáltatás nyújtójának történik, a teljes hiteldíj mutató nem haladhatja meg a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét.

(4) E § alkalmazásában az érintett naptári félévet megelőző hónap első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes időtartamára.

17/B. § (1) A fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a hitelszerződésben megállapított hitelkamat, kamatfelár, költség és díj módosítható egyoldalúan, feltéve hogy e törvény ezt lehetővé teszi, és a felek ezt a szerződésben kifejezetten kikötötték. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra vonatkozó kikötést is, egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.

(2) Az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékét a kamatperiódus lejártát megelőző 120. napi kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés szerinti egyoldalú módosítás jogát a hitelező a szerződésben - az e törvényben meghatározott követelményeknek megfelelően - rögzített feltételek szerint jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan e törvényben meghatározott követelményeknek nem felel meg.

(4) Ha a hitelszerződés egyoldalú módosításának alapjául szolgáló feltételek a hitelkamat, a kamatfelár, a költség vagy a díj csökkentését teszik lehetővé, a hitelezőnek ezt a szerződéses kötelezettsége részeként a fogyasztó javára érvényesíteni kell.

(5) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szerződés (1) bekezdés szerinti egyoldalú módosításáról annak hatálybalépését megelőzően legalább 60 nappal kell értesíteni a fogyasztót, a 18. § (5) bekezdése szerinti módon.

(6) A hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó hitelszerződés feltételeinek egyoldalú módosítása esetén a fogyasztó a szerződést 30 napos határidővel költség- és díjmentesen akkor is felmondhatja, ha a szerződést határozott időre kötötték. A felmondás akkor érvényes, ha a fogyasztó a felvett hitelösszeget és annak a visszafizetés időpontjáig felszámítható szerződés szerinti hitelkamatait a felmondási határidő leteltéig a hitelezőnek visszafizeti.

17/C. § (1) A legfeljebb 3 éves futamidejű hitel annak teljes futamidejére a hitelszerződésben meghatározott

a) fix kamatozással, vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó kamatozással és fix kamatfelárral

nyújtható, és e hitel kamatfeltételei a fogyasztó számára hátrányosan egyoldalúan nem módosíthatók.

(2) A 3 évet meghaladó futamidejű hitel a szerződésben meghatározott,

a) a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó kamatozással és annak teljes futamidejére vagy legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített kamatfelárral, vagy

b) legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitelkamattal nyújtható.

(3) A (2) bekezdés szerinti hitel utolsó kamatperiódusának időtartama 3 évnél rövidebb is lehet.

(2) Az Fhtv. a következő 17/D. §-sal egészül ki:

17/D. § (1) Referencia-kamatlábhoz kötött kamatozású hitelszerződés esetén a referenciakamatláb mértékét a hitelszerződésben meghatározott referenciakamat futamidejének megfelelő időközönként kell a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanapja előtt 2 nappal érvényes referencia-kamatlábhoz igazítani.

(2) A hitelező a hitel futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal az egyes kamatperiódusok lejárta után

a) a hitelkamatot legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatváltoztatási mutató,

b) a kamatfelárat legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatfelár-változtatási mutató

alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.

(3) Ha a hitelező a (2) bekezdés szerinti kamatmódosítás során a kamatváltoztatási, illetve a kamatfelár-változtatási mutató által lehetővé tett mértéknél kedvezőbb hitelkamatot, illetve kamatfelárat alkalmazott, a későbbi kamatperiódusokban a kamat, illetve a kamatfelár mértéke tekintetében adott kedvezményt - annak erejéig - a csökkentendő kamat, illetve kamatfelár mértékébe betudhatja.

(4) Ha a hitelező a kamat, illetve kamatfelár módosítása során a Magyar Nemzeti Bank által közzé nem tett kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatót, vagy referenciakamatlábat kíván alkalmazni, úgy ezt - annak az (5) bekezdés szerinti bemutatásával - a Magyar Nemzeti Banknak köteles előzetesen bejelenteni. Ha a bejelentett kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb az e törvényben foglalt követelményeknek megfelel, azt a Magyar Nemzeti Bank a honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi, ellenkező esetben a közzétételt a felügyeleti jogkörében hozott határozatával elutasítja.

(5) A kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat az alkalmazásának feltételeivel együtt, közérthető magyarázattal ellátva kell bejelenteni, és annak közzétételéről is ilyen módon kell gondoskodni.

(6) Az alkalmazni kívánt kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referenciakamatlábat a hitelszerződésben kell meghatározni és az - ideértve annak bármely összetevőjét is - a kamatperiódust követően sem módosítható egyoldalúan. Abban az esetben azonban, ha a kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb a kialakítását meghatározó körülményekben bekövetkezett lényeges változás miatt a rendeltetésére alkalmatlanná vált, a Magyar Nemzeti Bank azt a honlapjáról törli és egyidejűleg megjelöli az azt helyettesítő kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat.

(3) Az Fhtv. a következő 17/E. és 17/F. §-sal egészül ki:

17/E. § (1) A hitelező a kamaton kívül a fogyasztó terhére csak olyan költséget állapíthat meg és módosíthat - annak növekedésével arányosan - a fogyasztó számára hátrányosan, amelyet a szerződésben tételesen meghatározott, és amely költség a szerződés megkötése, módosítása és a fogyasztóval való kapcsolattartás során közvetlenül a fogyasztó érdekében, harmadik személy szolgáltatásával összefüggésben a fogyasztóra áthárítható módon merült fel.

(2) A hitelező a kamaton kívül díj fizetését - ide nem értve a hitel folyósításához, a hitelkeret rendelkezésre tartásához, valamint a fogyasztó általi előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó költségei fejében e törvény szerint megállapítható díjat - a hitelszerződésben tételesen rögzített módon, a szerződéskötéssel, a szerződés módosításával és megszüntetésével, valamint ügyviteli költségeivel összefüggésben köthet ki, és e díjat legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékével emelheti.

(3) A hitelező a költséget annak felmerülésekor, a díjat pedig évente egy alkalommal, április 1. napjával hatályos időponttal módosíthat) a.

(4) A szerződés szerint százalékos arányban meghatározott díjak a hitel pénznemében, a tételesen meghatározott díjak és költségek pedig csak forintban állapíthatók meg.

17/F. § A fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező legfeljebb olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely nem haladja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat másfélszeresének legfeljebb 3 százalékponttal növelt mértékét, és nem lehet magasabb, mint a hitelszerződésekre a 17/A. §-ban meghatározott teljes hiteldíj mutató maximális mértéke."

7. §

Az Fhtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"18. § (1) A hitel kamatfeltételeinek módosítása esetén a hitelező - a (3) és (4) bekezdés szerinti kivétellel - a kamatperiódus lejártát megelőző legalább 90 nappal köteles tájékoztatni a fogyasztót

a) az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékéről,

b) a módosítást követően fizetendő törlesztőrészletek várható összegéről, és ha ennek kapcsán a törlesztőrészletek száma vagy a törlesztés gyakorisága változik, ennek tényéről.

(2) A kamaton kívüli díj vagy költség módosítása esetén - a (3) és (4) bekezdés szerinti kivétellel - a módosítás hatálybalépését megelőző legalább 30 nappal kell a fogyasztóval közölni a módosítás tényét, a díj vagy költség új mértékét és az (1) bekezdés b) pontja szerinti tájékoztatást.

(3) Állami kamattámogatással nyújtott hitel esetén a hitelkamatot, díjat vagy költséget érintő módosítást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal hirdetményben kell közzétenni.

(4) A referencia-kamatlábhoz kötött hitelkamat esetén a felek az (1) bekezdéstől eltérően a hitelszerződésben megállapodhatnak arról, hogy a hitelező a fogyasztót rendszeresen a honlapján és az ügyfelek számára nyitva álló helyiségében kifüggesztve tájékoztatja a referencia-kamatláb változásáról.

(5) Ha a hitelszerződés elektronikus okirati formában kerül megkötésre, akkor

a) a költség és díj módosulására vonatkozó tájékoztatás elektronikus úton is teljesíthető,

b) a kamatváltozásra vonatkozó tájékoztatás papíron vagy más tartós adathordozón teljesíthető

azzal, hogy a közlési határidő nem vagy késedelmes teljesítése - a fogyasztó számára hátrányos módosítás esetén - jogvesztő.

(6) A módosítással kapcsolatos tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén a fogyasztók számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikusan is elérhetővé kell tenni."

8. §

Az Fhtv. a következő alcímmel és 20/A.-20/C. §-sal egészül ki:

"A hitelszerződés felmondására vonatkozó egyéb rendelkezések

20/A. § (1) Ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a fogyasztó a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására jogosult.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző 60 nappal kell közölnie a hitelezővel, és annak érvényességéhez az is szükséges, hogy a fogyasztó a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján a hitelező részére teljesítse.

20/B. § (1) A hitelszerződés felmondását megelőzően a hitelező a fogyasztónak, a kezesnek és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezettnek küldött írásbeli fizetési felszólításban felhívja a fogyasztó, a kezes, illetve a zálogkötelezett figyelmét a teljes fennálló és a lejárt tartozás összegére, a fizetendő kamat és késedelmi kamat mértékére, valamint a nemfizetés esetén teljesítendő további kamatteherre és a tartozás rendezésének elmaradása esetén a várható jogkövetkezményekre.

(2) A hitelező a hitelszerződés felmondását a fogyasztónak, a kezesnek és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezettnek megküldi, ennek igazolása a hitelezőt terheli.

(3) Jelzáloghitel-szerződés felmondását megelőzően a hitelező az (1) bekezdésben meghatározott írásbeli fizetési felszólítással és tájékoztatással egyidejűleg köteles a fogyasztónak bemutatni a fogyasztó által a szerződés megkötésétől kezdődően - egyes évekre összesítve, de a fogyasztó külön kérésére havi bontásban is - teljesített törlesztő részletek, a visszafizetett tőkeösszeg, az elszámolt kamat, késedelmi kamat és egyéb költségek, továbbá a tőkésített kamat és a fennálló tartozás alakulását.

20/C. § (1) A lakáscélú hitelszerződés esetében a szerződés felmondását követő kilencvenedik nap eltelte után a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt a felmondás napját megelőző napon érvényes ügyleti kamatot, költséget és díjat meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget és díjat nem számíthat fel.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti szerződés deviza alapú, és a szerződés annak felmondása esetére a fennálló tartozás összegének forintban történő meghatározását írja elő, az (1) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmondást követő kilencvenedik napot követően a hitelező a fogyasztó nem teljesítése miatt, a felmondás napján érvényes ügyleti kamatot és kezelési költséget meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget vagy díjat nem számíthat fel."

9. §

Az Fhtv. a következő alcímmel, valamint 21/A. § és 21/B. §-sal egészül ki:

"A deviza alapú hitelekre vonatkozó rendelkezések

21/A. § (1) Ha a hitelező a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztendő (a továbbiakban: deviza alapú) hitelszerződést kíván kötni, az e törvény szerinti tájékoztatási kötelezettsége során köteles feltárni a fogyasztó előtt a szerződéses ügylettel összefüggésben őt érintő kockázatokat, és ennek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával ellátott nyilatkozattal kell igazolnia.

(2) A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a deviza alapú hitelszerződésből eredő árfolyamkockázat részletes ismertetését, valamint ennek hatását a törlesztőrészletekre.

21/B. § (1) Deviza alapú fogyasztói hitelszerződés esetén a kölcsön folyósításakor a kölcsön, valamint a havonta esedékessé váló törlesztőrészlet forintban meghatározott összegének kiszámítása - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - a jegybanki feladatkörében eljáró MNB által megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyam alapján történik.

(2) Ha a hitelező meghatároz saját deviza-középárfolyamot, úgy az (1) bekezdés szerint forintban meghatározott összegek kiszámítása a hitelező választása szerint

a) az általa megállapított és közzétett, saját deviza-középárfolyama, vagy

b) az MNB által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján történik.

(3) A hitelező az (1) bekezdés szerint végzett átváltással és számítással összefüggésben külön költséget vagy díjat nem számíthat fel.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a törlesztőrészlet fizetése nem havi rendszerességgel történik, valamint ha a fogyasztó fennálló tartozásának egy részét vagy annak teljes összegét előtörleszti.

(5) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a törlesztőrészlet fizetésére devizában kerül sor."

10. §

Az Fhtv. 28. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A hitelező jogosult a hitel folyósításával közvetlenül összefüggő, szerződésben meghatározott költségeinek folyósítási díjként történő megtérítésére, ennek mértéke azonban nem lehet magasabb a folyósított összeg 1%-ánál, és nem haladhatja meg a 200 000 forintot.

(6) A hitelező jogosult a hitelkeret rendelkezésre tartásával összefüggésben, rendelkezésre tartási díjat megállapítani - a hitelkeret összegét alapul véve -, ennek mértéke azonban nem lehet magasabb a százalékban meghatározott ügyleti kamat 50%-ánál."

11. §

Az Fhtv. "Egyéb rendelkezések" című alcíme a következő 29/A. §-sal egészül ki:

"29/A. § (1) A Magyar Nemzeti Bank jóváhagyásával a pénzügyi intézmények -érdekképviseletük ellátására létrehozott - jogi személyiséggel rendelkező szervezetei a pénzügyi intézmények e törvény hatálya alá tartozó tevékenységére vonatkozóan mintaként szolgáló általános szerződési feltételeket és ezeket magukba foglaló mintaszabályzatot tehetnek közzé.

(2) A Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott (1) bekezdés szerinti mintaszabályzatok felhasználása, illetve alkalmazása nem minősül a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény által tilalmazott piaci magatartásnak."

12. §

Az Fhtv. a következő 30/A. §-sal egészül ki:

"30/A. § Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg

a) a hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében a tájékoztatási kötelezettség részletes szabályait,

b) 5. §-ban szabályozott felvilágosítás módjának és tartalmának részletes szabályait."

13. §

Az Fhtv. a következő 33. és 34. §-sal egészül ki:

"33. § (1) A hitelező köteles az Általános Szerződési Feltételeit és az ezt magukba foglaló üzletszabályzatát 2015. február 1. napjával kezdődő hatállyal a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi ... törvény (a továbbiakban: Módtv.) rendelkezéseinek megfelelően módosítani.

(2) Az Általános Szerződési Feltételek (1) bekezdés szerinti módosítása a felek erre irányuló további jogcselekménye nélkül a Módtv. hatálybalépésekor fennálló szerződések részévé válik. A szerződés ilyen módon megváltozott tartalmáról a fogyasztót egyedileg tájékoztatni kell.

(3) A (2) bekezdés szerinti módosítás során sem a fix kamatozású, sem pedig a referenciakamatlábhoz kötött és kamatfelárral növelt hitelek kamat meghatározási módja és a meghatározott kamat feltételei nem változhatnak.

(4) Ha a hitel hátralévő futamideje a 3 évet meghaladja, a hitelező valamely - az MNB honlapján közzétett - kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatóval, valamint a kamatperiódusok meghatározásával módosíthatja a szerződési feltételeket.

(5) A hitelszerződésben tételesen meghatározott költségeken és díjakon kívül a hitelező újabb költséget vagy díjat nem állapíthat meg. Azok a költségek és díjak, amelyek a Módtv. hatálybalépése előtt kerültek a fogyasztói szerződésekben megállapításra, a szerződések részei maradnak, azonban egyoldalú módosításukra a Módtv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A tételesen meghatározott költségek és díjak tekintetében a hitelező - a (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatással egyidejűleg - a szerződés részévé tehet a 17/E. § (l)-(3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket.

(6) A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XL. törvény) alapján történő elszámolással nem érintett fogyasztói hitelszerződések esetében a hitelezőnek legkésőbb 2015. december 31. napjáig kell teljesítenie a (2) bekezdés szerinti kötelezettségét. Ha e kötelezettségének a hitelező ezt megelőzően eleget tesz, úgy a 2014. évi XL. törvény 45. § (1) bekezdésében meghatározott egyoldalú kamat-, költség-, illetve díjemelési tilalom megszűnik, és e körben a hitelezőt a módosítás lehetősége a Módtv.-ben foglaltaknak megfelelően módosított szerződés szerint illeti meg.

(7) A hitelező az általa alkalmazni kívánt kamatváltoztatási és kamatfelár-változtatási mutatót, valamint referencia-kamatlábat a Módtv. 6. §-ával megállapított 17/D. § (4) és (5) bekezdése alapján e rendelkezés hatálybalépésének napjától kezdődően bejelentheti, azt a Magyar Nemzeti Bank megvizsgálhatja, közzéteheti vagy dönthet a közzététel elutasításáról.

(8) A (4) és (5) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha a fogyasztói kölcsönszerződés a 2014. évi XL. törvény szerinti elszámolással érintett.

34. § E törvénynek a Módtv.-nyel megállapított 17/A.-17/F. §-ait, 18. §-át, 20/A.-20/C. §-ait, 21/A. §-át, 21/B. §-át, 28. § (5) bekezdését, 29/A. §-át, valamint 33. §-át és 34. §-át a 2004. május 1. napja után kötött, meg nem szűnt fogyasztói szerződésekre kell alkalmazni."

14. §

Az Fhtv. 3. melléklete a melléklet szerint módosul.

15. §

A központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény 15. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

"(10) Az e törvény által előírt írásbeli tájékoztatásoknak a referenciaadat-szolgáltató a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 279. § (2) bekezdésének megfelelően azonosított elektronikus úton is eleget tehet utólag igazolható módon. Az írásbeli nyilatkozatokat a fogyasztó - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:7. § (3) bekezdésének megfelelően - azonosított elektronikus úton is megteheti. A (4) bekezdés vonatkozásában a fogyasztó a szerződés azonosított elektronikus úton történő megküldésekor elektronikus módon igazolja, hogy a részére az (1) bekezdés alapján nyújtott tájékoztatást tudomásul vette. Ebben az esetben a fogyasztó külön aláírására igazolásként nincs szükség."

16. §

(1) A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény) 4. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének - akár egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként - bekövetkezett csökkenésére tekintettel. Ha a csökkentésre jogszabály kötelező előírása alapján, illetve a díj vagy költség csökkentésére a kamat emelésével egyidejűleg került sor, abban a mértékben, amelyben azt a jogszabály előírta, illetve a kamatemelés mellett a díj vagy költség csökkent, az 5. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell."

(2) Az elszámolási törvény 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában - az esedékességnél későbbi időpontban történt túlfizetés esetén a következő esedékesség időpontjában - előtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés)."

(3) Az elszámolási törvény 5. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A túlfizetés fogyasztói követelésként való elszámolása során

a) a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a kölcsön folyósításával vagy a hitelbírálattal összefüggésben a fogyasztó által megfizetett egyszeri díjat vagy költséget,

b) a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a törlesztési periódusokban a fogyasztó által rendszeresen megfizetett díjat vagy költséget,

c) előtörlesztés esetén a fogyasztó által megfizetett előtörlesztési díjat kell figyelembe venni.

(9) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésére ugyanazon pénzügyi intézmény által biztosított hitelkiváltás eredményeként került sor, és a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói kölcsönszerződésből eredően a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben tartozása áll fenn, a fogyasztói követelést a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói kölcsönszerződésből eredően fennálló hitelezői követelés terhére kell elszámolni."

(4) Az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. február 1-i elszámolási fordulónappal kell elvégezni. A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti forint alapú fogyasztói kölcsönszerződés és az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. június 30-i elszámolási fordulónappal kell elvégezni.

(5a) Ha a fogyasztói kölcsönszerződésben a fogyasztó személyében változás következett be, a pénzügyi intézményt az elszámolási kötelezettség az elszámolás időpontjában vele szerződéses viszonyban álló fogyasztóval szemben terheli."

(5) Az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a követelés engedményezésének időpontjával kell elkészítenie."

(6) Az elszámolási törvény 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó a követeléskezelőtől igényelheti, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az 5. § (3) bekezdése szerint - a követeléskezelő vagy a jogelődje által a fogyasztónak nyújtott kedvezmények tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával -számoljon el. Az elszámolás során az engedményezés időpontjától - az MNB rendeletében meghatározott módon - a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést."

(7) Az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. Ha a követeléskezelő az engedményezett követelést nem közvetlenül az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől szerezte, a (2) bekezdés szerinti elszámolásban valamennyi fél együttműködik."

(8) Az elszámolási törvény a következő 9/A. §-sal egészül ki:

"9/A. § A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvénytől eltérően az e törvény szerinti elszámolással összefüggésben a jelzálog-hitelintézet a vele összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi intézménytől megvásárolhatja a természetes személlyel szemben fennálló olyan követelést, mely követelés kötelezettjének a jelzálog-hitelintézet jelzáloghitelt nyújtott."

(9) Az elszámolási törvény a következő 8/A. alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:

"8/A. Az elszámolás eltérő szabályai az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetén

12/A. § (1) A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló 2009. évi IV. törvény alapján az áthidaló kölcsön terhére teljesített törlesztőrészletek tekintetében és azok megfizetésének időszaka alatt az 5. § (3) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a fogyasztói követelést az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását, gyűjtőszámlahitel esetén az ennek terhére történő elszámolását követően elsősorban az áthidaló kölcsön, ennek fennmaradó részét pedig azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez az áthidaló kölcsön kapcsolódik.

(2) A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely az áthidaló kölcsön terhére számolandó el, az MNB rendeletében meghatározott időpontban érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani."

(10) Az elszámolási törvény 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"13. § (1) A deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi intézménynek az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell a fogyasztó részére megküldenie. Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított polgári peres eljárás befejezésére 2015. március 1. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(2) A forint alapú, továbbá deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi intézménynek az elszámolást 2015. augusztus 1. napja és 2015. szeptember 30. napja között kell a fogyasztó részére megküldenie. Ha a pénzügyi intézmény vagy a Felügyelet által e törvény vagy a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított polgári peres eljárás befejezésére 2015. augusztus 1. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(3) A pénzügyi intézménynek a 10. § (3) bekezdésben meghatározott esetben 2015. november 3 0-áig kell megküldenie az elszámolást a fogyasztónak.

(4) A pénzügyi intézménynek a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben 2016. február 28. napjáig kell az elszámolást a Nemzeti Eszközkezelőnek megküldenie.

(5) E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat közlésének napja."

(11) Az elszámolási törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

"(1) Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezik a fogyasztó javára, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell, hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át. Ha a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél fizetési számlával rendelkezik, a javára fizetendő összeget e fizetési számlán kell jóváírni. Ha a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél több fizetési számlával rendelkezik, úgy a pénzügyi intézmény a fizetendő összeget a fogyasztó számára legkedvezőbb kondíciókkal vezetett fizetési számlán köteles jóváírni.

(1a) A pénzügyi intézménynek az (1) bekezdés szerinti

a) átutalás iránt a fizetési számlaszám bejelentésétől számított,

b) jóváírás iránt az elszámolás megküldésétől számított 15 napon belül kell intézkednie."

(12) Az elszámolási törvény 18. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A tudomásszerzés időpontja)

"a) ha nem kereste jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,"

(13) Az elszámolási törvény 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"20. § A 18. § és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére - a 21. § (1) és (1a) bekezdésben foglalt eltérésekkel - a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó rendelkezéseit és a panaszkezelésre vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni."

(14) Az elszámolási törvény 21. §-a a következő (la) bekezdéssel egészül ki:

"(1a) A panaszt kizárólag írásban lehet előterjeszteni és azt a pénzügyi intézmény az annak beérkezését követő 60 napon belül köteles megválaszolni."

(15) Az elszámolási törvény 27. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő járásbíróság - a Fővárosi Törvényszék illetékességi területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság - illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a fogyasztó tartózkodási helye alapozza meg; ha a fogyasztó tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg vagy a fogyasztónak belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a pénzügyi intézmény székhelye alapítja meg."

(16) Az elszámolási törvény 37. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását - az érvénytelenség okától függetlenül - a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának - alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben - eredménytelen hiánypótlási felhívást követően - nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie."

(17) Az elszámolási törvény 37. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn."

(18) Az elszámolási törvény 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"38. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény

a) 16. § (1) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig,

b) 16. § (2) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig

felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell az eljárást folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(2) Ha 2014. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés a) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartalma e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig meghosszabbodik.

(3) Ha 2015. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés b) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartalma e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig meghosszabbodik.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben a felfüggesztés időtartamának meghosszabbodásáról a feleket nem kell értesíteni, az eljárást a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(5) Ha az (1), illetve a (4) bekezdés szerint folytatandó felfüggesztett eljárások tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződéssel kapcsolatosan végrehajtási eljárás is indult, és ennek a végrehajtási eljárásnak a folytatására a 41. § és 42. § alapján az (1) bekezdésben, illetve a (4) bekezdésben meghatározott időpontnál előbb sor kerül, akkor az eljárást a végrehajtási eljárás folytatása tényének bejelentését követő harmincadik napot követően folytatni kell. A végrehajtási eljárás folytatása tényét a fogyasztó fél ellenfelének kell bejelentenie, a fogyasztó bejelentheti. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(6) Felülvizsgált elszámolásnak minősül az elszámolás, ha

a) az e törvényben meghatározott időn belül a fogyasztó nem élt panasszal a pénzügyi intézmény felé az elszámolással szemben, vagy nem élt panasszal arra hivatkozással, hogy a pénzügyi intézmény nem számolt el vele,

b) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó nem kezdeményezte a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását,

c) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény nem kezdeményezte a 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást,

d) a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény által kezdeményezett 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást befejező határozat jogerőre emelkedett."

(19) Az elszámolási törvény 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"39. § Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani - vagy ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye - az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. § (1) bekezdésben részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn."

(20) Az elszámolási törvény 41. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(9) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek a végrehajtást elrendelő bírósághoz, közjegyzőhöz való beérkezésekor a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, és az elszámolás eredményeképpen a végrehajtást kérő követelése a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemtől eltér, a végrehajtást kérő köteles az elszámolás eredményének megfelelő tartalmú módosított végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet -a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemre vonatkozó szabályok szerint és kellő példányszámban - az elszámolás előterjesztésével egyidejűleg előterjeszteni; avagy ha az elszámolás eredményeképpen követelése már nem áll fenn, akkor a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet köteles visszavonni. Ezek elmulasztása esetén a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet elutasítja. Ha a végrehajtható okirat kiállítása már megtörtént, de annak a végrehajtó részére való megküldésére még nem került sor, a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtást kérő által előterjesztett elszámolást a végrehajtható okirat mellékleteként a végrehajtónak megküldi."

(21) Az elszámolási törvény 41. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:

"(12) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés megküldésekor a végrehajtás elrendelésére már sor került, a végrehajtó munkadíja az elszámolás alapján végrehajtandó főkövetelést járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik, ha az így megállapított végrehajtási ügyérték alacsonyabb, mint a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeg."

(22) Az elszámolási törvény

a) 37. § (2) bekezdésében a "2013. V. törvény" szövegrész helyébe a "2013. évi V. törvény" szöveg,

b) 41. § (2) bekezdésében az "1994. évi LIII. évi" szövegrész helyébe az "1994. évi LIII." szöveg,

c) 41. § (6) bekezdésében a "2014. évi XXXVIII. évi" szövegrész helyébe a "2014. évi XXXVIII." szöveg,

d) 41. § (11) bekezdésében az "1994. LIII. törvény" szövegrész helyébe az "1994. évi LIII. törvény" szöveg

lép.

17. §

(1) Hatályát veszti a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 265. §-a, 267. §-a, 271. § (4)-(7) bekezdése, 279. § (4)-(12) bekezdése, 280. §-a, 283. §-a és 284. §-a.

(2) Hatályát veszti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 46. § d) pontja.

18. §

(1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) Az 1-5. §, a 6. § (1) és (3) bekezdés, a 7-11. § és a 13. §, a 15. § és a 17. § 2015. február 1-jén lép hatályba.

Melléklet a 2014. évi ... törvényhez

Az Fhtv. 3. melléklet I. pont 2.3. alpontja helyébe a következő alpont lép:

"2.3. a hitelező által kínált jelzáloghitelek típusai, a rögzített és a változó kamatozású hitelek közötti különbségek rövid ismertetésével beleértve a fogyasztót érintő hatásokat; alkalmazása esetén kamatfelár, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutató,"

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A fogyasztói hitelek a hitelek egy különálló csoportját alkotják, amelyek közgazdasági és jogi szempontból is számos sajátossággal rendelkeznek. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a fogyasztó gazdasági és jogi szempontból is kiszolgáltatott helyzetben van a hitelnyújtóval szemben, aki jellemzően egy professzionálisan működő pénzügyi vállalkozás - általában hitelintézet. Ebben a jogviszonyban a fogyasztó a gyengébb fél, aki a hitelügylet valós tartalmát illetően is jóval kevésbé informált, mint a hitelező.

2. A fogyasztói hitelek sajátosságaiból adódóan az európai jogalkotó - az egységes európai fogyasztóvédelmi magánjog létrejöttének egyik legelső lépéseként - már 1987-ben irányelvben szabályozta a fogyasztói hitelszerződéseket (87/102/EGK irányelv). Ezt az irányelvet váltotta fel a 2008/48/EK irányelv, amely még hatékonyabb eszközökkel kívánta segíteni a fogyasztókat a hitelfelvétel során. Az új irányelv megalkotását az is szükségessé tette, hogy a hitelpiacokat, illetve a hitelnyújtás gyakorlatát tekintve az elmúlt két évtizedben jelentős változások mentek végbe. Az elmúlt két évtizedben feltűnően megnőtt a fogyasztói hitelek aránya és jelentősége. Két évtizeddel ezelőtt a fogyasztók szinte még mindent készpénzzel fizettek ki ("cash society"), így csak ritkán szembesültek az eladósodottság problémájával. Mára az európai fogyasztók átlagosan 15 százaléka adósodott el. Néhány országban azonban ez az arány lényegesen magasabb, Görögországban például közel 50 százalékos. Ennek is köszönhető, hogy a fogyasztói hitelek piaca - a jelzáloghitelek nélkül - a globális pénzügyi válság kirobbanásának és az új irányelv elfogadásának az évében, 2008-ban elérte a 800 milliárd eurót. Mindezek alapján érthető az uniós jogalkotó azon törekvése, hogy a hitelfelvétel során növelje a fogyasztóvédelem szintjét, illetve, hogy az aránytalan megterhelést jelentős hitelekkel szemben a fogyasztókat védelemben részesítse. Ezen célok érdekében született meg a 2008/48/EK irányelv, amely azonban számos kérdés rendezését tagállami hatáskörben hagyta.

3. A magyar jogalkotó a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvénnyel (a továbbiakban: Fhtv.) ültette át az irányelv rendelkezéseit a magyar jogba. A törvény főbb rendelkezéseinek 2010. június 11-én történt hatályba lépése óta a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos magyar bírói gyakorlat is jelentős fejlődésen ment keresztül. Ez elsődlegesen a devizahitelezés széles körű elterjedésével magyarázható, számos fogyasztóvédelmi kérdés ugyanis a magyar bírói gyakorlatban először a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekhez kapcsolódóan jelentkezett.

A fogyasztói hitelekkel kapcsolatos magyar, valamint európai bírói gyakorlat alapján a Kormány és a Parlament a fogyasztói hitelszerződések adósainak fokozottabb védelmét szolgáló intézkedéseket hozott. Ennek a folyamatnak egy újabb lépése az Fhtv. módosítása.

Ezt az újabb jogalkotói lépést a gazdasági adatok is alátámasztják. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a fogyasztási hitelek volumene az eddigi legmagasabb szintet 2010. június 30-án érte el, amikor is összesített értékük meghaladta a 8647,9 milliárd forintot. Ez az érték az elmúlt 4 évben folyamatosan csökkent, de a fogyasztói hitelek volumene 2014. június 30-án még mindig meghaladta a 6802 milliárd forintot. Ebből 3139,1 milliárd forint a forint alapú fogyasztói hitelek értéke, 3662,9 milliárd forint pedig a devizahitelek nagysága.

Mindezek alapján a hitelszerződések jogán belül a fogyasztóvédelem szintjének emelése érdekében a jogalkotó az Fhtv. módosítására irányuló törvényjavaslatot dolgozott ki.

Az Fhtv-nek a törvényjavaslatban foglalt módosítása az alábbi főbb kérdéseket érinti:

- a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség hatékonyabbá tétele; a hitelszerződés módosítására vonatkozó új rendelkezések;

- a hitelszerződés fogyasztó általi ingyenes felmondására irányadó szabályok; a deviza alapú hitelekre vonatkozó speciális rendelkezések;

- az új szerződéses feltételekre vonatkozó átállási szabályok;

- az elszámolásról szóló 2014. évi XL. törvény módosításáról szóló rendelkezések.

4. A tájékoztatási kötelezettséget a 2008/48/EK irányelv részletesen szabályozza, így ezek a rendelkezések a magyar jogalkotót is kötik. Arra azonban van lehetőség, hogy az irányelv által előírt tájékoztatási kötelezettséget a tagállami jogalkotó - annak érdekében, hogy a fogyasztó tájékoztatása hatékonyabbá váljon - részletesebben határozza meg. Mindezt indokolttá teszi, hogy a hitelszerződésen belül a fogyasztó terhére jelentős mértékű információs aszimmetria áll fenn.

Ennek alapján a törvényjavaslat kimondja, hogy a szerződéskötést megelőzően a hitelező és a hitelközvetítő a fogyasztó részére olyan felvilágosítást köteles adni, amelynek alapján a fogyasztó felmérheti, hogy az igénybe venni kívánt hitel megfelel-e az igényeinek, illetve a pénzügyi teljesítőképességének. Ennek során a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat, annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozott döntést hozhasson a hitelszerződés esetleges megkötéséről.

A fogyasztó megalapozott döntéshozatalát segíti elő az is, hogy a hitelező a hitelszerződések mintaszövegét köteles az internetes honlapján hozzáférhetővé tenni. Emellett jelzáloghitel és ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetén a hitelező a szerződés tervezetét - a fogyasztó erre irányuló kérése nélkül is - köteles a szerződéskötést megelőző legalább hét nappal a fogyasztó rendelkezésére bocsátani.

Annak érdekében, hogy erre a rövid, tömör, közérthető tájékoztatásra egységes formában és módon kerüljön sor, a nemzetgazdasági miniszter felhatalmazást kap a részletszabályok rendeletben történő meghatározására.

A tájékoztatási kötelezettséghez kapcsolódóan a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy az új Ptk.-nak a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályait a fogyasztói hitelszerződések megkötése során is alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a szerződéskötés előtt bizonyos szintű gondosság és körültekintés a fogyasztótól is elvárható. Erre azonban a fogyasztó nyilvánvalóan csak akkor lesz képes, ha a megfelelő tájékoztatást a hitelnyújtótól előzetesen már megkapta.

5. A törvényjavaslat az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban - összhangban a Hitelintézeti törvény (Hpt.) korábbi és hatályos szabályaival - azt deklarálja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan:

- hitelkamat,

- kamatfelár,

- költség,

- díj.

Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.

A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. A hitelező az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a szerződésben rögzített feltételek szerint jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.

A törvényjavaslat az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza. Ez azt jelenti, hogy eltérő szabályok irányadóak a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelekre, valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű hitelekre.

A törvényjavaslat a legfeljebb 3 éves futamidejű hitelek két típusát különbözteti meg: fix kamatozású hitelek; referencia-kamatlábhoz kötött hitelek.

Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor. Referencia-kamatiához kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje (pl. BUBOR, LIBOR) változhat, ez azonban automatikus változásnak minősül, vagyis nem egyoldalú szerződésmódosítás. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a referencia-kamatlábat az MNB honlapján közzé kell tenni. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a kamatszint másik összetevője a kamatfelár, amelynek fixnek kell lennie, vagyis a futamidő alatt nem változtatható meg.

Mindez azt jelenti, hogy a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelek esetén egyoldalú szerződésmódosításra a fogyasztó számára hátrányos módon nem kerülhet sor, kizárólag a referencia kamat szintje változhat.

A törvényjavaslat a 3 évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két kategóriát különböztet meg egymástól:

referencia-kamatlábhoz kötött hitel;

változó kamatozású, legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitel.

A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje ezeknél a hiteleknél is változhat, ez azonban nem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak. Ezeknél a hitelszerződéseknél - szemben a 3 évnél rövidebb futamidejű szerződésekkel - a kamatfelár is változhat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a hitelező legalább 3 éves kamatperiódusokban előre rögzítse a kamatfelárat. A kamatfelár egyoldalúan tehát csak a kamatperiódus letelte után módosítható. További feltétel, hogy a hitelező a szerződésben egy kamatfelár-változtatási mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatnia kell.

A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább 3 éves kamatperiódus elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a szerződéses kamatot módosítani.

A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó viszonyszám. További feltétel, hogy kívül álljon a hitelező üzleti körén és a hitelező által előre nem látható, tőle független, általa el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást fejezzen ki. A kamatváltoztatási mutatóra a hitelezőnek nincs semmilyen ráhatása.

A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb 5 alkalommal módosítható.

A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelárváltoztatási mutatót, valamint a referencia kamatlábat köteles az MNB-nek bejelenteni. A hitelező egy szerződésben természetesen csak egyféle kamatváltoztatási mutatót, kamatfelárváltoztatási mutatót, vagy referencia kamatlábat alkalmazhat. Az MNB ezeket az adatokat a honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi. Az MNB kizárólag a közzététel elutasításáról hoz külön határozatot, amely ellen bírósági úton van helye jogorvoslatnak.

A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a hitelező csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Ehhez hasonlóan a díjakat is tételesen rögzíteni kell a szerződésben (ez alól csak a hitelfolyósítási díj, a rendelkezésre tartási díj, valamint az előtörlesztési díj kivétel, amelyek a hitelező százalékosan határozhat meg). Díjat a hitelező legfeljebb a KSH által közzétett fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget és a díjat a hitelező évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a szerződés szerint százalékos arányban meghatározott díjak a hitel pénznemében, a tételesen meghatározott költségek és díjak pedig csak forintban állapíthatóak meg.

7. Az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésekkel kapcsolatban a törvényjavaslat kimondja, hogy a fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező legfeljebb olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely nem haladja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat kétszeresét. A törvényjavaslat ugyanakkor egy másik felső korlátot is megállapít, amely alapján a késedelmi kamat nem haladhatja meg a hitelszerződésekre a 17/A. §-ban meghatározott teljes hiteldíj mutató maximális mértékét.

A lakáscélú hitelszerződésekre vonatkozóan a törvényjavaslat egy más típusú korlátot állít fel: a szerződés felmondását követő 90. nap eltelte után a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt a felmondás napját megelőző napon érvényes ügyleti kamatot, költséget és díjat meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget és díjat nem számíthat fel.

8. A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a fogyasztó jogosult a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására.

A felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző 60 nappal kell közölnie a hitelezővel és a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján kell a hitelező részére teljesíteni.

A felmondás gyakorlásának feltétele, hogy a hitelező a kamatperiódus lejártát megelőző legalább 90 nappal tájékoztassa a fogyasztót az új kamatperiódusban alkalmazott kamat és kamatfelár mértékéről.

Az ingyenes felmondási jog nem érinti a fogyasztónak az előtörlesztéshez való jogát. Az előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a hitelező ezzel kapcsolatos költséget. Az előtörlesztéssel kapcsolatos költségeket az irányelv maximalizálja: nem jelzáloghitelek esetén ez nem haladhatja meg az előtörlesztett összeg 1%-át, jelzáloghitelek esetén pedig a 2,5%-át.

9. A 2008/48/EK irányelv (30) preambulum bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy az irányelv nem szabályozza a hitelszerződések érvényességével kapcsolatos szerződési jogi kérdéseket, vagyis ezek továbbra is tagállami hatáskörben maradnak. így az irányelv arra a kérdésre sem ad választ, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha a hitelszerződés nem tartalmazza az irányelvben foglalt tartalmi elemeket. Ezzel kapcsolatban azonban figyelemmel kell lenni az irányelv 23. cikkében foglalt rendelkezésekre, amelyek alapján a tagállamok által az irányelv rendelkezései megsértése esetére megállapított szankcióknak -ideértve a polgári jogi jogkövetkezményeket is - hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

Ezzel kapcsolatban az Fhtv. eredeti 16. § (5) bekezdése azt a rendelkezést mondta ki, hogy semmis az a szerződés, amelyik nem tartalmazza aló. §-ban meghatározott tartalmi elemeket. Azt is kimondta azonban a törvény, hogy a szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

Az elmúlt évek hazai bírói gyakorlata alapján egyértelművé vált, hogy a hitelszerződés teljes érvénytelensége a fogyasztó számára rendkívül hátrányos. Ebben az esetben ugyanis a kamattal növelt teljes tőkeösszeg egyben válik esedékessé, amelynek teljesítésére a fogyasztó aligha képes. Éppen ezért bírói gyakorlatunk - dogmatikai szempontból helyesen - a részleges érvénytelenséget tette főszabállyá. A részleges érvénytelenség lényege, hogy a szerződés érvénytelen kikötéséhez (részéhez) nem fűződhet joghatás. A részleges érvénytelenség azonban arra nem ad lehetőséget a bíró számára, hogy a szerződésbe más módon beavatkozzon, annak tartalmát akár érvényessé nyilvánítás, akár a régi Ptk. szerinti hatályossá nyilvánítás útján megváltoztassa. Erre a bírónak kizárólag a fogyasztói hitelszerződés teljes érvénytelensége esetén van lehetősége.

Tekintettel arra, hogy az Fhtv. 16. §-ában foglalt tartalmi elemek hiánya miatt a teljes hitelszerződés semmisségének a megállapítása a fogyasztóra nézve - a relatív semmisség szabályának kimondása mellett is - hátrányos, ezért a törvényjavaslat módosítja az Fhtv. 16. § (5) bekezdését. A módosított tartalmú 16. § (5) bekezdése alapján, ha a törvény 16. §-a szerinti tartalmi kellék hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, akkor a hitelező a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a fogyasztónak a kellékhiányból származó kárát. Mindez összhangban áll a kötelmi jog azon alapelvével, amely szerint a szerződés valamely lényeges tartalmi elemének a hiányában a szerződés nem jön létre. Az Fhtv. 16. §-ában felsorolt tartalmi elemek közül több azonban nem tekinthető lényegesnek, így ezeknek a hiánya a szerződés létrejöttére nincs hatással. Ehhez képest, ha egy olyan - lényegesnek nem tekinthető - tartalmi elem hiányzik a fogyasztói hitelszerződésből, amelyet az Fhtv. 16. § (1) bekezdése határoz meg, akkor a szerződés ugyan létrejön a felek között, érvényes is lesz, de a hitelező szerződésszegést követ el a fogyasztóval szemben, így az ebből eredő kárt - a szerződésszegésért okozott károkért való felelősség szabályai szerint - köteles a fogyasztónak megtéríteni.

10. A törvényjavaslat kimondja, hogy az Fhtv. meghatározott rendelkezéseit a fogyasztói kezességi szerződés kezeseire, valamint a fogyasztói zálogszerződés zálogkötelezettjeire is alkalmazni kell. Valójában két rendelkezés analóg alkalmazására mutatkozott igény a gyakorlatban:

a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kiterjesztése;

az előtörlesztés lehetőségének biztosítása a biztosítékot nyújtó személyek számára.

Szemben az adóssal, akit a korábbi törvényi rendelkezések alapján a hitelezőnek részletesen kell tájékoztatnia a megkötendő szerződésről, illetve a hitelképességét is meg kell vizsgálnia, a kezessel szemben ilyen elvárásokat a jogszabályok eddig nem támasztottak. A gyakorlatban azonban a kezes sokszor rosszabb helyzetbe kerül, mint a fizetést beszüntető főadós. Emiatt a törvényjavaslat rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is megfelelően köteles tájékoztatni annak érdekében, hogy ezek a személyek is reális döntést tudjanak hozni a hitelszerződéshez kapcsolódó biztosítéknyújtással kapcsolatban.

Ugyancsak egyértelművé kívánja tenni a törvényjavaslat azt is, hogy mind a kezest, mind pedig a zálogkötelezettet megilleti a hitel előtörlesztésének a joga. Erre az esetre a felek egymás közötti viszonyát a Ptk. rendezi.

Az Fhtv.-nak a fogyasztói kezességre, illetve a fogyasztói zálogszerződés kötelezettjére vonatkozó szabályai mellett a szerződéses jogviszonyra a Ptk. rendelkezéseit is alkalmazni kell.

11. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az MNB jóváhagyásával a pénzügyi intézmények érdekképviseleti szervei minta üzletszabályzatokat dolgozzanak ki. Ezek alkalmazása nem minősül a versenytörvénybe ütköző magatartásnak. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy német és osztrák mintára a magyar bankok is azonos üzletszabályzatokat és általános szerződési feltételeket kezdjenek el alkalmazni, amely elősegítené, hogy a fogyasztók könnyebben átláthassák a piacon alkalmazott szerződéses feltételeket.

Részletes indokolás

Az 1. § -hoz

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a szerződések általános szabályai között rögzíti a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, amely alapján a felek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, annak fennállása alatt és a szerződés megszüntetése során is kötelesek együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. Az Fhtv. 1. §-ának kiegészítése a Ptk. és az Fhtv. közötti tájékoztatási kötelezettség összhangjának megteremtésére irányul.

A tájékoztatási kötelezettséggel, valamint az előtörlesztéssel kapcsolatos rendelkezéseket a hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében külön miniszteri rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni.

A 2. §-hoz

A törvényjavaslat 2. §-a kivételeket állapít meg az Fhtv. egyes rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól.

A 3. §-hoz

A törvényjavaslat új értelmező rendelkezéseket állapít meg a kamatváltoztatási mutató, a kamatfelár és a kamatfelár-változtatási mutató vonatkozásában az egyoldalú kamatmódosítás új szabályainak bevezetése érdekében.

A 4. §-hoz

A tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi 2008/48/EK irányelve határozza meg az alapvető kötelezettségeket, melyet a jogalkotó az irányelvben foglaltaknál részletesebben bont ki. A hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatást illetően a törvényjavaslat az Fhtv. korábbi 11. §-ában foglaltakkal összhangban állapítja meg a hitelező és a hitelközvetítő kötelezettségeit. Ennek lényege, hogy a fogyasztó olyan helyzetbe kerüljön, hogy képes legyen a különböző ajánlatok összehasonlítására. A rendelkezés célja, hogy a fogyasztó képes legyen felmérni, hogy az igénybe venni kívánt hitel megfelel-e az igényeinek, illetve a pénzügyi teljesítőképességének. A tájékoztatásnak ezért ki kell terjednie a hiteltermékek legfontosabb jellemzőire, a hitelfelvételnek a fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására és - a késedelmi kamat, a hitel felmondásának lehetősége és a biztosítékok érvényesítésére is kiterjedően - a fizetési kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeire. A felvilágosítás akkor hatékony, ha tömör, informatív, a fogyasztó számára is érthető, áttekinthető tájékoztatást tartalmaz. Ennek érdekében írja elő a törvényjavaslat - a korábbi szabályozáshoz képest többlet-kötelezettségként - a fogyasztó jövedelmi viszonyaihoz, jövőbeni jövedelem-változásához igazodó törlesztési terhek reprezentatív példákon keresztül történő ábrázolását, amely kiterjed az esetleges további kockázatokra is, mint amit a kamat- és árfolyamkockázat jelent. A fogyasztók előzetes tájékozódásának egyik legfontosabb eszközeként a törvényjavaslat előírja a hitelező hitelszerződései és jelzáloghitel-szerződései jellemző mintaszövegeinek a honlapján történő közzétételét. Annak érdekében, hogy e rövid, tömör, közérthető tájékoztatás egységes formában és módon történjen, a tájékoztatási kötelezettség további részleteit a felelős miniszter rendeletben határozza meg.

A fogyasztó számára - papír alapon vagy tartós adathordozón - átadandó, az Fhtv. melléklete szerinti formanyomtatvány adattartalmát az egyoldalú kamatmódosítás megújuló szabályainak megfelelően egészítette ki a jogalkotó. Így a tájékoztatás-nyújtásnak az értelmező rendelkezéseknél bemutatott kamatfelár, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutatóra is ki kell terjednie.

Ha a fogyasztó a számára megismerhetővé vált hitelek közül megjelöli az általa előnyben részesített hitel jellemzőit, az ehhez kapcsolódó THM-ről és a fogyasztó általa fizetendő teljes összegről a hitelező és a hitelközvetítő köteles további konkrét tájékoztatást nyújtani, ahogy konkretizálni kell a hitel lehívásának módja szerint változó ellenszolgáltatásokat jellemző THM-et is.

A hitelközvetítő kötelezettségei kiegészülnek a hitelező felé fennálló tájékoztatási többletfeladattal, tekintettel arra, hogy a fogyasztó által a hitelközvetítőnek fizetendő díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettség mértékéről a teljes hiteldíj mutató számítása céljából a hitelezőt informálnia kell.

A tájékoztatás tényleges megtörténtét a fogyasztó az Fhtv. melléklete szerinti formanyomtatvány aláírásával igazolja. Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén a tájékoztatás és annak igazolása alakiságaira is az elektronikus forma irányadó.

Tartalmilag változatlanul tartja fenn a törvényjavaslat az Fhtv. korábbi 10. §-ának rendelkezését, amikor a hitelszerződés tervezetének díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettség-mentesen történő rendelkezésre bocsátását írja elő a hitelező szerződéskötési szándékának fennállása esetén.

A távközlő eszköz útján kötött hitelszerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan a törvényjavaslat csak annyiban tartalmaz módosítást, amennyiben ezt a tájékoztatási kötelezettség tartalmát meghatározó §-okra való utalások igénylik. Ugyanígy változnak a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret-szerződés telefonon történő megkötésének és az arra vonatkozó tájékoztatásnak a szabályai.

Speciális szabályokat állapít meg a törvényjavaslat a jelzáloghitel ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing igénylése esetére, miután a szerződés tervezetét a fogyasztó erre irányuló kérése hiányában is hét nappal a szerződéskötést megelőzően a rendelkezésére kell bocsátani, e kötelezettség, valamint a tájékoztatási kötelezettség és annak igazolása azonban elektronikus úton is teljesíthető.

Az 5. §-hoz

A felsorolásban szerepelnek olyan tájékoztatási adatok, amelyek elmaradása esetén a jogalkotói cél az - ha egyébként a hiányosság nem érinti a szerződés lényeges tartalmát -, hogy a szerződés ne minősüljön semmisnek, hanem ha a szerződés egyébként létrejött, a kellékhiány - azaz az irányelvben előírt formai és tartalmi követelmények nem teljesítése - szerződésszegésnek minősüljön. A felek egymás irányában fennálló együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége körében a szerződéskötés során elkövetett gondatlanságért teszi szerződési alapon felelőssé a rendelkezés a hitelezőt. Ez megteremti a Ptk. 6:62. §-ával való összhangot is.

A 6. §-hoz

A fogyasztói hitelek vonatkozásában a törvényjavaslat átemeli a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 265. §-ában foglalt - a fogyasztói hitelekre irányadó THM-maximumra vonatkozó - szabályokat az Fhtv. rendelkezései közé.

A szerződés egyoldalú módosításával kapcsolatban - összhangban Hpt. korábbi és hatályos szabályaival - a törvényjavaslat kimondja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan: a hitelkamat, a kamatfelár, a költség és a díj. Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható. A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. A hitelező az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a szerződésben rögzített feltételek szerint jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.

Az Fhtv. módosítása az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza. Ez azt jelenti, hogy eltérő szabályok irányadóak a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelekre, valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű hitelekre. A legfeljebb 3 éves futamidejű hitelek két típusát különbözteti meg a törvényjavaslat: fix kamatozású hitelek és referencia-kamatlábhoz kötött hitelek.

Fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt kamatemelésre nem kerülhet sor. Referencia-kamatiához kötött hitelek esetén a kamatláb (pl. BUBOR, LIBOR) változhat, ez azonban automatikus változásnak minősül, vagyis nem egyoldalú szerződésmódosítás. A törvényjavaslat azt is előírja, hogy a referencia-kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) honlapján közzé kell tenni. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a kamatszint másik összetevője a kamatfelár, amelynek fixnek kell lennie, vagyis a futamidő alatt ez nem változtatható meg. Mindez azt jelenti, hogy a 3 évnél rövidebb futamidejű hitelek esetén egyoldalú szerződésmódosításra a fogyasztó számára hátrányos módon nem kerülhet sor.

A törvényjavaslat a 3 évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két kategóriát különböztet meg egymástól: referencia-kamatlábhoz kötött hitel, valamint változó kamatozású, legalább 3 éves kamatperiódusokban rögzített hitel. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamatláb természetesen változhat, ez azonban nem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak. A kamatfelár - szemben a 3 évnél rövidebb futamidejű szerződésekkel - szintén változhat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a hitelező legalább 3 éves kamatperiódusokban előre rögzítse a kamatfelárat. A kamatfelár tehát csak a kamatperiódus letelte után módosítható egyoldalúan. További feltétel, hogy a hitelező a szerződésben egy kamatfelár-változtatási mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatni kell.

A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább 3 éves kamatperiódus elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a szerződéses kamatot módosítani. A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó viszonyszám. További feltétel, hogy kívül álljon a hitelező üzleti körén és a hitelező által előre nem látható, tőle független, általa el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást fejezzen ki. A kamatváltoztatási mutatóra a hitelezőnek nincs semmilyen ráhatása.

A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb 5 alkalommal módosítható.

A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelárváltoztatási mutatót, valamint a referencia kamatlábat köteles az MNB-nek bejelenteni. Az MNB ezeket az adatokat a honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi. Az MNB kizárólag a közzététel elutasításáról hoz külön határozatot, amely ellen közigazgatási úton van helye jogorvoslatnak.

A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a hitelező csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Ehhez hasonlóan a díjakat is tételesen rögzíteni kell a szerződésben (ez alól csak a hitelfolyósítási díj, a hitelkeret rendelkezésre tartásával kapcsolatos díj, valamint az előtörlesztési díj kivétel, amelyek a hitelező százalékosan határozhat meg). Díjat a hitelező legfeljebb a KSH által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget és a díjat a hitelező évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy költségek és díjak csak forint összegben állapíthatóak meg.

Az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésekkel kapcsolatban a törvényjavaslat kimondja, hogy a fogyasztó késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamára a hitelező legfeljebb olyan mértékű késedelmi kamatot számíthat fel a fogyasztóval szemben, amely nem haladhatja meg a hitelszerződésben kikötött ügyleti kamat másfélszeresét (150%-át) + legfeljebb 3%-ot. A törvényjavaslat ugyanakkor egy másik felső korlátot is megállapít, amely alapján a késedelmi kamat nem haladhatja meg a teljes hiteldíjmutató (THM) törvényjavaslat 17/A.-§-ában meghatározott mértékét.

A 7. §-hoz

A törvényjavaslat a hitel kamatfeltételeinek módosításával kapcsolatban általános szabályként rögzíti, hogy az új kamatperiódusban alkalmazott kamat vagy kamatfelár mértékéről, illetve a törlesztőrészleteket illető módosításokról a hitelező a fogyasztót a kamatperiódus lejártát megelőző legalább 90 nappal köteles tájékoztatni. Költség- és díjmódosítás esetén e tájékoztatást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal kell nyújtani. A tájékoztatást papíron vagy más tartós adathordozón, azonosított elektronikus úton kötött hitelszerződés esetén ugyanilyen - azonosított elektronikus úton - kell a tájékoztatást is közölni. Az elektronikus úton történő tájékoztatás valamennyi elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén kötelező.

Speciális szabályok vonatkoznak az állami kamattámogatással nyújtott hitelek kamatának, díjának vagy költségének egyoldalú módosítására vonatkozóan, e termék esetén a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 15 nappal, hirdetményben kell a fogyasztót tájékoztatni. Referencia-kamatlábhoz kötött hitelkamat esetén a feleknek lehetősége van megállapodni abban, hogy a hitelező tájékoztatási kötelezettségének a honlapján keresztül vagy az ügyfelek számára nyitva álló helyiségében kifüggesztett tájékoztatás útján tegyen eleget.

A 8. §-hoz

A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a fogyasztó jogosult a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására. A felmondást a fogyasztónak a kamatperiódus lejártát megelőző 60 nappal kell közölnie a hitelezővel és a fennálló tartozását legkésőbb a kamatperiódus utolsó napján kell a hitelező részére teljesíteni.

A felmondás gyakorlásának feltétele, hogy a hitelező a kamatperiódus lejártát megelőző legalább 90 nappal tájékoztassa a fogyasztót az új kamatperiódusban alkalmazott kamat és kamatfelár mértékéről.

Az ingyenes felmondási jog nem érinti a fogyasztónak az előtörlesztéshez való jogát. Az előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a hitelező ezzel kapcsolatos költséget. Az előtörlesztéssel kapcsolatos költségeket az irányelv maximalizálja: nem jelzáloghitelek esetén ez nem haladhatja meg az előtörlesztett összeg 1%-át, jelzáloghitelek esetén pedig a 2,5%-át.

A törvényjavaslat kimondja, hogy meghatározott rendelkezéseit a fogyasztói kezességi szerződés kezeseire, valamint a fogyasztói zálogszerződés zálogkötelezettjeire is alkalmazni kell. Valójában két rendelkezés analóg alkalmazására mutatkozott igény a gyakorlatban, egyrészt a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kiterjesztése, másrészt az előtörlesztés lehetőségének biztosítása a biztosítékot nyújtó személyek számára.

Szemben az adóssal, akit a korábbi törvényi rendelkezések alapján a hitelezőnek részletesen kell tájékoztatnia a megkötendő szerződésről, illetve a hitelképességét is meg kell vizsgálnia, a kezessel szemben ilyen elvárásokat a jogszabályok eddig meg támasztottak. A gyakorlatban azonban a kezes sokszor rosszabb helyzetbe kerül, mint a fizetést beszüntető főadós. Emiatt a törvényjavaslat új rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is megfelelően köteles tájékoztatni annak érdekében, hogy ezek a személyek is reális döntést tudjanak hozni a hitelszerződéshez kapcsolódó biztosítéknyújtással kapcsolatban. Ennek a tájékoztatásnak a részletszabályait rendeleti szinten kell meghatározni.

Ugyancsak egyértelművé kívánja tenni a törvényjavaslat azt is, hogy mind a kezest, mind pedig a zálogkötelezettet megilleti a hitel előtörlesztésének a joga. Erre az esetre a felek egymás közötti viszonyát a Ptk. rendezi.

A 9. §-hoz

A törvényjavaslat a fogyasztói érdekek fokozott védelme érdekében a Hpt. 267. §-ában, valamint a 271. § (4) és (5) bekezdésében foglalt szabályokat átemeli az Fhtv. rendelkezései közé.

A 10. §-hoz

A rendelkezés egyrészről azt a célt szolgálja, hogy a hitel folyósításával közvetlen összefüggésben felmerült költségeket csak viszonylag kis összegben lehessen díjként érvényesíteni, ami nem lehet magasabb a folyósított összeg 1%-ánál, de legfeljebb 200.000 Ft-nál. Másrészről meghatározza a hitelező által megállapítható hitelkeret rendelkezésre tartásával összefüggésben megállapítható díj maximális mértékét.

A 11. §-hoz

A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az MNB jóváhagyásával a pénzügyi intézmények érdekképviseleti szervei minta-üzletszabályzatokat dolgozzanak ki. Ezek alkalmazása nem minősül a versenytörvénybe ütköző magatartásnak. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy német és osztrák mintára a magyar bankok is azonos üzletszabályzatokat és általános szerződési feltételeket kezdjenek el alkalmazni, amely elősegíti, hogy a fogyasztók könnyebben átláthassák a piacon alkalmazott szerződéses feltételeket.

A 12. §-hoz

A törvényjavaslat felhatalmazást ad a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszternek a módosított Fhtv. szerinti egyes tájékoztatási kötelezettségek részletszabályainak megállapítására.

A 13. §-hoz

Az Fhtv. módosítása felveti a már meglévő szerződésekkel kapcsolatos jogi helyzet rendezését. Ezzel összefüggésben a törvényjavaslat 2015. február 1. napjával kezdődő hatállyal teszi kötelezővé a hitelezők számára, hogy Általános Szerződési Feltételeiket, illetve az ezt magukba foglaló üzletszabályzataikat módosítsák. A törvényjavaslat előírja, hogy e módosítás a felek külön jogcselekménye nélkül a törvény hatálybalépésekor fennálló szerződések részévé válik, a szerződés megváltozott tartalmáról azonban a fogyasztót egyedileg tájékoztatni kell.

A törvényjavaslat meghatározza továbbá azokat az átmeneti szabályokat, amelyeket a szerződés egyoldalú módosításával kapcsolatos előírások alkalmazása szükségessé tesz. A fogyasztói kölcsönszerződésekben az érvénytelen egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezések kérdéskörének rendezése nem e törvényjavaslat tárgya; a törvényjavaslat átmeneti rendelkezése ezért az érvényes, egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezésekre vonatkozik [33. § (8) bekezdés].

A 14. §-hoz

Az Fhtv. 3. mellékletének módosításával a törvényjavaslat rögzíti, hogy a fogyasztó részére jelzáloghitel igénylése esetén is tájékoztatást kell nyújtani a kamatfelár, kamatváltoztatási vagy kamatfelár-változtatási mutatóról, amennyiben az alkalmazásra kerül.

A 15. §-hoz

A törvényjavaslat módosítja a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvényt, kiegészítve az elektronikus úton történő tájékoztatás szabályaival, rögzítve, hogy mely feltételek betartása esetén adható meg a tájékoztatás ilyen módon.

A 16. §-hoz

A törvényjavaslat 16. §-a a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény) egyes rendelkezéseit módosítja.

A 16. § (1) bekezdéshez

A törvényjavaslat kiegészíti az elszámolási törvény 4. § (4) bekezdését oly módon, hogy lehetővé teszi a túlfizetés összegének csökkentését és meghatározza annak mértékét arra az esetre, ha a kamat, költség vagy díj mértékének egyoldalú szerződésmódosítás eredményeképpen történt csökkentésére jogszabály kötelező előírása alapján, illetve a kamat emelésével egyidejűleg került sor. Méltányos ugyanis, hogy ezeket a körülményeket az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a túlfizetést csökkentő kedvezményként figyelembe vehesse.

A 16. § (2) bekezdéshez

A törvényjavaslat kiegészíti az elszámolási törvény 5. § (2) bekezdését annak érdekében, hogy hátralékos teljesítés esetén a túlfizetés előtörlesztésként történő figyelembevétele a következő esedékesség időpontjához igazítva történjen, mivel a törlesztőrészlet számításának logikája ezt az alkalmazkodást igényli.

A 16. § (3) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 5. §-át (8) és (9) bekezdéssel egészíti ki. Ezen rendelkezések célja egyrészről annak egyértelmű rögzítése, hogy a túlfizetés fogyasztói követelésként történő elszámolása során mely díjakat és költségeket kell figyelembe venni; másrészről a hitelkiváltás esetére speciális szabályok előírása. Hitelkiváltás esetén nem lenne méltányos, ha a pénzügyi intézmény részéről az általa korábban megsegített fogyasztó számára úgy kerülne sor kifizetésre, hogy a fogyasztónak közben még korábbi kölcsönéből tartozása áll fenn a pénzügyi intézménnyel szemben. A fogyasztó számára is kedvezőbb ez a megoldás, melynek révén havi törlesztőrészlete csökken.

A 16. § (4) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdésének módosításával és kiegészítésével - a Magyar Nemzeti Bank rendeletére történő utalás helyett - naptári napra hivatkozással állapítja meg az elszámolás fordulónapját; valamint a jogalkalmazást segítendő, kifejezett rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés adósa személyében bekövetkezett alanyváltozás esetén kivel szemben terheli a pénzügyi intézményt az elszámolási kötelezettség.

A 16. § (5) bekezdéshez

A törvényjavaslat módosítja az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdését, mivel nem indokolt az elszámolás két különböző időpontra történő elkészítése, mert az engedményezés időpontjára történő számítás magában foglalja a felmondásig terjedő időszakra és a felmondástól az engedményezés időpontjáig terjedő időszakra vonatkozó fogyasztói követelés összegét. Az elszámolási kötelezettségnek az engedményezés időpontjára vonatkoztatott teljesítésével a jogalkotó által elérni kívánt cél teljesíthető, ugyanis a szabályozott esetben a szerződés felmondással történő megszüntetése megelőzi az engedményezést.

A 16. § (6) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 7. § (2) bekezdését nyelvtanilag pontosítja, annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy az elszámolást a fogyasztó a követeléskezelőtől (és nem más személytől) igényelheti.

A 16. § (7) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdését kiegészítve együttműködési kötelezettséget ír elő az érintettek számára annak érdekében, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés alapján fennálló követelés - esetlegesen több egymást követő alakalommal történt - engedményezése esetén, az az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény és a követeléskezelők az elszámolási törvény szerinti őket megillető jogokat gyakorolni, kötelezettségeiket teljesíteni tudják.

A 16. § (8) bekezdéshez

A körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet lehetővé tette, hogy a hiteladósok lejárt vagy egyébként az adós számára kedvezőbben finanszírozható hiteleinek összevonását egyetlen hitelnyújtónál. A törvényjavaslat szerinti módosítás az elszámoláshoz kapcsolódóan bizonyos feltételek mellett - az adós természetes személy, a vele szemben fennálló követelés jogosultja a jelzálog-hitelintézettel összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozik, illetve az adósnak a jelzálog-hitelintézet korábban jelzáloghitelt nyújtott - lehetővé teszi az adós tartozásainak konszolidálását.

A 16. § (9) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvényt új 12/A. §-sal kiegészítve megállapítja az elszámolás eltérő szabályait az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában. Figyelemmel arra, hogy az áthidaló kölcsön sok tekintetben a gyűjtőszámla hitelhez hasonló módon lett szabályozva, indokolt, hogy a szabályozás ezen részben is a gyűjtőszámla hitelhez hasonló módon valósuljon meg.

A 16. § (10) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 13. §-ának módosításával egyszerűsíti és átláthatóbbá teszi a pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségének ütemezésére, időpontjára vonatkozó szabályokat.

A 16. § (11) bekezdéshez

Az elszámolási törvény 17. § (1) bekezdése módosításának, illetve új (la) bekezdéssel való kiegészítésének célja, hogy azokban az esetekben, amikor a fogyasztónak a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettsége már megszűnt, és az elszámolás eredményeként a pénzügyi intézménynek - a szerződésből eredő kötelezettségeit már teljesített - fogyasztó felé fizetési kötelezettsége keletkezik, annak teljesítésére mielőbb sor kerüljön. Ezt hivatott szolgálni az a rendelkezés, hogy amennyiben a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél fizetési számlával rendelkezik, a javára fizetendő összeget e fizetési számlán kell jóváírni; továbbá az a rendelkezés, amely a jóváírás, illetve a másik pénzügyi intézménynél kezelt számlára történő átutalás határidejét meghatározza.

A 16. § (12) bekezdéshez

A törvényjavaslat pontosítja az elszámolási törvény 18. § (3) bekezdés a) pontjában szereplő kézbesítési vélelmet, tekintettel arra, hogy a posta a rá vonatkozó jogszabályok és általános szerződési feltételei értelmében a hivatalos iratnak nem minősülő küldemények címzett részére történő kézbesítését csak egy alakalommal kísérli meg.

A 16. § (13) és (14) bekezdéshez

A törvényjavaslat módosítja az elszámolási törvény panaszkezelésre vonatkozó 20. §-át és kiegészíti annak 21. §-át. Az elszámolással kapcsolatos panaszok esetén az ügyek természete, várható nagy tömege, a bizonyíthatóság szempontjai megkívánják, hogy a panaszok benyújtására - a Hpt.-től eltérően, mely lehetővé teszi a panasz szóban (személyesen, telefonon) történő benyújtását - kizárólag írásban kerülhessen sor. A törvényjavaslat az ügyek várható bonyolultságára és egyidejűleg jelentkező, valószínűsíthetően nagy tömegére tekintettel, méltányos határidőt állapít meg az elszámolásra köteles pénzügyi intézmények számára a panaszügyek elintézésére.

A 16. § (15) bekezdéshez

Az elszámolási törvény 27. § (1) bekezdése szerint a Pénzügyi Békéltető Testület döntésével szemben kezdeményezhető nemperes eljárásra a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő járásbíróság illetékes. A Fővárosi Törvényszék illetékességi területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság eljárását indokolt előírni.

A 16. § (16) bekezdéshez

Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás elősegítése érdekében az elszámolási törvény 37. § (1) bekezdésének módosítása pontosítja az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló kérelem tartalmi elemeire vonatkozó előírásokat.

A 16. § (17) és (19) bekezdéshez

A törvényjavaslat a szövegpontosítás, a jogértelmezés segítése, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) való összhang biztosítása érdekében módosítja az elszámolási törvény 37. § (3) bekezdését és 39. §-át, azzal, hogy elhagyja a keresetváltoztatásra utaló szövegrészt, figyelemmel arra, hogy a Pp. 146. § d) pontja alapján nem keresetváltoztatás az, ha megállapítás helyett teljesítést követel a fél. Emellett a 39. § módosítása az eljárás megszüntetésére vonatkozó szabályozás mellett feltünteti a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására vonatkozó rendelkezést is, mivel előfordulhat, hogy az eljárás felfüggesztésére akkor került sor, amikor a keresetlevél az alperes számára még nem került megküldésére.

A 16. § (18) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 38. §-ának módosításával meghatározza, hogy a felfüggesztett polgári eljárások mikor folytatódhatnak. Erre akkor kerülhet sor, ha a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás megtörtént, és az elszámolással kapcsolatban sem a pénzügyi intézmény, sem a fogyasztó további jogorvoslatot nem érvényesít, azaz az elszámolás felülvizsgáltnak tekintendő.

A 16. § (20) bekezdéshez

A törvényjavaslat pontosítja elszámolási törvény 41. § (9) bekezdésének a szövegét, és egyértelművé teszi, hogy a bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor a pénzügyi intézmény a fogyasztóval történő elszámolását bejelentette a bíróságnak, közjegyzőnek, de a bejelentés a beérkezésekor a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, azaz a végrehajtás elrendelésére még nem került sor.

A 16. § (21) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 41. §-ának kiegészítésével rögzíti, hogy ha az elszámolás adós részére történő bejelentésének megküldésekor a végrehajtás elrendelésére már sor került, a végrehajtó munkadíja az elszámolás alapján végrehajtandó főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik, ha az így megállapított végrehajtási ügyérték alacsonyabb, mint a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeg. Ezzel a törvényjavaslat biztosítja, hogy a munkadíj meghatározásának alapja az az összeg legyen, amelyre a végrehajtási eljárás ténylegesen folyik.

A 16. § (22) bekezdéshez

A törvényjavaslat az elszámolási törvény 37. és 41. §-ait érintő szövegpontosításokat tartalmaz.

A 17. §-hoz

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény egyes - a törvényjavaslatnak az Fhtv. módosítására vonatkozó rendelkezéseire tekintettel okafogyottá váló - fogyasztói szerződésre vonatkozó egyes rendelkezéseinek, valamint a 2014. évi XXXVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

A 18. §-hoz

A törvényjavaslat a hatálybaléptetésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.