EH 2011.2446 Telekalakítási eljárás során kialakuló közterületért járó kártalanítás összegének számítása, a beépítetlenség miatt igénybe vett ún. csonka telekért járó kártalanítás összege. A kártalanítás a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási átvezetése és a terület birtokba adása után fizetendő [1952. évi III. tv. 177. §, 1997. évi LXXVIII. tv. 27. §].
Az I. és a II. r. felperes 2003. évben telekalakítás iránti kérelmet nyújtott be a résztulajdonukban álló budapesti 16480/1 helyrajzi számú ingatlan felosztására. Az I. r. alperesi beavatkozó - megismételt eljárásban - a 2008. szeptember 4-én kelt határozatával a Budapesti 1. számú Körzeti Földhivatal által 2008. május 20-án újrazáradékolt változási vázrajz alapján engedélyezte az ingatlan felosztását négy ingatlanra. A felosztást követően az ingatlan a 16480/9 helyrajzi számú 550 m2 területre, a 16480/10 helyrajzi számú 432 m2 útra, a 16480/11 helyrajzi számú 1539 m2 területű ingatlanra és a 16480/12 helyrajzi számú 1280 m2 nagyságú ingatlanra oszlik meg. Rendelkezett a határozatában arról, hogy a közterület kialakítása miatt felmerülő kártalanításról külön határozatban dönt.
A II. r. alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal, mint alperesi jogelőd a 2009. január 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában kitért arra, hogy a telekalakítási engedély ingatlan-nyilvántartási átvezetését a tulajdonosok külön megállapodásuk alapján kérhetik. Az ingatlan-nyilvántartási átvezetés feltételül kikötötte, hogy a jelenlegi beépítettségen változtatás külön építési hatósági engedély nélkül nem történhet.
Ezt követően az elsőfokú hatóság ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be. A szakvélemény a 16480/9 helyrajzi számú ingatlan forgalmi értékét, annak rendkívül rossz terepadottsága, közmű nélküli és ún. csonka telek jellege miatt 6 060 000 forintban, míg a 16480/10 helyrajzi számú út céljára igénybe veendő ingatlan forgalmi értékét 5 480 000 forintban állapította meg a visszamaradó telek értéknövekedése figyelembevételével, ezért kártalanítási értékként mindösszesen 11 540 000 forintot számított.
Az elsőfokú hatóság a 2008. szeptember 4-én kelt határozatával a közterület lejegyzése következtében felmerülő kártalanításként 11 540 000 forint összeget állapított meg az ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján azzal, hogy a kártalanítás megosztása a tulajdonosok között megkötendő megállapodás alapján kerül sor. A kártalanítás kifizetésére a 16480/10 helyrajzi számú út területének az önkormányzat részére történő átadása és a földhivatali átvezetés megtörténte után 30 napon belül kerülhet sor. A határozat indokolása szerint, mivel a telekalakítási kérelmet 2003. évben nyújtották be, az akkor hatályban volt, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 27. § (3) bekezdése alapján került sor a kártalanítás összegének megállapítására szakértő bevonásával.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2009. január 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kikötötte, hogy a kártalanítási összegeket akkor köteles az I. r. alperesi beavatkozó a tulajdonosoknak megfizetni, ha a telekalakítást a tulajdonosok az ingatlan-nyilvántartáson átvezettetik és a közterületet, továbbá az ún. csonka telket az önkormányzat tulajdonába adják.
A felperesek egy beadványban előterjesztett keresetükben a kártalanítást megállapító határozat felülvizsgálatát, az összeg felemelését és annak kizárólag a részükre történő kifizetését kérték. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján a keresetüket felemelték és a kártalanítást 46 000 736 forint összegben kérték megítélni.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, beszerezte K. Z. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét, a szakértőt a perben meghallgatta valamint szakértő tanúként meghallgatta a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adó szakértőt is. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy mivel 2003. évben nyújtották be a felperesek a telekalakítási kérelmüket az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan megosztására, az akkor hatályos rendelkezések szerint kellett vizsgálni a telekalakítás műszaki feltételeit, a megoszthatóságot, továbbá a közterület lejegyzéséért járó kártalanítás összegét. Az ügy előzményeként hozott, kártalanítást megállapító határozat felülvizsgálata iránt a jelen perben I. r. alperesi beavatkozóként eljáró önkormányzat korábban pert indított és a Fővárosi Bíróság a 2008. február 20-án kelt jogerős ítéletével megállapította, hogy a kártalanításról az Étv. 27. § (1) és (3) bekezdései alapján kell dönteni és a felosztásnál kialakuló, rendeltetésszerű használatra alkalmatlan ún. csonka telek igénybevételéről is kell dönteni.
Mivel a jogerős ítélet eldöntötte az alkalmazandó jogszabályt, a kártalanítás anyagi jogi szabályait, ettől a megismételt eljárásban a hatóság nem tekinthetett el. A telekalakítási kérelem benyújtásakor hatályos Étv. 27. § (3) bekezdése szerint kellett ezért a kártalanításról dönteni, azaz a telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegét a kiszolgáló út megépítéséből, illetőleg az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték-növekedés figyelembevételével kell megállapítani. A telekérték-növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg. Mivel a telekalakítás útlejegyzéssel kombinált kérelem volt, ezért az Étv. 24. § (4) bekezdése szerint a telekalakítás során érintett tulajdoni viszonyokban a polgári jog szabályai szerint kell eljárni. A hatóság polgári jogi kérdéseket nem bírálhat el, a telekalakítási kérelem kapcsán csak annak műszaki megfelelőségéről határoz. A telekalakítási engedély ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre önmagában nem alkalmas és a tulajdoni jogviszonyokat sem dönti el, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez az összes tulajdonostárs megállapodása szükséges. A telekalakítási eljárás akkor következik be, ha az annak megfelelő változást az ingatlan-nyilvántartáson átvezetik. A tulajdonosok döntik el, hogy a telekmegosztást átvezettetik-e vagy azt nem hajtják végre és nem kérik a határozattal engedélyezett telekmegosztást. A telekalakítási határozat jellege kizárja, hogy az engedélyező hatóság tulajdonjogi kérdésekben állást foglaljon vagy tulajdonjogi kérdéseket érintő kikötéseket, feltételeket írjon elő. Az elsőfokú bíróság mindezek megállapítása mellett ugyanakkor arra a következtetésre jutott az Étv. 27. § (1) bekezdése alapján, hogy a kiszolgáló út lejegyzésével az I. r. alperesi beavatkozó ipso iure tulajdonjogot szerzett, minden további nélkül kezdeményezheti a tulajdonjoga bejegyzését. Emiatt a határozatnak azt a kikötését, amely szerint a kártalanítás kifizetése a tulajdonosok megállapodásához és a terület átadásához kötött, jogsértőnek ítélte.
A kártalanítás összege tekintetében az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményt és a perbeli szakvéleményt a bizonyítás anyagával összevetve és értékelve azt állapította meg, hogy a perben beszerzett szakvéleményben a 2009. évi megvalósult adásvételeket alapul véve alkalmazott összehasonlító értékadatok jobban megfeleltek az értékelés követelményeinek, így ebben a szakvéleményben foglalt fajlagos forgalmi érték meghatározását fogadta el. Ugyanakkor a perbeni szakvélemény értékelési módszerét nem találta elfogadhatónak és az értékelés módszere tekintetében a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményt vette ítélkezése alapjául. Ez a szakvélemény a lejegyzett útterület tekintetében 20%-os értéknövekedést állapított meg, mivel az utca megnyitásával kedvezőbb lesz a megközelíthetőség, az ingatlan összközművesítésére lehetőség lesz, így ez a megállapított értéknövekedés nem tekinthető eltúlzottnak. A perben eljárt szakértőnek az az érvelése, hogy a kiszolgáló út megépítéséből értéknövekedés nem állapítható meg, nem fogadta el, mert az eredetileg meglevő H. köz zsákutca jellegű volt, szilárd burkolattal nem rendelkezett és az út lejegyzésével kapcsolatban a H. utca meghosszabbítására kerül sor, burkolt út kerül kialakításra és az ezzel járó valamennyi előny az értéknövekedés megállapítását megalapozza. A lejegyzett út tekintetében ezért az elsőfokú bíróság a 48 800 forint/m2 figyelembevételével számított 20 234 336 forint forgalmi értékből levonta az értéknövekedés 20%-os összegét, így ennek a területnek a végső értékét 16 587 469 forintban határozta meg.
Az ún. csonka telek tekintetében, annak rendkívül rossz terepadottsága miatti beépíthetetlenségére figyelemmel elfogadta a közigazgatási eljárásban eljárt szakértőnek a fajlagos forgalmi érték 25%-ra történő csökkentésével a terület forgalmi értékelését. A perben kirendelt szakértő által megállapított 25 766 400 forint forgalmi értéket ezért csökkentette 25%-ra és az így kapott összeget tekintette az ún. csonka telek reális forgalmi értékének 6 441 600 forint összegben. Mindezek alapján a 16480/10 és 16480/9 helyrajzi számú területekért járó kártalanítás mértékét összesen 22 629 100 forint összegben állapította meg azzal, hogy a tulajdonosokat az osztatlan közös tulajdoni jellegre tekintettel a tulajdoni hányadok szerint illeti meg a kártalanítás. Mivel az I. r. alperesi beavatkozó e két ingatlanon a jogerős határozat alapján tulajdonjogot szerzett, a kártalanítást az I. r. alperesi beavatkozónak meg kell fizetnie a tulajdonosok részére. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte azzal, hogy az ítéletben foglaltaknak eleget téve hozza meg az új eljárásban a határozatát. Az elsőfokú bíróság az ezt meghaladóan igényelt kártalanítási összegre vonatkozóan a kereset elutasításáról egyúttal nem rendelkezett, holott azt állapította meg ítéletében a kereset csak részben alapos.
A jogerős ítélet ellen a felperesek és az I. r. alperesi beavatkozó nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték azzal, hogy a kártalanítás összegét a bíróság a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alapján 46 000 736 forintban állapítsa meg azzal, hogy az I. r. alperesi beavatkozó ezt az összeget a 2009. január 27. napjától járó törvényes kamatokkal kizárólag a felperesek részére köteles kifizetni a tulajdoni hányaduk arányában. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 177. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 177. § (1) bekezdését, a korábban hatályban volt, a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 1. §-át, valamint az időközben hatályba lépett, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 9. § (1) bekezdését, az Étv. 27. § (3) bekezdését. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság szakértelem hiányában döntött a perbeni szakvéleménytől eltérően és vett figyelembe olyan szakértői véleményt, ami a közigazgatási eljárásban került beszerzésre, és amely csak a fél tényelőadásaként értékelhető a bizonyítékok között. A közigazgatási eljárásban szakvéleményt adó szakértő az I. r. alperesi beavatkozó érdekében fellépő tanú volt és így adott perben nyilatkozatot, amely álláspontjuk szerint csak elfogult tanúvallomásként értékelhető. Az ún. csonka telek értékét az elsőfokú bíróság indokolatlanul alacsony értékben fogadta el. Álláspontjuk szerint a kártalanítás meghatározására a keresettel támadott határozat meghozatalakor hatályban volt, a 2008. január 1-jétől hatályos Étv. 27. § (3) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni. A kártalanítás összegéből, ha a felperesek tulajdonában maradó ingatlanban értéknövekedés következik be, az csak abban az esetben vonható le, ha a kiszolgáló út és a közművek megépítésére a birtokbavételt és a lejegyzést követő fél éven belül megkezdődik és három éven belül megvalósul. Állították, hogy a tárgybani útszakaszt saját költségükön önerőből építették ki, saját erőből létesítettek víz-, villany-, gáz- és telefon-gerincvezetéket, így az I. r. alperesi beavatkozó nem végzett olyan beruházást, amelynek eredményeképpen telekérték-növekedés következett volna be a felperesek ingatlanában. A felülvizsgálati kérelmükhöz csatoltak egy magánszakvéleményt a forgalmi értékek igazolására. Hivatkoztak arra is, hogy az ún. csonka telek a vele szomszédos ingatlannal történő összevonása utáni értékesítése esetén az I. r. alperesi beavatkozó hasznot húz a lejegyzésből, amely álláspontjuk szerint ennek az eljárásnak nem lehet célja. Kifogásolták, hogy a benyújtott felülvizsgálati kérelemre tekintettel az alperes a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkezett, amely sérti a Pp. 273. § (3) bekezdését és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 32. § (2) bekezdését, mert a kereset benyújtása előtti Ket. 32. § (2) bekezdésének akkor hatályban volt szövege a felfüggesztést nem tette volna lehetővé.
Az I. r. alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását azzal, hogy az új eljárás lefolytatására a tulajdoni helyzet, a tulajdoni hányadok tisztázásáig ne kerüljön sor, az alperes az eljárását függessze fel. Az elsődleges felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet az Étv. 27. § (3) bekezdésével ellentétes a kártalanítási összeg számításának módja tekintetében és a jogerős ítélet számítási hibát is tartalmaz. Az értéknövekedés a visszamaradó terület vonatkozásában állapítható meg, amely - elfogadva a 20%-os értéknövekedést és a fajlagos forgalmi értéket - a lejegyzett út területe tekintetében azt jelenti, hogy nem az út forgalmi értékéből kell levonni az értéknövekedés összegét, hanem az út lejegyzése előtti értékét kell szembeállítani a visszamaradó telekben bekövetkezett értéknövekedés összegével. Az út lejegyzés előtti értéke 17 568 000 forint, míg a visszamaradó telekben bekövetkezett értéknövekedés 22 927 867 forint. Emiatt az út lejegyzéséért kártalanítás nem ítélhető meg. Az ún. csonka telek tekintetében nem vitatva a kártalanítási összeget, arra hivatkozott, hogy a kártalanításként mindösszesen csak az ún. csonka telek értékét lehetett volna megállapítani, ezért a keresetet el kellett volna utasítani.
A bíróság számítási hibát vétett, mert az értéknövekedés utáni értékből kiindulva határozta meg az értéknövekedés összegét, amely 16,67%-a és nem 20%-a az értéknövekedés utáni értéknek.
Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy a kártalanítási összeg meghatározása abban az esetben is téves, ha nem kizárólag az út, hanem az út és az ún. csonka telek együttes kártalanítási értékét kell szembeállítani a visszamaradó telekben bekövetkező értéknövekedéssel, mert ez esetben 24 009 600 forint áll szemben a 22 927 867 forint összegű értéknövekedéssel, ez esetben is a kártalanítási összeg a kettő különbözete, 1 081 733 forint lett volna.
A tulajdonjogszerzés és a kártalanítás kifizetése vonatkozásában a jogerős ítélet törvénysértő, mert az elsőfokú bíróság az Étv. 27. § (1) bekezdése alapján törvénysértően állapította meg, hogy a kiszolgáló út és az ún. csonka telek területén az önkormányzat tulajdonjogot szerzett. Mivel a perbeli ingatlan tulajdoni viszonyai rendezetlenek, a kártalanítás összegéről és annak a tulajdonosok közötti megosztásáról a hatóság nem határozhatott, mert a tulajdoni viszonyok tisztázása előkérdése a kártalanítás kifizetésének.
Az alperes észrevételében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott értékeléssel döntött, azonban konkrét számítása során nem az ún. csonka telek nagyságával csökkentett ingatlan szabályozatlan értékét és a szabályzást követően visszamaradó, az ún. csonka telekkel és útlejegyzéssel csökkentett értékeket vetette össze és vonta ki a lejegyzett területért járó kártalanítás összegéből, hanem ezt a számítást tévesen a lejegyzéssel érintett területre végezte el, ezért az eredménye nagyságrendileg hibás. Elfogadva a fajlagos m2 árat, az ún. csonka telken kívüli kártalanítási összeg helyes számítása az lenne, hogy az ún. csonka telek kiinduló értéke a 48 800 forint/m2 fajlagos értéknek a 20%-kal csökkentett összege, azaz a 39 040 forint/m2, az ún. csonka telekkel csökkentett telek kiinduló értéke ezért 126 919 040 forint. A szabályozás után visszamaradó telek értéknövekedésének 48 800 forint/m2 áron történő számításával a telek értéke 137 567 200 forint, ebből a konkrét telek-értéknövekedés a kettő különbözetéből adódóan 10 648 160 forint. A lejegyzett területért járó kártalanítás 13 351 680 forint, amelyből le kell számítani a visszamaradó telek értékemelkedését, így a 2 703 520 forint kártalanítás állapítható meg, amelyhez hozzászámítandó az ún. csonka telek értéke. Az összes kártalanítás összege mindezek alapján 9 545 120 forint lehetne, szemben az ítéletben jogsértően megállapított ennél jóval magasabb összeggel. A felperesek által állított közműlétesítések nem bizonyítottak. Értéknövekedő hatás az a körülmény, ha kialakul a közterület, amelyen megvalósulhatnak a közművek és megépülhet az út, de a létesítés lehetősége is már önmagában értéknövelő tényező, mert ha nem lenne közút, nem létesülhetnének rajta gerincvezetékek és egyéb közművek. Amennyiben a felperesek esetleg közműberuházásokat eszközöltek, azt a közmű szolgáltatótól követelhetik vagy attól, akinek a közműveket átadják. Az eljárás felfüggesztésére a Ket. jogerős ítélet meghozatalakor hatályos rendelkezése alapján jogszerűen került sor. A felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelemhez csatolt magánszakértői vélemény olyan új bizonyíték, amely nem vehető figyelembe.
Az I. r. alperesi beavatkozó a felperesek felülvizsgálati kérelmére ellenkérelmet terjesztett elő és megalapozatlanságra hivatkozással annak elutasítását kérte.
A II. r. alperesi beavatkozó írásban észrevételt, ellenkérelmet nem nyújtott be, a felülvizsgálati tárgyaláson az I. r. alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelméhez csatlakozott.
A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan, az I. r. alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmek keretei között, a megjelölt jogsértések vonatkozásában vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős ítélet felülvizsgálata kérhető a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján, ezért nem vizsgálható olyan jogsértés, amely nem a felülvizsgálati ítéletre vonatkozik, hanem az alperesnek a jogerős ítélet meghozatala utáni cselekményéhez. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperes végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott döntése felülvizsgálatát nem végezhette el.
A felperesek az irányadó jogszabály tekintetében alaptalanul hivatkoztak Étv. 27. §-ának a határozat hozatala idején hatályos - azaz a 2008. január 1-jétől hatályos szövegű, a Ktv. 42. § (2) bekezdés e) pontjával módosított - (3) bekezdésének alkalmazhatóságára. Az elsőfokú bíróság és az alperes is helytállóan mutatott rá arra, hogy a 2003. évben kérelemre indult telekalakítási eljárásban a kérelem benyújtásakor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a megismételt eljárásban is, ahogy arról az ügy előzményeként hozott Fővárosi Bíróság 9. K. 33.158/2007/9. számú jogerős ítélete is rendelkezett. A Ktv. 41. § (1) bekezdése a Ktv. rendelkezéseinek alkalmazását a hatályba lépését (2008. január 1-jét) követően indult kisajátítási eljárásokban írta elő, ezért a Ktv. rendelkezéseit a 2003. évben megindult, a kártalanításra a kisajátítás szabályait irányadónak tekintendő telekalakítási eljárásban alkalmazni nem lehetett.
A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének helye nincs, ezért a felperesek által a felülvizsgálati kérelmükhöz csatolt magánszakértői véleményt a bizonyítékok között értékelni nem lehetett.
A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint értékeli, a bíróságnak az értékelés során az alperes határozati döntésének alapjául szolgáló szakértői véleményt a bizonyítékok között értékelnie kell. A felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a közigazgatási eljárásban eljárt szakértő perben tett nyilatkozata csak elfogult tanú vallomásaként értékelhető. A bíróság a szakértő-tanú vallomását az egyéb bizonyítékokkal összevetve értékeli, önmagában az a körülmény, hogy a szakértő-tanú az alperes kirendelésére adott szakvéleményt, még az elfogultságát és a szakvéleménye alaptalanságát nem alapozza meg. A felperesek állításával ellentétben a bíróságnak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti értékelési kötelezettsége kiterjed arra is, hogy a perben beszerzett szakvéleményt értékelje, annak hibás értékelési módszerét elvesse, figyelmen kívül hagyja, a számítási hibáit, esetleges tévedéseit korrigálja, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság szakértelem hiányában döntene szakkérdésekben és a bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdését megsértve járna el. Az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte a perben kirendelt szakértő szakvéleményének értékelési módszerét, mert a szakértő az ingatlan kisajátítás előtti állapotát vizsgálta, a kiszolgáló út megépítéséből, illetve az út meghosszabbításából, a nyitandó úton tovább vezethető közművekre tekintettel a perbeli visszamaradó ingatlanra értéknövekedést nem állapított meg, mert álláspontja szerint "a reménybeli út értéknövelő hatását a jelen pillanatban megállapítani nem lehetett". A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a kiszolgáló út megépítése, de a megépítésének már a lehetősége is értéknövelő hatást fejt ki, mert a kiszolgáló út hiányában az ingatlan nem lett volna két, önállóan megközelíthető ingatlanra osztható, a korábbi keskeny utcafrontú és csak a H. köz felől közúti csatlakozással rendelkező 16480/1 hrsz.-ú ingatlan adottságaihoz képest a létesítendő, burkolt út megépítése jobb megközelítést és közművesíthetőséget eredményez. A közigazgatási eljárásban beszerzett szakvélemény megállapította, hogy a H. utca felől víz- és villanyvezeték került kiépítésre, a gáz- és csatorna-gerincvezeték vége kb. 30 méterre van az érintett (16480/10 hrsz.-ú) ingatlantól. Az ingatlan megosztásával az összközművesítés lehetősége adott. A perben kirendelt szakértő a H. köz felőli oldalon megépült lakóházra utalva mondta ki, hogy annak a lakóépületnek a közművesítése megoldott, de H. utca felőli, a telek keleti oldalán megépített, de még nem teljesen befejezett lakóépületre azt a megállapítást tette, hogy annak a közművei kiépíthetők voltak, ezért ez a terület a megosztást követően nem kerül kedvezőbb közművesítettségi helyzetbe. A két szakvélemény megállapításait összevetve a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesek által hivatkozott összközművesítettség nem bizonyított a visszamaradó 16480/11 hrsz.-ú ingatlanrészre, ezért a telekérték-növekedés megállapítható, továbbá a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvélemény szerint a 16480/10 hrsz.-ú ingatlan eddig is útként funkcionált a 16480/11 hrsz.-ú ingatlanhoz, az útként használt terület azonban föld alapon zúzott kő burkolatú volt. A kiszolgáló útnak szilárd burkolattal történő kiépítése, közművesítettség teljes körű megvalósításának lehetősége ezért telekérték-növekedést eredményez.
A kártalanítás összege és számításának módja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapította meg:
Az ún. csonka telek igénybe vételére annak be nem építhetősége miatt kerül sor, ezért az igénybe vételekor fennálló forgalmi értéke irányadó a kártalanítás meghatározásakor a kisajátításra irányadó szabályok szerint. Az ún. csonka telek beépíthetetlensége, közművesítetlensége, rossz adottságai, a terepviszonyai miatt nem értékelhető azonos értéken a beépíthetőség feltételeivel rendelkező ingatlanok értékével. Az elsőfokú bíróság ezért az értékcsökkentő tényezőkre figyelemmel jogszerűen fogadta el a fajlagos forgalmi érték 25%-ra való csökkentését és hagyta figyelmen kívül a perben beszerzett szakvéleményt, mert a szakértő az értéket jelentős mértékben csökkentő értékcsökkentő tényezők ellenére a megállapított forgalmi értéket semmivel nem korrigálta. Az ún. csonka telek értékének megállapításánál az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság által az ún. csonka telek értékeként megállapított 6 441 600 Ft összeget.
Az útlejegyzéssel érintett ingatlan esetében a kártalanítást az irányadónak tekintett Étv. 27. § (3) bekezdésében írt számítási módszer szerint kellett megállapítani. Meg kellett állapítani az út céljára szolgáló terület értékét és azt szembe kellett állítani a visszamaradó telek telekérték-növekedésének összegével. A visszamaradó telek az ún. csonka telek és az út területe nélkül számított telek, mert mindkét visszamaradó telekre kihatással van a telekfelosztással járó értéknövekedés, nemcsak az út mellett közvetlenül visszamaradó telekrészre. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az útingatlan (perben beszerzett szakvéleményben megállapított) értékéből vonta le az értéknövekedés összegét és így állapította meg a kártalanítás összegét. Az elsőfokú bíróság által elfogadott 48 800 Ft/m2 a jelenlegi, értéknövekedett fajlagos forgalmi érték, ezért az útingatlan értékének számításánál ennek a 20%-os értéknövekedés nélküli értékét kell alapul venni. Az útingatlan értéke 432 m2 × 39 040 Ft/m2 = 16 865 640 Ft. A visszamaradó 16480/11 és (12 hrsz.-ú ingatlanok telekérték-növekedése a közigazgatási eljárásban eljárt szakértő szakvéleményét elfogadva 20%, ennek értéke 9760 Ft/m2, a telekérték-növekedés összege: (1539 m2 + 1280 m2) × 9760 Ft/m2 = 27 513 440 Ft. Az Étv. 27. § (3) bekezdés szerint telekérték-növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg. Mivel a telekérték-növekedés összege meghaladja az út értékét, ezért az "útlejegyzésért", azaz az út céljára kialakítandó területért kártalanítás nem jár.
A kártalanítás kifizetése körében a Legfelsőbb Bíróság a következőket emeli ki:
Az eljárás tárgya telekalakítási engedély volt, amely egyúttal közterület kialakítását és egy be nem építhető ún. csonka telek igénybe vételét is jelentette. Az elsőfokú bíróság szóhasználatával élve ennek a kombinált kérelemnek az engedélyezése során felmerülő kártalanítási igény kapcsán nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közterület lejegyzésére és az ún. csonka telek igénybevételére nem az I. r. alperesi beavatkozó építésügyi hatósága hivatalbóli eljárása eredményeként került sor, hanem az ingatlantulajdonosok telekalakítási kérelmére, ezért az Étv. 27. § (1), (3) és (5) bekezdése csak analógiával alkalmazható, mert a telekalakítás engedélyezése csak egy lehetőség a tulajdonosok számára. Amennyiben annak földhivatali bejegyzése, az ingatlan-nyilvántartáson való átvezetése - bármilyen okból is, de - nem valósul meg, addig az út "lejegyzése", közterületként való átadása, az ún. csonka telek igénybe vétele sem lehetséges. Amennyiben ugyanis a telekalakítási engedély végrehajtásától az ingatlantulajdonosok - megállapodásuk hiányában vagy más okból - eltekintenek, azt nem hajtják végre, nem kérik annak ingatlan-nyilvántartási átvezetését, vagy annak megtörténte más okból meghiúsul, a telekalakítástól el nem választhatóan a közterületet és az ún. csonka telket sem kell az I. r. alperesi beavatkozó tulajdonába átadniuk. Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a telekalakítási engedély műszaki megfelelőségről való döntési körének ellenére az I. r. alperesi beavatkozó tulajdonszerzését a határozat meghozatalával ipso iure kimondta. Az Étv. 27. § (1) bekezdése nem értelmezhető a jelen esetben azonnali tulajdonszerzést megalapozó rendelkezésként a fentiekben kifejtettekre figyelemmel. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a kártalanítás megfizetésre vonatkozó határozati kikötéseket jogsértőnek ítélte. Amennyiben a telekalakítás nem valósul meg, az I. r. alperesi beavatkozó építési hatósága dönthet úgy - ha szükségesnek ítéli az útlejegyzés megvalósítását -, hogy az Étv. 27. §-a szerinti eljárást maga lefolytatja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az Étv. 27. § (1) és (3) bekezdését megsértette, téves számítással állapította meg a kártalanítás összegét, ezért megalapozatlan ítéletet hozott. Kártalanításként a felperesek részére az alperesi határozattal megállapított kártalanításnál kevesebb összeg lenne megállapítható, azonban a bíróság - a keresethez kötöttség okán - a megállapítottnál kevesebbet nem ítélhet meg, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az alaptalan kereset elutasításáról rendelkezett.